Mindenki visszakaphatja az otthonát

Már az első Orbán-kormány is célul tűzte ki, hogy az alapvető szolgáltatásokat mentesítse a piaci szélsőségek alól – mondta a Demokratának Fónagy János nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár, akivel a kedvezményes lakás-visszavásárlás feltételeiről és a közösségi közlekedés fejlesztéséről beszélgettünk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A közelmúltban bejelentette, hogy visszavásárolhatják a lakásaikat a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programjában részt vevő, a lakbért rendszeresen fizető, korábban bajba jutott devizahitelesek. Mi indokolta ezt a döntést?

– Ismert, hogy 2010-ben az Orbán-kormány a gazdaság és a társadalom szinte minden szegmensére kiterjedő nehéz, sőt egyes esetekben kilátástalan helyzetet vett át. Eladósodott az állam, az önkormányzatok és a családok. A Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány gyakorlatilag az összes otthonteremtési és kedvezményes lakáshitelezési lehetőséget beszűkítette, majd megszüntette. Az embereket szinte beleszorították az akkor nagyon kedvezőnek tűnő és a bankok által forszírozott devizahitelekbe. Teljesen kiszolgáltatták a magyar családokat a bankoknak.

– Hány család került kilátástalan helyzetbe?

– Több mint egymillió család esett ebbe a csapdába, sok tízezer közülük lehetetlen helyzetben volt az árfolyamok változása, illetve a banki hitelezési feltételek egyoldalú megváltoztatása miatt.

– Valóban drámai volt a helyzet. Mit lehetett tenni?

– 2010 után a kormány az akkori lehetőségekhez mérten számos intézkedéssel igyekezett enyhíteni ezen a helyzeten. Ilyen volt többek között az árfolyamgát, a végtörlesztés, a forintosítás és a banki elszámoltatás. Ezekkel az intézkedésekkel összesen több mint egymillió család otthonát mentettük meg. Megszűnt a devizahitel korszaka, csökkentek a törlesztőrészletek, és egyre szélesedő otthonteremtési programot biztosítunk. Az eszközkezelő is egyike volt a segítségeknek.

– Mi volt a lényege?

– A nemzetközileg is egyedülálló intézkedés keretében az állami tulajdonban lévő cég megvásárolta az ingatlanfedezetként felajánlott lakást, és a benne lakóknak rendkívül alacsony bérleti díj ellenében lehetővé tette, hogy az otthonukban maradhassanak, így nem veszítették el azt.

– Az ellenzék akkor élesen bírálta ezt a döntést.

– Ma Magyarországon az ellenzéki politikusok a kormánydöntések szakmai, illetve társadalmi hatásainak a legkisebb vizsgálata nélkül élből kritizálják az Orbán-kormány döntéseit. Ráadásul azok teszik ezt, akik az egész bajt okozták, akik segítség nélkül hagyták a családokat az otthonteremtésben, devizacsapdába taszították őket, és kockára tették otthonok százezreit.

– Ezt rendszeresen megteszik, de csak a támogatóikat veszítik el.

– Az ellenzéki szerepvállalásnak vannak morális és praktikus határai. A mai ellenzék nyilatkozatai morálisan is megkérdőjelezhetők, praktikusan pedig egyenesen kontraproduktívak.

– Vagyis?

– Amikor az ellenzék valami olyasmit bírál, amit egyébként a társadalom többsége egyértelműen jónak ítél, az már valahol a gazemberség és a szamárság határmezsgyéjén húzódik…

– Mit mutatnak a számok? Hány család élt ezzel a lehetőséggel?

– Az eszközkezelő 2012 óta működik, és tavaly novemberig fogadott be igényeket. Ez alatt összesen mintegy 37 ezer lakást vásárolt fel, és ezzel közel 155 ezer embert mentettünk meg úgy a többmilliós hiteltartozástól, hogy továbbra is az otthonukban maradhattak.

– Ha a jelenlegi bérlők visszavásárolják a korábbi lakásaikat, mi lesz az eszközkezelő további sorsa?

– Ezt a programot kezdettől átmeneti intézkedésnek tekintettük. Időközben a kormány számos, a családok és állampolgárok megélhetését javító intézkedést vezetett be, ennek köszönhetően a bérlők többségének helyzete az elmúlt években stabilizálódott. Ezért a célunk most az, hogy az emberek kapják vissza lakásaikat, és lehetőleg mindenki a saját otthonában élhessen.

– Ilyen nagyvonalú állami segítségnyújtásra nemigen van példa a világon.

– Ez olyannyira igaz, hogy amikor kidolgoztuk a rendszer alapjait, nem találtunk hozzá hasonló modellt. Azóta megváltozott a gazdasági környezet, rekordmagasságban a foglalkoztatottság, javult a családok jövedelmi helyzete, erősödött az anyagi biztonságuk, ezért a kormány javaslatára az Országgyűlés decemberben úgy döntött, hogy adjuk vissza az otthonokat a családoknak.

– Mik a feltételek?

– Annak, akinek lehetősége van arra, hogy egy összegben visszavásárolja az ingatlanát, az induló vételár összege megegyezik azzal az összeggel, amiért annak idején a lakást az eszközkezelő megvásárolta. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az elmúlt években ugrásszerűen megnőttek az ingatlanárak. Tehát nem a jelenlegi magas piaci áron kell megvásárolni. Az a kiinduló ár, amiért az eszközkezelő az ingatlant megvásárolta. Ez az összeg csökken a bérlő által 2018. december 31-ig kifizetett lakbér összegével. Az állam kamatot nem számít fel, és a tulajdonszerzés kapcsán felmerülő anyagi, eljárási kötelezettségeket is átvállalja.

– Egy összegben vagy részletre?

– Mindkettőre van lehetőség. Egyösszegű vásárlás esetén további kedvezményeket adunk: ha az ingatlan Budapesten, a főváros vonzáskörzetében vagy megyei jogú városban található, akkor a vevő további 15 százalék, ha más vidéki városban, akkor további 25 százalék, ha egyéb településen, akkor további 35 százalék kedvezményben részesül.

– Ez roppant kedvező. Mit kér cserébe az állam?

– Ez utóbbi kedvezmény feltétele, hogy a magyar állam öt évig elidegenítési és terhelési tilalmat jegyez be. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyösszegű visszavásárlási jog nemcsak az eredeti adóst, vagyis a jelenleg bérleti jogviszonyban lévő személyt illeti meg, hanem annak közeli hozzátartozóját is. Ez azért nagyon fontos, mert a jelenlegi bérlők egy részét a bankok rossz adósnak minősíthették. Ha most egy összegben szeretné az ingatlant visszavásárolni, és erre a célra kölcsönt szeretne felvenni, előfordulhat, hogy nem kap hitelt. De ha a fia vagy a felesége vásárolja vissza, akkor onnantól kezdve elhárul ez az akadály.

– Mi van akkor, ha nem tudja valaki egy összegben visszavásárolni a lakását?

– Részletre is megvásárolhatja. A vételár ebben az esetben is megegyezik az eszközkezelő által kifizetett vételárral, ugyancsak csökkenti az eddig befizetett lakbér, és itt sem számít fel kamatot az állam. A havi törlesztőrészlet megállapításánál a ma fizetett bérleti díjat veszik alapul.

– Mekkora nagyjából a bérleti díj?

– Jóval a piaci árak alatti, havonta átlagosan 11 160 forint. A törlesztőrészlet ehhez igazodva tehát rendkívül alacsony, ezért az állam harmincéves futam­időt biztosít a vételár visszafizetésére.

– Ezzel valószínűleg sokan fognak élni. De mi van azokkal, akiknek egyik konstrukció sem felel meg?

– Maradhatnak bérlőként a lakásban, és fizethetik az eddigi bérleti díjat.

– Ezek szerint nem kötelező élni ezzel a páratlan lehetőséggel.

– A visszavásárlás nem kötelező. Arra azonban felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy mindenki névre szóló levelet kap az eszközkezelőtől, amiben az általa lakott ingatlannal kapcsolatos valamennyi információ, összeg konkrétan szerepel. Ezt az eszközkezelő legkésőbb március 31-ig postázza. Az egyetlen határozott kérésünk, hogy ezt a levelet a jelenlegi bérlő a kézhezvételtől számított hatvan napon belül válaszolja meg: döntse el, hogy meg akarja-e venni, ha igen, akkor egy összegben vagy részletre, esetleg bérlőként kíván a lakásban maradni.

– Mi van akkor, ha valaki elmulasztja a válaszadást?

– Ha valaki nem együttműködő, akkor a törvény alapján majd emelt lakbért köteles fizetni.

– Kihez lehet fordulni bővebb felvilágosításért?

– Az eszközkezelő megerősített telefonos ügyeletet tart, minden megyeszékhelyen ügyfélszolgálati pontot működtet, és a Belügyminisztérium együttműködésének köszönhetően az érdeklődők a helyi önkormányzatokhoz is fordulhatnak információért.

– Mik az eddigi tapasztalatok?

– Korai lenne még tapasztalatokról beszélni. Azt azonban elmondhatom, hogy lépten-nyomon megállítanak az emberek: nagy az érdeklődés. Biztos vagyok benne, hogy a családok nagy része törekedni fog arra, hogy visszavásárolja az otthonát.

– Az emberek alapvető szükséglete a lakhatás, de legalább ennyire fontos a munkába járás, a közlekedés. Tavaly nyár óta az ön feladata, hogy miniszterelnöki biztosként felügyelje a közúti helyközi és a kötött pályás közösségi közlekedés összehangolását.

– Valójában ez a munka már jóval korábban elkezdődött.

– Mikor?

– Amikor 2010-ben megkaptuk a kormányzás lehetőségét és felelősségét, akkor az egyik fontos feladatom a közösségi közlekedés jövőjének a vizsgálata volt. Az első Orbán-kormány is célul tűzte ki, hogy az alapvető szolgáltatásokat mentesítse a piaci szélsőségek alól. Ilyen a lakhatás, de idetartozik egyebek mellett a rezsicsökkentés is. Az alapvető lakossági szolgáltatásoknál figyelembe kell venni a családok teherbíró képességét. Ilyen a közösségi közlekedés is.

– Ezt a szocialisták egész másképp értelmezték.

– A szocialista-liberális kormányok idején azért szabadultak el az árak, mert piaci szereplőnek tekintették egyebek közt a MÁV-ot és a Volán-társaságokat is. Holott a nálunk kétszáz évvel korábban piaci alapra helyezkedő országok sem így fogják fel a közösségi közlekedés szerepét.

– Például?

– A műszakilag kifogástalan állapotban lévő német vasút is élvezi a személyforgalom területén a német állam támogatását.

– Tíz év távlatából már lehet mérleget vonni. Az ellenzék szerint ugyanis semmi nem történt. Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek?

– 2012-ben megszületett a személyszállításról szóló törvény, amely leszögezi, hogy a személyszállítás egységes.

– Ez mit jelent?

– Egységes menetrendet, egységes díj- és tarifarendszert és egységes fejlesztéseket. Ezen belül elsőbbség illeti a kötött pályát, tehát a vasutat.

– Ráadásul a MÁV úszott az adósságban.

– 2010-ben a MÁV-nak volt 330 milliárd forint adóssága, és a korábban egységes Magyar Államvasutak 60-70 kisebb-nagyobb gazdasági társasággá volt szétpasszírozva, amelyek egymás közt számlázgattak… Emellett huszonnégy Volán-társaság volt.

– Kész káosz. Hogy tudtak rajta úrrá lenni?

– 2012–2013-ra a MÁV ismét egységes lett, és a 24 Volán-vállalatból is hét nagy társaság lett. Mind a MÁV szervezetének rendbetétele, mind a Volánok összevonása zökkenőmentesen ment végbe. Tavaly év végére a MÁV adósságállománya 50 milliárd forint alá süllyedt.

– Erre az ellenzék azt mondja, igen, mert az állam nagy pénzeket tolt bele.

– Rossz hírem van: a szocialisták is nagy pénzeket toltak bele, csak nem tudjuk, hogy azok a pénzek merre járnak.

– Mi volt a következő jelentős lépés?

– A miniszterelnök és a főpolgármester megállapodása alapján az állam átvette a fővárosi agglomerációs közlekedést a fővárostól. Ez négy HÉV-vonalat, 56 autóbuszjáratot és napi 250 ezer utast jelent. Ez az átvétel is gördülékenyen zajlott le.

– A sikerről hallgatnak az ellenzéki lapok.

– Észre kellene venni, hogy Magyarországon naponta hétmillió ember mozdul meg. Még a legkisebb zavar is bekerül a hírekbe. Ha nem jön a busz, ha nem jön a vonat, az sok utasnak kellemetlenséget okoz. A főváros és az agglomeráció nagyon gyors tempóban fejlődik. Ez olyan igényeket támaszt, amelyek a történelmi tradíciókkal is megerősített, de azok korlátai között működő nagyváros csak bizonyos keretek közt tud megvalósítani.

– Vagyis?

– Egy utca faltól falig tart, annyi fér bele, amennyit ez a szűk tér megenged. Egyszerre nem lehet járdát, parkolót, kötött pályát, buszsávot, mélygarázst és kerékpárutat is oda tervezni. Ezzel a problémával nemcsak Budapest küzd, hanem Berlin, Róma, Párizs vagy Bécs is.

– Mit kell tenni?

– Fejleszteni kell. Miniszterelnök úr és a szakma is időszerűnek tartotta egy, a közösségi közlekedés további egységesítését megalapozó egységes menetrend kidolgozását. Ennek célja a vasúti és az autóbusz-közlekedés összehangolása és a párhuzamosságok kiszűrése, valamint az utazóközönség igényeinek minél teljesebb kiszolgálása. Emellett az egységes menetrend kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy mindkét közlekedési módnak megvan a létjogosultsága, adottak a feladatai: a vasútnál az egyidejű nagy létszámú utasszállítás, a Volánok esetében pedig valamennyi település elérhetőségének biztosítása.

– Mikorra várható mindez?

– Az egységesítés már a 2019-es nyári, őszi és téli menetrendben megjelenik. Ahol fejlesztésre, beruházásra, új, korszerű vasúti járművek vagy autóbuszok beszerzésére van szükség, ott egy-két év. Végül akadnak olyan nagyobb beruházást szükségessé tevő fejlesztési igények, ahol például a város központjában van a buszpályaudvar, és a város peremén a vasút. Ezeken a helyeken elengedhetetlen feltétel az átszállási idő rövidítése, az intermodális csomópontok kialakítása a közvetlen átszállás lehetőségének biztosítása érdekében.

– És a pálya?

– A vasúti közlekedés versenyképességének további feltétele a 3600 lassújel és a késések megszüntetése, a pálya korszerűsítése, a fejpályaudvarok fogadóképességének bővítése. Ezekre a feladatokra a vasút vezetői naprakész programmal rendelkeznek. A késések egyik oka az, hogy a pályaudvarok nem mindig tudják egy időben fogadni valamennyi vonatot. Amikor menetrendről és fejlesztésről beszélünk, ezeket az adottságokat figyelembe kell venni. Ráadásul a menetrend nem csak közlekedésszakmai kérdés, legalább ennyire társadalompolitikai is. Mindenütt, ahol változtatni akarunk, először fejleszteni kell, a meglévő helyett jobbat kell ajánlani az utazóknak.