A Magyar Közlöny április másodikai számában jelent meg az a kormányrendelet, amely az Európai Közösség és Magyarország közötti kiegészítő megállapodást rögzíti. A dokumentumot Veres János pénzügyminiszter, Simor András, a jegybank elnöke és Joaquín Almunia pénzügyi biztos írta alá március 10-én és 11-én, és az unió tavaly ősszel hazánk rendelkezésére bocsátott hitelkeretére vonatkozik, a következő részlet lehívásának feltételeit tartalmazza. Szerepel benne a gyes és a gyed feltételeinek szigorítása, a 13. havi nyugdíj megszüntetése, a strukturális reformok felgyorsításának szükségessége, benne többek között a lakástámogatás rendszerének felülvizsgálatával.

A dokumentumot többhetes késéssel hozták nyilvánosságra. Budai Bernadett kormányszóvivő sietett leszögezni, hogy a megállapodás tényét Veres János már február 17-én bejelentette, azok tartalmával együtt. Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára azt közölte, hogy a kormányrendeletben nem a Bajnai-csomag elemei, hanem a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által februárban bejelentett intézkedések szerepelnek.

Február 16-án és 17-én valóban több miniszterelnöki és miniszteri megszólalásra került sor. Gyurcsány Ferenc strukturális reformokat, Veres János adóátcsoportosítást és egy 210 milliárdos idei megszorítás részleteit jelentette be. Ám a megállapodásról szóló szavai (valószínűleg azért, mert a dokumentumot még nem írták alá, arra csak hetekkel később került sor) nem keltettek visszhangot.

Sem a Magyar Távirati Iroda, sem a gazdasági szaksajtó nem említette tudósításaiban. A Hírszerző portál értesülései szerint az SZDSZ- és az MSZP-vezetés jelentős része sem tudott a megállapodásról, a frakciótagokról nem is beszélve.

A kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a márciusi megállapodásról tájékoztassa a közvéleményt. Azt sem, hogy a március 11-én az ugyanezen intézkedésekről szóló, a Nemzetközi Valutaalapnak küldött legújabb (az IMF-nél hitelszerződést jelentő) szándéklevelet nyilvánosságra hozzák. Mint a Heti Világgazdaság megírta, erre csak március 31-én került sor, azután, hogy a Valutaalap beleegyező döntést hozott.

Az igazság kibontása

Február 4. és 16. között Magyarországon tartózkodtak az Európai Bizottság szakértői és a Nemzetközi Valutaalap delegációjának tagjai. Közösen tekintették át, hogy a tavaly októberben hazánk rendelkezésére bocsátott hitelkeretért cserébe tett vállalásokat a magyar kormány hogyan hajtotta végre. Vizsgálták a lehívott kölcsön felhasználását is. A február 16-i sajtótájékoztató idejére az unió delegációja már elutazott, így James Morsink, az IMF magyarországi tárgyalódelegációjának vezetője jelentette be, hogy Magyarország valamennyi gazdaságpolitikai kötelezettségét, számszerű vállalását teljesítette.

Aznap egy másik esemény is történt. Gyurcsány Ferenc felvételről sugárzott beszédét több televíziós csatorna leadta. Ilyen kormányfői tévébeszédre Gyurcsány miniszterelnöksége alatt a második alkalommal került sor. „Nem ígérek könnyű utat. Sőt! Nehéz vállalkozásra hívom valamennyiüket, olyanra, amelynek hasznát csak pár év múlva látjuk, addig pedig dolgoznunk kell. Együtt, közösen, ahányan vagyunk.” A kormányfő korábban 2006 júliusában szólt az emberekhez, támogatást kérve megszorító programjához és reformterveihez.

Mindez kísértetiesen emlékeztet a 2006-os év történéseire. Akkor a minisztériumi becslésekkel köszönő viszonyban sem álló költségvetési hiányszámadatok láttak napvilágot egyik napról a másikra. Az SZDSZ- és MSZP-vezetők ismerete ugyanígy hiányos volt a Pénzügyminisztériumban zajló történésekről. Az újabb televíziós beszéd pedig azt mutatja, hogy a helyzet három év alatt nemhogy javult, hanem rosszabbodott: az EU és az IMF szimbiózisának kölcsönei tartják életben az országot.

Negyedévente jönnek

A Nap-kelte műsorvezetője február 17-én megkérdezte Veres Jánost, mit szól ahhoz, hogy az IMF delegációvezetője úgy fogalmazott, „a kormány teljesítette a hitelfolyósítás feltételeit”. Mégis volt valamilyen feltételrendszer a Valutaalap részéről? A pénzügyminiszter válasza ugyanaz volt, mint ami a hivatalos kormányzati kommunikációé hónapok óta: a Valutalappal és az EU-val kötött megállapodások (előbbi esetben szándéklevél, az utóbbiban egyetértési megállapodás) nyilvánosak. Magyarországnak egyik szervezet sem diktál, mindössze a kormány vállalásainak időirányos teljesítését vizsgálja, negyedévenként.

Ez az érvelés szintén hasonmása annak, amit Veres 2006-ban használt: lehet, hogy félrebecsülték az államháztartási hiány mértékét, de utólag mindig pontos számokat közöltek. 2009-ben ugyanezeket a trükköket alkalmazzák: utólag minden dokumentumot és döntést nyilvánosságra hoznak. A stratégia világos: kész helyzet elé állítani nemcsak a közvéleményt, de a kormánypártot is, amelynek már nem lesz más választása, mint rábólintani a megváltoztathatatlanra, a szűk körben lefolytatott tárgyalásokon meghozott döntésekre. Bármilyen „tervei” vannak is a kormánynak, a „vállalásokról” és a hitelfolyósításról Brüsszelben és az IMF Igazgatótanácsában határoznak. A zsarolási potenciáljuk pedig igen nagy. Néhány napja látott napvilágot a hír, hogy Lettország márciusban nem jutott hozzá a Nemzetközi Valutaalaptól kapott kölcsön egyik részletéhez, mert a kabinet adós maradt a megfelelő költségvetési módosításokkal.

Ismert, hogy a Bajnai-csomag néven emlegetett kormányzati intézkedési terv még a Gyurcsány-kabinet vállalásain is túlmegy. Egyelőre nem tudni, hogy a különbségek arra utalnak-e, még nagyobb a baj (a Bajnai-pakk már 5,5-6 százalékos GDP-visszaeséssel számol), vagy pedig arra, hogy Bajnaiék és a pénzügyi tárca már a soron következő készenlétihitel-lehívást tervezik. Talán már egyeztetnek is ez ügyben Brüsszellel és a Valutaalappal…

Monostori Tibor