Mi akkor is győzünk
A hazai ellenzék az elmúlt években minden eszközt bevetett Brüsszelben, hogy Magyarország ne kapja meg az őt megillető uniós forrásokat, ezért az EU-s pénzeket érintő múlt heti brüsszeli megállapodással az áprilisi választások óta a legnagyobb vereséget könyvelhetik el. Azonban ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, ismét összevissza beszélnek és önleleplező nyilatkozatokat tesznek.„Félnünk sose kell, a jobbak mi vagyunk, mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk.” A Fradi-szurkolók dalát juttatja eszünkbe, ahogyan a hazai ellenzék reagált a múlt heti brüsszeli megállapodásra. Jól emlékszünk arra, ahogyan a hazai balliberális politikusok örömtáncot jártak 2020 végén, amikor az EU új szabályozása lehetővé tette, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférést Brüsszel a jogállamiság tiszteletben tartásától tegye függővé. Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője ezt akkor szó szerint óriási győzelemnek nevezte. Közösségi oldalára feltöltött videóban – „Cseh Katalin ünnepi beszéde: Óriási győzelem, Orbán vesztett, magára maradt” – mondta el, büszke rá, hogy ő is részese lehetett azoknak a brüsszeli tárgyalásoknak, ahol eldöntötték, hogy a hazánknak járó uniós forrásokat befagyasszák-e vagy visszavágják. Akkor érthető volt az örömük, hiszen – ha csak ideiglenesen is, de – elérték, hogy Magyarország ne jusson hozzá az őt megillető forrásokhoz.
Aprópénz
Ezért érthetetlen, hogy most, amikor Brüsszel elfogadta a magyar helyreállítási tervet, és ezzel elkerüljük a forrásvesztést, egyesek ismét magukat ünnepeltetik és Orbán Viktor vereségéről beszélnek. Cseh Katalin most újfent sikerről beszél, amit saját magának és momentumos EP-képviselőtársának tulajdonít.
„Ha valakinek siker ez a megállapodás, akkor nekem és Donáth Annának az, mert az elejétől fogva azon harcolunk, hogy nagyon szigorú kondíciókhoz kössék az EU-s pénzeket ”– jelentette ki egy interjúban. December elején azt nyilatkozta, hogy „a következő hetekben dől el, Orbán Viktor hajlandó-e kompromisszumot hozni a magyar emberek érdekében. Abban bízom, hogy végre abbahagyja a háborúzást az Európai Unióval, és meghozza azokat a kompromisszumokat, amelyek elengedhetetlenek a pénz megszerzéséhez.”
Eddig az ellenzék folyamatosan azt rótta fel a kormánynak, hogy nem képes Brüsszellel megegyezni. Most, amikor létrejött a magyar érdekeknek is megfelelő kompromisszum, Cseh Katalin továbbra is elégedetlen. A megállapodásról degradálóan azt írta közösségi oldalán, hogy „Orbán végül aprópénzért bedobta a vétókártyáit”.
Nézőpont kérdése, mi minősül aprópénznek. A nemrég kirobbant EP-botrány vesztegetési pénzeihez képest elképzelhető, hogy a magyar uniós források valóban csak aprópénznek minősülnek. Abban viszont biztosak lehetünk, ha a magyar kormánynak ezt az összeget sem sikerült volna megszereznie Brüsszeltől, akkor Cseh Katalin történelmi bűnt emlegetne és arról beszélne, hogy a kormány elvette az ország jövőjét és kivezet minket az EU-ból. Bejegyzésében még kitér arra, hogy Orbán Viktor „másfél éves eredménytelen zsarolgatása” miatt alakult ki Magyarországon „megélhetési válság” és infláció, mert az uniós forrásokhoz nem jutottunk hozzá. Aki eddig kizárólag Cseh Katalin megnyilatkozásaiból tájékozódott a világ dolgait illetően, az most értetlenül vakarja a fejét, hiszen a mantra eddig úgy szólt, hogy Orbán Viktor ellopta az uniós pénzeket, amelyek kizárólag a fideszes holdudvart gazdagították, tehát azokat eddig sem a magyar gazdaságra fordították. „Más tagállamokban már másfél éve költik ezt a pénzt” – figyelmeztet Cseh Katalin, aki szerint most „azért tart ott a magyar gazdaság, ahol”, mert nem kaptuk meg az uniós pénzeket. A momentumos képviselő azon kesereg, ha Brüsszel már utalt volna Magyarországnak, akkor a magyar gazdaság is jobb állapotban lenne. Csakhogy ezzel korábbi önmagának mond ellent, miszerint az uniós forrásokat a kormány eddig ellopta.
Büszkék a munkájukra
Donáth Anna megnyilatkozása pedig még ennél is leleplezőbb. „Kevesen merték megfogalmazni korábban, amit én már szeptemberben leírtam: a jogállamisági eljárás során nem az az igazi veszély, hogy elveszik a Magyarországnak járó EU-s pénzeket. Hanem az, hogy sokkal később jutunk ezekhez hozzá, mint ahogy arra szükségünk lenne. […] Lehet, hogy nekik nem hiányoznak annyira ezek a pénzek, de nagyon is hiányoznak a magyar családoknak, a magyar vállalkozásoknak, a magyar önkormányzatoknak és a magyar gazdaságnak.”
Talán észre sem veszi a Momentum politikusa, hogy itt a saját EP-képviselői munkájáról rántja le a leplet. Hiszen eddig folyamatosan azzal büszkélkedett, hogy sikerült blokkolnia az uniós források kifizetését, most pedig bevallja, hogy a szent cél (Magyarország ne kapjon uniós forrást) érdekében végzett munkájának egyedül a magyar vállalkozások és családok isszák meg a levét. Ujhelyi István független (korábban MSZP-s) EP-képviselő közösségi oldalán három mondatban kommentálta a megállapodást. „Győztünk! Orbánék meghajoltak. Megkaphatjuk az uniós forrásokat, ha a kormány helyreállítja a jogállamiságot!” Sajtótájékoztatóján pedig kijelentette, Orbán Viktor megfutamodott, majd egy televíziós interjúban azt fejtegette, hogy „12 év után először Orbán Viktor nagyon komoly politikai vereséget szenvedett”.
Az ellenzék egy olyan alternatív világban él, ahol azt hiszik, a magyarok örülnek annak, ha az ország nem kap uniós pénzt, és a következő választásokon bizalmat szavaznak azoknak, akik ennek érdekében dolgoznak Brüsszelben. Gyöngyösi Márton, a Jobbik EP-képviselője is egy olyan alternatív világból üzent, ahol a megállapodás meg sem történt. „De mit ünnepel Orbán? Azt, hogy a források több mint felétől már akármi is történik, elestünk, köszönhetően az ő politikájának” – értetlenkedik a politikus, figyelmen kívül hagyva, hogy a megállapodásnak pont az a legnagyobb eredménye, hogy nem történik forrásvesztés, és a felfüggesztett pénzek sem vesznek el. Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő sem rejti véka alá mérhetetlen csalódottságát. Szerinte a bizottság és a tanács „lehetett volna nyugodtan egy kicsit keményebb is”, mert most Orbán Viktor azt fogja a döntésből leszűrni, hogy „érdemes zsarolni több ügyben is”. Azt már nem fejti ki, mit jelentett volna a keményebb fellépés, de talán a források teljes megvonása kielégítette volna a képviselőt.
Örömünnep helyett
Dobrev Klára, a DK EP-képviselője is szükségét érezte annak, hogy megszólaljon az ügyben, de mindössze annyit tudott mondani, hogy Orbán Viktor „megalázó vereséget” szenvedett. Mondandójának hitelességét egy kicsit árnyalja, hogy az a politikus beszél megalázó veréségről, akit a baloldali háziversenyen még az a Márki-Zay Péter is le tudott győzni, akinek a választásokon esélye sem volt a győzelemre. Ha Orbán Viktor valóban történelmi, megsemmisítő vereséget szenvedett, akkor miért nem látjuk az ellenzéki oldalon az örvendező, kivirult arcokat? Miért nem hívják össze az árnyékkormányt egy nagy ünnepi bejelentésre?
Azért, mert pontosan tudják, hogy a megállapodással az áprilisi választások óta a legnagyobb vereséget könyvelhetik el, és ahelyett, hogy megint szembenéznének a valósággal, zavart frusztrációjukban összevissza beszélnek. Érthető a csalódottságuk, hiszen mindent bevetettek annak érdekében, hogy Magyarország lehetőleg semmit ne kapjon az uniós forrásokból. Nem is titkolták soha, hogy Brüsszelben hazánk ellen dolgoznak, ezért számukra a nagy örömünnep az lett volna, ha teljesen megvonják Magyarországtól a pénzeket.