Mi csak a győzelemmel számolunk

– Valószínűleg sokakban felmerült, vajon mit csinál a miniszterelnök politikai igazgatója. Orbán Viktor szemmagasságban tárgyal az európai vezetőkkel, az orosz, az amerikai és a kínai elnökkel is, a legfontosabb információkat első kézből szerzi meg. Magyarországi ügyekben pedig a minisztereire támaszkodik.

– Az elmúlt száz évben mi, magyarok megtanultuk, hogy ha nem vagyunk elég ügyesek és éleslátók, ha nem tudunk pontosan kalkulálni a jövővel, annak súlyos következményei lehetnek. Ezért a mindenkori magyar kormány egyik legfontosabb feladata, hogy értse a körülöttünk lévő világot, és világos, megfelelő válaszokat adjon a kor aktuális kihívásaira. Politikai igazgatóként az a feladatom, hogy segítsem a miniszterelnököt ezen folyamatok megértésében: feltérképezzem, mi történik a világban, milyen tendenciák alakítják a nyugati civilizációt, milyen új ötletek születnek a fontos erőcentrumokban, a legokosabb emberekből álló elemzőközpontok milyen következtetéseket vonnak le – és mindez milyen következményekkel jár Magyarországra nézve. Feladatom továbbá, hogy a kormányzati munkának ívet adjak: a mindennapi döntéseket összehangoljam és stratégiailag koherens rendszerbe illesszem. A miniszterelnök megbízásából most már kampányfőnökként a 2026-os választási győzelemhez vezető út kijelöléséért is felelek.

– Személyes honlapján található hitvallásában többször is olvasható a polgári jelző, amely mintha ismét hangsúlyosabb szerepet kapott volna a kormányzati kommunikációban. Elnyerte méltó rangját a polgári ideál az elmúlt másfél évtizedben?

– A polgári Magyarország építésével sosem hagytunk fel, ma is az a célunk, hogy olyan kormányzati döntéseket hozzunk, amelyek ebbe az irányba alakítják az ország karakterét. A polgári ideál akkor tudja végleg felváltani a szocialista embertípust, ha az emberek egyre nagyobb hányada nem segélyre szorul, hanem minél többnek van munkája, biztos megélhetése, tanulási és fejlődési lehetősége, családja, illetve elegendő szabadideje és lehetősége arra, hogy ezt a szabadidőt értelmesen töltse el. Ez nem filozófiai kérdés: a kormányzás lényege, hogy olyan helyzetbe hozzuk az embereket, hogy ne csak napról napra túléljenek, hanem legyen előttük perspektíva, legyen lehetőségük tervezni a jövőt. Az elmúlt másfél évtizedben számos lépést tettünk ebbe az irányba: a munkaalapú társadalom, a béremelések, adócsökkentések, rezsicsökkentés, a családtámogatási programok, valamint a kultúrára és oktatásra fordított kiemelt források mind ezt szolgálták. Most pedig azon dolgozunk, hogy a következő évtizedben újra szintet tudjunk lépni, és végre elérjük azt az életszínvonalat, amelyet a rendszerváltás hajnalán célként tűztünk ki magunk elé. Ez reális lehetőség a következő 10-15 évben, ha nem futunk bele azokba a zsákutcákba, amelyekbe sok, nálunk kedvezőbb helyzetből induló nyugat-európai ország belefutott. Ők a szocialisztikus társadalom- és a liberális államszervezés irányába fordultak, ami súlyos megtorpanáshoz vezetett. Gazdasági stagnálás, jólét nélküli jóléti rendszer, tömeges migráció és ebből eredő kulturális feszültség. Mi nem szeretnénk megtorpanni: épp ellenkezőleg, újabb lendületet akarunk venni. Minden mostani intézkedésünk erről szól. A 3 százalékos fix otthonteremtési hitel a saját tulajdon megszerzését segíti, a családi adókedvezmények pedig azt szolgálják, hogy a munkából származó jövedelem az embereknél maradjon, és arra költhessék, ami nekik és a családjuknak fontos. Ez a jövőképünk: a szabad, felelős, magabíró, szabad magyar ember és nemzet ideálja – amely homlokegyenest ellentétben áll politikai ellenfeleink jövőképével, akik leginkább a brüsszeli birodalom perifériáján élő alattvalóként gondolnak Magyarország lakóiról.

– Az utóbbi években nem nagyon lehetett hallani a polgári körökről, nemrég azonban, talán némileg meglepetésünkre, életre hívták a mozgalom digitális változatát. Miért döntöttek így? Igazuk van azoknak, akik szerint a Harcosok Klubja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezért volt szükség a digitális polgári körökre?

– Két külön dologról van szó. A Fidesz körül hosszú ideje kialakult egy elhivatott közösség, amelynek tagjai egyértelművé tették, hogy nem kívánnak politikai pályára lépni, ellenben a miniszterelnököt önkéntesen segítenék a kampányban. Számukra hoztuk létre a Harcosok Klubját, nekik szól a digitális küzdőtérre való meghívás. Rendkívül fontos a munkájuk ebben a megváltozott médiatérben, és nagyon hálásak vagyunk a támogatásért! A Digitális Polgári Kör egy másik logikával megszervezett, de szintén fontos csoportosulás. Úgy látjuk, hogy a következő évtizedekben olyan kihívások állnak majd az ország előtt, amiket a politikum egymaga nem fog tudni megoldani. Óriási, civilizációs jellegű kihívások és kérdések tornyosulnak előttünk: Hogyan találjuk meg a helyünket a világrendszerváltásban? Mit kezdjünk a migrációs kihívással? Mire megyünk a mesterséges intelligenciával? Hogyan fordítsuk meg a demográfiai hanyatlást? Mit gondolunk az ideális adórendszerről? Úgy látjuk, hogy szélesebb társadalmi réteget kell bevonni ezen kérdéseknek működőképes, magyar érdekű válaszainak a kidolgozásába. A Digitális Polgári Kör feladata tehát nemcsak a választási harc elősegítése, hanem egy olyan jobboldali társadalmi mozgalom létrehozása, amely támogatja a jövő nemzeti konzervatív kormányait. A két szerveződésben összesen több mint százezer hasonló világlátású ember gyűlt össze. Ebben óriási felhajtóerő van, így bátran tervezhetjük a jövőt.

– Az utóbbi hónapokban az az érzésünk támadt, Magyar Péter mindent megtesz annak érdekében, hogy a húsz-harminc évvel ezelőtti Orbán Viktort utánozza. Egy beszédében a Fidesz korábbi szlogenjét is felhasználta, azt a kegyelmi hangulatot igyekszik megteremteni, ami a polgári táborra volt mindig jellemző. A nosztalgia és a brandmásolás hatását pedig nem szabad lebecsülni. Mit mond a politikát kevéssé intenzíven követő szavazóknak, mi a különbség a két párt, a két közösség, két politikus között?

– Ezt a kérdést most egészen egyszerűen meg lehet válaszolni. Mindenkit arra biztatok, hogy hallgassa és nézze meg a Kötcsén elhangzott beszédeket. Zongorázni lehet a különbséget! A miniszterelnök beszédében ott van a vízió, a kormányzóképesség, a nyugodtság – még a baloldali elemzők szerint is sokkal erősebb és hatásosabb volt, mint az ellenzék vezére. Magyar Péter közhelyektől terhelt mondandója pedig hatástalan maradt, legfeljebb az udvartartása által újságírók és a másként gondolkodók ellen elkövetett erőszakos fellépésük keltett feltűnést. Ahogy pedig haladunk előre a kampányban, egyre inkább kitűnnek az ordító különbségek: Magyar Péter egyszerűen nincs azon az intellektuális szinten, hogy Orbán Viktor reális versenytársaként tekintsen rá bárki.

– Mi történik, ha mégis? Azaz vezetésre alkalmatlan figurák kerülnek pozícióba 2026-ban? Végig fogják nézni, hogy ledarálják, amit az elmúlt 15 évben fölépített a Fidesz–KDNP-kormány?

– Mi csak a győzelemmel számolunk – nincs B terv. A következő hónapokban minden erőnkkel erre koncentrálunk. Hiába a nemzetközi ellenszél, az álhírek és a lejáratások: az emberek érzik, ki dolgozik valóban értük. A Fidesz–KDNP szavazói békés, sikeres Magyarországot akarnak. A szomszédban zajló háború és a gazdasági nehézségek miatt van bizonytalanság, de ma egyre többen látják, hogy tőlünk nemcsak arra lehet számítani, hogy megtartjuk, amit eddig elértünk, hanem új, vonzó távlatok is tudnak nyílni: saját tulajdonú lakás, alacsonyabb adók, drog- és migránsmentes ország. Az ellenzék ezzel szemben nyíltan elismeri, hogy terveit inkább elhallgatja, mert ha kiderülnének, akkor gyorsan megbuknának. Ez a helyzet a polgári, jobboldali, keresztény-konzervatív táborban fokozódó aktivitást hoz. Meggyőződésem, hogy nyerni fogunk – és a különbség a végén még nagyobb lesz, mint amire most sokan számítanak.

– Nézzük akkor a külpolitikai mozgásterünket! Legfontosabb szövetségesünk, Trump elnök el van foglalva Amerika bajaival. Mi pedig egy végeláthatatlan háborút vívunk az EU bürokratái ellen. Nem lett volna célszerűbb taktikusabb harcmodort választani Brüsszellel szemben? Most feleannyi baja volna a kormánynak.

– Más választásunk nem volt, mint teljes erővel belevetni magunkat a küzdelembe. Ez a szembenállás nem öncélú: világosan láttuk, hogy ha az Európai Unió így folytatja, a közösség szét fog esni. Mára beigazolódott, hogy igazunk volt: a legnagyobb tagállamok ma politikai földrengések és belső feszültségek közepette próbálnak felszínen maradni. A brüsszeli vezetéssel szembeszállni ezért nemcsak politikai érdek, hanem erkölcsi kötelesség is: mi képviseljük az Európa-párti álláspontot, mert meg akarjuk menteni a kontinenst a saját hibás döntéseitől. A brüsszeli elit korábban a migráció, ma az ukrajnai háború folytatása mellett köteleződött el. Most odáig jutottak, hogy az uniós költségvetés harmadát egy új, közös adósságból finanszíroznák, és azt Ukrajnának adnák. Az EU és tagállamai együtt eddig hozzávetőleg 186 milliárd dollárral támogatták Ukrajnát. És itt nincs vége: 2027-ig további 54 milliárd dollár támogatás jön az EU-tól az újjáépítésre, 3,5 milliárd fegyverkezésre, és még egy 50 milliárdos hitelcsomag az EU és a G7 közös finanszírozásában, amelyből az EU húszmilliárdot vállal. Ezekkel az uniós hozzájárulás megközelíti a 220 milliárd dollárt. Ez példátlan: a tagállamok közösen eladósodnának, miközben a pénz kiáramlana az unióból. Ilyen helyzetben nincs helye taktikázásnak – vállalni kell a vitákat, és belülről kell megváltoztatni Európát. Küzdelmünk oka nem félreértés: a brüsszeli elit tudatosan akar ránk kényszeríteni olyan politikát, amely ellentétes a magyar érdekekkel. Tekintve, hogy mi nem a brüsszeli érdekeket vagyunk hivatottak kiszolgálni, hanem a magyar nép szolgálatában állunk, kötelességünk, hogy a lehető legélesebben szembeszálljunk a jelenlegi vezetéssel. Bár az egyenrangúságot az úgynevezett uniós értékek közé sorolják, sokszor a térség egészét alárendeltként kezelik. A Brüsszelnek való engedelmesség elrettentő példája Románia: szolgaian követték az utasításokat, és jutalmul megszorításokat, adóemeléseket, bércsökkentéseket kaptak – a költségvetési hiány 9,3 százalékos. Az EU jelenlegi vezetése nem tud és nem is akar érdemben segíteni a tagállamoknak. Az egyetlen járható út, ha a sarkunkra állunk, és megváltoztatjuk Európát – ennek a forgatókönyvnek nincs reális alternatívája.

– A Trump-adminisztráció beiktatása után mennyiben teljesültek a kormány várakozásai? Minden úgy alakult, ahogy szerették volna?

– Mérleget vonni még korai, de már most is óriási változásokon vagyunk túl, a jövő pedig még inkább biztató. Az első és legfontosabb előrelépés, hogy Trump elnök békét akar Ukrajnában, az új kabinet hozzáállása a háborúhoz teljesen más, mint Bidenéké volt. Trump elnök nap mint nap dolgozik az orosz–ukrán megállapodás létrejöttéért. A másik fontos siker, hogy Washingtonban leállították azokat a programokat, amelyeken keresztül törvénytelen finanszírozással segítették politikai ellenfeleinket – azokat, akik a demokraták szája íze szerint akarták átalakítani a magyar kül- és belpolitikát. És van még egy fontos előrelépés: immár újra vízummentesen utazhatnak a magyar állampolgárok az Egyesült Államokba. Ez a döntés egyértelmű jele annak, hogy az amerikai–magyar kapcsolatok új szintre léptek, és valódi bizalmi viszony épül ki a két ország között. Közben pedig hétről hétre érkeznek hírek arról, hogy az amerikai–magyar együttműködés stratégiai szinten erősödik – ezen mindkét fél őszinte akarattal dolgozik. Trump elnökkel tehát mi is nyertünk: az USA hazafias részét magunk mögött tudhatjuk.

– Mi történik akkor, ha egy nap amerikai barátaink azt kérik, hogy lazítsunk bizonyos keleti kapcsolatainkon a barátság elmélyítése érdekében? Feláldozzuk a gyümölcsöző kínai kapcsolatokat az USA támogatásáért?

– A nemzeti érdek a külpolitikai doktrínánk alapja, az amerikaiaké úgyszintén. Minden beszélgetés során amennyiben kérések hangzanak el a másik fél irányába, először is választ kell tudni adni arra, hogy az egyik vagy másik döntés miért jó nekünk, miért jó a másik félnek. Ha tehát partnereink bármit is javasolni szeretnének, akkor alá kell támasztaniuk, hogy az miért jó nekünk. Eddig így működtünk együtt, ez a jövőben sem fog változni. Ehhez azonban erő kell és politikai stabilitás. Akinek van stratégiája, hogy hogyan valósítja meg a gyakorlatban ezt az egyensúlyt, az nyer. Az egészséges balansz ugyanis magától nem fog létrejönni. Azok az országok, amelyek függő viszonyban vannak, elbuknak. Mi azonban erősek vagyunk, így el tudjuk érni, hogy „is-is” legyen. Mi azt akarjuk, hogy Kína és az USA egyszerre legyenek Magyarország stratégiai partnerei! Meggyőződésem pedig az, hogy a végén Amerika és Kína is megegyezik, akkor pedig még kézenfekvőbb lesz a magyar pozíció. Pont úgy, mint a háború ügyében. Kimaradunk, de ezzel nem lemaradunk, hanem felkapaszkodunk.