– Ha azt mondjuk, Mesterházy Attila, mi jut eszébe?

– Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni, mert az MSZP jelenlegi frakcióvezetőjét a ’90-es évek elején-közepén tanítottam a Közgazdaságtudományi Egyetemen, úgyhogy immár másfél évtizede ismerem. Sőt, mivel Veszprémben járt általános iskolába és gimnáziumba, a nővérem is tanította. A politikában ellenfelek vagyunk, de emberileg korrekt a kapcsolatunk.

– Tehetséges politikusnak tartja? Még Medgyessy Péter is azt mondta: ha a szocialistáknak lenne esélyük a választáson, akkor nem Mesterházy volna az ideális jelölt.

– Ahhoz, hogy valaki 35 évesen frakcióvezető és kormányfőjelölt is legyen, nyilvánvalóan kell tehetség, mert a magyar politikában azért elég nagy verseny van a pozíciókért. De hogy pontosan mennyire tehetséges, azt azért nehéz megítélni, mert meglehetősen speciális helyzetben kapta meg ezeket a tisztségeket. Egyrészt a Magyar Szocialista Párt egy nagyon sikertelen nyolcéves kormányzás végén jár, s népszerűsége soha nem látott mélyponton van. Ebből a gödörből, még ha tehetséges is, Mesterházy Attila egyedül nem tudja kihúzni az MSZP-t. Ám nem csak ezért van nehéz helyzetben. Látni lehet ugyanis, hogy a miniszterelnökként és pártelnökként is megbukott Gyurcsány Ferenc szeretne újra visszakerülni a politika élvonalába, és kapcsolatai, barátai, vagyona révén ma is meghatározó szerepet tölt be a szocialista pártban. Éppen ezért nem lehet pontosan tudni, ki irányítja ma valójában az MSZP-t. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy tényleg Mesterházy Attila, a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje? Vagy Lendvai Ildikó pártelnök? Esetleg még mindig Gyurcsány Ferenc?

– Mindenesetre jól jellemzi a szocialisták állapotát mindaz, ahogy a kormányfőjelölt megnevezésével sakkoztak. Meg kellett ugyanis várniuk, hogy Mesterházy Attila túl legyen a Zuschlag-perben tett tanúvallomásán, és csak ezután hozhatták nyilvánosságra, hogy ő lesz a miniszterelnök-jelölt…

– Félreértés ne essék: amikor az előbb Mesterházy Attila nehéz helyzetéről beszéltem, nem mentegetni akartam őt. Az MSZP, amely 2006-ban a legtöbb szavazatot kapta a választáson, ma egy alacsony támogatottságú, magas elutasítottságú párt, s vezető politikusai is a népszerűségi listák végén találhatóak. Azért, hogy ilyen helyzetbe kerültek, mindenkit terhel több vagy kevesebb felelősség, aki akár a kormányban, akár a pártban döntési pozícióban volt. Nyolcéves szocialista kormányzás következtében 1990 óta most kerültünk gazdasági, társadalmi és politikai szempontból is a legmélyebbre. Az ország eladósodott, az emberek elszegényedtek, rengetegen gondolják kilátástalannak Magyarország jövőjét, illetve a saját helyzetüket, ráadásul egymást érik a szocialista politikusok és érdekkörök korrupciós botrányai. Nehéz lesz innen talpra állítani a Magyar Szocialista Pártot, de legalább ennyire nehéz feladata lesz a következő kormánynak is az ország újjáépítésénél.

– Nagy figyelem övezte a Fidesz jelöltállítását is. A mostani 176-ból 55 jelöltjük nem indult egyéni körzetben négy esztendővel ezelőtt. Mik voltak a szempontok a kiválasztásnál?

– A legfontosabb szempont, hogy minél több körzetben győzni tudjunk. Éppen ezért egyszerre kellett figyelembe venni, hogy a helyi közösség bizalmát bírja-e a jelölt, illetve azt is, hogy ez a személy illeszkedik-e a párt politikai vonalvezetéséhez. Vannak, akiken úgy éreztük, elfáradtak, volt olyan, aki maga mondta azt, hogy nem szeretne újra elindulni, s akadt olyan körzet is, ahol a helyi közösség látta másban a győzelem zálogát. Azt gondolom, a politikában szükség van folyamatos megújulásra. Esetünkben ezt a megújulást szükségessé tette az is, hogy bár 2002-ben és 2006-ban is erős párt volt a Fidesz, de a kormányzáshoz szükséges bizalmat nem kaptuk meg. Ezért is érthető, hogy a körzetek közel egyharmadában cseréltünk.

– Azt lényegében mindenki biztosra veszi, hogy a Fidesz nyeri a választást, ezért arról folynak a találgatások, hogy a kétharmados többség elérhető-e. Ön hogyan látja az esélyeket?

– Az óvatos optimizmus híve vagyok. Nem kizárt egy esetleges kétharmad, de számunkra helyesebb, ha csak azzal számolunk, hogy jó esélyünk van a választások megnyerésére. A Fidesz 1990 óta még soha nem kezdett neki ilyen kedvező pozícióból a választási kampánynak, mint a jelek szerint most tavasszal fogunk. De hozzá kell tennem: négy hónap hosszú idő, ezalatt sok minden történhet a politikában. Gondoljunk arra, hogy 2006 tavaszán Gyurcsány Ferenc még az egyik legnépszerűbb politikus volt, aztán a választást követően bejelentették a megszorításokat, nyilvánosságra került az őszödi beszéd, és a volt kormányfő fél év alatt az egyik legnépszerűtlenebb lett, pártjával együtt. Megtörténhet tehát, hogy kétharmad körüli győzelmet érünk el, de az is, hogy a most vártnál szorosabb lesz a verseny. Ezért mondom azt, hogy ne a kétharmadon gondolkodjunk, hanem mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt a győzelemért. Én például Veszprémben egy olyan billegő körzetben indulok, ahol többször nyert már a jobb- és a baloldal is, és amelyik párt jelöltje ott győzött, az a párt alakíthatott kormányt is. Veszprémi kötődésemen túl tehát számomra azért is fontos, hogy nyerni tudjak, mert ez az országos eredmények kapcsán is jó ómen lenne.

– Szokatlanul korán fogadta el az országgyűlési többség a költségvetést. Mi indokolhatta ezt a sietséget?

– A szocialisták világosan látták, hogy a helyzet egyre rosszabb. Nézzük csak Budapestet: a sorozatos BKV-botrányokat, vagy azt, hogy a múlt héten mínusz hét fokban a buszok harmada működésképtelenné vált. Mindezt pedig az egész országra kivetíthetjük; mindannyian tapasztaljuk a politikai káoszt, a kormányhoz, illetve a szocialista párthoz köthető korrupciós ügyeket, a gazdaság egyre romló állapotát, a növekvő elégedetlenséget, az elszegényedést. Az MSZP és az azt kulcskérdésekben támogató SZDSZ, miután 2002 óta nem tudta helyes irányba terelni az országot, úgy gondolhatta: minden szempontból jó mielőbb túlesni a büdzsé elfogadásán. Ezzel még a jelöltállítás lezárulta előtt sakkban tudták tartani képviselőiket.

– Bajnai Gordon múlt héten úgy ígért 23 milliárd forintot a BKV-nak, hogy az összeg jelentős részét már az új kormánynak kell kifizetnie, de több, pazarló módon épülő beruházás tíz- és százmilliárdos költségei is a következő kabinetet terhelik…

– Ezért mondtuk korábban többször is, hogy előre hozott választásokra van szükség. Nem korrekt, hogy egy távozó miniszterelnök és kabinet az utolsó hónapokban is olyan döntéseket hoz, amelyek komolyan behatárolják a következő kabinet pénzügyi lehetőségeit. De a személyi döntéseket illetően is hasonló a helyzet. Hogy csak egy példát említsek: egy volt szocialista képviselőt, Fazakas Szabolcsot delegálták az Európai Számvevőszék magyar tagjának, aki áprilisban, a választások hónapjában kezdi meg tevékenységét. Teszik mindezt anélkül, hogy akár csak egyszer is konzultáltak volna az ellenzékkel. Úgy látom, a szocialisták már most igyekeznek aknákat telepíteni, hogy ezzel is megpróbálják előre lerontani az új kormány eredményességét.

– Ha nyer a Fidesz, mennyi idejük lesz felmérni a pontos helyzetet és meghozni a legfontosabb döntéseket?

– Kis túlzással csak néhány nap. Ha megnézzük a költségvetés számait, ezt a büdzsét öt-hat hónapra tervezték. Amennyiben minden így marad, nagyjából az év közepére összeomlik. Ez kommunikációs szempontból jól jönne a szocialistáknak, hiszen akkor elmondhatnák, hogy ők stabilizálták a helyzetet, de a Fidesz-kormány azonnal bedöntötte a költségvetést. Éppen ezért ha győzünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne lássunk azonnal munkához. Az új országgyűlés megalakulása és a kormányalakítás közötti néhány hétben képviselői egyéni indítványokkal megtehetjük a legszükségesebb lépéseket, ilyen például az új büdzsé tervezése és az ingatlanadó eltörlése. Már 2010 nyarán világossá kell tennünk, hogy új időszak kezdődik Magyarországon; nyolc év után ismét olyan kormánya van hazánknak, amely a polgárok érdekeinek szolgálatát mindennél fontosabbnak tartja.

Bándy Péter