Most lehull a lepel

Úgy tűnik, a „ki az igazi ellenzék” versenyt szerintük az dönti el, melyikük a hangosabb, melyikük gyűlöli jobban a Fideszt, melyikük agresszívabb. Épp ezért egyre hangosabbak, egyre agresszívabbak, egyre képtelenebb vádakat fogalmaznak meg, egyre erősebb a Fidesz és az Orbán Viktor elleni gyűlöletkampány. Ebből viszont alkotás, országépítés nem tud kikerekedni. Annak alapja ugyanis az összefogás, az együttműködés, a határozottság – mondta a Demokratának Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője.

– Ön is szokta vezetni a pótkocsis IFA teherautót, vagy ez kizárólag Lázár János feladata?

– Nincs jogosítványom IFA vezetésére, a nagyobb szerkezetek közül így csak a traktor jöhet szóba… Amikor megkérdezték egy sajtótájékoztatón, mi a véleményem a momentumos Fekete-Győr András kijelentéséről, aki szerint az MSZP-t a Fidesz pénzeli, erre mondtam azt tréfálkozva, hogy ezek szerint lebuktunk. Azért sikerült ilyen jókedvűre a múlt heti frakció­infó, mert érzékeltetni akartam a felvetés képtelenségét: a pénzelés úgy zajlik, hogy Rogán Antal és Szijjártó Péter teszkós nejlonzacskókban gyűjti össze az ötforintosokat, és a Lázár János által vezetett pótos IFA-t megrakva állunk oda Molnár Gyula és Botka László háza elé, ahol ezeket a nejlonzacskókat lepakolják. Eddig 35 ezer 452 tonna ötforintost juttatunk el a szocialistáknak, ami miatt, mint Matolcsy György figyelmeztetett, hiány is van ezekből az érmékből. Egyébként százezer tonna ötforintosig vállaltunk garanciát.

– A kérdést feltevő kolléganő majdnem elhitte, bár a végén gyanakodott… Korábban a Momentum kapcsán is hangoztak el olyan vélemények, hogy „a Fidesz kreálmánya”, Gyurcsány Ferencről is vannak, akik állítják: azért van ott, hogy a kormánypártok megbízásából a baloldalt szétverje.

– Valóban, lassan mindenkit mi finanszírozunk, talán még Soros Györgyöt is.

– Mindenesetre furcsa helyzet, hogy kevesebb mint egy évvel a választások előtt a balliberális pártok egymást lövik a nyilvánosság előtt. Talán még hevesebben, mint az előző ciklusban.

– Azért születnek ezek a képtelen vádak, mert van egy verseny, ami arról szól, hogy ki az igazi ellenzék, illetve a baloldalon belül is egy másik, hogy ki az igazi baloldal. Nyilvánvaló, ebben a versenyben az egy fontos vád, hogy te nem is vagy igazi ellenzék, mert téged a Fidesz finanszíroz. Akire ezt rásütik, az kollaboránssá válik, és kiesik a versenyből. Csakhogy már mindenkire rásütötték, mert a csata még mindig nem dőlt el, és szerintem nem is fog, mert szemmel láthatóan az ellenzék önmagával sem ért egyet. Gondoljunk csak bele: a baloldali politikusok jelentős része korábban egy pártban, az MSZP-ben politizált. Nem azért szakadtak szét, mert ez választási szempontból okos dolognak tűnt, hanem mert képtelenek voltak együttműködni. Ha már egyszer ez bebizonyosodott, és szakításra került sor, most miért tudnának közösen dolgozni? Láthatóan nem is képesek erre. Mi is ugyanúgy nézünk, mint a választók. Egyszer arról van szó, hogy DK igen, de Gyurcsány nem, aztán Botka azt mondja, hogy Gyurcsány tűnjön el a közéletből. Mire jön a válasz, hogy Botka maga is háromszor megszavazta Gyurcsány miniszterelnökségét. Hiller kiáll a kerítés mellett, Botka lebontaná… Én ezt a zűrzavart csak távolról figyelem. Ám egy biztos: erre az ellenzékre nemhogy egy ország, de még egy egészen pici vállalat irányítását sem szabad rábízni.

– Az elmúlt huszonhét évben végigcsinált jó néhány kampányt, most viszont, amikor egyes szervezetek állítólag polgári engedetlenséget, épületfoglalásokat, be nem jelentett tüntetéseket terveznek, valószínűleg egészen más választási időszak vár az országra, mint bármikor korábban. Ez a parlamenti ellenzék tehetetlensége miatt alakult így?

– Illetve az egész politikai helyzet miatt. Úgy tűnik, a „ki az igazi ellenzék” versenyt szerintük az dönti el, melyikük a hangosabb, melyikük gyűlöli jobban a Fideszt, melyikük agresszívabb. Épp ezért egyre hangosabbak, egyre agresszívabbak, egyre képtelenebb vádakat fogalmaznak meg, egyre erősebb a Fidesz és az Orbán Viktor elleni gyűlöletkampány. Ebből viszont alkotás, országépítés nem tud kikerekedni. Annak alapja ugyanis az összefogás, az együttműködés, a határozottság, vagyis egy sor olyan tényező, amiben az ellenzék nem jeleskedik.

– Egyre nyíltabban próbálnak szerepet vállalni a közélet formálásában a külföldről támogatott civil szervezetek is. A múlt héten megszületett az ezek átláthatóságáról szóló jogszabály, és már itt is hallani polgári engedetlenségről, sőt megérkeztek az első külföldi bírálatok. Mire számít, idővel lecsillapodnak a kedélyek?

– Biztosan nem, mert nem önmagában az átláthatósági törvény váltotta ki ezt a vitát. A konfliktus ott húzódik, hogy míg Soros György és az általa finanszírozott hálózat politikai programja szerint milliószámra kell beengedni a migránsokat Európába, mi azt mondjuk, hogy Magyarországra csak az jöhet be, aki erre jogosult, és csak az élhet velünk tartósan együtt, akire a magyar kormány, a magyarok összessége azt mondja, hogy jöhet. Tehát mi megvédjük a határokat, és nem engedünk be senkit illegálisan. Ebben nincs kompromisszum, nincs olyan, hogy védjük meg a határt, de csak egy kicsit. És miután Soros György sem enged, mert ebből akar pénzt csinálni, ezért ez a konfliktus állandó és tartós. Akkor lesz béke, ha Magyarország úgy dönt, hogy nem védi meg a határait, elbontja a kerítést, lásd Botka nyilatkozatát, vagy ha Soros belátja, hogy ez nem sikerült, és letesz erről a tervéről. Abban pedig semmi meglepő nincs, hogy ebbe mások, például Brüsszelből, beszállnak. Sorosnak nemzetközi hálózata van, a sajtóhírek szerint a legnagyobb frakcióval is ő rendelkezik az Európai Parlamentben, nyilván ennek tagjai harcolnak a gazdájuk mellett. Másfelől az is kétségtelen, hogy a magyar álláspontnak is egyre több támogatója van szerte Európában. Visszatérve az átláthatósági törvényre: a Soros-féle szervezetek előszeretettel álcázták magukat emberjogi, jogvédő, nemes ügyekért harcoló szervezetnek. Azt ők is pontosan tudják, hogy nem lehet szimpátiát kiváltani ilyen célkitűzéssel: ismeretlen szándékú emberek tömegeit engedjük be Európába, ellenőrizetlenül, olyanokat, akik lenézik, megvetik a civilizációnkat, nem hajlandóak alkalmazkodni, hiszen teret akarnak foglalni. Ezeknek a szervezeteknek az fáj, hogy most lehull róluk ez a lepel. De hangsúlyozom, nem korlátozzuk a tevékenységüket, csak segítjük azt, hogy mindenki tudja, ki mit szolgál, mi a célja, milyen pénzből csinálja.

– A transzparencia fontosságát hirdetik, de a jelek szerint úgy gondolják, ez mindenkire vonatkozik, csak rájuk nem.

– Szerintünk pedig az átláthatóság velük szemben is elvárható. Hatvanezernél több civil szervezet van, kicsit önleleplező, hogy ezek közül alig egy tucat problémázik a jogszabállyal kapcsolatban. Sőt találkoztam olyannal, aki azt mondta, büszke arra, hogy támogatja a Debreceni Református Kollégiumot, nyugodtan tüntessék csak fel, hiszen bár most Amerikában él, de nem felejti el a gyökereit, azt, hogy oda járt, és helyesnek tartja, hogy minden külföldi támogatást átláthatóvá kell tenni.

– Brüsszel legutóbb azzal szállt be a „Soros-vitába”, hogy múlt héten kötelezettségszegési eljárást indítottak Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal szemben, amiért nem hajtjuk végre a kötelező uniós menekültkvóták felállításáról szóló korábbi döntést. Van emiatt félnivalónk?

– Nincs. A kötelezettségi eljárás szokványos az unióban. Van egy vitánk, mert nem értünk egyet a döntéssel. Végig fog menni az eljárás, az Európai Bíróság hoz valamilyen határozatot a kvótával kapcsolatban, aztán azt a döntést végre kell hajtani. Ha számunkra netán kedvezőtlen lesz, akkor tisztázni kell azokat a kérdéseket, amelyek nélkül nem lehet a határozatot végrehajtani.

– Például?

– Ki dönt arról, hogy kik jönnek? Nekünk ebbe van-e beleszólásunk, vagy valahol Brüsszelben, Berlinben, Amszterdamban, Stockholmban, általunk nem ismert emberek összeállítanak egy listát? Lehet-e ezeket a migránsokat ellenőriznünk? Ha vannak köztük problémás személyek, akkor meg lehet-e vétózni az áthelyezésüket, vagy tudomásul kell vennünk, hogy akár nemzetbiztonsági kockázatot jelentő emberek is jöhetnek? Hová kell őket elvinni? Oda, ahová szeretnék, vagy mi dönthetünk erről? Vihetjük őket befogadótáborba? Lehet-e korlátozni őket, hogy ne menjenek el innen? Hiszen tudjuk, hogy ha nem, akkor pillanatok alatt vissza fognak térni abba az országba, ahonnan elküldték őket. Mert aki Berlinben akar élni, annak Budapest nem jó.

– Az átláthatósági törvényt elfogadta az Országgyűlés, a sajtóban plakáttörvényként emlegetett jogszabály azonban, szintén múlt héten, nem ment át…

– …igazából nem jó elnevezés, hogy plakáttörvény, hiszen ez a pártok fekete finanszírozását meggátolni hivatott jogszabálytervezet volt. Azt szerettük volna elérni, hogy a pártokat ne lehessen úgy finanszírozni, bujtatott módon, feketén, hogy nem pénzt kapnak, hanem valamilyen szolgáltatást, terméket jelentősen a piaci ár alatt biztosítanak számukra. Korrekt helyzetet szeretnénk, hogy csak listaáron, piaci áron lehessen megállapodást kötni, minden párttal azonos feltételek szerint. Az ellenzéki pártok, bár „korrupciót” kiabálnak mindennap mindenkire, ebben a kérdésben mégis egyöntetűen a korrupció mellé álltak, és a parlamenti szavazáson megakadályozták, hogy megszüntethessük a fekete finanszírozást. Biztos megvan az okuk erre. Ezzel tulajdonképpen kiírták a homlokukra, hogy „gyertek, olcsón megvásárolható vagyok, várom az ajánlatokat”. Nagyon aggasztónak tartom, mert ha van rendszerszintű korrupciós fenyegetés, az pont ez. Sajnálom, hogy így alakult, szomorú ez a helyzet a kampány előtt.

– Ez megint csak rossz előjel a választási időszakra nézve…

– A Fidesz kitart az álláspontja mellett, jó lenne valamit tenni, de az ellenzék nélkül nem megy. Ha ehhez hozzávesszük a már említett ellenzéki versenyt, ami arról szól, ki a hangosabb, gyűlölködőbb és agresszívabb, akkor már most borítékolhatjuk, hogy sajnos ez a kampány nem az ország sorsáról, a jövőről fog szólni, hanem a durvaságról. Pedig jobb lenne értelmes dolgokról, programokról vitázni, mert az előrevisz, a hangoskodás nem.

Bándy Péter

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata