Hirdetés

– A DK-s Varju László nyerte Újpesten az időközi választást. Indulhatott, mert bár elítélte a bíróság, nem tiltotta el a közügyektől. Ráadásul garázdaságért és éppen a választási rend megsértéséért kellett bíróság elé állnia…

– Nem lepődtem meg, mert számomra nyilvánvaló a bíróságok pártossága az utóbbi időkben. És nem csak Magyarországon, sőt!

– Varju László ügye bizonyos értelemben hasonlít Ilaria Salis vagy például Eva Kaili esetére. Akik furcsamód kibújtak a törvény szorító karjai közül. Ilaria Salis például egy darabig még teljes jogú EP-képviselőként szavazhatott az Európai Parlamentben, több esetben Magyarország ellen is…

– Tendenciózusan másként tekintenek a baloldali vádlottakra, bűnelkövetőkre, mint azokra a jobboldaliakra, akiket így vagy úgy perbe fognak. Ez súlyosan aláássa az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.

Korábban írtuk

– Ez tehát egy uniós bírósági modell?

– Az Egyesült Államokban is ez a helyzet. Megtapasztaltuk például, hogy mit műveltek a pártos bírák Donald Trumppal. Abszurd ügyeket akasztottak a nyakába, megakadályozandó, hogy indulhasson az elnökválasztáson. Aztán embereket börtönöztek be a 2021. január 6-i fehér házi események kapcsán, államcsínykísérlet vádjával, amit az újonnan napvilágra került tények megkérdőjeleznek. Ma pedig egyes amerikai bírák igyekeznek felülbírálni Trump egyes intézkedéseit. És ezzel beleszólnak például Amerika külpolitikájába, ami elnöki hatáskör. Érdekes, hogy ezek a bírák soha semmit sem kifogásoltak a Biden-adminisztráció idején. Az sem aggasztotta őket, hogy az elnök mentális állapota szemmel láthatóan nem volt kielégítő ahhoz, hogy ellássa a feladatát. Elfogultak, mint ahogy elfogult az amerikai ügyészek jelentős része is. Hosszú ideje folyik ott az igazságszolgáltatás áttolása a baloldali térfélre.

– Idekívánkozik Donald Tusk lengyel miniszterelnök ügye is. Őt államcsíny vádjával jelentette fel nemrég a lengyel alkotmánybíróság, mert egész egyszerűen nem vesz tudomást az AB létéről, semmisnek tekinti a testület döntéseit, megjegyzéseit.

– Nem vette tudomásul a köztársasági elnök által hozott kegyelmi határozatokat sem. Személyes bosszúja nyomán újra perbe fogatta például a korábbi konzervatív kormány két tagját annak ellenére, hogy az államfő egyszer már kegyelmet adott nekik. Karhatalommal távolította el a közszolgálati televízió munkatársait. Ami ott folyik, az a jogállamiság megcsúfolása, volt minisztereket, miniszterhelyetteseket tartóztatnak le, semmibe véve a mentelmi jogukat, és vád alá helyezik őket. Az előző miniszterelnököt nevetséges váddal illetik és bíróság elé hurcolják. Összességében kimondhatjuk, hogy globális szinten is válságba került a demokrácia intézménye, és a jurisztokrácia akarja átvenni a helyét. Ez történt a román elnökválasztáson is, ahol az alkotmánybíróság megsemmisítette az eredményt, és a győzelemre álló jelöltet kizárta a versenyből. Ítéletük alátámasztásául semmi komolyan vehető érvvel nem szolgáltak.

– Sokan azt hiszik, a jurisztokrácia csupán azt jelenti, hogy az igazságügy kezébe veszi az államélet irányítását. Valóban csak erről volna szó?

– Nem, a kifejezés azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás bírái és ügyészei azt gondolják, ők a törvények felett állnak. Pontosabban ők maguk a törvény. Ez azzal is jár, hogy nem veszik figyelembe a különböző hatalmi ágak között szükségszerűen fennálló egyensúlyt vagy például az országgyűléssel való kapcsolatukat sem, a mérleget mindig saját maguk felé billentik. Olyan kérdésekbe is beleavatkoznak, ami nem az ő kompetenciájuk, amit pedig tesznek, az sok esetben nem találkozik a társadalom igazságérzetével. Mármost ha a jogalkotás és a joggyakorlás nem felel meg az emberek morális elvárásainak, akkor a társadalom tagjai úgy érzik, hogy az igazságszolgáltatás nem értük, hanem ellenük működik. Mi már megéltük azt, amikor az igazságszolgáltatás teljes mértékben kiszolgálta a politikát. Ez volt a kommunizmus időszaka. Most viszont azt látjuk, hogy az igazságszolgáltatás akarja maga alá rendelni a politikát. Sőt, nyíltan politizál.

– Kissé ironikusan úgy fogalmazott, hogy a bírák szövegértelmezési gondokkal küszködnek. Itt arra gondol, hogy úgy értelmeznek egy jogszabályt, ahogy akarnak?

– Úgy értelmeznek jogszabályokat, ha kell csűrve-csavarva azok betűit, ahogy jónak látják. Írásomban idéztem a miniszterelnököt, aki azt mondta március 15-i beszédében, hogy felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírákat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Ez általános megfogalmazás volt, de egyes bírák, sőt bírói egyesület is magára vette. Mint ahogy a tüntetéseiken is kijelentették, hogy minden magyar bíró nevében lépnek színre; azt már én teszem hozzá, hogy persze ellenzéki pártokkal együtt. Most meg az Országos Bírói Tanács elnöke azon siránkozik az egyik legszélsőségesebb balos hetilapban, hogy a bírák óhatatlanul a politika sodrába kerültek, pedig nekik nincs meg a politikában való szerepléshez szükséges rutinjuk. Én azt tartanám kívánatosnak, ha távol tartanák magukat a politikától, mert ha nem, akkor politikai támadásoknak teszik ki magukat, és az sem nekik, sem a politikának, sem a magyar társadalomnak nem válik a hasznára. Abban is osztom Pecsenye Csaba elnök úr kissé megkésett véleményét, hogy „egy társadalom akkor működik jól, ha a bíróságok nem szerepelnek a nyilvánosság előtt”. Jó lenne tehát, ha felhagynának a politikai szerepvállalással, a tüntetésekkel és a politikai véleménynyilvánítással. Tudniuk kell, hogy egy bíróval szemben az az elvárás, hogy független, megvesztegethetetlen és igazságos legyen. Ha elveszti az integritását, alkalmatlanná válik a feladatára.

– Nagy felháborodás lett az orbáni szavakból a politikai paletta balliberális térfelén. A bíráknál most is a szövegértelmezési probléma jelentkezett?

– Nem értették a szöveget, vagy nem akarták érteni. Az látszik, hogy minden eszközt felhasználnak arra, hogy politikai nyilatkozatokat tegyenek, illetve megnyilvánuljanak politikailag. A legtöbb sajtóperben, rágalmazási perben is tetten érhető az elfogultságuk. Előfordul, hogy elhúzzák ezeket a pereket, akár tíz évre is, vagy éppen gyorsan döntenek, de a saját értelmezésüknek megfelelően. Általános gyakorlat, hogy az elsőfokú ítéletet másodfokú eljárás követi, ahol az ítélet épp az ellentéte az elsőfokúnak. Megy tovább az ügy, aztán majd lesz valami. Ez szintén aláássa az emberek igazságügybe vetett bizalmát.

– Mikor jelentkeztek először ezek a problémák?

– Amikor a bírák a jurisztokrácia irányába mozdultak. Ez körülbelül egy évtizede lehetett. Akkor figyelhettünk fel arra nemzetközi szinten, hogy az NGO-k kifejezetten kezdik akcióterületüknek tekinteni az igazságszolgáltatás terepét. Például az USA-ban, ahol a Soros-féle szervezetek rámozdultak az ügyészi posztokra és fizették a saját jelöltjeik kampányait, ami azt eredményezte, hogy ezek a Soros-ügyészek futni hagyták a köztörvényes bűnelkövetőket, és inkább a politikusokra, politikai szereplőkre koncentráltak. Például Donald Trumpra.

– Meglepő, hogy idehaza a Legfelsőbb Bíróságon is érzékenyítések folynak. Hogy lehet ez?

– Én sem értem, miért oktathatnak bírákat az NGO-k, és egyáltalán, miért kell egy bírónak érzékenynek lennie. Inkább legyen igazságos, az a feladata.

– Brüsszelben divat a nagy átjárás az Európai Bizottság és az Európai Bíróság között. Egyszer itt dolgozik egy bíró, egyszer jogászként a másik szervezetben, aztán visszatér… Biztos, hogy ez emeli a törvényesség tekintélyét?

– Az Európai Unió Bírósága különösen átpolitizált szervezet. Gyakran olyan jogi kérdésekkel foglalkozik, amelyek a valóságban nem is léteznek, illetve egészen abszurd ítéleteket hoz. A luxembourgi bíróság elé az Európai Bizottság sok, eredetileg az NGO-k által kezdeményezett ügyet visz. Magyarországról is indítottak már pert az NGO-k az európai bíróság testvérszervezetén, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, mert egy közel-keleti illegális migráns nem azt a tolmácsot kapta az ellene folytatott eljárásban, amelyiket szerette volna. Egy másik illegális migráns pedig azért tett feljelentést, mert a magyar hatóságok nem tisztelték a transzneműségét. Ez a woke szelleme, amely az abnormalitásig tágítja az emberi jogokat. Álügyekről beszélünk, amelyek viszont sok-sok pénzébe kerülnek a magyar adófizetőknek.

– Hol a legkritikusabb a helyzet? Itt van például Nagy-Britannia, ahol ha egy pedagógus le akarja beszélni tízéves tanítványát a nemváltó műtétről, akkor bíróság elé állítják. Olaszországban pedig nyilvános szervezetük lehet jobboldali és baloldali bíráknak…

– Igen, ilyen esetben keményen fellép a brit bíróság, de évtizedek óta eltussolja például azoknak a pakisztáni klánoknak az ügyét, amelyek tízezerszámra tartottak és futtattak szexrabszolgaként az alsóbb osztályokból kikerülő fiatal iskolás lányokat és fiúkat. A szociális hálózat, a helyi rendőrség és az igazságszolgáltatás tudott a jelenségről, de rendre a szőnyeg alá söpörte. És azt is láttuk, hogy torpedózta meg politikai okokból az olasz bírósági rendszer a Meloni-kormány döntéseit az illegális migránsok ügyében. Vagy állította Salvinit törvény elé és hurcolta meg, mert véget akart vetni az embercsempészek és az NGO-k által irányított illegális migrációnak.

– Írásában ön azt indítványozta, hogy a Kúria elnöke és az igazságügy-miniszter vessen véget a bírák politikai szerepvállalásának. Erős effektus…

– Az a bíró, aki állítja, hogy egy tüntetésen való részvétel nem politikai állásfoglalás, annak baj van a szövegértésével. A bírák nem politizálhatnak. Azt mondták, hogy a fizetésük emeléséért vonultak utcára. Csakhogy addigra már megkapták az emelést. Akkor miért demonstráltak? A függetlenségükért? Hiszen mindenkitől függetlenek. A kormánytól, a parlamenttől, mindenkitől. Akárcsak az ügyészek. Nem lehet leváltani, visszahívni őket. A 2006-os demonstrációkat követően futószalagon gyártották a drákói ítéleteket. Első fokon, gyorsított eljárásban két év börtönre ítéltek fiatal tüntetőket mindenfajta bizonyíték nélkül. Az égvilágon senki sem kérte számon ezt rajtuk. Nem értem, hogy miért nincsenek olyan bírák a testületen belül, akik felemelték volna a szavukat a nyilvánvaló politikai ítélkezés ellen. Hol vannak azok a bírák, akik lebeszélnék bírótársaikat a tüntetésről? Én éppen azt mondom, legyenek függetlenek a bírák, igen, a politikai pártoktól és a politikai véleménynyilvánítástól. Kifogásolták az írásomat, de erre csak a fentieket tudom megismételni: aki a politika porondjára lép, az kiteszi magát a politikai adok-kapoknak.