Milyen legyen a bazilika?

Jeruzsálemi András király Veszprémből elvitte Gizella királyné drágakövekkel kirakott, 12 márka aranysúlyú koronáját, hogy finanszírozza a szentföldi hadjáratát. Ha mostanában a királynék városában járunk, azt hihetnénk, hogy ismét keresztes hadjáratra toboroznak híveket a város főterén. A Szent Mihály-főszékesegyház üvegablakaiból készült „zászlók” alatt helyi civilek gyűjtenek aláírásokat, hogy „felmentsék a szolgálat alól Udvardy György érseket”. Tízezer aláírásban reménykednek, amellyel Ferenc pápához fordulnának. Ugyanazon zászlók alatt gyűjtenek, melyekkel az idei csíksomlyói búcsún tiltakoztak az érsek ellen, és egy „tiltott” misén is felállították őket, a veszprémi Margit-romoknál. 

Az utóbbi hetekben, hónapokban több helyi civil szervezet tiltakozott a Szent Mihály-bazilika felújítása ellen (akár úgy, hogy művészettörténeti, örökségvédelmi konferenciát szervezett). A székesegyházat már két éve bezárták, de az indulatok csak idén februárban szabadultak el, amikor a világhálón megjelent egy látványterv, melyen a neoromán stílusú, díszes templombelsőt hófehéren ábrázolták, oltár és színes üvegablakok nélkül. A renoválással és átépítéssel kapcsolatos aggodalmait Márfi Gyula korábbi érsek négyszemközt jelezte az utódjának, majd egy hosszú interjúban ismertette visszafogott, de bíráló véleményét. Sokan azt sejtik, hogy emiatt kellett távoznia a városból, melynek különben díszpolgára; távozásakor hívei vastapssal és virágokkal búcsúztatták a várba vezető úton. 

A várhegy sok épületét felállványozták, a daruk messziről látszanak, az oda vezető utat felszedhető védőaszfalttal burkolták, hogy a munkagépek és kocsik ne sebezzék meg a macskaköveket. Veszprém jövőre lesz Európa kulturális fővárosa, és ebben a történetben egy hatalmas önellentmondás rejlik: egyházmegye még soha nem kapott ennyi pénzt az államtól – 39 milliárd forintot –, hogy 18 műemléki épületét renoválja és látogathatóvá tegye, ennek ellenére a helyiek egy része élesen tiltakozik az átalakítás ellen. Már javában dolgoznak, de vajon valóban egy „református templom” lesz a végeredmény?

Kőszínű bazilika

Az nem járja, hogy bemegy két festő egy meszesvödörrel a székesegyházba, és mindent fehérre mázolnak, mondta Udvardy György veszprémi érsek. A sajtóban ugyanis futótűzként terjedt el, hogy úgymond protestánsfehérre meszelik a Szent Mihály-bazilikát, és eltávolítják üvegablakait, oltárát. 

Udvardy szerint ő tisztelettel viseltetik a templom iránt, 2023-ban pedig egy köztes, de rendezett állapotban láthatjuk majd a „súlyos gondokkal küzdő épületet”. A főpásztor szerint a világos árnyalatú védőréteg megóvja a falakat, és később akár el is lehet majd távolítani, addig pedig kiemeli a székesegyház „igazán szép építészeti elemeit”. Az érsek szerint a bírálóik által megfogalmazott kritikákkal szemben nem egy fehér, modernista templomi tér megteremtése volt a célja, hanem egy egységes stílusú, bazilikához méltó belső kialakítása.

– El kell menni Pécsre! A pécsi székesegyház felújításának az utolsó fázisát én irányítottam, egy neoromán stílusú csoda lett. Csakhogy ott meg lehetett tenni, amit itt nem, egyszerűen más gondjai vannak az épületnek. Veszprémben is ugyanazzal az alázattal álltam hozzá a felújításhoz, mint ott. A teológiai koncepciónk az, hogy a Szent Mihály-bazilika az egyházmegyét jelenítse meg, és méltó legyen a székesegyházi ranghoz. Tiszteletben tartjuk az 1907 és ’10 közötti átépítést, mert nem csak az akkori kordivatnak megfelelően újították fel, hanem az ősi jellegét is hangsúlyozták. Nagyon fontosnak tartom, hogy a székesegyház az egyházmegye püspökének és a teljes közösségnek temploma. Általában nem kötelező plébániaként is működtetni – mondta az érsek. Hozzátette, az állandó szentségimádásra a ferences és piarista templomban is lesz lehetőség.

A hívek egy része az üvegablakok, faldíszítések és az oltár eltávolítását kifogásolja. Udvardy György erre azt mondta, hogy a liturgikus tárgyak – a bazilika történetéhez képest – mindössze néhány évtizede, a 70-es években kerültek a templomba, a mostani megújítás célja az „ősi bazilikák elvárásainak megfelelő liturgikus elemekkel berendezni” a templomot. Kicserélik az utólagosan készült ablakokat, köztük a Sztehlo Lili által készített Szent Mihály-ábrázolást és a Szent Gellértet megjelenítő üvegablakot is. Mivel műszaki állapotuk megromlott, először restaurálják, majd később kiállítják és „értéküknek megfelelően” őrzik majd, de nem a templomban. Helyettük az eredeti, századeleji Waltherr Gida által készített színes ablakokhoz hasonlókat készíttetnek, a korabeli elemek, valamint egykorú analógiák felhasználásával. A belső megújulásának része, hogy új helyre kerül az 1910-es oltár is, amit már restaurátorok szétszedtek, a városból elvitték és a zalaszentmihályi gótikus templomba építik be (a restaurátori vizsgálat szerint rossz állapotú volt, korábbi beavatkozások nyomait viselte).

– A belső tér egységességének megőrzése miatt szükséges volt ezt a döntést meghoznom. A székesegyház a főegyházmegye tulajdona, és annak a képviselője a mindenkori főpásztor. Ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek, nincs is ilyen szándékom, de a rendelkezés szerinti viszonyokat fontos tisztázni. Ez közel 400 ezer hívő temploma, amiért én vagyok a felelős. A munkálatokat érő kritikák teljesen alaptalanok, hiszen 2023-ra egy köztes, de méltó módon rendezett állapot valósul meg, sőt a kutatás, a tervezés és a kivitelezés is folytatódik. Egy későbbi helyreállítást sem szeretnénk kizárni, a legmodernebb digitális eszközzel rögzítettük, dokumentáltuk a mostani állapotot, bármikor kutatható vagy rekonstruálható lesz – mondta az érsek. 

Udvardy György azt szeretné, ha megnyitnák a tereket: a várbeli épületek egy része elé húzott utólagos kerítéseket elbontják, a kerteket egybenyitják, aktív szabad tereket is kialakítanak, hogy a veszprémiek végre magukénak érezhessék a várnegyedet. Az érsekkel pár hete találkozott Lázár János építési és beruházási miniszter, a tárcavezető a beruházás területére is kilátogatott, és megerősítette, hogy a megkezdett munkát folytatják. 

Arra a kérdésünkre, miért nem hallgatta meg a veszprémiek azon csoportját, akik kifogásolták a munkálatokat, Udvardy György azt válaszolta, hogy meghívta a vezetőjüket egy beszélgetésre és felajánlotta, hogy hozzon magával akár több szakembert is, de nem éltek ezzel a lehetőséggel. (A Márfi Gyula korábbi érsekkel való kapcsolatát Udvardy György nem szerette volna kommentálni – a szerk).

„Nem rombolunk”

Az épületet ezeréves története során román, gótikus, barokk, neoromán stílusban építették át, ezekhez képest a mostani beavatkozás nagyon finom, óvatos hozzátétel, mondta Vörös Tamás főépítész.

– Az a célunk, hogy ami értéket képvisel, azt megóvjuk. Felelőtlenség lenne azt állítani, hogy az eredetit állítjuk vissza, mert még meg kell részletesen vizsgálni, hogy mi az eredeti. A falkutatás új eredményei is befolyásolják a felújítást, ezzel párhuzamosan haladnak a munkálatok. Hangulatkeltő megfogalmazás, hogy rombolunk.

A szakember szerint felállványozták az egész székesegyházat és négyzetcentiről négyzetcentire megvizsgálták a felületét, hogy lássák, mennyire sérült. Állítása szerint a védőréteget a korábbi rétegeket megőrizve, sérülések nélkül lehet majd eltávolítani a jövőben. A főépítész elmondta, hogy azért nem láttak neki a faldíszítés azonnali restaurálásának, mert figyelembe kell venni a tér egységességét és figyelniük kell a kezelt felületek műszaki állapotát is, hiszen egy ilyen vastag falú épület lassan reagál a beavatkozásokra. Ráadásul, Vörös Tamás szerint az sem közismert, hogy 1974-ben nemcsak elenyésző módon alakították át a templom belsejét, hanem lényegesen módosították egyes elemeit. Például a Szent Mihály-bazilika külső homlokzata kváderezett volt 1910-et követően, 1974-ben a kváderezést eltávolították, új homlokzati felületet készítettek. A mostani falkutatásból kiderült, hogy ekkor festették újra a belsejét is, ez eddig a szakértők és a művészettörténészek számára sem volt ismert információ, tehát az építész szerint napjainkban nem az eredeti falfestést lehetett látni a falon.

– A díszítőfestést jelentősen átalakították, a színek nem egyeznek meg az eredetiekkel. Amikor azt mondják, hogy a Szirmai Antal-féle eredeti festéseket fogjuk letakarni, akkor az jelentős tévedés, hiszen azokat már 1974-ben lefestették. Azt is kiderítettük, hogy az eredeti, építéskori festés nagy mértékben a ’74-es alakításkor roncsolódott: olyan kopott felületeket lehet feltárni, amelyekről az alakok és formák nem következtethetők vissza. A korábbi beázások miatt agresszív sófertőzés terjedt el, a belső levegő páratartalmát felhasználva ez tovább tudna terjedni, meg kell állítani. A károk kezelésére szakmai döntést kellett hozni, ami egyáltalán nem formai vagy stílus­irányú volt, hanem az állapot rendezését vetítette előre, illetve a műszaki állapot biztosítását. Tehát hogyha a sokat hivatkozott restaurálásba belekezdenénk, például a ’74-es felület restaurálásába, az azt eredményezné, hogy az eredetit soha nem lehetne már kutatni – mondta a főépítész.

Tüske a köröm alatt

Ki ne örült volna, hogy ennyi pénzt kap az egyházunk? – tette fel a költői kérdést Kohár Kolos, a Szent Mihály Védegylet alapítója, aki kezdetekben bizakodva figyelte a projektet. Az egyesületet az idén azért hozták létre, hogy megvédjék a bazilika és egyéb műemlékek értékeit a szerintük jogszerűtlen beavatkozástól. Többek között azt nem értik, hogy miért pont akkor „takarjuk el” az értékeinket, amikor meg lehetne mutatni őket egész Európának.

– Ha bejön egy francia ebbe a templomba és körülnéz, akkor csak fehér falakat lát. Valaki majd elmondja neki, hogy vannak szép falfestmények a festék alatt? Ne feledjük, hogy a magyar kormány adta ezt az összeget, az érsek önkényesen nem döntheti el, hogy mit távolít el a templomból, vagy milyenné alakítja át, hiszen műemlékről van szó, ez az egész nemzet tulajdona, és a törvény szerint a műemléki értéknél a védettség az épület tartozékaira és beépített berendezési tárgyaira is vonatkozik – mondta a civil aktivista.

A helyiek sérelmezik, hogy nem konzultáltak velük, csak kész tények elé állították őket, amikor elkezdődtek a munkálatok. Éppen ezért először is tájékoztatást kértek az érsektől, a látványtervek részletes bemutatását követelték, ehelyett az érsekség a nyár folyamán létrehozott egy Facebook-oldalt, amelyen PR-szerűen ismertetik a régészeti és egyéb kutatások eredményeit, a munkálatok állását – csakhogy Kohár Kolos szerint éppen a lényegről nem beszélnek.

– Olyan mértékű beavatkozásokat terveznek, amelyeket nem lett volna szabad elkezdeni a veszprémiek megkérdezése nélkül, a műemléki törvény is hangsúlyozza a helyi közösséggel való párbeszéd fontosságát. Egy ismerősünk elmondta, hogy ha lefestenek egy ilyen díszes falat, a későbbi feltárása négyzetméterenként több százezer forintba kerül majd, tehát ha később valóban restaurálni szeretnék az eredeti állapotát, akkor az horribilis összegbe fájna. Nem tudhatjuk, hogy az eljövendő száz évben kapunk-e annyi pénzt, hogy ezt megtegyük – mondta az aktivista, aki szerint az épület azért ázott be, mert jó tíz évvel ezelőtt megsérült a tetőbádog, de azt már akkor megjavították, ezért csak pár helyen károsult a falfestés, ezt mutogatják érvként.

A Szent Mihály Védegylet tagjai elmondták, hogy az általuk megkérdezett szakemberek szerint nincs rossz állapotban a fal, és jó példának tekintik a Nemzeti Hauszmann Programot, amelynek keretében a semmiből felépítették a Magyar Királyi Lovardát, pedig alig rendelkeztek információval az épületről, éppen ezért nem értik, hogy miért nem lehet hasonlóan hozzáállni a veszprémi bazilikához, hisz több képeskönyv is őrzi a bazilika eredeti belsőjét.

– Most tüskék vagyunk a köröm alatt, nem sok lehetőségünk van, ezért kezdtünk el aláírásokat gyűjteni. És persze még rengeteg kérdésünk lenne. Például miért csinálnak zarándokszállást az idős papok otthonából, ha közben megvették a Gizella Hotelt? Az milyen egyházi célt szolgál? A programnak vannak jó elemei is, ezt nem vitatjuk, de sok esetben a posztmodern építészeti lobbi térnyerését látom ebben a történetben, például a Szent György-kápolna fölé tervezett épület inkább egy vidéki orvosi rendelőnek vagy plázának néz ki, semmint egyházi épületnek – mondta Kohár Kolos.

Patthelyzet

„Quis ut Deus”, vagyis „ki olyan, mint Isten” – ezt mondja a sátánra lesújtó Szent Mihály az üvegablakon, ami már nem ékesíti a templomot. A veszprémi konfliktus jól példázza, hová fajulhatnak a dolgok, ha a felek nem megfelelően kommunikálnak. A civileknek alighanem igazuk van abban, hogy az örökségükről van szó, műemlékek lévén ezek nem csak az egyház tulajdonai, ráadásul az állam finanszírozza a felújításukat, a közösség nem megfelelő tájékoztatása pedig csak elmérgesítette a viszonyt. Másfelől azonban túlzott lelkesedésből feleslegesen lovalták bele magukat személyeskedő vitákba, ami csak olajat öntött a tűzre. Egy építészeti és műemlékvédelmi megoldás nem aláírások kérdése. Remélhetően pár év múlva kiderül, hogy nem a rombolás, hanem az építés géniusza diadalmaskodott Veszprémben.