Most jó miniszternek lenni

Most jó honvédelmi miniszternek lenni, ugyanis meg tudjuk valósítani mindazt, amit annyi éven át szerettünk volna. Folyamatosan építkezünk, és ha a munka végére érünk, bízom benne, hogy egy ütőképes, modern hadsereg lesz a Magyar Honvédség, ahova szívesen lépnek majd be a fiatalok – nyilatkozta lapunknak Benkő Tibor. A tavasszal kinevezett honvédelmi miniszter azt is elárulta, mire gondolt, amikor azt mondta a beiktatási beszédében, hogy az alapoktól kell kezdeni a honvédség felépítését.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Milyen érzés volt öltönyre cserélni az egyenruhát? Vagyis oly sok év vezérkarfőnökség után honvédelmi miniszterként irányítani a Magyar Honvédséget?

– Szokatlan, elvégre negyvenhárom éven át katonaként szolgáltam, a legelején szakaszparancsnokként, az utóbbi nyolc évben pedig vezérkari főnökként. Ugyanakkor megkönnyítette a váltást, hogy a Honvédelmi Minisztérium egy integrált szervezet, amely magába foglalja többek között a Honvéd Vezérkart is. Emiatt a korábbi munkám is részben a minisztériumhoz kötődött, megismertem az itt folyó munkát, a vezetés és az irányítás belső kérdéseit. Ugyanakkor negyven év szakmai gyakorlatát, gondolkodási stílusát, a megszokott módszereket az ember nem tudja levenni az egyenruhával, így számomra ez inkább lehetőséget teremt arra, hogy az évtizedek alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatomat, ismereteimet felhasználva tudjak irányt szabni a minisztériumnak, és a honvédségnek. Mindaz, amit láttam, tapasztaltam az elmúlt években, most visszaköszönhet ebben a munkában.

– Kinevezése hírére többen is fanyalogni kezdtek, mondván, hogy nem szokás már egyenruhásnak adni a honvédelmi miniszteri posztot. Ön hogy látja?

– Több európai országban is egykori katona áll a védelmi minisztérium élén, de természetesen nem ez a végső érv. Úgy vélem, egyáltalán nem baj, ha a tárca élére olyan ember kerül, aki tudja, hogy mit, miért és hogyan lehet megvalósítani, és ezt a politikai színtéren is tudja képviselni. Elvégre ez a valódi haszna annak, ha egy szakember kapja a honvédelmi miniszteri pozíciót.

– Így akkor most minden korábbinál aktuálisabb a kérdés: merre tovább, Magyar Honvédség? Vannak már kész tervei az előttünk álló évekre?

– Igen, és ennek az az érdekessége, hogy vezérkari főnökként határozott idejű kinevezésem volt. 2018. június 30-ig tartott volna ez a mandátum, de mivel szeretem a folytonosságot a munkában, segítő, előremutató szándékkal kidolgoztam egy konkrét tervet a következő kormányzati ciklusra arról, hogyan kellene a minisztériumnak és a honvédségnek működnie a jövőben. A tervek tehát készen állnak, vagyis most az a dolgunk, hogy az általam és a munkatársaim által korábban meghatározott elvárásokat, feladatokat megvalósítsuk. Erre meg is van a lehetőségünk.

– Kinevezése után azt mondta, az alapoktól kell felépíteni a Magyar Honvédséget. Ezt a kijelentését azóta is sokszor idézik, méghozzá meglehetősen rosszhiszemű felhangokkal…

– Igen, a szövegkörnyezetből kiemelve nem nehéz félremagyarázni, meg is kaptam, hogy ha mindent az alapoknál kell kezdeni, akkor mégis mit csináltunk az elmúlt években? Ezzel szemben én arról beszéltem, hogy nagyon sok minden van, amit csaknem az alapoknál kell kezdeni. Erre magyarázatot is adtam, mondván, hogy új kihívások, új feladatok jelentek meg, mint például a kiberhadviselés. Így teljesen természetes, hogy ha ezekre megfelelően akarunk reagálni, akkor ezen képességek megteremtését az alapok lerakásánál kell elkezdjük. Újra kell gondolnunk a fegyveres erő vezetési rendszerét és struktúráját, hogy igazodjon a kor kihívásaihoz. Ezért indítottuk el a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programot is. Ennek első része, azaz a honvédelmi eleme foglalja össze mindazt, ami a katonai szolgálattal kapcsolatos. Kimondtuk, hogy számunkra az ember, a katona az első, és ennek megfelelően kezdtük is el az építkezést: megvalósítottuk az életpályamodellt, nőtt az állomány fizetése, átláthatóbb lett a karrierút, folyamatosan korszerűsítjük az oktatási, továbbképzési rendszert. Ehhez a részhez tartozik a katona társadalomban elfoglalt helye, szerepe is – meg kell értetnünk az emberekkel, hogy a magyar katonák a béke fenntartását és a magyar emberek biztonságát szolgálják. Sorolhatnám még a honvédelmi nevelést, az utánpótlás kérdését, a tartalékos rendszer kiépítését, vagy a diákoknak kialakított ösztöndíjrendszert is.

– Hogy áll az utánpótlással a Magyar Honvédség most, hogy az országban munkaerőhiány van?

– Természetesen nehezebb így a toborzás, de alapvetően több a belépő, mint a kilépő, és ez részben annak köszönhető, hogy egyre több fiatal érdeklődik a katonai pálya iránt. Ezért is fontos, hogy a fiatalokkal megismertessük azt, hogy a haza védelme kiemelt feladat. Ezért kellenek a honvédelmi táborok, a katonai középiskolák és a hazafias nevelés. Elvégre fegyvert bármikor lehet vásárolni, csakhogy az önmagában semmit sem ér, leegyszerűsítve csak egy darab vas. Ha nincs hozzá megfelelően kiképzett, felkészített katona, aki ezeket az eszközöket kezeli, akkor a ráfordított tetemes költség dacára nem lesz belőle valódi képesség. Nagyon fontos tehát, hogy először mindig az emberről, a katonáról beszéljünk, és csak ezután a fegyverzetről.

– Most viszont úgy tűnik, az utóbbiból sem lesz hiány…

– Igen, az első lépések már meg is történtek. Itt is szem előtt tartottuk, hogy a katona az első, az egyéni felszerelések megújításával kezdtük, gyakorlóruházat, málhamellény, repeszálló ruhák, fegyverzet. Szeretnénk újraindítani a hazai pilótaképzést is. Hamarosan beindul a hazai lőfegyvergyártás. Fejlesztjük a buszparkot, 17-18 év után elkezdtük lecserélni a közúti gépjárműparkot, folytatjuk a Rába teherautók beszerzését. Nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy gazdagok vagyunk, és szórjuk a pénzt, ugyanakkor fontos, hogy minden feleljen meg az elvárásoknak, biztonságosan működjön…

– Szomszédaink mintha kissé elhúztak volna mellettünk, legalábbis ami a fegyverkezést illeti…

– Azt nem jelenteném ki, hogy elhúztak mellettünk, azt azonban kimondhatjuk, hogy okosabbak voltak. A mi vezetőink korábban elhitték azt, hogy mindentől megvéd a NATO. Volt időszak, amikor a szövetségi rendszer azt kérte, hazánk könnyű képességeket biztosítson. Az akkori vezetők ezért úgy döntöttek, hogy mindent leépítenek, ami mozdítható: nem kell BMP, eladták az összeset. Nem kell önjáró tüzérség, eladták az önjáró tüzérlövegeinket. Nem kell harckocsi, elajándékozták, leépítették a többségüket, ahogy a tüzérséget is. Szomszédaink nem így jártak el. Nem vettek újakat, de modernizáltak, megtartották korábbi képességeiket, sok esetben karbantartották eszközeiket. Magyarország pedig eközben haladt egyre lejjebb és lejjebb, nem vettük észre, hogy rajtunk kívül senki nem műveli az ilyen mértékű leépítést, most viszont mindazt, amit az elmúlt évtizedekben hagytunk tönkremenni, vissza kell állítani, pontosabban az új, XXI. század követelményei­nek megfelelő képességet kell teremteni – ezt szolgálja a Zrínyi 2026 program. Ha sikerül a céljainkat elérni, akkor a Magyar Honvédség a térség egyik kiemelkedő fegyveres ereje lesz.

– És persze jönnek az új helikopterek, bár a választás némileg meglepő, azt vártuk, hogy közepes szállítóhelikoptereket vesz majd a honvédség.

– Több fajta helikopterre van szükség ahhoz, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Könnyű és közepes helikopterekre egyaránt, valamint olyan forgószárnyasokra, amelyek a légi tűztámogatást biztosítani tudják. Könnyű helikopterből húsz darabra van igény, de itt nem akarunk megállni, a hosszú távú tervünk egy teljes képességet felvonultató fejlesztés. Ebbe beletartoznak majd a közepes szállítóhelikopterek is. Ezek az Airbus H145M típusú forgószárnyasok, amelyekre most szerződést kötöttünk, és 2019-ben meg is jelennek nálunk az első példányok – többcélúak. Lehet végezni velük kiképzést, felderítési feladatokat, légi mentést, kiürítő feladatokat, katonák szállítását és tűztámogatást. Nagyon összetett munkavégzésre, és nem utolsósorban kilenc személy szállítására alkalmasak. Az elmúlt években kiemelt fontosságú lett a különleges műveleti képesség fejlesztése, ehhez is kiválóan hozzájárul ez a beszerzés.

– A jövőbeli szállítóhelikopter-tender kapcsán a jól értesültek máris a Black Hawkot emlegetik. Csakugyan az amerikai gyártó kapja a rendelést?

– Típust egyelőre nem szeretnék megnevezni, nagyon sok tényezőtől függ, hogy melyik eszköz mellett fogjuk letenni a voksunkat. Ezt komoly előkészítő munka előzi meg, a katonák megfogalmazzák az elvárásokat, a műveleti harctéri követelményeket, majd piackutatás, egyeztetés következik, az új típus meg kell feleljen a katonáknak, de előnyösen kell tudni üzemeltetni is, és persze az ára sem lényegtelen. A helikopterflotta pillanatnyilag rendben van, az öt darab felújított Mi–17-es szállító és a jelenleg még felújítás alatt álló nyolc Mi–24-es harci helikoptereink mellett, amelyek hamarosan visszaérkeznek, vannak még a Mi–8-asok, és kiképző, futár helikoptereink is. Az a fontos, hogy mire ezek üzemideje lejár, addigra legyen meg a pótlás.

– Lehetetlen nem észrevenni a változásokat. Nemrég még attól lehetett tartani, hogy megszűnik a forgószárnyas-képesség, és évekig annak örültünk, hogy legalább a meglévő képességeit sikerült a honvédségnek megőrizni. Ettől a szinttől mára sikerült elrugaszkodni…

– Teljes mértékben, sőt, ehhez hozzátehetném, hogy most jó honvédelmi miniszternek lenni, ugyanis meg tudjuk valósítani mindazt, amit annyi éven át szerettünk volna. Folyamatosan építkezünk, és ha a munka végére érünk, bízom benne, hogy egy ütőképes, modern hadsereg lesz a Magyar Honvédség, ahova szívesen lépnek majd be a fiatalok.

– Ráadásul ezekkel a nagybevásárlásokkal a NATO által előirányzott két százalék eléréséhez is közelebb leszünk…

– Ez kétségkívül így van, de ne érezzük úgy, hogy a NATO követelményei miatt kell a honvédségre költeni. Én mindig is azt vallottam, olyan honvédséget kell felépíteni, amilyenre az országnak szüksége van. Azokat a képességeket érdemes megszerezni, amelyek segítenek az előttünk álló vagy a jövőben jelentkező feladataink megoldásában. Ha megnézzük az ország geostratégiai helyzetét, vagy akár Közép- Európa történelmét, azt láthatjuk, hogy hazánk egyetlen fegyveres konfliktusból sem maradt ki. A NATO-csatlakozás után sokan úgy gondolták, hogy a szövetségi rendszer a kollektív védelemből következőleg minden bajtól megóv minket, így nem is érdemes a seregre áldozni. A Washingtoni Szerződés 5-ös cikkelye csakugyan kimondja, hogy ha egy tagállamot támadás ér, az olyan, mintha minden szövetségest megtámadtak volna. Csakhogy a szerződést nem lehet szelektíven értelmezni, ott van ugyanis a 3-as cikkelye, amely viszont leszögezi, hogy minden ország köteles olyan képességet felépíteni és fenntartani, amellyel a saját biztonságát képes szavatolni. A NATO mi magunk vagyunk, képesnek kell lennünk tehát saját magunk megvédésére, már csak praktikusan azért is, hogy támadás esetén képesek legyünk védekezni mindaddig, amíg a szövetséges felmentő sereg megérkezik. Ezért amellett, hogy fel kell készülni többek között az új típusú kihívásokra – például a kibervédelmet is erősíteni kell –, eközben a hagyományos arzenált is modernizálnunk, erősítenünk kell. A szárazföldön mindig meg kell jelenni, ezért szükség van korszerű harcjárművekre, tüzérségre, és kellenek harckocsik is. Ráadásul a terveinkben jelen van, és a NATO-nak tett felajánlásunkban is szerepel egy közepes dandár, illetve 2028-ra egy nehéz dandár felállítása is, aminek pedig szerves eleme mindez.

– Kell-e arra készülnie a honvédségnek, hogy a 2015-öshöz hasonló volumenű mozgósításra kerül sor egy újabb migrációs krízis miatt?

– Jelenleg békeidőszak van, katonáink kiegészítő erőként, segítő jelleggel vannak jelen a határon, az ellenőrzés alapvetően a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, és a rendőrség, valamint a határvadászok feladata. Három éve segítjük a munkájukat, mindig azzal, amire szükségük van. 2015-ben a gyorsan mozgósítható alakulatainkkal és eszközparkunkkal szálltunk be. Amikor megépült a kerítés első eleme, akkor az kellett, hogy szinte egymást érjék a járőrök, nehogy az embercsempészek megrongálják, és ellen­őrizetlenül illetéktelen személyek lépjenek Magyarország területére. Amikor kiépült a határzár, akkor helikopterekkel, lokátorokkal, drónokkal segítettük a határvédelmet, jelenleg is a technikai őrzés-védelemben veszünk részt, ugyanakkor készen állunk arra, hogy szükség esetén növeljük a létszámunkat. A migrációs hullám mindig az egyszerűbb, járhatóbb út felé terelődik. Ha egyre több ország lezárja a határait, a mi déli határunkon ismét megnőhet a nyomás…

– Sokat hallani mostanában a visegrádi országok hadiipari együttműködéséről. Miniszterként lát benne fantáziát?

– Visegrádi partnereink is hasonló cipőben járnak, fejlesztenek, ahol csak tudnak. Szlovákia például most vásárolt nyolc helikoptert, megállapodást kötöttek F–16-osok beszerzésére is. De ami a kérdés szempontjából lényeges, hogy emellett közös projektjeink is vannak, például a cseh licenc alapján Magyarországon gyártott kézifegyverek. Keressük azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeket közösen tudunk megvalósítani, több területen is látok kapcsolódási pontokat visegrádi országok hadiiparával. Haditechnika esetében ritkán fordul elő, hogy mondjuk egy harcjármű minden alkatrészét egyetlen gyárban le lehetne gyártani. Persze lehet erre törekedni, és természetesen ez az elsődleges célunk, hogy a lehető legtöbb felszerelés legyen hazai termék, de nem szabad kizárni másokat sem. Egy szövetségi rendszeren belül pedig még konkrétabban lehet együtt dolgozni, hiszen számíthatunk egymásra, és közösen építhetjük a jövőt.