„Miniszterelnöki siker a kohéziós források hárommilliárd eurós növekedése”
Az Alapjogokért Központ elemzői szerdai sajtótájékoztatójukon az Európai Unió állam- és kormányfőinek múlt pénteken kezdődött, a többéves pénzügyi keretről és a koronavírus-járvány gazdasági hatásait kezelni hivatott európai helyreállítási tervről szóló maratoni tárgyalássorozatát értékelték magyar szempontból.
Kovács Attila maratoni tárgyalásoknak nevezte az Európai Tanács brüsszeli ülésezését, ahol a 2021-2027 közötti többéves keretről és az Európai Helyreállítási Tervről döntöttek kedd hajnalban. Azt azonban, hogy valójában mit is takar ez a megállapodás, mit jelent ez Magyarország számára, még mindig kérdések övezik.
Kurucz Orsolya kifejtette, rendkívül komoly viták zajlottak le ebben a négy napban, alapvetően egy országcsoport és az Európai Unió többi tagállama között. A „fukar négyek”, vagyis Dánia, Svédország, Ausztria és Hollandia, álltak szemben a többi tagállammal. Kiemelkedtek a szemben állók közül is a déli államok, illetve Magyarország és Lengyelország, akik szolidaritásuk jelképeként támogatták őket. Ugyanez a két ország mindemellett elhárította, hogy teret engedjenek az újabb politikai zsarolásnak, amelyeknek a migrációs válság kezdete óta tanúi lehettünk.
A vita tulajdonképpen végig ugyanarról a három témáról szólt
– emelte ki az elemző. Mégpedig:
- mekkora lesz az Európai Uniónak a helyreállítási alapja, amely a koronavírus járványt fogja kezelni,
- mennyi vissza nem térítendő támogatásban részesülnek a tagállamok, illetve
- ezeket a támogatásokat hogyan hívhatják le.
Ezekben a kérdésekben Mark Rutte holland miniszterelnök volt a fő ellenlábasa a gyors megállapodásoknak, ezért is kaphatta a „Mr. No” titulust. A tárgyalások eredményeképp végül az Európai Bizottság meg tudta tartani eredeti javaslatát, azaz 750 milliárd eurós lett a helyreállítási alap, viszont csökkent a támogatások aránya 390 milliárd euróra, ezzel párhuzamban a hitelek megnövekedtek, 360 milliárd euróra. Mint mondta, ez komoly érvágást jelent a déli tagállamoknak, de ha a „fukar négyeken” múlt volna, ez a támogatási összeg most még kevesebb lenne.
Kurucz Orsolya szerint fontos kérdésnek számít, hogy azonos méretű, azonos gazdasági fejlettségű tagállamoknak azonos forrásokban kell részesülniük, ez pedig úgy valósították meg, hogy az elosztási mechanizmusnál, amely ezeket a vissza nem térítendő forrásokat szabályozza, nem csak azt veszik figyelembe, hogy milyen munkanélküliségi számokkal dolgoznak a tagállamok, hanem azt is, hogy a koronavírus-járvány milyen gazdasági károkat okozott az adott országban.
Magyar szempontból legkiemelkedőbb kérdést a jogállamisági kritérium a pénzügyi forrásokkal való összekapcsolása jelentette, amelyről Orbán Viktor miniszterelnök is kijelentette, Magyarország szempontjából abszolút vétót jelentő kérdés.
Bár az ellenzék és az ellenzéki sajtó előszeretettel próbálja úgy értelmezni a következtetéseket, hogy van jogállamisági mechanizmus, kijelenthetjük, hogy ilyesmiről nincs szó
– fogalmazott. Természetesen figyelemmel kell lenni az unió pénzügyi érdekeire, ezeket védeni kell, de nem lehet politikai kérdésekkel összekapcsolni. Kiemelt fontosságúnak nevezte, hogy kikerült a szövegből a jogállamisági kondicionalitás és a pénzügyi források azonnali összekapcsolása, továbbá kiemelte Angela Merkel nyilatkozatát, mely szerint a német kancellár törekedni fog arra, hogy még idén lezárják a Magyarországgal szemben az Európai Parlament által erőltetett hetes cikk szerinti eljárás.
A projektvezető-helyettes szerint miniszterelnöki sikerről beszélhetünk, hiszen a megállapodás eredményeként mind a helyreállítási alap, mind a kohéziós források esetében nőtt a magyar részesedés, az eredeti tervekhez képest összesen 3 milliárd euróval.
Kovács Attila kiemelte a visegrádi országok, azon belül a magyar-lengyel tengely együttműködésének a fontosságát. Mint mondta, az egész ülést végigkísérték a különböző bilaterális és országcsoportok közt folytatott egyeztetések, ebben a visegrádi országok az élen jártak.
Az elemző szerint a jövőre nézve optimizmusra adhat okot, hogy ez az egység nem bomlott meg az elmúlt napokban, sőt, inkább még jobban megerősödött.
Felhívta a figyelmet arra a kettős mércére, hogy a nyugati, északi államok, mint Hollandia és társai, szolidaritást várnak el Kelet- és Közép-Európától, mikor migrációs kérdésekről van szó, de ugyanez a szolidaritás nincs jelen, amikor a kelet-közép-európai felzárkóztatásról lenne szó.
Mark Ruttéval kapcsolatban kiemelte, miközben előszeretettel oktatja a kelet- és közép-európai országokat, különösképp Magyarországot jogállamiságból, értékekből, akkor egy olyan miniszterelnök okítását hallgatjuk, aki a közelmúltban ismerte be, hogy Hollandiában rendszerszintű rasszizmus van, néhány éve kijelentette, hogy Európai Uniós ügyekben nem szeretne népszavazást tartani, vagy akinek minisztere letagadta, hogy találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Végezetül jelezte, hogy bár az állam- és kormányfők most megállapodásra jutottak, azonban hátravan még az Európai Parlament szavazása, amely az erejét fitogtatva mint egy „lesajnált kistestvér” szeretne beleszólni a „nagyok játékába”.
Kérdésre válaszolva Kurucz Orsolya elmondta, arra számít, hogy a hetes cikk szerinti eljárást lezárják, és végre afelé nyithatunk, hogy azokkal a valódi problémákkal foglalkozzunk, amelyből – mint ahogyan azt az előző hónapok bebizonyították – nagyon sok van az Európai Unióban. Kovács Attila hozzátette, ő abban bízik, hogy 2021-től mindenki tiszta lappal indul, és erre azért van szükség, mert az említett politikai eljárással való folyamatos fenyegetőzés az utóbbi években a tagállamok egymás közötti viszonyát is elmérgesítette.
Az Alapjogokért Központ elemzőinek teljes kutatómunkáját ITT olvashatják.
