Mire buknak a méhek?
Hála Karácsony Gergelynek, a „méhlegelő”-ből mára vicc lett. Pedig valódi méhlegelőket, vagyis vadvirágos rétre emlékeztető, a beporzó rovarokat vonzó városi területeket már több éve telepítettek önkormányzatok például a Hegyvidéken, Óbudán és Székesfehérváron is. Ezek azonban a fővárosi elképzeléssel ellentétben nem úgy működnek, hogy nem kaszáljuk le a füvet, és már dőlnek is a méhek.
Budapest egyik legrégibb méhlegelője a XII. kerületi Széchenyi-hegyen tényleg csodaszép, egy darabka tarkabarka virágszőnyeg, ahol most éppen hatféle virág nyílik, öt színben. A biodiverzitás itt igen látványosan valósul meg, a fogaskerekű megállójához közel, a játszótér szomszédságában, eléggé frekventált helyen. Kicsit lejjebb, egy eldugott utcában belebotlunk egy másik hegyvidéki méhlegelőbe, ez már sokkal kevésbé látványos, gaznak tűnő, egyméteresre is megnőtt, sárga virágú növényekkel van tele. A tábla szerint ugyanakkor 44 növényfaj található a helyszínen, többek között közönséges cickafark, napraforgó, facélia, bíborhere, körömvirág, fehér mustár és mezei zsálya. Egy jól telepített méhlegelőn ugyanis mindig virágzik legalább egyféle növény, hiszen a cél valóban a beporzók életének segítése.
Don’t worry, bee happy
A hazai és külföldi példák alapján az látszik, hogy a méhlegelők olyan természetközeli helyek a városokban, amelyek jobbára nem természetes módon alakultak ki. Hiába szeretnénk azt hinni, hogy egyszerűen háborítatlanul kell hagyni egy területet, és a természet majd szépen visszahódítja, a városban ez nem, pontosabban nem jól működik. A városi méhlegelőkön a munkálatok a talaj gondozásával, minőségi javításával kezdődnek, ezután pedig beporzóbarát, méhcsalogató növényeket ültetnek, vagy azok magvait szórják szét, majd kigyomlálják a gazt. Külföldön még arra is van példa, hogy burjánzó közparkot hoznak létre, ahol a vadvirágok és cserjék között sétány, pad várja a látogatókat.
– A városban egészen más a talaj minősége, szennyezett, magasabb a sótartalma, ezenkívül a levegő sokkal melegebb és szárazabb, nincs annyi pára, mint vidéken – magyarázza Megyeri Szabolcs kertészmérnök, Belváros-Lipótváros főkertésze.
– A pusztán ha elkezd esni az eső, azonnal elindul a rétesedés, de a városban ezek a területek előkészítést és gondozást igényelnek.
A főváros viszont nem egészen ezt az utat követi. Ők egyszerűen csak szabadabban hagyják a területet, és megvárják, hogy „mi jön föl a kijelölt foltokon spontán”, ahogy az egyik ötletgazda, Bardóczi Sándor le is írta egy Facebook-posztban. A Főpolgármesteri Hivatal tájépítészeti osztályvezetője elismeri ugyan, hogy a célzott magvetéssel, talaj-előkészítés után kialakított városi méhlegelőkön azonnal nagy virágdísz jelenik meg, de ezt hosszú távon nem tartja jó megoldásnak. Ehelyett célzott kaszálással tompítani szeretnék a nemkívánatos fajok jelenlétét, illetve begyűjteni a kívánatosak magjait, évek múlva létrehozva egy Budapest-magkeveréket, ami teljes mértékben helyi növénytársulásokból származik. Tehát most elsősorban még nem is a méheket szeretnék vonzani – miután ehhez virágok kellenek. Abszurd módom Bardóczi még fel is rója, miért kérdezik meg a méhészeket a sajtóorgánumok, mikor szerinte itt az ökológusok véleménye a mérvadó.
A főtájépítész tehát szeretne a budapesti területeken valamiféle természetes ökoszisztémát megtalálni, felszínre hozni és megtartani, amennyire ez lehetséges, olyan irányba terelgetve, amelyben biodiverzitás van, és sok beporzó. Vagyis a főváros által kijelölt területek nem méhlegelők, hanem inkább ökológiai kísérleti helyszínek.
– Érdemes mérlegelni, hogy minek mekkora a haszna. Egyrészről a városlakók igénylik a rendezett, szép utcaképet, és ez teljesen érthető – így Megyeri Szabolcs. – Másrészről kérdés, hogy milyen virágok mekkora mennyiségben vonzzák a beporzókat, hiszen vannak olyan méhcsalogató növények, amelyek egyben a terek díszei is lehetnek. Bizonyos területeken megengedhető a rendezetlenebb, gazosabbnak tűnő megjelenés a kutatás és kísérletezés érekében, közkedvelt helyeken viszont inkább kellemes, virágos rét látványára van szükség, ami egyszerre hasznos és szép. A méhbarát jelleg nincs ellentmondásban az esztétikummal. Harmadrészt pedig a költségeket tekintve nyilvánvalóan van egy korlátja annak, hogy minden sarokra gondozást igénylő virágokat ültessünk. Tehát ezen szempontok alapján lenne érdemes keresni az optimumot.
A méhészek szerint
Megkérdeztünk méhészeket, hogy vajon mivel tehetnénk a legtöbbet az olyan rovarokért, amelyektől az élelmiszer-termelés 75 százaléka függ, viszont növekvő mértékben pusztulnak. A méhlegelő egyébként eredetileg szakmai fogalom, olyan összefüggő növényzetet takar, ami jó mézelő. Hazánkban például kiváló akácosok találhatók, illetve a repce, a napraforgó is jó méhlegelő.
– A városi méhlegelő pluszélettér nemcsak a méhek, hanem a Magyarországon élő mintegy hétszáz beporzó faj számára – mondja Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. – A virágpor fehérjét és zsírt, a nektár szénhidrátot jelent a méheknek, mindkettőre szükségük van.
Az ernyősvirágzatúak, a bürök, kapor, répa, zeller, petrezselyem, pipacs vagy mák virágport ad, míg az ajakos- vagy a pillangósvirágúak, a mályvafélék és a levendula csak nektárt. A gyermekláncfű vagy az árvacsalán mindkettőt.
– Ahol évekig kaszálás folyt, ott általában az egyszikű fűfélék dominálnak, amelyek szél porozta növények, és rossz minőségű a virágporuk. Ha tehát ezeket hagyjuk megnőni, az még nem lesz méhlegelő. Ha valaki olcsón szeretne ilyet létrehozni, már kaphatóak magyar vadvirágos magkeverékek, kifejezetten a hazai viszonyokra – magyarázza Bross Péter.
A fűszernövényeket is nagyon szeretik a méhek, és ezek a balkonládákban is kiválóan elélnek. De ez az egész valóban nem csak a méhekről szól, a rózsára a rózsabogár megy, a bodzára más beporzók, viszont a muskátlira egyik sem, a petúnia és a büdöske sem jó választás.
– A méhlegelő létrehozásának egyik alapszabálya először is a változatosság, ez érinti a növények különböző virágzási idejét, formáját és színeit is. A változatos kert szerencsére nem egyenlő a nagy gondozást igénylővel – magyarázza Megyeri Szabolcs. – Vannak klasszikus rovarcsalogató növények, mint a hamarosan virágzó nyári orgona, ami a méhek mellett vonzza a szintén beporzó lepkéket is. Az egynyáriak közül kiváló a pillangóvirág, a búzavirág, az árvácska, a borzas kúpvirág, a mézvirág vagy az illatos ternye. Nagyon jó szárazságtűrő a ligeti zsálya, a méhbalzsam.
A kertészmérnök felhívja a figyelmet arra is, hogy a méhek számára a július–augusztus ínségesebb időszak, mert ekkor kevesebb olyan növény virágzik, amihez nagy tömegben hozzá lehet jutni, tehát érdemes eszerint válogatni.
Jó példák
Mindezt már sokan felismerték. A Pokorni Zoltán polgármester vezette XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat 2019-ben indította el a Méhbarát Kerület programot, aminek keretében tavaly több mint 800 négyzetméteren telepítettek méhlegelőket, virágmagokat vetve, Sipos József növényorvos közreműködésével. Idén további helyszíneket létesítettek, illetve a program részeként létrejött például egy liget, ahol a mézesfa- és mandulafa-csemeték mellett levendula és zsálya kapott helyet. Itt a cél az egész kerület bevonása, átadván a tudást és a készségeket, hogy a magánkertekben is hasznosuljanak. Az oktatás már óvodáskortól kezdődik mézes reggelik szervezésével. A méhlegelőket pedig a szlovén irányítással született, nemzetközi BeePathNet projekt keretében telepítik, a Hegyvidék egy portugál, egy lengyel, egy olasz és egy görög településsel együtt vesz részt a programban olyan összetételben, hogy a különböző éghajlati viszonyok között tapasztaltak alapján később bármelyik európai város adaptálhassa a jó gyakorlatot.
Óbuda önkormányzata is több méhlegelőt telepített már, az elsőt 2019-ben – a méhek napjához kapcsolódva – az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel közösen, összesen 81 virágot ültetve, idén pedig többek között Békásmegyeren szórtak virágmagokat, és ültettek zselnicemeggyfákat, illetve cserjéket, három szinten biztosítva életteret a beporzóknak.
Székesfehérvár megoldása valahol közelebb áll az új fővárosi méhlegelőkhöz, de az ottaniak nem annyira a város közepén jelennek meg, inkább nagy, út menti területeken. Szélüket kontúrozzák és vágják, de belül csak kétszer kaszálnak egy évben, hagyva érvényesülni a természetet. A városgondokság megjegyzi azonban, hogy nem lehet ezeket a részeket szembeállítani a város intenzíven kezelt parkjaival, ahol másfajta gondozásra van szükség. Allergének megjelenésekor pedig beavatkoznak. Hát így is lehet.
