Molnár H. Boglárka: Bóknak veszem, hogy kitiltottak Ukrajnából

– Hogyan és mikor tudta meg, hogy kitiltották Ukrajnából?

– A Pesti Srácok újságírója, Füssy Angéla át szeretett volna menni Kárpátaljára a hetekben, ám visszafordították a határon, és pecsétet is kapott az útlevelébe, hogy három évre kitiltották Ukrajnából. Mivel közösen voltunk Kárpátalján tavaly szeptemberben, amikor is együtt készítettünk dokumentumfilmet az ott élő magyarságot ért jogsértésekről, illetve magam is többször írtam cikket, készítettem televíziós anyagot és beszélgetéseket a kárpátaljai magyarok védelmében, sejthető volt, hogy rám is lesújtott a „nagydemokrácia” pallosa. Megkértem Angélát, hogy ellenőriztesse az útlevélszámomat egy belső forrással, aki a következőt jelentette: az általános listán nem, de az SZBU, vagyis az Ukrán Biztonsági Szolgálat listáján rajta vagyok, tehát három évig én sem tehetem be a lábamat az országukba. A hír szeptember 11-én jutott el hozzám.

– Miért tiltanak ki magyar újságírókat egy Európai Unióba igyekvő, ezáltal a közösség alapértékeit – mint például a szólás- és véleményszabadság – értelemszerűen elfogadó országból? Érzékeny témákat érintettek a dokumentumfilmben?

– Szerintem lassan mindenki rájön, hogy ez a módi: Ukrajnáról vagy jót, vagy semmit. Én pedig semmilyen jót nem találtam az olyan esetekben, amelyek a dokumentumfilmben is szerepeltek: a magyar nyelvhasználat visszaszorulása („veszélyes” magyarul beszélni), a hivatalokban is csak ukránul lehet ügyet intézni, tehát az anyanyelvű ügyintézést lábbal tiporják, tolmács persze nincs, a belső menekültek pedig szétverik a kárpátaljai éttermeket, randalíroznak. És persze még nem is említettem a kényszersorozást, a behívók előli bujkálók százait, az indokolatlan motozásokat, a magyar dokumentumok semmibevételét… és még sorolhatnám. 2014 óta több mint félezer jogsértés történt a magyarokkal szemben, én pedig a Kecskeméti Televízió Töretlenül magyarok magazinműsorában – amelynek felelős szerkesztője vagyok –, foglalkoztam például a Mirotvorec nevű nacionalista szervezet halállistájával, amelyen több magyar is fent van, a munkácsi Turul-szobor ledöntésével, illetve azzal is, hogy Ukrajna szándékosan tette bombázás célpontjává Kárpátalját, mivel a Rheinmetall harckocsijavító-üzemet épít a beregszászi járásban, ahol a legtöbb magyar él.

– Attól nem tart, hogy ön is rákerül a halállistára? 

– Több ismerősöm is rajta van vagy volt a listán. Eddig is felkerülhettünk volna, itt Magyarországon ez nem oszt, nem szoroz.

– Milyen érzést kelt önben ez a kitiltás? Elvette a kedvét attól, hogy három év múlva ismét Kárpátaljára látogasson?

– Nem estem hanyatt tőle, sőt, inkább bóknak veszem a kitiltást. Édesapám, Molnár H. Lajos a Ceaușescu-rezsim alatt volt író, újságíró, riporter. Négy évre betiltották, a Securitate rászállt és színésznő édesanyámat, Meister Évát is zaklatták. Szüleim 1987-ben szöktek át a határon. A jelenség tehát nem ismeretlen számomra. Inkább az eljárásmód felháborító, ugyanis semmilyen hivatalos papírt nem küldtek, a nevem mellett indoklás sem szerepel. A kedvemet nemhogy nem szegte a kitiltás, hanem inkább felbátorított a további munkásságomat illetően, ugyanis ha nem lenne simlis Ukrajna, akkor nem tiltogatna ki újságírókat, akiknek az a „bűnük”, hogy védik a magyar honfitársaikat.

– Önt nemcsak a kárpátaljai magyarság sorsa érdekli, hanem sokat foglalkozott az úzvölgyi magyar katonatemető ügyével is, amelyet egyes románok illegálisan próbáltak kisajátítani. Ha jól tudom, nemrég a helyszínen járt.

– Így van. Mivel erdélyi, székely-magyar származású vagyok, ezért Erdély mindig is a szívügyem volt. A nacionalista Mihai Tirnoveanu és hungarofób sleppje 2019 óta nem nyugszik ebben az ügyben. 2019-ben ugyanis betörtek a katonatemetőbe, és egy emlékművet, valamint 50 betonkeresztet helyeztek el a székely-magyar hősi halottaink sírjaihoz. Szerencsére Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke mindent megtesz azért, hogy normalizálódjon a helyzet, nemrég például sikerült kivetetni a betonkereszteket a temetőből, de idén július 8-án újfent megjelent a román csoport, és most fakereszteket helyeztek el a temetőben. Ekkor készítettem ismét interjút Borboly Csabával, aki meghívott az augusztus 26-ai megemlékezésre.

– Milyen hangulatban telt? Volt rendbontás? 

– Noha Mihai Tirnoveanu pár nappal a megemlékezés előtt arra szólította fel a temető közelében élő románokat, hogy menjenek el a megemlékezésre, és vigyázzanak a fakeresztjeikre (ő maga nem mert odajönni), senki sem jelent meg a temetőben. A megemlékezők tisztában voltak vele, hogy jöhetnek románok cirkuszolni, ám ennek ellenére több száz magyar gyűlt össze, és békésen, meghatóan emlékeztek meg a halottaikról. Találkoztam kedves ismerősömmel, Beke Istvánnal is, akiről tudjuk, hogy Szőcs Zoltánnal együtt koholt vádak alapján négy évet ült román börtönben.

– Mi a célja ennek a román provokációnak? Kik állhatnak a háttérben?

– Először is tudni kell, hogy az Úzvölgyi katonatemető ügyében nem a provokátorok oldalán foglalt állást a Székelyföldön élő románság, hisz ott 97-98 százalékban magyarlakta települések vannak. Viszont vannak olyan politikai szereplők, mint például az említett Mihai Tirnoveanu, akiket bosszant a magyar többség. Látni kell, hogy jövőre választás is lesz Romániában, erre készülnek. A Nemzet Útja Párt vezetőjéről meg egyébként is közismert, hogy rühelli a magyarokat, tehát minden lehetőséget megragad, hogy rúgjon egyet beléjük. Ezt vérlázítónak tartom. 

– Küldetésének tartja, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzon? 

– Mindig is a küldetésemnek éreztem, lényegében megörököltem ezt a szemléletet. Bármi történik is, én mindig a magyarok pártjára állok, büszke vagyok szüleimre, a népemre és arra, hogy erre a földre születtem. Több témán is dolgozom, viszont a kényességük miatt, egyelőre nem árulnám el a részleteket.