Mit ér az ember, ha doktor?

A felsőoktatási törvény 2016-os módosítását követően a doktori képzés rendszere jelentős változásokon ment keresztül. A reform időszerű volt, ugyanis a doktoráltak lakosságszámhoz viszonyított 0,96 százalékos aránya meg sem közelíti az EU 1,97-es átlagát. A törvénymódosítás célja az volt, hogy ösztönözze a hallgatókat a doktori fokozat megszerzésére. Az új rendszerben megemelték az ösztöndíjakat, így az első két évben havi 140 ezer, míg a másik kettőben 180 ezer forinttal támogatják a doktoranduszokat, akik sikeres védés esetén még egyszeri 400 ezer forint támogatásban is részesülnek. Tavaly megnövelték a törvényben meghatározott ösztöndíjra felvehetők keretszámát is, a korábbi 1300-ról 2000 főre.

Nagymértékű lemorzsolódás

A 2019/2020-as tanévben nagyot ugrott a képzésekre jelentkezők száma, a korábbi átlagosan hétezer fő helyett már kilencezren voltak egyidejűleg a rendszerben, ám a nagy lemorzsolódás miatt a fokozatot megszerzők száma továbbra is stagnál ezer főnél. Demeter Márton kommunikációkutató szerint ennek egyik oka az, hogy a doktoranduszok sem anyagilag, sem szakmailag nincsenek motiválva. – A témavezetők, akiknek a feladata a hallgató dolgozatához kötődő munkájának felügyelete és segítése, sok esetben nem ösztönzik kellőképpen a fiatalokat. Alapvetően nekik együtt kéne kutatniuk és ebből cikkeket publikálniuk, miközben a doktorandusz megtanul mindent, mind módszertanilag, mind retorikailag – mondja lapunknak.

Molnár Dániel, a Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) elnöke azzal egyetért, hogy valós a probléma, de nem gondolná, hogy rendszerszintű lenne. – A témavezető nagyon fontos szerepet tölt be a folyamatban, ezért ha nem áll megfelelően a doktoranduszhoz, az nehezíti a kutatást is. A témavezetőnek minden nála végzett hallgató emeli a rangját, ezért neki sem érdeke hátráltatni a munkát – szögezi le. A valódi eredményességi mutató – mint mondja – 2021 nyarán jelenik majd meg, a 2016/2017-es tanévben felvetteknek eddig van ugyanis lehetőségük a disszertációjuk benyújtására, így csak jövőre lesz majd látható, jobban ösztönöz-e az új képzés, és sikerül-e csökkenteni a lemorzsolódást.

Sokféle motiváció

A DOSZ országos felméréséből az látszik, hogy sokféle elképzeléssel vágnak bele a doktoranduszok a képzésbe. Vannak, akikben az alap- és mesterszakon végzett kutatásuk miatt látnak potenciált az oktatók, és ők javasolják, hogy felvételizzenek a doktorira, hogy aztán fokozatot szerezve az egyetemen dolgozzanak tovább. A magasabb szintű intellektuális tevékenység iránti igény mellett olyanok is vannak, akik frissen végzett diplomásként még nem tudják pontosan, hogy mihez is kezdjenek, viszont megfelelnek a kritériumoknak, ezért doktori képzésen folytatják tanulmányaikat. Molnár Dániel szerint a jellemzőbb az, hogy a felvételizők tudatosan jelentkeznek, és tudományos érdeklődésüket már a graduális képzés tudományos diákköri munkái során is bizonyítják.

Demeter Márton egy jelenleg is folyó kelet-közép-európai kutatási projektjének eredményei azt mutatják, hogy a doktoranduszok közel harmadának valamelyik szülője az akadémiai pályán mozog. A doktori iskolában tanuló fiatalok egy része így a családi elvárások miatt megy akadémiai pályára a kutató szerint. Sokukat a kíváncsiság hajtja, és egyfajta önfejlesztő tréningként tekintenek a képzésre, de az sem ritka, hogy valaki ötven-hatvan évesen, a karrierje csúcsán iratkozzon be, hogy növelje a nimbuszát.

– A humán, illetve társadalomtudományok doktoranduszainak csekély része akar akadémiai pályára menni, többségük csupán vonzónak találja a doktori fokozattal járó társadalmi presztízst – mondja Demeter Márton. A kommunikációkutató szerint a más területeket, mint például fizikai tudományokat megcélzó doktoranduszok motivációja egyértelműbb: nekik alig van más választásuk, mint az akadémiai pálya.

A munkaerőpiaci érték

Magyarországon két út áll a doktorandusz előtt: az akadémiai pálya, melynek legfőbb célja az oktatók és kutatók utánpótlása, vagy a komoly kutatás-fejlesztést folytató, nagy cégeknél való munka, ami pedig az ország nemzetközi versenyképességét erősíti. Az állam szempontjából mindkét választás jó befektetés.

Demeter Márton azt tapasztalja, hogy Magyarországon, de gyakran Európában és az Egyesült Államokban is a doktoranduszok körülbelül tíz százaléka kap állást a tudományos pályán, a többi kilencven százalék a munkaerőpiacon próbál szerencsét.

– Magyarországon nagyon alulfinanszírozott terület a doktori pálya. Jelenleg egy Aldiban dolgozó pénztáros és targoncás is többet keres, mint a legtöbb akadémiai szinten lévő munkavállaló, legyen az tudományos segédmunkatárs, munkatárs vagy főmunkatárs – mondja Demeter Márton. Saját területén azt tapasztalja, hogy a kommunikációs doktori iskolákat végzők között kevesen orientálódnak az akadémia felé. Sokuk vezetői szinten foglalkozik kommunikációval, esetleg tanácsadóként vagy PR-esként tevékenykednek, ám ezekhez sem feltétel a doktori cím. Szerinte a munkaerőpiacon nem igazán fontos a Phd, esetleg a kutatóintézeteknél jelenthet előnyt, de sokszor, alacsonyabb beosztások esetén oda is elég a mesterszakos diploma. A doktori fokozat birtokában levő jelentkező viszont informálisan elsőbbséget élvezhet egy-egy munkahelyen.

Műszaki területen más a helyzet. Az MTA egyik intézetének általunk megkérdezett kutatója szerint itt nem ritka, hogy a hallgatókat még a PhD megszerzése előtt megkeressék nagyobb cégek, mint a Google vagy a Yahoo Research. Úgy tapasztalja, akik a kutatói pályát célozzák meg, többnyire külföldi intézményben kötnek ki, magasabb fizetésért hasznosítva tudásukat.

Molnár Dániel is úgy látja, hogy aki fokozatot szerez és úgy dönt, hogy nem az akadémiai pályán, hanem a munkaerőpiac más részén próbál szerencsét, általában jobban el tud helyezkedni, még ha nem is feltétel a cím, és ez nagymértékben függ attól is, hogy milyen területen végzett. Példaként említi a bölcsész- és társadalomtudományokat, ahol a megszerzett kutatói ismereteket és gondolkodásmódot könnyen lehet konvertálni más területekre, amit sok munkaadó értékel is.

A DOSZ elnöke bizakodó, és úgy látja, hogy a doktori képzés új rendszere sokkal ösztönzőbb, mint a korábbi. A megemelt ösztöndíjaknak és egyéb kutatói pályázati lehetőségeknek hála egyrészt anyagilag is kiszámíthatóbb és biztosabb időszakok köszönthetnek a doktoranduszokra. Másrészt a szabályok bár szűkösebb határidőt írnak elő a jelentkezőknek a disszertáció benyújtására, mégis kellően motiválók ahhoz, hogy kedvük legyen megszerezni tudományos vagy művészeti fokozatukat.