Mindennek van határa!

– A fizikai, földrajzi, de a szimbolikus értelmű határvonalakkal is foglalkozik kötetében. A határ lett a változások legfőbb jelképe?

– Szándékosan gyúrtam egybe a két kategóriát, mert a kétféle határ erőszakos eltüntetésének oka ugyanaz. Elvágni az embert nemétől, közösségeitől, gyökereitől. Ennek egészen speciális formái is vannak. El akarják mosni például a múlt és a jelen közötti határvonalat is. A balliberális oldalon úgy beszélnek múltbeli emberekről, mintha ma élnének.

– Igen, a kötetéből tudjuk, hogy Angliában ki akarják radírozni a Sheffieldi Egyetemről a fizika atyjának még az emlékét is. Ugyan mi lehet a baj azzal az Isaac Newtonnal, aki 1643-ban született?

– Az, hogy valamelyik rokonának volt egy színes bőrű cselédje vagy rabszolgája annak idején. Feleségemmel minden reggel meghallgatjuk a rádióban a BBC Today hírműsorát. És mindig azt hisszük, nincs már lejjebb annál, mint ami abban szerepel. Aztán másnap rájövünk, dehogy nincs. Ma már minden hétre esik egy Newton-féle akció. Egykor élt filozófusok, gondolkodók, tudósok egész sora került fel a betiltottak listájára.

– Frank Füredi elmélete szerint határ nélkül nincs kézzelfogható közösség, nincs nemzet, és ahol nincs nemzet, ott nem lehet valódi demokrácia sem. Jean-Claude Juncker más véleményen van, szerinte a határ egyszerűen bűn?

– A határokról az ókori görögök gondolkodtak el először. Azt mondták, hogy csak a városállam falán belül lehet demokrácia, és csak azok élvezhetik a vele járó jogokat, akik a falon belül laknak. Az ógörög nyelvben ugyanaz a szó jelenti a jogot és a falat is. De nem csak az államhatárok, országhatárok vagy a nemzeti határok fontosak. A határ különféle életformák, szokásrendszerek, kultúrák kontúrvonalait is jelenti. Na, ezt nem érti Juncker, és ezért nem értette a brexitet sem, meg azokat a briteket, akik az ország kilépésére és függetlenségére szavaztak.

– Hogy halad a határbontás a világban?

– Zavarodottan és ellentmondásosan. Az Egyesült Államokban például hevesen kritizálták Trump határfalát a balliberálisok, miközben az amerikai baloldaliak folyton határfalakat építenek személyiségük körül, kényesek arra, hogy senki se merészkedjen túl közel hozzájuk. Aztán létezik ott egy kifejezés, a cul­tural appropriation, ami azt jelenti például, hogy fehér ember nem viselhet afrofrizurát, mert az a feketék kiváltsága. Határok ezek is, elég szigorúak. Nagy vita keletkezett Kanadában abból, hogy egy ottani fehér ember jógát oktatott. Azt mondták, jógát csak indiai taníthat.

– A könyvben említ egy balliberális tervet, amely szerint meg kell szüntetni az állampolgárság intézményét. Lehetséges ez egyáltalán?

– Állampolgárság nélkül nem létezhet demokrácia. Technikai és spirituális értelemben sem. Vegyük észre, hogy Nyugaton mindenféle identitásról beszélnek, csak az állampolgárságról nem. Pedig az is identitás. A balliberálisoknak egyébként nemcsak az állampolgárság, de maga a demokrácia sem fontos és megtartandó vívmány.

– A könyv is foglalkozik azzal, ahogy a magyarok viszonyulnak a határaikhoz. Különösen fontosak nekik. Ez Trianon hatása?

– Általában is így van, mert sok hatalom serege vonult át pusztítva a magyarok földjén, így ők nem érezhették azt a biztonságot, amit épp a határoknak kellett volna megadniuk. Most viszont végre érezni akarják! A szilárd, jól védett határvonalakra mint önmaguk és kultúrájuk megőrzésének garanciájára tekintenek.

– Ezért védik a migránsokkal szemben is. Pedig a filozófus Giorgio Agamben szerint a migránsok jelentik a fejlődés mértékét, ők fogják jobbá tenni a világot…

– Azért mondja, mert a mai baloldalnak már nincs bizalma a munkásosztályban. Szerintük a munkásosztály rasszista, nem lehet megbízni benne. Ezért ölelik keblükre inkább a migránsokat.

– Sok gondolkodót ragadott el a balliberális, más szóval neomarxista eszmeáradat. De miért vannak olyan kevesen az ellenzők?

– Nyugaton eleve kevés a konzervatív gondolkodó, és közülük is sokan nagyon félnek a balliberális oldal megbélyegző hadjárataitól. A brexitféle népszavazásnál is hallgatott az értelmiség. Privát beszélgetésekben elismerik a harc jogosságát, amit például én is folytatok, de hozzáteszik, hogy nekik ezek a témák már nem fontosak. A sarki hentesnek igen. Sajnos alig akad olyan ember a médiában és az egyetemeken, aki áttörné a neomarxista falat.

– Változik a világ, pontosabban változtatják, de az embereket nem kérdezik meg, hogy ők akarják-e ezeket a változtatásokat. Nick Clegg brit liberális politikus azt mondja erre, semmi baj, hiszen a kormányoknak nem az embereket kell képviselniük, hanem saját céljaikat kell követniük…

– Clegg a Facebooknál dolgozik. Kijelentette, nem fogják engedni, hogy Donald Trumpnak saját oldala legyen, mert egyelőre nem bíznak benne. Clegg igazi kisistennek hiszi magát.

– Ami történik a világban, az nem természetes, hanem tervezett folyamat?

– Én nem hiszem, hogy létezne egy úgynevezett mesterterv. Vannak körök, csoportok, amelyeknek a tagjai ugyanabba az iskolába, egyetemre jártak. Főként azokról beszélek, akik az 1970-es években diplomáztak, és ma már komoly cégvezetők. Legyenek bárhol, rögtön felismerik és segítik egymást, kapcsolatokat építenek, ötleteket cserélnek. A kommunizmus határozottan körülírt, konkrét cél volt. De amit ők képviselnek, az nem kiforrott ideológia. Új világot akarnak teremteni, de nem tudják, hogy milyet.

– A könyvben felbukkan egy olyan mindenütt meglévő társadalmi, politikai réteg, amelynek az öncélú ellenállás a vezércsillaga. Idetartozik a Momentum is?

– A Momentum nem a magyar társadalomból vétetett, hanem a Nyugat szülte. A gyarmati időkben is volt egy elit réteg Ázsiában, illetve Afrikában is, amely automatikusan átvette a gyarmattartók gondolkodását, életstílusát. Ez a Momentum most Magyarországon.

– Skócia 2018-ban törvényt hozott arról, hogy a gyermek önmaga dönthessen saját neme megváltoztatásáról. Ezt a gyermek és felnőtt közötti határ elmosódásaként is lehet értelmezni?

– Szerintem egyszerűen gyávák a felnőttek. Sokszor hangsúlyozzák, hogy mennyi bölcsesség van a gyerekekben, értenek a technikához, és jobban látják a világ problémáit is, mint mi. Reverse mentoring. Ez új kifejezés, és azt jelenti, hogy nem az öregek tanítják a fiatalokat, hanem fordítva, ők magyarázzák el az öregeknek, hogy kell viselkedni, hogy kell öltözködni, hogy kell élni. A felnőttek a gyerekekhez akarnak hasonlítani, ezt az infantilizálódás folyamatának nevezzük.

– Várunk egy végre igazi, konzervatív fordulatra. Az angol társadalom is vár valami hasonlóra?

– Az angol munkás már a konzervatívokra szavaz, úgy érzi, hogy a baloldali pártok lenézik, lenézik az országát, a zászlójukat, gúnyolódnak rajta. Amikor Orbán Viktor nemrég Londonban járt, a brit lapok fékevesztetten kritizálták, az egyszerű angol emberek azonban nagyon felháborodtak ezen. Maguk közül valónak érzik a magyar miniszterelnököt.