Miskolcnak váltania kell!

Elkeserítő közállapotok, rossz közbiztonság, egy helyben toporgás, elvándorlás… a Demokrata sétálni indult Miskolcon. A belvárosban jó látni, hogy több épület is megújult, de a város sétálóutcája kihaltnak tűnik, és legalább fél órája egyik irányból sem jött egyetlen villamos sem. Van valami furcsa ellentmondás a városképben. A vendéglátóegységek zöme este nyolckor-kilenckor már zár. A teraszok üresek. Az üzletek egy része bezárt, néhány viszont nemrég nyitott. Kevesen járnak az utcán, vagy ha mégis, akkor az ember ösztönösen magához szorítja a táskáját… A közterületesek lelkesen nyírják a füvet, takarítják a parkokat. Ez a nagy szorgalom egészen új jelenség, minden bizonnyal a közelgő választásnak szól.

A Városház térre érve szemünk elé tárul a város egyik jelképe, az Avasi kilátó, ahogy még soha nem láttuk: szépen megújult, letisztult formában. Nem lehet mondani, hogy megállt volna a fejlődés Miskolcon. Bár a városházán arra hivatkoznak, hogy a kormány elvette a forrásokat, ez nem igaz. A kormány nem hagyta magára a borsodi megyeszékhelyet. Épp ellenkezőleg.

Betemetett aluljáró

Ez nem tetszett a DK-nak: Veres Pál polgármester jó kapcsolatot ápolt a kormánnyal, és sorra valósulnak meg a korábbi városvezetés idején elindított projektek. Miskolcra nagyon ráfért a segítség, az elmúlt öt évben alaposan rájárt a rúd. Veres Pál elődje, Kriza Ákos fideszes polgármester 2010-től 2019-ig vezette a várost. Sokak szerint ez volt Miskolc fénykora, a város a több évtizedes mélyrepülés után ismét magára talált és rég nem látott fejlődésnek indult. Tiszta, élhető, biztonságos és szerethető lett, pompás beruházások valósultak meg a Lillafüredi Függőkerttől a Diósgyőri vár 2014-es újjáépítéséig, amikor restaurálták Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, a várkápolnát és a királynék lakótermét, a borospincét, illetve a belső udvart a gyilokjárókkal együtt. A jelenleg zajló utolsó felújítási szakaszban a várat teljes egészében a Nagy Lajos király korabeli állapotában állítják helyre.

Munkahelyek jöttek létre tízezerszám, a kulturális kínálat és a turizmus fellendült és olyan jó nevű cégek települtek Miskolcra, mint a például a Takata. A Szinva partjára visszatért a derű, a zsongás, és némi polgári elegancia is beköltözött a belváros ódon falai közé, megcáfolva azt a szomorú véleményt, hogy Miskolcról elvándorolt a középosztály java, aminek a hiányát azóta is megérzi a város. Pezsgett az élet, a teraszok megteltek a sétálóutcán korzózókkal. Az egyetemisták közül egyre többen maradtak Miskolcon, és nőtt a számuk azoknak is, akik hazatértek. Sajnos ennek megint vége: a város legnagyobb ellensége nem is annyira a baloldal, mint a hitehagyott elkeseredettség.

Kriza Ákos nem sokkal a 2019-es októberi önkormányzati választás előtt bejelentette, hogy egészségi okokból nem tud vállalni egy újabb ciklust. A Fidesz az ő javaslatára Alakszai Zoltánt indította. A fiatal jogász az idő rövidsége miatt alulmaradt a függetlenként induló ellenzéki jelölt, a Földes Ferenc Gimnázium korábbi igazgatója, Veres Pál mögött.

Kriza Ákos 2021. január 19-én elhunyt, búcsúztatóján Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett. Munkássága messze túlmutat azon a kilenc éven, amit polgármesterként töltött a borsodi megyeszékhely élén. Az Y híd, az új körforgalom és a Vörösmarty utca négysávossá bővítése, a Tiszai pályaudvar könnyebb megközelíthetősége régi álma volt a városnak. Az első tervek még Kriza polgármestersége idején láttak napvilágot, végül a projekt hazai forrás felhasználásával, a kormány beruházásában valósult meg. Olyan átfogó fejlesztés jött létre, ami közlekedési hatásain túl a városrehabilitáció fontos eszköze is volt.

Ugyancsak Kriza Ákos polgármestersége idején nyerte el a forrásokat a város az Avasi kilátó felújítására, amivel a jelenlegi városvezetés előszeretettel dicsekszik. Pedig a Történelmi Avas turisztikai fejlesztése című projekt EU-s forrásokból és a hazai központi költségvetés vissza nem térítendő támogatásából valósult meg, másfél milliárd forintból. Ami 2019 és 2024 között Miskolcon megépült, egytől egyig az az előző városvezetés és a kormány érdeme, illetve azoké a merész, lokálpatrióta vállalkozóké, akik itt fektetnek be, mert hisznek benne, hogy van a városnak jövője, és ezért itt költik el a pénzüket.

A mai városvezetés fejlesztéseire jellemző a Tiszai pályaudvarhoz vezető aluljáró felújítása, amit úgy oldottak meg, hogy a föld alatti járatot egyszerűen lezárták, a tetejére földet hordtak, és a korábbi aluljáró sírjára virágokat ültettek… De ez semmi ahhoz a színjátékhoz képest, ami az elmúlt hónapokban a városházán, illetve az ellenzéki térfélen lejátszódott.

Szétesett a koalíció

Tavaly decemberben már több látható jele volt a városi közgyűlésben, hogy a jelenlegi polgármester, Veres Pál mögül elfogyott a többség. A polgármestert többször cserben hagyta saját frakciója, elsősorban a DK-s képviselők miatt. Ezt egy még ennél is durvább esemény előzte meg: a DK, amely 2019-ben Veres Pált támogatta, közölte, hogy önálló polgármesterjelöltet indít Hegedűs Andrea személyében. Ezt maga Gyurcsány Ferenc jelentette be Miskolcon, mondván, hogy nem elégedett a jelenlegi városvezetéssel.

Amikor idén februárban Tóth-Szántai József úgy döntött, hogy indul, rajta kívül két polgármesterjelölt volt Miskolcon: a DK által támogatott Hegedűs Andrea és a jelenlegi polgármester, Veres Pál, aki mögül kihátrált a DK. Azóta Hegedűs Andreát visszaléptették, és a DK egy harmadik jelöltet indított Barkai László gyermekorvos személyében. A 2019-es összefogás szétesett, Veres egyik alpolgármesterét, Varga Andrea Klárát a Momentum, a Jobbik és a Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület jelölte.

Időközben a jelöltek száma nyolcra nőtt, köztük egy duguláselhárítási szakemberrel és két további civillel, úgyhogy bőséges a választék.

Tóth-Szántai József büszke lehet arra, hogy az országban elsőként, egy órán belül megszerezte az előírt mennyiséget. Az eddig rádiós újságíróként dolgozó jelöltet a Pont Mi lokálpatrióta egyesület és a Fidesz–KDNP indította. Mint mondta, szenvedélye Miskolc.

Küzdő típus, itt nőtt fel, hozzászokott, hogy egyszerre hárman-négyen jöjjenek ellene, nem okoz számára meglepetést. Arra is felkészült, hogy ennek a furcsa ellenzéki színjátéknak ismét az összefogás lehet a vége.

De már Veres Pál nélkül. Ő nem indul újra. A városvezető keserű hangú levélben búcsúzott el Facebook-bejegyzésében: belefáradt a politikába, és csalódott, miután a DK után az LMP is kihátrált mögüle, Schmuck Erzsébet szerint ugyanis „Veres politikája nem elég zöld”. A volt tanár, iskolaigazgató nem lett politikus, és amint fogalmazott, nem tudta megszokni a „színlelt barátságot, a hazudott szövetséget, a kétszínűséget, a széthúzást, a vérre menő intrikákat, a célok, a meggyőződés és az emberség semmibevételét, a rövid távú érdekpolitikát és a politikának beállított önérdeket”.

„Elkeserítő és felháborító volt látni azok megnyilvánulásait, akik kétes politikai tőkét keresve nem riadtak vissza a város hírnevének rontásától sem. Megdöbbentő volt látni, hogy sokakat mennyire nem érdekel a racionalitás, a szakmai érvek, Miskolc és a miskolciak érdeke, hogy mennyivel fontosabbak a személyes ambíciók, a politikai bosszú, mint maga a város. Sokat tanultam, sokat változtam én is, de az alapbeállítottságom nem változott. Továbbra sincs számomra olyan politikai cél, ami felülírhatja az emberséget és a szakmai érveket, nincs az a személyes ambíció, ami fontosabb lehet a közösség érdekénél, és nincs az az érdek, ami fontosabb lehet Miskolcnál”, írta a polgármester. Olyan utódot szeretne, „akinek a város a fontos, nem a hatalom, és aki az, aminek mondja magát”.

A városvezetés bukásának oka a polgármester mögött álló szivárványkoalíció. Valószínűleg amikor elvállalta a város vezetését, tisztességes tanáremberként, iskolaigazgatóként nem olvasta el az apró betűs részt, amiben ott van a lényeg, akárcsak egy banki szerződésben: a támogatás árát meg kell fizetni.

Közben megérkezünk a számozott utcáknak nevezett elhagyatott nyomortelepre, ahol az elmúlt öt évben nem történt semmi. Óriási a kontraszt az újjáépített DVTK-stadion impozáns épülete és a lelátók háta mögött elterülő nyomornegyed között. A telep szinte lakatlan, csak néha bukkan fel valaki. Néhány csapzott bundájú kóbor macska tanyázik a romos épületekben. Egyikük épp vizet lefetyel a pocsolyából.

Legalább megfogják az egereket. A rágcsálók ugyanis elszaporodtak a rengeteg illegálisan lerakott szemét miatt. Itt fél évtizede minden változatlan, pedig 35 ezer miskolci követelte aláírásával a nyomortelepek felszámolását. Járványügyi szempontból is aggályos a környék. Tóth-Szántai József megígérte, ha őt támogatják a választók, elvégezik ezt a munkát, és a rozsdaövezetek helyén valódi városfejlesztésbe kezdenek.

Fejlődés, biztonság

Gazdaságfejlesztés, szolgáltató város, turizmus, idegenforgalom. E pontokban lehet összefoglalni Tóth-Szántai József programját. Egyik fontos eleme a seriffrendszer visszaállítása. Járatseriffeket és városrészi seriffeket ígér a buszokra, villamosokra és az utcákra. A seriffrendszer azt jelenti, hogy visszaállítják a rendőr-rendész párosokat, a lovas és kutyás mezőőrséget, megemelik a polgárőrök támogatását és a közterületi kamerák számát. Rendbe teszik a közösségi közlekedést, több busz és villamos jár majd, kiszámítható és csatlakozásokra épülő menetrendet alkotnak. Járatseriffek fogják garantálni a biztonságot a buszokon, villamosokon.

Jó munkahelyből sosem elég. Minőségi munkahelyekkel meg lehet állítani az elvándorlást. A nyolcvanas években az agglomerációval együtt 220 ezer volt a város lélekszáma. Mostanra 145 ezerre csökkent. A drámai zuhanást Juhász Ferenc atya egyenesen Miskolc Trianonjának nevezte. Az elmúlt öt évben volt a legnagyobb az elvándorlás. A várost elhagyók többsége fiatal és jól képzett.

Ahhoz, hogy őket itt tudják tartani, lépést kell tartani a gyors ütemben fejlődő közeli nagyvárosokkal, elsősorban Debrecennel és Kassával. A gazdaságfejlesztés a város megtartó képességének a kulcsa. Miskolc a hazai, ellenzéki vezetésű nagyvárosokkal szemben is óriási hátrányba került. Nem egyet kell lépnie, hanem legalább hármat vagy négyet, hogy felzárkózzon. Olyan XXI. századi technológiákat kell idehozni, ami kitörést jelent. Még akkor is, ha ez elég futurisztikusan hangzik itt, a számozott utcákon vagy például Lyukóbányán.

Már javában tart a kampány, plakátok minden oszlopon. Bármi történik is, bármeddig tart is ez a harc, azon az úton kell végigmenni higgadt fejjel: kint lenni a terepen, találkozni az emberekkel és elmondani az igazságot a város pénzügyi helyzetéről, a mostani városvezetés döntésképtelenségéről és arról, hogy mindegy, ki lesz a baloldal polgármester-jelöltje, mert azok az emberek, akik Veres Pált megpuccsolták és akik a város működését akadályozták, most ismét képviselőjelöltek, éppen úgy, mint az előző ciklusban. Ha ők nyernek, semmi sem változik, a város tovább fog hanyatlani. Ezt a luxust Miskolc még egyszer nem engedheti meg magának.