A XXI. század Európájában a szülőföldön élés jogát mindenki számára biztosítani kell – mondta Szili Katalin miniszterelnöki megbízott szombaton a Tolna megyei Kismányokon.

Fotó: MTI, archív

A politikus a málenkij robotra elhurcoltakra emlékező ünnepségen hozzátette: senkinek nem állhat jogában, hogy bárkit elűzzön szülőföldjéről, vagy ott jogait korlátozza.

Felidézte: a második világháború után a homogén nemzetállamok létrehozása népcsoportok elűzéséhez, lakosságcseréhez, kitelepítésekhez vezetett. 1945-ben a honi németeket „elkergették, elűzték” hazájukból – fogalmazott.

Mint mondta, a magyarországi németek jogfosztása mára nem tabutéma, de csak a rendszerváltozás után nyíltak meg a levéltárak, és váltak megismerhetővé az akkori történések. Utalt arra is, hogy 2006-ban a magyar parlament elnökeként bocsánatot kért kitelepítésért a Bundestag akkori elnökétől, Norbert Lammerttől.

Az egykor tisztán németek lakta Kismányokon 47 német nemzetiségű családot, 165 főt érintett a kitelepítés és a kényszermunka.

A miniszterelnöki megbízott hangoztatta: ki kell mondani, soha többé ne forduljon elő Európában, hogy bármelyik népcsoportnak el kell hagynia a szülőföldjét. De az ellen is fel kell emelni a szavunkat, ha valakinek másodrendű állampolgárként, vagy jogkorlátozottan kell élnie.

Sajnos ilyen előfordul ma, elég, ha kárpátaljai magyarságra és a székelységre gondolunk; ők másodrendűnek érzik magukat, mert korlátozzák az anyanyelvi oktatásukat – jegyezte meg.

Szili Katalin kitért arra, hogy a 2011-es alaptörvény kimondja: a Magyarországon élő kisebbségek államalkotó tényezők. Ez példaként áll valamennyi szomszéd országunk előtt, ahol ez nem így van – fűzte hozzá.

Azt mondta, az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania, hogy valamennyi szabálynak az egyenjogúságon és a diszkriminációmentességen kell nyugodnia. „Ma az érzékelhető, hogy az Európai Unió intézményrendszere kevésbé foglalkozik az őshonos, a szülőföldjükön élni akaró kisebbségekkel, inkább fontos számukra az, amit a világ más részeiről Európában otthont kereső közösségek jelentenek” – fogalmazott.

Szeretnénk, ha az Európai Unió valóban lépést tenne afelé, hogy legyen meg az a közös, minimum elvárás, amit minden országnak be kell tartania – tette hozzá.

Bonyhádról és a környező falvakból 1945. január elejétől 1800 német nemzetiségű embert hurcoltak el elsősorban a Donbassz iparvidékére, kényszermunkára. Többségük 1948 és 1950 között szabadult, az elhurcoltak körülbelül harmada nem élte túl a megfeszített munkát és az embertelen körülményeket. Kismányokon 54 németajkút vittek el málenkij robotra, közülük 19-en nem tértek vissza.

A 320 lakosú Kismányokon ötödik éve emlékeznek meg a szovjet munkatáborokba hurcolt németekről.