Miskolc csinos város lett

Hét éve azon dolgozom, hogy egy szétzilált, békétlen városból egy nyugodt, valódi közösséget kovácsoljunk. Az eredményeinket senki részéről nem engedem veszélyeztetni – mondta a Demokratának Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, akivel a Nyílt Társadalom Alapítvány vidéki terjeszkedéséről, illetve a borsodi megyeszékhely jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

– Az egész ország felfigyelt önre, amikor bejelentette, Miskolcon sem kívánatos Soros György irodája. A Nyílt Társadalom Alapítvány vidéki terjeszkedése kapcsán úgy fogalmazott, 2010 óta a miskolci városvezetés a nyugalom és a biztonság megteremtésére, egy élhető város újjáépítésére szövetkezett a miskolciakkal, és nem engedi meg, hogy bárki megzavarja ezt a nyugalmat. Mi késztette arra, hogy a vidéki városvezetők közül elsőként tegye ki a behajtani tilos táblát a Nyílt Társadalom Alapítvány buldózere elé?

– Én Voltaire alapállását osztom a véleményszabadság kapcsán. Mindenkinek joga van elmondani a véleményét, és ezt törvényes kereteken belül szabadon terjesztheti. Ugyanakkor a tisztelet nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi véleményeket is megilleti. Márpedig a miskolciak a nyitott társadalom ideájáról, programjáról, politikai céljairól minimum háromszor világosan, nagy többséggel kifejtették az álláspontjukat, és azt mondták, hogy köszönik, nem kérnek belőle. Ezt kértem tiszteletben tartani. Aki úgy gondolja, hogy mégis hangosan szembemegy ezzel az akarattal, a többség tiszteletét nem tartja fontosnak, az nem más, mint provokátor. Hét éve azon dolgozom, hogy egy szétzilált, békétlen városból egy nyugodt, valódi közösséget kovácsoljunk. És ezért sok területen pártpolitikai visszafogottságot is vártam a kollégáimtól. Mert meggyőződésem, hogy a nyugalomhoz kell vezetői felül­emelkedettség is, mivel a nyugalmat a közjó szolgálata hozza el, nem a konfliktusok. Persze ez utóbbiak elől sem ugrottunk el. De az eredményeinket nem engedem veszélyeztetni senki részéről.

– Azt is mondta, hogy a Soros-szervezetek zsoldosok…

– Azok. A valódi civil szervezetek sajátja, hogy önszerveződőek és önkéntesek. Soros György pedig felülről, fizetett intézményi hálóban, a világ harmadik legnagyobb alapítványa által, vallásos hittel terjeszti mestere, Karl Popper politikai tanait. Tegye, semmi gond. De azt ne mondjuk már, hogy ez önkéntes és önszerveződő civil módon történik. Sorosnak korábban volt pártja Magyarországon, az SZDSZ. Ma nincs, de keresi. Ezért benyomul a politikai szférába, konfliktust szít, és amikor kap néhány pofont a politikai ringben, akkor eljátssza, hogy ő civil. Erre nincs szükségünk. Egyébként meg visszanézhetik, hogy a város számára fontos civileket hogyan támogatjuk minden politikai felhang nélkül. Mert a tevékenység társadalmi haszna a lényeges számomra.

– A miskolciak valóban híresek a szinte már dacos lokálpatriotizmusukról: a magyar városok közül sokan csak a fővárost ismerik el versenytársuknak. Ha valaki el is megy a városból, egy életen át kísérti valami megmagyarázhatatlan, titkos honvágy, és lélekben örökre miskolci marad. Ön szerint mi az oka ennek?

– Ez olyannyira igaz, hogy az elvándorolt miskolciak közül már nagyon sokan visszaköltöztek a városba az elmúlt években, a népesség fogyása megállt. A miskolciak lokálpatriotizmusának az az egyik oka, hogy nagyon kevés az olyan város, ahol így együtt van minden: a víz, a hegyek, a síkság, a folyó. Nagyon kevés város van, ahol a vízeséstől a barlangokig megtalálható minden, olyan pedig nemigen akad, ahol fürdésre alkalmas termálvíz van egy barlangban. A páratlan természeti adottságok mellett az épített környezet is számos gyöngyszemet tartogat: ezer borospincét a belváros szívében, száz méterre a városházától, a diósgyőri várat, a patinás belvárost, és még hosszan sorolhatnám. A város kiváló színháza, az operafesztivál, a sport, a futball szeretete, a számos kulturális és gasztronómiai fesztivál mellett nem csoda, hogy a miskolciak ragaszkodnak a városukhoz. Van mire büszkének lenniük. A város jövője arról szól, hogy Miskolc újra az ország egyik gazdasági-kulturális központja legyen. A múltja, a hagyományai és az itt élő kiváló szakemberek tudása eleve erre predesztinálja.

– Sokan, köztük külföldi nagyvállalatok is látnak fantáziát ebben. A vaskohászat nehéz levegője után már egy jó ideje friss szelek fújnak Miskolcon, és nem csak a szó szoros értelmében.

– Innen elment egy városnyi ember, mert nem voltak munkahelyek. Negyvenezer ember hagyta el a várost. És nem a 2010 utáni időszakban. Ezek az emberek más vidéki nagyvárosokba vagy Budapestre költöztek az elmúlt évtizedekben. Bár megjegyzem, ennek van számos előnye is.

– Éspedig?

– Miskolc lobbiereje jóval nagyobb, mint bármely más városé, mert a minisztériumoktól a hivatalokig mindenütt miskolciakkal találkozunk. Ők most is segítik a városukat, és ez így van azóta, amióta Miskolc újra elindult a fejlődés útján.

– Mikor következett be ez a fordulat?

– 2011-2012 tájékán már világosan érzékelhető volt, hogy azok a folyamatok, amelyek azelőtt jellemezték a várost, megfordultak, és Miskolc növekedési pályára állt.

– Mik voltak a legfontosabbak?

– 2010-ben, amikor a miskolciak úgy döntöttek, hogy városvezetést váltanak, amikor elindultunk, első feladatunk az volt, hogy pontos diagnózist állítsunk fel. Megnéztük, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek eleve rossz irányba viszik a város hétköznapjait, melyek azok a potenciális lehetőségek, amelyek kihasználatlanok, és kijelöltük a célokat a tűzoltás mellett.

– Mit ért tűzoltás alatt?

– A legégetőbb az volt, hogy jóval többet költöttek, mint amennyi pénz rendelkezésre állt. Éves szinten minimum három és fél milliárd forinttal többet költöttek, és ezeket a pénzeket csak a működés emésztette fel. A hitelek ebben még nincsenek benne.

– Mi volt a túlköltekezés oka?

– Nem volt egységes városként kezelve Miskolc, és azokat a problémákat, amelyek az egyes városrészekben megjelentek, sporadikusan kezelték, vagy egyáltalán nem kezelték. Elég, ha a nyomortelepek kialakulására gondolunk, de ide sorolom a fészekrakóknak aposztrofált illegális lakásfoglalókat, a 37 milliárd forintos önkormányzati tartozást, az átláthatatlan működést, a hibás projektek sokaságát, a félresiklott iparfejlesztést, az ide települni vágyó külföldi tőke barnamezőre erőltetését, az emelkedő munkanélküliséget vagy a már említett elvándorlást. Számos zsákutca fedezhető fel az előző városvezetés elképzeléseiben.

– Nyomasztó örökség.

– Ezekből kellett új szintézist létrehozni, a hibás irányokat lefaragni és új irányokat definiálni, amelyekkel azután letettük a város fejlesztésének új alapjait.

– Ön végzettségét és a korábbi szakmai múltját tekintve orvos-közgazdász. Az imént használta is a diagnózis kifejezést. Városvezetőként is épített a korábbi tapasztalataira? Más szóval: olyan beteg volt Miskolc, hogy ide már orvos kellett?

– Alighanem. Az orvosi hivatás csodálatos: olyan logikával közelíti meg az emberek gyógyítását, amit városvezetőként is jól lehet használni. Ha nem helyes a diagnózis, semmit nem ér a terápia. Ezt a gondolkodásmódot társítottam a közgazdaság-tudománnyal. Úgy gondolom, ez egy rendkívül szerencsés párosítás. A közgazdaságtan egyik alaptézise így hangzik: ha több pénzt költesz, mint amennyi a bevételed, óhatatlanul eladósodsz.

– Ehhez még közgazdásznak sem kell lenni.

– Az előző városvezetésnek mégsem volt nyilvánvaló, ezért az alapok elsajátításához minimum egy közgazdasági egyetem jót tett volna… Mert akkor talán nem követik el azokat a hibákat, amik miatt Miskolc elvesztette az egyensúlyi állapotát mind a gazdálkodás, mind a városhoz nem illeszkedő hibás projektek tekintetében.

– A helyes diagnózist mára Miskolc visszaigazolta. Nem lehet ráismerni a koszos, büdös, lepukkant megyeszékhelyre, amit az Edda zenekar is megénekelt. Öröm ide megérkezni: gondozott parkok, jó levegő, korszerű közlekedés, kulturált fürdők, élükön a barlangfürdővel, ami a világon is párját ritkítja.

– Nagy segítség volt, hogy az állam átvállalta az önkormányzat adósságállományát. El kellett dönteni, hogy megszorító intézkedéseket hozunk, vagy előre menekülünk, a helyi gazdaságot erősítjük, ami később az iparűzési adón keresztül meghálálja a segítséget, és a város gazdálkodása ily módon fokozatosan egyensúlyba kerül. Ott, ahol pazarlást észleltünk, megszüntettük, de számos területen, ilyen a sport, a kultúra, nem engedtünk a kísértésnek. Eszembe jut Winston Churchill, amikor azt mondták neki, hogy csökkentse a kulturális költségvetését a hadi kiadások érdekében, visszakérdezett: Akkor miért háborúzunk? Valami hasonlót gondolok én is erről. Elindítottuk azt a gazdaságfejlesztő programot, amit a jól képzett miskolci munkaerőre, a főforgalmú utak kereszteződésében fekvő nagyvárosra, és arra az akadémiai tudásra alapoztunk, amit a Miskolci Egyetem fémjelez, és ami kiegészül a középiskoláinkban végző diákok felkészültségével.

– Milyen szerepet játszik az egyetem a város gazdasági életében?

– A Miskolci Egyetem indította országosan a legtöbb duális képzést: cégek, vállalkozások, vállalatok építenek az egyetemre, és nemcsak az egyetem szakmai hátterére, hanem az onnan kikerülő képzett kútfőkre. Már az egyetemi tanulmányok során lehetőséget biztosítanak a hallgatóknak a munkahelyválasztásra. A város részéről az Otthonunk Miskolc programmal ehhez csatlakoztunk azért, hogy a fiatal, képzett szakembereket az egyetemi tanulmányaik elvégzését követően ne csak munkahellyel, hanem lakással is támogassuk, és az egyetem dolgozóit is kedvezményes lakásbérleti lehetőséggel segítsük.

– Hogy tudják ezt megtenni?

– Az önkormányzatnak van egy ötezer lakásból álló állománya, és ezt elsősorban a fiatalok megtartására használjuk. Az egyetemmel és a gazdaság szereplőivel szoros együttműködésben gondolkodunk: az egyetem segíti a gazdasági életet, a város pedig mindkét felet, és ez egy magasabb minőségű, hármas együttműködést eredményez.

– Miskolc a távolság miatt nehezebb helyzetben volt, mint a nyugat-dunántúli városok. Mégis több neves külföldi nagyvállalat települt ide. Ezt hogy sikerült elérniük?

– Az előző városvezetés itt is elkövetett egy stratégiai hibát. Úgy gondolta, hogy az ide települni szándékozó cégeknek a volt Diósgyőri Acélművek egykori telephelyét kínálja fel. Természetesen senki nem akart oda menni. Ipart telepíteni jól megközelíthető, tágas helyen kell, ami megfelel a cég elvárásainak. Azóta már a második ipari parkot nyitottuk meg, és a miniszterelnök úrral közösen a Modern Városok Program keretein belül egy nagy, ezerhektáros park lehetőségét sem zárjuk ki, természetesen folyamatos bővítéssel. Ez a kezdeményezés leginkább az utóbbi időben pörgött fel.

– Az első nagy hal a Takata volt.

– A Takata állami segítséggel települt Miskolcra. De nemcsak az állami támogatás miatt választották Miskolcot, hanem azért is, mert ahogy mondták, olyan hozzáértő és segítőkész, jól felkészült szakmai team fogadta őket Miskolcon, hogy szívesen ajánlják másoknak is. A Takata azóta is legjobb hírvivőnk.

– Sokszor mondta, hogy Miskolc nem lehet ellenzékben. Mit jelent ez konkrétan?

– A miniszterelnök úr mindig fontosnak tartotta, hogy egyeztessen velünk, és közösen alakítottuk ki a város fejlődésének távlatait. Több mint százmilliárd forint értékben érkezett kormányzati támogatás Miskolcra. A Takata, a Modern Városok Program mind-mind a kormánnyal való jó együttműködés eredménye. Miskolc-Tapolca vagy a diósgyőri vár fejlesztése is a miniszterelnök úrral való közös gondolkodás nyomán valósult meg. Sajnos Miskolcnak csak egy kormánypárti országgyűlési képviselője van, ami az én munkámat jelentősen megnehezíti a diósgyőri városrészben. A kormányzati együttműködés így sokkal nehezebb.

– Pedig Miskolc stratégiai jelentőségű nagyváros. Trianon előtt Miskolc kevésbé volt jelentős, mint Kassa, mára viszont a régió központjává vált, és ha megépül az autópálya Miskolc és Kassa között, még inkább felértékelődik a város szerepe.

– A tervezett autópálya nem ér véget Kassán. A Via Carpatia olyan, nyolc országon áthaladó sztráda lesz, amely összeköti a Baltikumot a Balkánnal. Jelenleg is azt tapasztaljuk, hogy az észak felől a tengerekre kirándulók nyaranta Miskolcon állnak meg. De a turisztikai jelentőségén túl Miskolc nemcsak a felvidéki gazdasági térséggel, hanem a dél-lengyel területtel is összeköttetésbe kerül. Szilézia, Krakkó térségével is egy gazdasági régiót tud kialakítani. A befektetőjelölt a kiváló magyar infrastruktúra láttán azt a lokációt választja ki, ami közlekedési szempontból is a legkedvezőbb. A Kárpát-medence logisztikai központjaként ebből is profitálni tudunk, sőt már ma is profitálunk, noha a Via Carpatia most még csak terv.

– Térjünk vissza a városba. A lepukkantság is a múlté már. Tágas terek, gondozott parkok. Nem volt ez mindig így…

– Egységes városban gondolkodunk, ezért a városüzemeltetést és a 2030-ig szóló városfejlesztési terv céljait is úgy határoztuk meg, hogy a jövő városát építjük. Angol szóval „smart and green”, magyarul jó értelemben vett okos- és környezetbarát város alapjait teremtettük meg. A város kiváló lehetőségei nyomán valóban csinos város lett Miskolcból. Szerencsére a magántőke is partner ebben. Ahogy rendezni kezdtük a város tereit, a lakóházak, az épületek is megszépültek.

– Melyik a legnagyobb, magántőkéből megvalósult beruházás?

– Az Avalon Park Miskolc-Tapolcán. Állandó telt házzal üzemel, óriási turisztikai vonzerő. Azóta, hogy megépült, egyre-másra jelennek meg az újabb, magántőkéből megvalósuló projektek.

– Nem is olyan régen, 2008 végén Miskolc-Tapolca még a leválásáért küzdött. Népszavazást is kezdeményeztek, mert nem akartak többé a szocialista vezetésű Miskolccal egy csónakban ülni. A patinás fürdőhely fejlesztésére nem jutott forrás, a város egyik legszebb üdülőhelye lezüllött. Sokat veszített volna a város, ha ez a törekvésük akkor sikerül.

– Ma már szó sincs leválásról, noha Tapolcán még a fejlesztések elején járunk. Rendeztük a területet, megépítettünk egy nyári strandot egy kis wellnesszel kiegészítve, de az igazi nagy beruházás, a fürdőkomplexum építése még hátra van. A parkok, a sétányok, a parkolók kialakítása után mondhatjuk majd el, hogy Tapolca első fejlesztési üteme lezárult. A zászlóshajó a barlangfürdő, az lesz a közeljövő fejlesztéseinek másik helyszíne. Ennek a koncepcióján most dolgozunk. A barlangfürdő fejlesztése olyan turisztikai vonzerő, amely megtöbbszörözheti a városba látogatók számát.

– Ha már a turisztikai fejlesztéseknél tartunk, nem lehet eleget beszélni a diósgyőri várról, ahol ma középkori dicsőségében újra vár áll, nem kőhalom.

– Igaz, ami igaz, rendkívüli módon meg kellett küzdenünk a romkultúra szerelmeseinek ádáz ellenállásával. A csatát megnyertük, és a diósgyőri vár visszanyerte középkori pompáját. A vizesárokkal, a hidakkal, a rendezett környezettel és a Lovagi Tornák Terének érdekes programkínálatával kiegészülve 40 ezerről 130 ezerre nőtt a látogatók száma, a második ütem végére pedig úgy számolunk, hogy a 300 ezret is meghaladhatja. A második ütemben a vár a történelmi emlékek, a megtalált leletek alapján teljesen visszanyeri eredeti formáját.

– Lillafüred is nagyon elhanyagolt volt, semmi nem maradt a húszas-harmincas évek eleganciájából, amikor a Palotaszálló építése során kialakították a vízeséstől induló teraszos függőkertrendszert. A barlangokban drogosok tanyáztak, nem volt közvilágítás. A vízesést és a Szinvát teledobálták mindenféle szeméttel. Volt ott minden, használt akkumulátortól a tejeszacskóig. Már három éve, hogy átadták a megújult függőkertet. Hogyan fogadták a miskolciak a Bükk új gyöngyszemét?

– Elég, ha annyit mondok, a lillafüredi függőkertek olyan közkedveltek, hogy az idén már több ízben meg kellett, hogy állítsa a rendőrség a forgalmat, és csak célforgalmat engedélyezett, mert Lillafüred egyszerűen megtelt.

– A belváros is gyönyörű. A gagyi üzletek, a bóvli helyén ma pezsgő élet, teraszos éttermek, cukrászdák és márkás üzletek várják a látogatót.

– A belváros valódi közösségi tér lett, kiváló éttermek, sörözők nyíltak. A korábbi belváros elhanyagolt állapota ugyancsak annak a hibás gondolkodásmódnak volt a következménye, ami az előző városvezetést jellemezte.

– Jelesül?

– Rendkívül magas bérleti díjakat szedtek az ingatlanok használóitól. Kiülős teraszok azért nem voltak, mert a közterület-használati díj az egekben volt. Felére, harmadára szállítottuk le a bérleti díjakat, a közterület-használati díjat még ennél is alacsonyabbra csökkentettük, és lám, magukra találtak a szórakozóhelyek, az éttermek. Hétvégente nem könnyű helyet találni, zsongó élet alakult ki a belvárosban.

– Az avasi kilátó a város egyik jelképe. Hívogató díszkivilágítást kapott, azonban évtizedek óta nem sikerül neki funkciót találni. Mit terveznek vele?

– A kilátó fejlesztése már a tervezés stádiumába lépett. Elsőként meg kell oldani a feljutást, ami nem könnyű. Liftet tervezünk, és a kilátó teljes felújítását. Szó volt mozgólépcsőről is, a Várkert bazárhoz hasonlóan, de azt a megoldást a miskolciak elvetették. A kilátó megújítása uniós forrásból valósul meg. Miskolc főterének a tervezése ugyancsak ehhez kapcsolódik, kinyitjuk a Szinva patakot, hogy a víz is láthatóvá váljék. Ez lesz a városfejlesztés koronája.

– Épül a stadion is. Nincs tiltakozás emiatt?

– Sokszor halljuk szerte az országban, döntően a baloldalhoz kötődőek szájából, hogy nem kell stadionokat építeni. Azonban Miskolcon ezt még ők sem mondták, annál is inkább, mert bevontuk őket a tervezésbe. A futball szeretetét és azt, hogy a DVTK egy kitűnő csapat, mi sem mutatja jobban, hogy az idegenben játszott mérkőzéseken is tele van a vendégszektor. Hazai meccsen pedig egy gombostűt sem lehet elejteni, annyian vannak a szurkolók.

– Mikor lesz kész?

– Jövő tavasszal szeretnénk átadni a megújult stadiont a közönségnek.

– Közbiztonság…

– 2010-ben azt mondtuk, hozzáteszem, akkor még halkan, az a célunk, hogy Miskolc legyen a legbiztonságosabb város. Az intézkedések hatására azután egyre hangosabban mondtuk, és egyre többet tettünk érte.

– Mit értek el?

– Éves szinten egymilliárd forintot költ a város a közbiztonságra. A közterület-felügyelők száma 40-ről 160-ra nőtt, a rendőrséggel közösen járőröznek. A rend­őrségnek 60 millió forintot fizetünk egy évben a túlórákért. Elindítottuk a kamerarendszer kiterjesztését a városban, most indul egy 800 kamerás telepítés. Ez is egy állami támogatású projekt: a Belügyminisztériumhoz kapcsolódó infrastruktúrafejlesztő céggel közösen új kamerarendszer létesül. Lesz egy új műveleti központ, ahová minden információ beérkezik. Ezt a megoldást a legmodernebb európai nagyvárosok is megirigyelhetik. Olyan szintű rendszert fogunk kialakítani, ami nemcsak a közbiztonságra, hanem az egész város okos működésére kihatással lesz, például a közlekedés támogatására.

– Ez mit jelent?

– A villamosok már most is úgy közlekednek, hogy amikor a kereszteződéshez érnek, automatikusan zöldre vált a jelző. Valós idejű menetrend van: a Google-alkalmazás segítségével épp akkor érhet az utas a megállóba, amikor a villamos megérkezik. A villamosainkon korlátlan wifi működik, a kor legmodernebb vívmányait igyekszünk elhelyezni a városban, téve mindezt felhasználóbarát módon.

– Ha már a közösségi közlekedést szóba hozta, a járműpark teljesen kicserélődött.

– Vadonatúj, energiaspóroló villamosokat állítottunk üzembe. A csúcsidőben közlekedő buszaink döntő többsége gázüzemű, szinte zéró károsanyag-kibocsátással. A kerékpárosoknak is feltűnt, hogy ezek a buszok nem büdösek, mint a dízelüzemű társaik. Most az elektronikus jegyrendszer bevezetésén dolgozunk. A digitális menetjegy lehetővé teszi az utasszámlálást is, amivel a menetrendet tökéletesen optimalizálni tudjuk, és ez rendkívül gazdaságos üzemeltetést tesz majd lehetővé. Büszke vagyok Miskolc közösségi közlekedésére, mert országosan is megállja a helyét, és ezen az úton még tovább fogunk lépni.

– Impozáns listát sorolt fel. Mire büszke a leginkább?

– Arra vagyok büszke, és azért vagyok boldog, mert azt látom, hogy a miskolciaknak visszatért a városba vetett hitük. Minden miskolci érezte a lelke mélyén, hogy ez egy jobb sorsra érdemes hely. És most kezd visszatérni a helyiek önbizalma. A városuk iránti büszkeség újra feltört a lelkükben.

Hernádi Zsuzsa