Zöld szalagot mellükre tűzve tiltakoztak az elmúlt hetekben a kórházak és a rendelőintézetek dolgozói. A Pénzügyminisztérium tervezett és folyamatban lévő megszorításai annyira lehetetlen helyzetbe hozták mind a kórházakat, mind a rendelőintézeteket, hogy hosszú ideig fejük felett lebegett a teljes megsemmisülés bárdja.

– Már eddig is olyan béreket tudunk fizetni mind az orvosoknak és az asszisztenciának, ami Magyarországon bármely más szakmában szégyen lenne, olyan óradíjakat, amiért egy feketemunkás el sem menne dolgozni. A jelenleg tervezett finanszírozási rendszer már ezeket az alacsony összegeket sem fedezné – fogalmazta meg a problémát a Budavári Egészségügyi Szolgálat rendelőintézetének vezetője, dr. Bodroghelyi László. – Eddig is mindig önkormányzati támogatásokra szorult az intézmény, racionalizálni kellett a működésünket, hogy el tudjuk látni a betegeinket. Ennek is van ésszerű határa, ami még nem megy az ellátás rovására, a finanszírozás további csökkentése szükségszerűen a betegek számára is érezhető lesz.

A romlás virágai

A szakvélemények szerint a magyar egészségügyi ellátás alapvető problémája röviden: a társadalom hihetetlenül rossz népegészségügyi állapota, az ellátást igénybe vevők ebből fakadóan magas számaránya, a költségvetés európai átlaghoz képest kimagaslóan alacsony támogatása, az egyre fokozódó szakemberhiány, valamint a kiszámíthatatlan finanszírozás. A szolgáltatások már az öt évvel ezelőtti szintet sem érik el, pedig azóta egymást érték a reformok.

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem (SE) oktatója legutóbbi tanulmányában a 2007-es, Horváth Ágnes nevéhez köthető reformot tartja a radikálisan romló helyzet fő okának. Mint ismeretes, ennek következtében a kormány csökkentette a felesleges egészségügyi kapacitásokat, aminek következménye a betegek és az egészségügyi intézmények közötti kapcsolatok teljes káosza lett. Sokan mind a mai napig nem tudják, hol és milyen ellátást vehetnének igénybe. A másik fő probléma a forráshiány. Az egészségügyi rendszer támogatására a költségvetés a GDP 5-6 százalékát irányozta elő, ami az európai átlaghoz képest vészesen alacsony, főként annak tükrében, hogy a magyar társadalom egészségügyi állapota meg sem közelíti a nyugati országokét. A tavalyi támogatásokhoz képest ráadásul idén még 15 százalékkal csökkent az egészségügyre fordított források reálértéke.

– Az egészségügy egy olyan ágazat volt az utóbbi időben, ahonnan folyamatosan pénzt vontak el. Az egészségügyi dolgozókkal szemben a média ellenszenve kézzelfogható volt, a negatív kampány következtében pedig el lehetett érni a folyamatos megszorításokat és elvonásokat – avat be az egészségügy mostoha helyzetébe prof. dr. Merkely Béla, a Semmelweiss Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója. – Az egészségügyben az én tapasztalataim alapján legalább olyan tisztességes emberek dolgoznak, mint bárhol máshol. A negatív hangulat szítása az orvos és a beteg közti viszonyt is megrontotta, és kiszolgálta az egészségügy háttérbe szorítását.

Az egyre inkább megcsonkított Egészségügyi Alap Gyógyító-megelőző Kasszája, amely a betegek kórházi és rendelőintézeti kezelésére vonatkozik, a GDP nem egészen 3 százalékát kapta meg tavaly, holott egy-egy súlyponti intézményben közel százezer beteget is ellátnak évente. Előzetes számítások szerint, ha az elkövetkezendő hónapokban a költségvetés nem pótolja az egészségügy járandóságait, a tavalyihoz képest 67 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak kórházaink és rendelőintézeteink.

– Amennyire én ismerem a számokat, ez körülbelül havi 20 százalékos csökkenés az előző fél évhez képest, amikor a kórházak még egyensúlyban voltak – magyarázza a számokat dr. Merkely Béla. – Egy 20 százalékos csökkenés az egészségügyben nem húszszázalékos betegellátás-csökkenést jelent, hiszen annak a struktúrának, amely biztosítja a betegek ellátását, van egy fix költsége, az orvosok, nővérek, asszisztensek és egyéb személyzet bére, amely nálunk 55-60, de van, ahol 80 százalékot is jelent. Vannak egyéb költségek, amelyeken nem lehet változtatni, például a gáz, a villany vagy a bérleti díjak, ezeket sem lehet egyik napról a másikra felmondani. Számításaink szerint a betegellátás felét veszélyeztetné egy húszszázalékos forráscsökkenés. Az év vége nagyon nehéz lesz. A hiányok felhalmozódnak, a fizetetlen számlákat toljuk magunk előtt. Az előző fél évben egy nullszaldós intézmény voltunk, már milliárd körüli veszteségünk van; ami az év végére megduplázódhat, holott semmi más nem történt, csak elláttuk a betegeket, nem gazdálkodtunk rosszabbul.

Akadálypálya

Az egészségügyi ellátásban fellépő problémák számbavétele közben nem szabad megfeledkeznünk a mellékhatásokról sem. A tervezhetetlen jövő, valamint az alacsony fizetések következményeképp orvosaink java inkább külföldön próbál szerencsét, ami érthető is, hiszen a fizetések Európa nyugati felében a magyar átlag tízszeresét is jelenthetik. Nővérek és asszisztensek tekintetében pedig szinte állandóan hiánnyal küzd a szakma. A fentieknek természetesen nem csak az itthon maradt, folyamatos túlórát vállaló orvosok és nővérek isszák meg a levét. A probléma mára akkorára duzzadt, hogy a betegek csak igazán kiélezett harc után juthatnak az őket megillető ellátáshoz, sokan pedig már a bejelentkezéskor legyintenek, „mire időpontot kapok, úgyis elmúlik a betegség.”

Járóbeteg-ellátást igénybe venni első hallásra igen egyszerű folyamatnak tűnik, hiszen elég csak egy beutalót kérni a háziorvostól, és már mehetünk is a szakorvoshoz – ha van ránk ideje.

Ám a legnehezebb a dolga éppen annak van, aki beutalóköteles kezelésre szorul. Itt két tényező bonyolítja az eljárást: az időpontkérés és a várólista. Néhány évvel ezelőtt még a háziorvos kért időpontot a szakrendeléstől, mára azonban ez a feladat is a betegre hárul. Kedvezőbb esetben a körzeti orvos megírja a beutalót, így nem marad más, csak telefonon időpontot kérni a rendelőtől. Ám ez sem ilyen gördülékeny minden esetben, mivel a beutaló elvileg harminc napig érvényes. (A beutaló a jogszabályok alapján ugyan nem veszíti érvényét, az intézmények a szokásjog alapján megtartják a harmincnapos határt. Mivel ennek ellenére mégis jelzik lejárati határidejét, illetve egyre kevesebb szakrendelésen adnak időpontot egy hónapon belül, a beteg további bonyodalmakra, illetve felesleges utakra számíthat.)

Az általános helyzetkép szerint a háziorvos elküldi a pácienst, hogy előbb kérjen időpontot, ő pedig azután írja csak meg a beutalót. Ez később további bonyodalmat okozhat a betegnek, hiszen egyes szakrendelések kérik a beutaló számát is bejelentkezéskor.

Következő állomás az időpont kiharcolása, amely egy újabb kihívás, mivel az sem mindegy, mikor kérjük az időpontot. Egy budapesti szakrendelőben ez nem mindennap lehetséges, de a telefonos kolléga készségesen sorolja azt a három hétköznapot, és azt a napi 1-2 órás intervallumot, amikor ezt megtehetjük.

Miután ez is megvan, telefonálhatunk, jó esetben nem jelez foglaltat a telefon az alatt a rövid idő alatt, amíg lehetséges a bejelentkezés. Ha megkaptuk az időpontot, már csak várnunk kell a vizsgálatra pár hetet, hónapot, kevésbé optimális esetben utunk ismét a háziorvoshoz vezet, aki megírja azt a bizonyos beutalót. Bár régebben kevesebb dolga volt a betegnek, az sem minden esetben volt előnyös, amikor a háziorvos intézte a beutalást.

Sok kisebb vidéki városban csak bizonyos szakrendelések működnek, így könnyen előfordulhat, hogy az ortopédia vagy a pajzsmirigy-ambulancia meglátogatásához többszöri átszállással 30-60 kilométert kell utazni. Egy ilyen körülmények közt élő beteg elmondása alapján olyan is történt már, hogy a háziorvos által kért időponton az illető – három hónap várakozási idő után – megjelent a pajzsmirigy-szakrendelésen, ott azonban épp aznap szabadság miatt nem volt rendelés.

Ennyi. Lehet újabb időpont után futni. Az ember pedig örül, ha a több hónapos huzavona után betegségét még idejében kezelik. Vannak persze beutaló nélküli szakrendelések is (például a fül-orr-gégészet, bőrgyógyászat, nőgyógyászat, általános és baleseti sebészet, onkológia, szemészet), de nehogy azt higgyük, ott könnyebb dolgunk lesz. Az, hogy nem kell előre időpontot egyeztetni, nem jelenti azt, hogy a betegek megmenekülhetnek a várakozás elől, hiszen rendszeresen órákba telik, míg az ember sorra kerül ezekben a rendelőkben.

Mennyi az annyi?

Az Egészségbiztosítási Felügyelet júliusban adott ki egy listát az összesített várakozási időkről, amelyekkel júniusban a járóbeteg-ellátásban részesülőknek számolniuk kellett. Százegy intézmény szolgáltatott adatot a felmérés során, melyeket vizsgálva kiderül, hogy a legtöbb területen az év első feléhez képest növekedett a várakozási idő. Míg júniusig ez nem haladta meg a három hetet, ma már hat szakterületen kell mintegy harminc napot várni (endokrinológia, neurológia, kardiológia, ortopédia, fogszabályozás és gasztroenterológia).

Magyarországon a halálozási okok között az esetek több mint 50 százalékában szív- és érrendszeri panaszok állnak. Amellett, hogy ez az európai átlag majdnem háromszorosa, mégis hosszú idő elteltével juthatnak csak be a vidéki betegek egy-egy kardiológiai rendelőintézetbe. A legtöbbet az Alföldön kell várni, itt akár másfél hónapig is várakoztatják a beteget, ám a többi régióban is megközelíti az egy hónapot a türelmi idő.

A betegek másik nagy hányada ortopédiai ellátást szeretne igénybe venni, melyre a vizsgálatban részt vevő kórházak alapján szintén mintegy egy hónapot kell várakozni, ami némileg ellentmond annak a ténynek, hogy e sorok írójának még az év első felében ajánlottak több mint négy hónapos várakozási időt egy megyei kórházban, és ekkor sem az első látogatásra, hanem felülvizsgálatra. Hogy reumatológiai rendelésen részt vehessenek – bár a szakterület átlagosan a harmadik helyen áll a látogatási számok tekintetében –, a júniusi adatok szerint kizárólag a Nyugat-Dunántúlon élőknek kell egy hónapnál többet várniuk. Várólisták tekintetében az abszolút rekorder a kiskunhalasi kórház, ahol egy ortopédiai műtétre három évig kellett várnia a betegnek. A fővárosi, illetve vidéki várólisták között azonban számottevő eltérés nincs, talán csak az ortopédiai és a fül-orr-gégészeti szakrendelések esetében látványos a különbség, ez vidéken általában hosszabb. Tatabányán például akár 90-150 napot is várathatják azon betegeket, akiknek ortopédiai beavatkozásokra van szükségük. Eközben egy budapesti kórházban ugyanezen rendelés várakozási ideje maximum 1 hónap.

Alapvetően elmondható, hogy mivel a várólista az EMAFT-rendszer következménye, a jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatok által fenntartott rendelőintézetek könnyebben megbirkóznak a helyzettel. Sok helyen, ahol az önkormányzat különféle támogatásokkal képes segíteni az általa fenntartott egészségügyi szolgáltató anyagi helyzetét, ismeretlen fogalom a várólista.

Sötét jövő

– A mai struktúra nem jó, és ebben szerepe lehet az előző évek egészségügyi politikájának is, amikor összekeveredtek az ellátási szintek. Úgy gondolom, hogy az orvosok nem magukért aggódnak a tervezett elvonásokat és a csökkenő juttatásokat látva, hiszen nekik egy olyan valuta van a diplomájukkal együtt a zsebükben, amit bárhol Európában át tudnak váltani – mondja dr. Merkely Béla. – Nekem a legnagyobb igyekezetem abban jelentkezik, hogy a tehetséges orvosaimat Magyarországon tartsam. Mert az szinte reménytelen, hogy ha egyszer kikerült, visszajöjjön. Ha a finanszírozás az eddigi szintnél kicsit jobb lesz, akkor a következő egy évet ki lehet húzni, de mindenképpen új szemléletre van szükség. Egy picit perspektivikusabb, előreláthatóbb egészségügyi stratégiára van szükségünk, hogy legalább egy vagy két évre előre láthassuk, hogy mit hoz a jövő.

Az egészségügy az elmúlt négy év megszorításainak következtében már minden mentőövét felhasználta, nincsenek tartalékai. Ha a szeptember végi egyeztetéseknek valami miatt mégsem lesz pozitív anyagi következménye, vagy a kórházak a jövőben ismét hasonló helyzetbe kerülnek, nincs más lehetőség, mint lehúzni a fekvő- és járóbetegeket ellátó rendelőintézetek rolóját.

Gerhát Petra, Hevesi-Tóth Csilla

Beutaló nélkül igénybe vehető járóbeteg-szakellátások:

Általános sebészet és baleseti sebészet

Bőrgyógyászat

Fül-orr-gégészet

Nőgyógyászat

Onkológia

Pszichiátria és addiktológia

Szemészet

Urológia

Szakellátásra visszarendelt beteg (ambulánslap birtokában)

Beutalóköteles járóbetegszakellátások:

Allergológia

Aneszteziológiai ambulancia

Angiológia

Audiológia

Diabetológia

Diagnosztika (Röntgen, MR, CT, Ultrahang, Mammográfia, Labor)

Endokrinológia

Érsebészet

Fájdalomambulancia

Gasztroenterológia

Gyógytorna

I. belgyógyászat – általános ambulancia

I. belgyógyászat – gasztroenterológia

III. belgyógyászat – angiológia, endokrinológia

IV. belgyógyászat – általános ambulancia (ECHO, Ergometria, EKG, HOLTER)

Kardiológiai ambulancia

Kardiológiai rehabilitáció

Menopausa

Mellkassebészet

Nephrológiai ambulancia

Neurológiai ambulancia

Pajzsmirigy-ambulancia

Országos átlag szakterületenként

(Az Egészségbiztosítási Felügyelet júliusi adatai alapján)

szakterület / várakozási idő

Általános kardiológia 30 nap

Ortopédia 24 nap

MRI 40 nap

Szemészet 23 nap

Általános sebészet 1-5 hónap

Fogszabályozás 192 nap

Endokrinológia 32 nap

Diabetológia 26 nap

Ortopédiai sebészet 1-2 év

Onkológia 5 nap