Modellváltás a felsőoktatásban
A következő években uniós forrásból mintegy 1500 milliárd forintot fordít az ország a felsőoktatás fejlesztésére. Még soha nem volt erre ennyi pénz Magyarország történelmében. Ám ahhoz, hogy valóban hasznosuljon, folytatni kell az intézményrendszer átalakítását, a felsőoktatási modellváltást, amelyben az intézmények az eddigi állami irányítás helyet önállóan dolgozhatják ki működési módszereiket, kereshetik meg a helyi gazdasági-társadalmi szereplőkhöz való kapcsolódási pontokat.
Az oktatáspolitikusok komoly reményeket fűznek a felsőoktatási intézményrendszer átalakításához. A modellváltás egyben tulajdonosváltást is jelent, vagyis az egyetemek és főiskolák a jövőben nem állami tulajdonú költségvetési intézmények lesznek, irányításukat és működtetésüket közalapítványok veszik át.
Rugalmasabb alkalmazkodás
A változástól a kormányzat azt várja, hogy az intézmények így rugalmasabban tudnak majd alkalmazkodni a világ változásaihoz, képesek lesznek a mainál több szálon kapcsolódni a gazdasági szereplőkhöz. Az elképzelések szerint az új működési mód lehetőséget ad rá, hogy a tudományos műhelyek kutatásai gyorsabban hasznosulhassanak, és több lehetőség kínálkozik a diákok gyakorlati képzésére is.
A kormányzati elképzeléseket alátámasztja dr. Szabó Péter, a székesfehérvári Kodolányi János Egyetem rektora is. Az intézmény kezdettől fogva magánegyetemként működik, irányítása, az oktatás megszervezése a rektor szerint egészen másfajta gondolkodást igényel a vezetőktől, mint az állami intézményeknél. Mint mondja, feladataik között előkelő helyet foglal el a tudományos kutatások mellett az, hogy a térségben működő vállalatok szakemberigényét is kielégítsék. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy diákjaik képzését a valóságos gazdasági és társadalmi folyamatokhoz igazítsák. Könnyebbség ez a diákoknak is, hiszen nincsenek magukra hagyva a gyakorlati tapasztalatok megszerzésében, az egyetemmel kapcsolatban álló cégek örömmel fogadják gyakorlatra a kodolányis diákokat.
Mindezek mellett a kormány azt is várja a modellváltástól, hogy a nagy tudományegyetemek a jelenleginél jobban beágyazódjanak a nemzetközi tudományos életbe, így is erősítve a magyar intézmények presztízsét. Ez az igény az egyetemi oktatóktól, menedzserektől is nagyobb mozgékonyságot, új kapcsolati háló kiépítését követeli meg.
A korábbi években nyolc intézményben zajlott le az átalakulás, a széles közvélemény figyelmét azonban ebből leginkább csak a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását kísérő botrányok keltették fel. A hét másik esetben azonban a modellváltás sikeresen lezajlott. A Szegedi, a Pécsi és a Debreceni Tudományegyetem szenátusa pedig január végén döntött a modellváltás mellett.
Mint Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára elmondta, a modellváltásnak köszönhetően az elmúlt években a hagyományokra építő, nemzetközi szinten is versenyképes tudást nyújtó, innovatív intézmények jöttek létre. Az államtitkár szerint ez elsősorban az alapítványi formára való átállást kísérő szemléletváltásnak tudható be.
A kedvező tapasztalatoknak köszönhetően a kormány elszánt az átalakítások folytatására, noha a felsőoktatási modellváltást ellenzéki támadások kísérik. E támadások ezúttal sem csak a Parlament falai között zajlanak. Az ellenzéki pártok és az NGO-k komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az egyetemeken és főiskolákon megerősítsék a liberális szemléletű hallgatói és oktatói hálózat sejtjeit, és kiépítsék az úgynevezett szabad egyetemek hálózatának szervezeteit. Ezek a balliberális pártokhoz hasonlóan az egyetemi autonómia felszámolását látják az átalakulásban, és a közvetlen állami irányítás további fenntartását követelik. A járványhelyzettel magyarázzák, hogy követeléseiknek nem tudnak utcai megmozdulásokkal nagyobb nyomatékot adni. Az események azonban nem a balliberális oldal várakozásainak megfelelően alakultak, törekvéseik hiábavalónak bizonyultak Szegeden és a Pécsen is.
Szigorú feltételek
Az idén tavaszra időzített átalakítások közül a Debreceni Tudományegyetem modellváltása ígérkezett a leginkább problémamentesnek. Mint a lapunk múlt heti számában megjelent riport bemutatta, a debreceni univerzitás maga jelezte, hogy kész a modellváltásra.
A szegedi és a pécsi egyetem szenátusának tagjai több hétig tartó minisztériumi egyeztetések, valamint a hallgatók és az oktatók tájékoztatása után nagy médiaszélben szavaztak a modellváltásról január utolsó hetében. A Szegedi Tudományegyetem szenátusának rendkívüli ülésén 29-en igent mondtak a változásra 16 nem és 7 tartózkodás ellenében. Mint az intézmény közleményében áll, a döntés új távlatokat nyit az egyetem, a város és a régió életében. Dr. Rovó László rektor pedig úgy nyilatkozott a Hír TV-nek, hogy a modellváltás jelentősen bővíti az intézmény mozgásterét, megszűnnek azok a korlátok, amelyek abból adódtak, hogy költségvetési szervként működtek. Az ellenzőknek pedig felhívta a figyelmét arra, hogy az egyetemek autonómiáját az Alaptörvény is garantálja.
A szavazás után mindazonáltal diákok és hallgatók tüntetést szerveztek. Ám a rektor szerint sikerült megnyugtatni a tiltakozókat, bár további tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy a liberális szemléletű hallgatók és tanárok valóban elfogadják a döntést.
A Pécsi Tudományegyetem szenátusa élőben közvetített rendkívüli ülésen határozott az átalakulásról. Az ügydöntő szavazás előtt hosszas egyeztetések zajlottak a kari fórumokon és a hallgatói önkormányzatokkal, e testületek pedig komoly feltételekhez kötötték az igen voksokat. Garanciát kértek például arra, hogy a jövőben sem sérül az oktatás, a kutatás és a művészeti tevékenység szabadsága, sem pedig a hallgatók jogai. A feltételek között szerepel az egyetem egységének megőrzése, beleértve a karok egységét és a klinikai hátteret is. Az univerzitás polgárai a szenátus jogköreinek megerősítését is kikötötték, valamint azt, hogy javaslatot tehessenek a felállítandó alapítványi kuratórium tagjaira.
A műszaki és informatikai képzést és kutatást folytató Dunaújvárosi Egyetem egészen más helyzetben van, hiszen alkalmazott tudományok egyetemeként eddig is széles körű kapcsolatokat ápolt iparvállalatokkal. Éppen ezért az intézmény szenátusa egyhangúlag a modellváltás mellett döntött.
Hasonló a helyzet a Semmelweis Egyetem esetében is. Az intézmény szenátusa 41 igen szavazattal egy tartózkodás mellett szintén az átalakulást választotta. Az egyetem hat karának, köznevelési és szakképzési intézményeinek, valamint a klinikai központnak a munkatársai és vezetői is egységesen álltak a modellváltás mellé.
Rövid helyett hosszú táv
Az egyetemi modellváltás körüli politikai ellenkezések azt sugallják, hogy a modellváltással valamiféle kormányzati önkény telepszik rá a felsőoktatásra, amelynek célja, hogy a konzervatív oldal elfoglalja az egyetemvezetői pozíciókat, és kiszorítsák a liberális elveket valló tanárokat, kutatókat a felsőoktatásból.
Nagy Zoltán, a Századvég oktatási szakértője szerint azonban egész másról van szó. Az utóbbi tíz-tizenöt évben számos országban változott az állam szerepfelfogása a felsőoktatással kapcsolatban, a korábbi sokszor napi szintű beavatkozás, közvetlen irányítás helyett igyekszik eltávolodni az egyetemektől, főiskoláktól. Az oktatáspolitikusok szeme előtt többek közt a finn Aalto Egyetem példája lebegett az elképzelések kidolgozásakor. Az ezt követő új magyar modell szerint az egyetemek fenntartását az állam helyett alapítványok veszik át, miközben az oktatási és a kutatási tevékenység meghatározása továbbra is az adott intézmények feladata lesz. A feltételek biztosítása az alapítványi kuratóriumok felelőssége. Az állam az új helyzetben megrendelőként lép fel: jelzi, hány hallgató oktatásának költségeit vállalja, milyen kutatási irányokat és fejlesztéseket finanszíroz. A zökkenőmentes működés érdekében éppen ezért az állam hosszú távú, akár tíz-tizenöt éves stratégiai megállapodást is köthet az intézményekkel, ezt pontosíthatják a három-öt éves megállapodások, amelyek konkretizálják az adott időszakra vonatkozó együttműködési feltételeket. Mint a szakértő felhívja rá a figyelmet, ez a működési mód merőben eltér a korábbi gyakorlattól. Ma az intézményeknek az adott évre jutó támogatásokkal kell gazdálkodniuk, a gondolkodás inkább éves bázisú, hiszen a pénzügyi feltételek ezt kívánják meg. A hosszabb távra tervezést ez a helyzet nem ösztönzi.
Az együttműködési megállapodásokban természetesen az állam bizonyos elvárásokat is megfogalmazhat. Az állam és az intézmények rögzíthetik, mely képzéseket kell fenntartani például össztársadalmi érdekből, milyen minőségi kritériumoknak kell megfelelniük az intézményeknek. A minőségi követelmények megfogalmazásakor jó mutató lehet, milyen létszámmal működik a doktori iskolájuk, hány hazai vagy külföldi publikáció, bejegyzett szabadalom fűződik az adott egyetemhez, főiskolához.
A modellváltó intézmények átalakítása tehát nem egy kaptafára történik. Az intézményi szenátusoknak és kuratóriumoknak maguknak kell kidolgozniuk a fejlődésüket szolgáló stratégiájukat, működésük konkrét kereteit. Ez magyarázza, hogy az a nyolc intézmény, amely eddig az átalakulást választotta, mind-mind más működési modell szerint szervezi az életét, alkalmazkodva az adott régió gazdasági, társadalmi feltételeihez vagy éppen a saját szakterületükkel kapcsolatos országos igényekhez.
