Április 21. a Bölcsődék Napja
Milyen gyermeksorsokat rejt az Irányi utca 2-4.?
2010 óta ünnepeljük április 21-én a Bölcsődék Napját, mert 1852-ben ezen a napon nyílt meg az első magyar „bölcsőház”civil kezdeményezésre. A Pesti Első Bölcsődei Egylet fő patrónusa a híres martonvásári Brunszvik család volt. Az első magyar bölcsőde mindössze nyolc évvel a világ legkorábbi, párizsi intézménye után nyitotta meg kapuit.
Az első bölcsődék létrehozása a XIX. század második felében felerősödő nagyipari termelés következtében vált szükségessé, különösen a nagyvárosok iparilag fejlett területein, ahol jelentős számban foglalkoztattak női munkaerőt. A főként mosodákban, varrodákban, szövödékben dolgozó munkásnőknek hatalmas segítséget jelentett a gyermekek intézményi elhelyezése, amelyet a csecsemő Jézus „jászolbölcsőjéről” La Créche-nek neveztek el.
Az első hazai bölcsőde a kor szokásának megfelelően egyleti úton jött létre. A Pesti Első Bölcsődei Egylet létrejötte fölött mások mellett Majer István esztergomi kanonok és iskolaigazgató, valamint gróf Forrayné Brunszvik Júlia – Brunszvik Teréz, az első hazai óvoda alapítójának unokahúga – bábáskodott. Brunszvik Júlia rendszeres évi hozzájárulással is segítette az Egyletet, de a közadakozáshoz számos arisztokrata család, sőt orvosok, egyházi vezetők, módosabb polgárok, iparosok és céhek is csatlakoztak. Az adakozók között találjuk például Jedlik Ányos bencés szerzeteset a dinamó (és a legenda szerint a fröccs) feltalálóját, Hollósy Kornélia operaénekesnőt és Heckenast Sándor nyomdatulajdonost is.
Az Egylet vezetői dományokból szerezték be többek között a gyermekruhákat, ágyneműket, ágyakat, sőt még a gyógyszereket is. Fővédnöknek a főrangú Hildegarde bajor hercegnőt, Albrecht főherceg feleségét nyerték meg, aki ekkor már egy bécsi bölcsőde fővédnökeként is tevékenykedett. Az intézményben az első évben öt szobában csaknem negyven gyermekről gondoskodtak a pesti Kalap utca 1. szám alatt, a mai belvárosi Irányi utca elején.
A gyermekeket szociális alapon választották ki, sokan az otthoninál is jóval kényelemesebb és biztonságosabb körülmények közé kerültek, és mivel az anyák már nem kényszerültek arra, hogy magukkal vigyék őket a munkahelyeikre, a gyakori balesetek miatti gyermekhalandóság is visszaesett. Az ellátásért a szülők napidíjat fizettek. Az alapszabály szerint a kicsikkel „nyájas szeretettel és türelemmel” kellett bánni.
Néhány éven belül az intézmény olyan népszerűségre tett szert, hogy az akkor már több mint száz gondozott kisgyermeket új helyre kellett költöztetni, mert a régit kinőtték…
