Miklósa Erika és Rofusz Ferenc kapta a Magyar Szent István-rendet

Miklósa Erika 1970. június 9-én született Kiskunhalason. Kezdetben a sportban jeleskedett: versenyszerűen hétpróbázott, reményteljes magasugró volt, de egy sportbaleset véget vetett atlétikai karrierjének, így kedvtelésből az éneklés felé fordult. A gimnáziumi tanulmányaival párhuzamosan zene- és énekórákra járt, a zeneiskola hat osztályát két év alatt végezte el, majd a szegedi konzervatóriumban folytatta tanulmányait.

Tizenkilenc évesen egy apróhirdetés nyomán jelent meg énektanárával, Berdál Valériával az Operaházban egy próbaéneklésen. Mozart A varázsfuvolájából az Éj királynőjének áriáját, az operairodalom egyik legnehezebb koloratúrszoprán áriáját énekelte, s minden idők legfiatalabb magánénekesének szerződtették az intézményhez. 1991-ben A varázsfuvola Papagenájaként debütált, Szegeden egy Mozart-énekversenyt nyert meg a védjegyévé vált Éj királynője áriával.

A világhírű szoprán énekes, Hamari Júlia felfigyelt rá, s 1992-ben meghívta a brüsszeli Mester és a jövő elnevezésű koncertjére. Még ebben az évben elindult nemzetközi pályafutása: Mannheimben mutatkozott be A varázsfuvola Éj királynőjének szerepében, amellyel csakhamar meghódította a világ összes jelentős színpadát Londontól Párizsig, Münchentől New Yorkig, és ő lett a legkeresettebb művész ebben a szerepben, amelyet mára több mint ötszázszor énekelt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola konzervatóriuma után, 1996-ban külföldön képezte magát: előbb a philadelphiai Academy of Vocal Arts, majd a milánói Scala ösztöndíjasaként.

1999-ig volt tagja a Magyar Állami Operaháznak, ahol szopránszerepek sorát énekelte és énekli azóta is, A denevér Adéljától a Rigoletto Gildáján keresztül a Szöktetés a szerájból Constanzajáig. A világ legjelentősebb operaházaiban lépett fel, 2004-től állandó szereplője a New York-i Metropolitan operaháznak. A fajsúlyos szerepek mellett előszeretettel szerepel vígoperákban is, például Adele grófnőként Rossini Ory grófjában, amelyben a Szegedi Nemzeti Színházban, legutóbb pedig a Malmöi Operában énekelt. Az opera műfaja mellett szívesen kalandozik a musical, az operett világába is; számos exkluzív gálakoncert főszereplője, lemezein a klasszikus áriák mellett több műfajban rögzített dalokat. A budapesti Operaházban színpadra lépett a West Side Story Mariájaként is, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2016-ban Verdi Traviatájának főszerepében debütált. 2016 januárjában különleges esttel ünnepelte pályafutása kezdetének 25. évfordulóját az Erkel Színházban.

A zene mellett fontos számára a sport és az egészséges életmód – 2013-ban teljesítette a New York-i maratont -, a tehetséggondozás, a jótékonyság és a környezetvédelem ügye. Pályája során bejárta a világot, lakóhelye a Fejér megyei kisközség, Bakonykúti. 2011-ben az önkéntesség magyarországi nagykövete volt, a következő évben kiérdemelte a Nemzetközi Fair Play Bizottság díját, 2016-ban öt évre a magyar tehetség nagykövetének nevezték ki.

Művészetét számos díjjal ismerték el: 1991-ben Európai Kultúra díj, Zürich; 1993-ban Pro Opera Lyrica-díj, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vehette át, 2006-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Magyar Művészetért Díj birtokosa lett. 2012-ben átvehette a Kossuth-díjat „az operairodalom szoprán szerepeinek emlékezetes, magával ragadó megformálásáért, a világ legjelentősebb operaszínpadait is meghódító, közönségét itthon és külföldön egyaránt fantasztikus zenei élménnyel megajándékozó előadóművészetéért”. Ugyanabban az évben Prima Primissima Díjat kapott. 1999 óta Kiskunhalas, 2010 óta Budapest díszpolgára. Az utóbbi években a Virtuózok című klasszikus zenei televíziós tehetségkutató egyik zsűritagja. 2020-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé, 2021-ben Dohnányi Ernő-díjban részesült.

Rofusz Ferenc 1946. augusztus 19-én született Budapesten. Már általános iskolásként érdeklődött a rajzfilmek iránt, a Dési Huber Istvánról elnevezett rajzkörbe és a Ferenczy szakkörbe járt. A Mafilmnál szerzett díszletfestői és trükkfilmrajzolói tapasztalatokat, 1968-ban került a Pannónia Filmstúdióhoz, ahol fázisrajzolóként, kulcsrajzolóként, animátorként, majd társrendezőként dolgozott. Közreműködött a Gusztáv, a Mézga család, a Kérem a következőt! című népszerű sorozatok elkészítésében, s részt vett a János vitéz című egész estés rajzfilm munkálataiban. Rajzfilmrendezői diplomáját 1971-ben vette át, első önálló rajzfilmjét 1974-ben A kő címmel készítette Nepp József ötlete alapján.

Két év munka után 1980-ban született A légy című, négyperces animációs rövidfilmje, amely több fesztiválon is díjat nyert, 1981-ben pedig – első magyar alkotásként – Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Az alkotás egy légy életének utolsó pár percét mutatja be, a világot az ő szemén keresztül látjuk egészen addig, míg agyon nem csapják.

1982-ben elkészítette a Holtpont, majd két évvel később a Gravitáció című rövidfilmeket (utóbbi ötlete tíz éve foglalkoztatta). 1984-ben Németországba került, ahol rajzfilmstúdióknak dolgozott, filmeket készített. 1988-ban Kanada legnagyobb stúdiójához (Nelvana) hívták, s családjával a tengerentúlra költözött, Fly Films nevű torontói stúdiójában 1991-től reklámfilmeket, videoklipeket és játékfilmekhez speciális rajzfilmeffektusokat készített. 2002-től ismét Magyarországon él. A Tüzet szüntess című nyolcperces animációs filmje háborúellenes állásfoglalás a gyermekek védelmében. 2004-ben készült el a Szerencsi, fel című európai uniós ismeretterjesztő produkciója, a következő évben mutatták be a Kutyaélet című alkotását, majd a Réka meséi című népszerű könyvsorozat nyomán a gyermekbetegségekkel foglalkozó kötetekből animációs tévésorozatot készített. 2011-es Ticket című kilencperces animációja, amely egy ember életét követi nyomon a születéstől a halálig, újra hagyományos háttéranimációs technikával készült. A Hoppi mesék című tévésorozata óvodás korú gyermekeknek szól.

2018-ban befejezett festményanimációja, amely négy évtizedig foglalkoztatta, Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című alkotását eleveníti meg. A 11 perces alkotás vegyes technikával készült: 3D animációval (a 8 ezer rajzot digitálisan készítették és színezték) és élőfilmes részlettel. Az alkotás itthon és több külföldi nemzetközi filmfesztiválon is díjat nyert, így 2019 szeptemberében a legjobb animációs rövidfilm díját kapta az Argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztiválon. Animált Bosch-interpretációja, amely A gyönyörök kertje triptichon Pokol-szárnyának jelenetein alapul, 2022-ben a Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállításának megnyitását megelőző időszakban készült el a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A mintegy kétperces kisfilm a tervek szerint a jövőben kiegészül a teljes triptichon jeleneteivel, hogy megszülethessen a 6-8 perces végeredmény, amelynek minden másodperce 12 rajzot tartalmaz.

A rendező munkáiból több életműkiállítást is rendeztek. Rofusz Ferenc művészete elismeréseként 1982-ben megkapta a Balázs Béla-díjat, 1985-ben a Filmkritikusok díját, 2006-ban átvehette a FilmJus által alapított produceri díjat. Tanított a Budai Rajziskolában, 2010-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki az életet és annak értelmét kutató, nemzetközileg is nagyra becsült animációs és rajzfilmrendezői munkásságáért. 2012-ben a Magyar Művészetért Díjban részesült, 2016-ban a szolnoki nemzetközi képzőművészeti filmfesztivál életműdíját kapta, 2017-ben az Oscar-díjat odaítélő amerikai filmakadémia (AMPAS) tagja lett, így ő is szavazhat az Oscar-jelöltekről és -díjakról. 2018-ban a Nemzet Művésze díjban, 2019-ben Tony Curtis-díjban, 2021-ben Prima Díjban részesült. 2022-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjával tüntették ki.