Multilevel marketing rendszerben épül az egészségbiztosítók leendő klientúrája

A HÉV lassan közeledik. Az utasok találgatják, hol kell leszállni. Tanácstalanok. Még sosem jártak erre. – Csak nem a Csiki-Bege Autószalonba jön? – tudakolja egy középkorú nő. – Mindjárt gondoltam. Mindenki oda igyekszik. Van már tapasztalata a hálózatépítésben? – érdeklődik, majd rögtön elárulja, hogy ő már szinte minden MLM-hálózatba bekapcsolódott. Nagyon bennfentesnek látszik. A szerelvény lassít, és ezúttal tovább időzik Békásmegyer állomáson. Feltűnően sokan szállnak le…

Még csak egy hete indult az egész. Akkor körülbelül százan voltak.

– Az volt a feladat, hogy a következő találkozóra mindenki hozzon magával tíz embert. Ha tíz nap alatt beszervezünk tíz embert, ami ugye, nem nagy feladat, máris a harmadik szintről indulunk! Látja, mennyien vagyunk? Egyetlen hét alatt! Pedig mások is csinálják, lehet, hogy nem pont így, de beszállt a buliba a Brókernet is. De ez a legjobb, higgye el. Így lehet a legtöbb pénzt keresni. Egyetlen kockázat van, ha mégsem szavaznák meg a törvényt. Csak adná isten, hogy megszavazzák! – sóhajtja a középkorú nő a HÉV-ről.

Elárulja, hogy az egyik barátnője Szlovákiában harmincmilliót keresett két hónap alatt.

– Egyszer adódik ilyen lehetőség az ember életében. Ezt nem szabad kihagyni – súgja bizalmasan. Az asszony sietős léptekkel halad, pedig még van legalább fél óra a kezdésig. Igaza volt, az utcán mindenki az előadásra jön. Az autószalon egy csillogó-villogó, négyemeletes üvegpalota. Alul autók, felül irodák, konferenciatermek és egy bowlingpálya. Belépünk az üvegfalú liftbe, amelybe öltönyös-nyakkendős, nagyon céltudatosnak látszó fiatal üzletemberek szállnak be. Ők nem keresik a kontaktust a többiekkel. Ők a cég képviselői, jól láthatóan elkülönülnek a leendő munkatársaiktól. Olyannyira, hogy még köszönni is elfelejtenek. Határozott léptekkel indulnak a kivetítőhöz. A nagyteremben már minden elő van készítve. Az előtérben észreveszem, hogy a vezérkar számára büfévacsorához terítettek. Bent már minden széket elfoglaltak az érdeklődők. Több százan lehetünk.

Izgatott duruzsolás tölti be a termet. Nem kezdenek pontosan, megvárják, hogy mindenki ideérjen.

Dr. Kőrös Attila lép a mikrofonhoz. Felhívja a jelenlevők figyelmét arra, hogy sem képi, sem hangfelvételt ne készítsenek, mert ez a cég magánrendezvénye. Elmondja magáról, hogy 1995 óta foglalkozik hálózatépítéssel, az NLD Creditről pedig azt, hogy a cég biztosítás- és hitelközvetítéssel foglalkozik.

Ezzel szemben a valóság az, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium cégkivonatában nem szerepel sem hitel-, sem biztosításközvetítés. A hiteles cégmásolat szerint a 2006 végén Nyergesújfaluba bejegyzett cég, melynek tulajdonosa Lakatosné Héjjas Magdolna és lánya, Lakatos Zita, főtevékenysége irodagépkölcsönzés. Emellett a cég egyéb sokszorosítással, máshova nem sorolt egyéb pénzügyi tevékenységgel, gépkölcsönzéssel, adatfeldolgozással, irodagép-javítással, máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatással foglalkozhat. Biztosításközvetítésről szó sincs. Lakatosné Héjjas Magdolna és lánya a teremben később sem bukkan elő, vagy ha mégis, kilétükre nem derül fény.

Dr. Kőrös Attila folytatja előadását.

– Az NLD Credit most egy új termékkel jelenik meg a piacon, amint erre a törvény lehetőséget biztosít. Sajnálatos módon Magyarországon elég nagy vitát kavar az egészségügyi reform, a magyar lakosság többsége nem ért vele egyet. Azt szeretném, hogy a ma estét teljesen politikamentesen töltsük el – közli a népes hallgatósággal.

A törvényi háttérről szólva elmondja, hogy a magyar parlament decemberben elfogadott egy törvényt, amely az egészségügyi reformmal kapcsolatos. A köztársasági elnök a jogszabályt nem írta alá, hanem visszaküldte a parlamentnek.

– A köztársasági elnöknek két lehetősége lett volna: az egyik, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, a másik, hogy visszaküldi a törvényt a parlamentnek. Ha az Alkotmánybírósághoz fordult volna, akkor annak halasztó hatálya lett volna, nem tudnánk most azt mondani, hogy a törvény nagy valószínűséggel át fog menni. Akár tetszik nekünk, akár nem. Szlovákiában ezelőtt egy évvel ugyanez megtörtént, megcsinálták az egészségügyi reformot. Hálózatos cégek erre elkezdtek rászervezni. A decemberi törvénytervezetben az szerepel, hogy Magyarországon 22 egészségbiztosítási pénztár fog létrejönni – állítja.

Csakhogy a törvényben egyáltalán nem szerepel, hogy hány pénztár fog létrejönni. Egyedül a minimális és a maximális taglétszámot határozza meg a törvény az alábbiak szerint:

„Az EBP taglétszáma […] legalább 500 ezer fő és nem haladja meg a 2 millió főt” – áll a jogszabály szövegében. Huszonkét pénztár tehát eleve kizárt, a pénztárak száma 10 millió lakosra vetítve legkevesebb 5 és legfeljebb 20 lehet.

Kőrös Attila azonban többet tud a törvényalkotóknál. Már a főváros és a vidék megoszlását is ismeri:

– Négy lesz a fővárosban, tizennyolc pedig vidéken – állítja.

Kész tényként kezeli ezeket a számokat, holott, ismételjük meg, a törvény még el sincs fogadva.

– Az összes magyar állampolgár, korhatártól függetlenül, kötelezően fog tartozni valamelyik pénztárhoz. A törvény hat hónap türelmi időt biztosít – folytatja.

A szlovák példát említi, ahol a biztosítók komoly fejpénzt fizettek a toborzott tagok után.

– Magyarországon is jó pár alkuszcég van, és most már egyre több hírt hallunk arról, hogy nagy hálózatok is készülnek a tagtoborzásra. Ugyanezt teszi a Brókernet és az NFS is – vázolja a piaci viszonyokat. Lapzártáig az idézett cégek nem erősítették meg az információt.

Ezt követően az NLD Credit biztos pozícióira utal.

– Ezelőtt egy pár héttel az egészségügyi miniszter bejelentette, hogy nem fogják engedni a MLM-rendszerű tagtoborzást. Mi azonban úgy tudjuk, hogy azokra a cégekre, akik komoly múlttal és PSZÁF-engedéllyel is rendelkeznek, ez a megkötés nem fog vonatkozni. Csak azokat fogja érinteni, akik kifejezetten erre a célra hoztak most létre cégeket. Lehetőségünk van tehát arra, hogy mi is tagtoborzást végezzünk, nem az Egészségbiztosítási Pénztárba természetesen, hanem az NLD Credit Kft. saját tagtoborzását végezzük mindaddig, amíg el nem fogadják el a törvényt. A tervek szerint 2009. január elsejétől fog működni az új rendszer, mi kiokoskodtuk, hogy mi lesz az az időpont, amikor élesben indulhat a tagtoborzás. Ez valószínűleg július elseje lesz. Amiket én ma itt mondok, azok feltételezések, abból indulunk ki, amit idáig már hallhattunk a médián keresztül. A szlovák példából tudunk kiindulni, ott a biztosítók fejpénzeket fizettek az aláírások után – teszi hozzá.

Kőrös Attila bevallja, hogy Magyarországon még senkinek sincs szerződése ezekkel a biztosítókkal, mert nem is lehet, hiszen a törvény még nincs elfogadva és az egészségbiztosítási pénztárak meg sem alakultak.

– Szerződést akkor lehet kötni, amikor már megalakultak a pénztárak – szögezi le. Akkor viszont miféle tagtoborzás folyik?

Hogy lehet, hogy ez itt senkit sem érdekel, tűnődöm, miközben körülnézek a teremben. Kőrös Attila azonban folytatja.

– A fejpénzeket nem a magyar állampolgárok zsebéből húzza ki a magánbiztosító, hanem a saját magánvagyonából fogja kifizetni – állítja, úgymond sajtóértesülésekre hivatkozva. Ezt követően meglepő bejelentést tesz:

– Tegnap megjelent egy cikk a Demokratában, amelyben az szerepel, hogy a biztosítók tízmilliárd forintot fognak kifizetni fejpénzre. Nem olyan nehéz kiszámolni, hogy ez nyolc biztosítóval számolva nyolcvanmilliárd forint. Ezt a nyolcvanmilliárd forintot szét fogják osztani azok között a cégek között, akik a tagtoborzásokat végzik. Erre mi létrehoztunk egy egyedülálló karrierrendszert, amelynek a marketingkoncepcióját Siska István fogja bemutatni – lép le a színről az előadó.

Siska István, akit mint nagy hálózati tapasztalattal rendelkező szakembert mutatott be Kőrös Attila, fiktív számokkal és egységekkel dobálózva bemutat néhány példát. A marketing-tanácsadó „halmozódó pontrendszerű, felfutó alakzatú szisztémáról” – magyarán piramisról – beszél, amelyben egy aláírás öt egységet ér. Hogy egy egység mennyit ér, az viszont az előadás végéig sem derül ki. Helyette folyamatosan, többször leszögezik, ezek nem konkrét számok, a szlovák példából indulnak ki, és nálunk jó, ha a felét kifizetik annak, amennyit Szlovákiában kifizettek.

De ki tudja ellenőrizni azt, hogy hálózatépítő MLM-cégek mennyit kaptak Szlovákiában a tagtoborzásért? Mégis mindenki lelkesen jegyzetel. Az emberek egymás közt halkan sugdosnak. Röpködnek a százezrek, a milliók, a tízmilliók.

– Hatalmas és egyedülálló üzleti lehetőség, ilyen, ugye, nem adódik mindennap… Egyszer egy életben… Biztos üzlet, csak gyűjteni kell az aláírásokat… De hisz az nem is munka. Munka nélkül, ekkora jövedelem! Igazán mesés! – merednek a táblára átszellemülten. – Mégiscsak jó valamire az egészségügyi reform – suttogják.

– Tehát ne konkrét számokra gondoljon senki – ismétli meg óvatosan az előadó. Ennek azonban ellentmond, hogy a táblán nagyon is konkrét forintértékek szerepelnek. A hallgatóság természetesen már nem figyel a visszafogott figyelmeztetésekre. Ők már gondolatban a pénzt számolják, talán már el is költötték a mesés milliókat: „szintkülönbségből adódó hálózati jutalék, szupernyolcas szint, turbó…” Fogalmak, amelyekről csak homályosan dereng, hogy mit is jelent. De kit érdekelnek a részletek? Pénzt jelent, nagyon sok pénzt, könnyen: az előadó, aki a pontértékekhez rendelt jutalékok összegét ismerteti, hatalmas vastapsot kap.

És ha kevesebb lesz?

– Az sem tragédia. Rendben van, ne keressek 92 milliót, csak 47-et. És akkor mi van? Nem fogok sírva fakadni – bólogatnak lelkesen.

– Az orvosok közül sokan ellenzik az egészségügyi reformot – kezdi előadását a cég egészségügyi szaktanácsadója. Csaknem száz százalékuk nem ért vele egyet. De mit lehet tenni? Be fognak vezetni egy törvényt, ami a lakosság legnagyobb részének nem tetszik. Toljuk-e vajon a szekerét a biztosítóknak? – teszi föl a kérdést. – Nem toljuk – válaszol saját magának. – Talán valamelyik biztosítónak teszünk szívességet? Nem teszünk. Akkor tennénk szívességet, ha a biztosító ügynökei lennénk. Ez azonban egy független alkuszcég, amelyik valamennyi biztosítóval szerződést fog kötni – szögezi le, nem sokat törődve azzal, hogy minden szerződéshez két fél egybehangzó akarata kell. Hogy a biztosító is szerződést akar-e kötni az NLD Credittel, ez a kérdés fel sem merül.

– Az első, amit le kell szögezni, hogy nincs különbség aközött, hogy valaki valamit aláír, vagy nem ír alá, ugyanaz fog történni mindkét esetben: így is, úgy is valamelyik pénztár tagja lesz. Mit írnak az újságok? – méltatlankodik. Hogy „ember embernek farkasa lesz” – idézi ő is a Demokrata előző számát. Reménykedem, hogy a múlt hetit még nem látta. Nem örülnék, ha idő előtt felfedeznék a nevemet.

– Aláírásgyűjtő emberek fognak rohangálni az országban? – kérdi. – Én azt gondolom, hogy aki itt ül, annak a kilencvenkilenc százaléka nem ezt fogja tenni, hanem ha megértette Istvánnak a marketingkoncepcióját, akkor összegyűjti a saját családjában azt a húsz aláírást, amire szükség van, és a hálózati jutalékból fog pénzt keresni. Én azt gondolom, hogy nagyon sok embert fogunk magunk mellé állítani.

A teremben vágni lehet a csendet. Mindenki fejben számolgatja, hogy van-e húsz beszervezhető rokon a családban.

– Egyetlenegy gondolat még ide – veszi vissza a szót az első előadó. – Ki fog annak örülni, ha az állampolgár semmit nem ír alá? A helyi biztosító. Mert akkor őt automatikusan besorolják a regionális pénztárba anélkül, hogy ez a biztosítónak egyetlen fillérjébe kerülne. Még egyszer. Ki jár ekkor jól? A biztosító. Én nem fogok könnyeket hullajtani, ha szegény biztosítóknak tízmilliárddal kevesebb pénzük marad! Viszont ha tagokat toborzunk, jó sok magyar családnak jó sok milliót hozhat mindez! – hangzik az MLM-rendszerű hazafias szózat.

– Minden idők legnagyobb üzleti lehetősége áll ön előtt. Miről is van szó? Van egy ingyenes termékünk, amely ráadásul kötelező! Ingyenes termék, ami egyébként is kötelező, és amelyért nagyon sok ember zsebébe nagyon sok pénzt tudunk tenni! Erről van szó! – lelkesíti tovább a hallgatóságot.

Csakhogy épp itt van a bökkenő. Senkinek sem tűnik fel az ellentmondás. Ugyan ki az az őrült, aki fizetne egy ingyenes termékért? Ami ráadásul még kötelező is? Ám ekkorra már szétfoszlott minden kétely, elhallgattak azok a belső hangok, amelyek egyre halkabban súgták, hogy itt valami mégsem stimmel.

A jelenlévők lelkesen állnak sorba, tízesével veszik meg a térítésköteles regisztrációs lapot, a gyakornoki szerződés nyomtatványát és a postai csekket, amelyen be lehet fizetni az ötezer forintot. Ennyi a rizikó. Ötezer forint. Meg persze a tíz nyomtatvány, ami így már hatezer. Indulhat a hálózatépítés.

– Egy hét alatt meg kell csinálni legalább ötöt, a következő héten hármat, mert ott van még a szombat meg a vasárnap – számolgatják. – Csak legyen otthon mindenki… Menni fog. Ez tényleg nagyon jó. Nincs semmi rizikó.

Vagyis van: az ötezer forint. Fejenként. Azt az ötezer forintot ugyanis, ha mégsem lesz az egészből semmi, nem adják vissza. De ki ne merne vállalni ekkora rizikót? Mi az az ötezer forint? Semmi. Mindenki vállalja. Senki sem számol utána, hogy hússzor ötezer az már százezer. Ezerszer ötezer már ötmillió. Százezerszer ötezer az ötszázmillió… Az emberek tízesével vásárolják a gyakornoki szerződéseket, bennük a csekkel, hiszen az a feladat, hogy tíz nap alatt tízet kell hozni, s akkor a hármas szintről indul a delikvens. A tíz beszervezett családtagnak szintén be kell fizetnie az ötezer forintos regisztrációs díjat, s akkor ők a beszervező csapatába kerülnek és ők is további embereket szervezhetnek be fejenként további ötezrekért… Így épül föl a klaszszikus piramis.

A szerkesztőségben rövid szemrevételezéssel megállapítjuk, hogy a regisztrációs csekken szereplő bankszámlaszám nem egyezik meg a legfrissebb cégkivonaton szereplő bankszámlaszámok egyikével sem. Vajon hová kerülnek az ötezer forintok? Hányan regisztráltatják majd ötezer forintért magukat? Hány embert sikerül megszabadítani ötezer forintjától, mire a játék lelepleződik? De nem ez a legfontosabb kérdés. Hanem az, hogy miért és hogyan vakítja el az embereket a kapzsiság?

Hernádi Zsuzsa

MLM

Noha még nem szavazott újra az Országgyűlés az egészségügyi pénztárak részleges privatizációjáról (a szavazás február 11-én lesz) máris óriási szervezkedés folyik a háttérben. Olyan pénzügyi befektetők, biztosítási alkuszok bukkannak fel, akik a még be sem vezetett rendszertől rövid távú hasznot remélnek. Minimális pénzügyi befektetés, minimális hálózati létszám, jelentős direkt jutalék – hirdetik. Ők már biztosra veszik, hogy a törvényt – így vagy úgy – áterőltetik a parlamenten és nyáron a biztosítók megkezdik a toborzást.

Ügynökök, alkuszok, marketingesek… Sorra bukkannak fel, csörög a telefon: „Milyen rég nem hallottam rólad, mi van veled?” – érdeklődnek kedvesen. Ám nem sokkal később kiderül, hogy nem a sorsom, az életem folyása érdekli őket. Gyorsan a lényegre tér, hisz minden perc drága. Hamarosan kiderül, hogy valamit el akar adni. Ám ezúttal nem hasznavehetetlen drogériát, nem mikroszálas törlőkendőt, vagy elképesztően drága porszívót szeretne rám tukmálni. Új termék jelent meg a piacon: egy újfajta kötés, amelyről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy így is, úgy is kötelező lesz, akkor viszont keressünk rajta mi, minél előbb, még mielőtt mások halásznák el a nagy pénzt az orrunk elől. Valahol valakik már tagokat toboroznak, de azt még nem lehet tudni, hogy pontosan kinek. Illetve dehogynem: a leendő magán-egészségpénztáraknak verbuválnak leendő ügyfeleket, s bizonytalan, ma még nem létező fejpénzeket ígérnek. Egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, ez itt a tét. Hatalmas, együttesen közel ötezermilliárdos piac. Azzal érvelnek, hogy ha már úgyis minden el van döntve, legalább keressünk rajta mi…

Opportunisták, vagy tudnak valamit? Vagy megtudták, hogy a népakarat már nem konvertibilis? Hogy a nagytőkével szemben nincs eszköz a kézben? Hogy árral szemben nem lehet? „Tapasztalatunk azt súgja, nincs visszaút, úgyis áterőltetik a törvényt” – mondják legyintve. És innentől kezdve már nem az a cél, hogy megakadályozzák, hogy összefogással, következetes kitartással áttörhetetlen falat húzzanak, hanem épp ellenkezőleg: elsőként ragadnak kalapácsot, gebinbe tűzik ki az ostromlott várra a török lófarkas zászlaját – a baksis reményében.

A Demokrata birtokában lévő dokumentumok alapján néhány cég olyan vállalkozásba kezdett, amely minimális anyagi befektetéssel úgynevezett „direkt jutalékot, illetve nagyon jelentős passzív hálózati jutalékot jelenthet”. A cégek a multilevel marketing szisztéma alapján értékesítik termékeiket. A multilevel marketing (MLM) sajátos módszere némi magyarázatra szorul. Egy olyan, hierarchikusan épülő értékesítési rendszerről van szó, amely a közvetlen emberi kapcsolatok hálóján keresztül szervez be újabb és újabb ügyfeleket egy sajátos pontrendszer segítségével, amelyben az jár a legjobban, aki a leghamarább fordul szembe a többivel és mondja fel a társadalmi szolidaritást. Ő a piramis csúcsának közelében helyezkedik el. Az MLM szerint az jár a legrosszabbul, aki hűséges az elveihez, mert alul marad. A játék akkor ér véget, amikor telítődik a piac, amikor nincs már egyetlenegy beszervezhető vevő sem, mert már mindenki az ügynöke valakinek.

Ez az a pont, ahol a rendszer szükségszerűen összeomlik, de ez az állapot előbb is bekövetkezhet, mert az idő előrehaladtával egyre nehezebb új vevőt (áldozatot) beszervezni. Azért beszélünk vevőkről, mert bár az MLM-rendszer úgy hirdeti, hogy „munkatársak” vesznek részt a játékban, ők nem egyebek, mint a termék vagy szolgáltatás vevői, akik önként, saját pénzüket befektetve, a későbbi busás, de bizonytalan nyereség ígérete fejében újabb tagokat toboroznak a saját rokoni, ismeretségi körükből.

A marketing mint tudomány az MLM- módszert nem tartja számon. Az MLM-nek tehát nincs köze a klasszikus marketinghez. Olyannyira nincs, hogy a komolyabb szerzők (Philip Kotler például) ezt a módszert meg sem említik.

Létrejötte több mint szokatlan: a kolumbiai kábítószer-maffia fejlesztette ki először azt a piramisszerűen épülő hálózatot és pontrendszert, ahol a kiutalt drogadagokat egy sajátos pontozási rendszer segítségével mérték. A tiltott drogkereskedelem felvirágoztatása többek között az MLM-módszernek is köszönhető…

Később egyes termékek és szolgáltatások eladására is használták és használják mind a mai napig, noha több cég, köztük egy osztrák biztosítótársaság működését már betiltották hazánkban, mivel piramisszerűen építkező módszere sértette a hazai jogszabályokat.