Modern erőd születik

A főváros egyik legszembetűnőbb látványossága a Gellért-hegy, illetve rajta a Szabadság-szobor és a Citadella. Bár 1987 óta mindegyik világörökségi helyszín, az egykor rettegett, majd hányatott sorsú erődítmény 2014 óta üresen áll. A látogatók elől elzárt, életveszélyes romok a Várkapitányság irányításával most lassan újjászületnek, a falak között hamarosan múzeum és Budapest egyik legszebb közparkja várja a pihenni, kikapcsolódni vágyókat.

Stratégiai Csillagda

A Gellért-hegy hadászatilag mindig is kitűnő védelmi pontnak számított. Tetejéről jól látszik a Duna és a Csepel-sziget, illetve a Pesti-síkságtól egészen a Gödöllői-dombságig tartó terület. A hely stratégiai jelentőségét már a késő bronzkor embere is felismerte, a kelta eraviszkuszok pedig törzsi központot, sánccal megerősített település hoztak létre rajta. Erődítményt azonban csupán a hódoltság alatt épített rá Szulejmán; védelmét a nagy török utazó és történetíró, Evliya Çelebi leírása szerint mintegy száz fegyveres és tíz ágyú szolgálta.

A Citadella története szempontjából fontos dátum 1686, vagyis a budai Vár visszafoglalása, amikor is felismerve a vár körüli magaslatok hadászati jelentőségét, megkezdték azok stratégiai elemzését. Ennek fényében különös, de József nádor kezdeményezésére az egykori török erőd romjaira mégsem katonai épület, hanem Európa legkorszerűbb csillagvizsgálója épült. A Gellérthegyi Csillagda 1815-ös átadásán ott volt a Szent Szövetség három uralkodója, I. Ferenc magyar király és osztrák császár, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár is, mintegy jelezvén a napóleoni háborúk utáni békés jövőt. A világszínvonalú létesítmény Budavár 1849. májusi ostroma során azonban súlyos szerkezeti károkat szenvedett. Ekkor ugyan még helyreállították, de a szabadságharc leverését követően az osztrák haditanács javaslatára már 1850-ben elkezdődött, majd 1856-ban be is fejeződött egy magaslati erőd, azaz a Citadella építése is. A Csillagdát ezután is igyekeztek civil létesítményként megtartani, ám a katonai objektum és a benne működő polgári intézmény konfliktusa elkerülhetetlen volt. Az obszervatóriumot végül 1852-ben megszüntették, maradványait pedig 1867-ben végleg elbontották.

A Gellért-hegy Bastille-ja

Jóllehet a méreteiben impozáns erődítmény – az épület 220 méter hosszú és 46-60 méter széles, falai négy méter vastagságúak és 12-16 méter magasak – tényleges hadászati szerepet sohasem töltött be, a csendes nemzeti ellenállás éveiben mégis az elnyomás jelképévé vált, a Gellért-hegy Bastille-jának is nevezték. Így amikor az utolsó császári katona 1899-ben elhagyta az erődöt, és az épület a főváros birtokába jutott, azonnal szóba került a lebontása. A munkát a lelkes pesti és budai polgárok el is kezdték, ám pénzhiány miatt félbemaradt. Később azonban éppen ezek az erőd harcképtelenné tételét célzó belebontások okozták a legnagyobb műszaki problémákat és a beázásokat.

A hosszú évek óta elzárt és mára leromlott állapotú erőd felújítására az utolsó pillanatokban kerül sor. A funkció nélkül maradt épület előbb bűnözők tanyája lett, majd szükséglakásokat hoztak létre benne. A II. világháború alatt légvédelmi bázis, illetve sebesültellátó központ volt, később laktanya, szálloda és étterem működött a falai között. Átfogó felújítás híján azonban egyre inkább az enyészeté lett, végül életveszélyessé nyilvánították.

Az áldatlan állapotnak egy 2020. júliusi kormánydöntés vetett véget, amely a Citadella és környezetének felújítását és értékőrző fenntartását kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánította. A Citadella sétányt is magukban foglaló munkálatokra a kormány húszmilliárd forintot különített el. Az építkezés előkészítése a terület állapotfelmérésével és átfogó régészeti kutatásával kezdődött, amikor is számos izgalmas történelmi emléket hoztak felszínre a szakemberek. Előkerültek a föld alól római és török kori érmék, kerámiatöredékek, de megtalálták az egykori Csillagda alapjait is, így most már pontosan meghatározható, hol is helyezkedett el valójában. Mellette pedig egy Európában is ritkaságnak számító első világháborús légvédelmi ágyútalpra bukkantak, melyből mindössze négy-öt található Európában, ebből immár kettő Magyarországon. Az Osztrák–Magyar Monarchiában készült több mint ezer kilogrammos ágyútalp a Hadtörténeti Intézet és Múzeumba került, párja a múzeum előtti Anjou sétányon szabadon megtekinthető.

A Szabadság Bástyája

A tényleges felújítási és kivitelezési munkálatok jelenleg is tartó első szakasza az erőd külső falainak rekonstrukciójával kezdődött meg 2021 tavaszán. A közelmúltban hozzáláttak az északi falrendszer tisztítási, javítási és konzerválási műveleteihez műemlékvédelmi szakember közreműködésével. Ezzel párhuzamosan elkészült a közel tízezer négyzetméternyi erődfal teljes belső vonalát követő vízelvezető rendszer is, amely a jövőben a falak állagmegóvását segíti. Az 1899-ben megkezdett bontás most szimbolikusan folytatódik, eredményeképpen szabadabbá válik az erőd, és a Gellért-hegy két oldala között is egyszerűbb lesz az átjárás. A könnyebb megközelíthetőséget szolgálja a Szabadság-szobor felől kiépítendő látványos lépcsősor is, illetve ez lett volna a célja a Tabán irányába tartó, a főváros által azonban a közelmúltban megvétózott siklónak is. A sikló megépítése egyébként nem mellesleg környezetvédelmi szempontból is indokolt volt, hiszen a hegyre tartó nagyszámú turistabusz forgalmát váltotta volna ki.

A fejlesztések első ütemében a falak rendbetétele mellett új kilátóteraszok is épülnek, illetve megújítják az erőd belső udvarát, ahol Budapest egyik legszebb, több mint hatezer négyzetméteres közparkja jön majd létre. A zöldfelület a másfélszeresére, azaz húszezer négyzetméterre nő, de lesz csobogó, tó és egy kávézó is. A beruházás második ütemében pedig a Szabadság Bástyája címmel a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató látványos kiállítás nyílik az ágyútorony több mint 1700 négyzetméterén. Bár a munkálatok ideje alatt az erőd körüli sétány és a Szabadság-szobor előtti terasz nem látogatható, a Gellért-hegyről elénk táruló egyedülálló panorámában az északi kilátópontról továbbra is gyönyörködhetünk.

Minden adott tehát, hogy a XX. század hányattatásai után az elhanyagolt történelmi erőd végre megtalálja valódi funkcióját, újra méltó legyen a világörökségi címéhez, és a bűnözők tanyája, szükséglakások és turistaszálló helyett újra valódi közösségi térré, népszerű találkozóhellyé váljon.