Bár a szovjetek hírszerzési források alapján figyelmeztették a magyar pártvezetést, lényegében nem lehetett megakadályozni, hogy Soros György megkezdje alapítványi működését hazánkban – mondta a Demokratának Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. A politikus arról is beszélt, hogy személyes találkozójukon Gorbacsov figyelmeztette Kádárt a Sorossal érkező veszélyekre, de a liberális irányzat addigra keresztülvitte akaratát a magyar pártvezetésben, így végül zöld utat adtak a milliárdosnak.

– Hogyan került Soros György Magyarországra?

– 1945-től az Egyesült Államok minden erővel megpróbálta leválasztani a szocialista országokat a Szovjetunióról. Próbálták katonai erővel, próbálták diplomáciai eszközökkel. Különös figyelmet fordítottak az emberi jogok kérdésére, ennek ürügyén kapcsolatot létesítettek a szocialista országok számottevő értelmiségi figuráival. Az 1980-as évek elejéig azonban a szocialista világrendszerben nem voltak nagyobb törések. Amíg Brezsnyev élt, senki nem akart leválni, és a Nyugat sem volt képes a fellazításra. Soros György működéséről az első hír 1981-ben röppent fel. Ekkor kezdte kiépíteni hálózatát a New York-i Egyetemen keresztül. Erről a tényről a Belügyminisztérium hírszerzése tájékoztatta a magyar vezetést. Én 1980-ban mentem ki Moszkvába dolgozni, Szűrös Mátyás nagykövetsége idején. Indulásom előtt Kádár János és Puja Frigyes külügyminiszter egyaránt biztatott, hogy a Pravda helyett inkább a valóságot tanulmányozzuk, és arról küldjünk haza információkat. Régebben ez azért nem így volt. Megérkezésem után találkoztam Geor­gij Arbatovval, az Egyesült Államok és Kanada Intézet vezetőjével. Helyettesétől, Radomir Bogdanovtól megtudtam, hogy az amerikaiak le akarják választani a szocialista országok értelmiségét, a látszólagos kulturális eszmecsere mögött pedig a CIA áll.


– Vagyis a szovjetek már 1982 környékén átlátták Soros György szándékait?

– Igen. Radomir Bogdanov ráadásul tíz évig Indiában dolgozott rezidensként, nagyjából ugyanazt csinálta, amit az amerikaiak a szocialista országokban. Ezeket a találkozásokat leírtuk, és jelentéseinket Budapestre küldtük, amelyeket Kádár János is olvasott.


– Ha így is volt, az MSZMP politikai vezetésében lennie kellett egy másik szándéknak is, hiszen Soros György végül megkezdhette működését a szocialista Magyarországon.

– A magyar vezetésben többféle irányzat létezett. A szociáldemokrata-liberális irányzat kezdettől fogva jelen volt. Aczél György ennek a társaságnak a képviselőjeként kezdettől fogva támogatta Soros György elképzeléseit. Nem akarta megbuktatni a szocializmust, de teret engedett a Nyugatnak. Ő és mások, például Nyers Rezső, Radics Katalin, Kulcsár Kálmán arról győzködték Kádárt, hogy szükség van a nyitásra, jót tesz az ország arculatának, ha beengedik Soros Györgyöt. Úgy gondolom, ez a kör félrevezette Kádárt, aki elhitte, hogy Soros alapítványa veszélytelen. Közben a magyar hírszerzés folyamatosan jelentette az eseményeket és mi is kaptunk jelzéseket Moszkvából.


– Miért állt érdekében Aczél Györgynek és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak Soros György magyarországi jelenléte?

– Magyarország nem Észak-Korea, nem lehet bezárni, itt van Európa közepén. Természetes dolog, hogy a Szovjetunió szövetségeseként a másik féllel is megpróbált normális viszonyt kialakítani. Aczél György műveltsége, széles látóköre tette lehetővé, hogy Magyarországot eladják a nyugati világban, neki elhitték, hogy nincs diktatúra. Másrészt a hazai értelmiség kapcsolatban állt a nyugati értelmiséggel és ezt Aczél is tudta. Hadd utazzon, hadd levelezzen az értelmiség, gondolta Aczél, és ennek nem is lett volna akadálya, ha akad elég pénz. Csakhogy nem akadt. Soros György a pénzével hódította meg az értelmiséget. Figyelt arra, legalábbis eleinte, hogy mindenkinek egyformán juttasson. Nemcsak a liberálisok, de a párt nómenklatúrája is utazhatott, kapott pénzt, nem csoda, hogy jó fényben tüntették fel Soros Györgyöt.


– Mit szóltak ehhez az oroszok?

– Kádár Jánossal 1985 szeptemberében jártunk kint Moszkvában Mihail Gorbacsovnál. Hosszan tárgyaltak a magyarországi helyzetről, a nemzetközi kérdésekről. Gorbacsov megkérdezte Kádártól, hogy vajon a felvett nyugati hitelekért cserébe mutatunk-e politikai engedékenységet? Kádár elhessegette a felvetést, nem szerette az ilyen kérdéseket. Szünetben azért újra felvetődött, hogy magunk alatt vágjuk a fát, ha beengedjük a Soroshoz hasonlóakat. Gorbacsov nyíltan megmondta, hogy szomorú következményei lesznek, ha Magyarország támogatja a liberálisokat.


– Hatalmi szóval nem próbálták meg leállítani a folyamatot?

– Már nem lehetett leállítani. Nem véletlen, hogy Sorosék akkor jelentek meg szervezetileg, amikor a Szovjetunióban hatalmi űr támadt Brezsnyev halála után. A magyar vezetésnek egyébként sem volt nagy mozgástere, Csernyenkóban nemigen bízhattak, Andropovban igen, de ő rövid ideig állt az SZKP élén. Amikor 1983 júniusában Kádár meglátogatta Andropovot Moszkvában, akkor általánosságban esett szó a Magyarországra leselkedő veszélyekről. Időközben Magyarországon is megváltozott a hangulat, egyre kevesebben bírálták Soros György magyarországi jelenlétét. A fiatal nemzedék meghatározó tagja, Berecz János a propagandaapparátust is az ügy mellé állította. Egyre meghatározóbbá vált a liberálisok véleménye. Radics Katalin és Horváth István belügyminiszter például azt javasolta nekem, hogy ha Moszkvában rákérdeznek a hazai ellenzék dolgaira, csak mondjam meg, hogy nem ellenzékről, hanem partnerekről, társakról van szó. Aztán amikor 1988-ban a Dunagate botrány elsöpörte Horváth Istvánt, megkérdeztem tőle: mi történt, a partnereid megbuktattak? Szóval, a Soros alapítvány működését meglehetősen nagyvonalúan kezelték, Kádárnak pedig már nem volt ereje ezzel foglalkozni. Ő egyébként már 1985-ben eldöntötte, hogy távozik a párt éléről, de úgy gondolta, hogy a folyamatot kézben tartja majd. Kisebb is gondja is nagyobb volt annál, mint hogy Soros Györggyel törődjön.


– Nagyjából 1989 óta állampártról és ellenzékről beszélünk. De kicsit árnyaltabb a helyzet, ha arra gondolunk, hogy Soros kétfelé fizetett, ma is ismert nevek sorakoztak a listán. Mintha a magyar rendszerváltozás három-négy évvel hamarabb lejátszódott volna a valóságosnál.

– Minél jobban távolodunk a rendszerváltozástól, annál nagyobb hősök lesznek a rendszerváltók. Szilárd meggyőződésem, hogy ha nincs Amerika, Soros György, Mark Palmer nagykövet, akkor sem Antall Józsefék, sem Kőszeg Ferencék nem tudják véghezvinni a rendszerváltást. Sorosék jól átlátták azt, hogy a rendszerváltás mozgatórugója a liberális értelmiség, elsősorban őket kell pénzelni és segíteni. Ugyanakkor azt is megértették, hogy nem a liberális értelmiség fogja irányítani az országot, az SZDSZ csak egy szereplő a sok közül. Belátták azt is, hogy az első szabadon választott kormánynak nemzetibbnek és a magyar valósághoz jobban kötődőnek kell lennie. Aztán Antall József kamikaze kormánya megbukott, de tisztán liberális kormányt továbbra sem lehetett alakítani. Ekkor húzták elő Horn Gyulát, akinek angyalföldi beszéde és fizimiskája elhitette a magyar néppel, hogy ha Kádár János nem is tért vissza, de valaki hasonlót kaptak. Megszületett a paktum, a liberálisok és a szocialisták szövetsége pedig elindította Magyarországot a lejtőn.


– Soros György 1990 utáni tevékenysége felveti az úgynevezett háttérhatalom kérdését. Ön szerint létezik ilyesmi?

– Amikor létrehozták a Soros-féle intézményrendszert a 80-as években, akkor az amerikai politikai és gazdasági elitnek meg kellett egymással egyeznie. Vagyis elsősorban nem az amerikai állami politika jelent meg Magyarországon. Kulturális, emberi jogi együttműködésnek, alapítványnak álcázva hozták ide a pénzt, de az is igaz, hogy Sorosnak hiába lett volna pénze, ha az Egyesült Államok nem támogatja itteni tevékenységét. Ha 1990 előtt összehangolták tevékenységüket, akkor később is így lehetett. Washingtonnak persze mindegy, ki a miniszterelnök Magyarországon, ha rend és stabilitás van, ha nem tüntetnek és nem lövöldöznek. Ha pedig nyugalom van, akkor nem dől a dominó, és Kelet Európában is marad az amerikai befolyás.


– Amíg a 90-es évek Magyarországán a liberalizmus széles körben hódított, mára valóságos szitokszó lett. Lehet, hogy Soros György világa a végét járja?

– Soros György maga a megtestesült pénzügyi tőke. Azt pedig, hogy a pénzügyi tőke uralma hova vezet, a 2008-as válság idején világosan láthattuk. Azóta nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus belerokkan az olyan kitételekbe, hogy a piac törvényeibe nem szabad beavatkozni, a piac mindent megold, az államra nincs szükség. Donald Trump egyvalamit felismert: a belső társadalmi stabilitás nem az állam nyers fizikai erejétől, mondjuk, a hadsereg létszámától függ. Ezért gondolom, hogy a pénzügyi tőkével szemben a termelő tőkének kell előtérbe kerülnie Európában is, Amerikában is. Ennyiben feltétlenül változott a helyzet.

Szentesi Zöldi László