Mozogj napi 60 percet!
Hogyan alakult a gyerekek fizikai aktivitása a koronavírus-járvány első és második hullámának idején? Veszélybe került-e a felnövekvő generáció egészsége, mint ahogy egy friss nemzetközi kutatás állítja? Mit tanácsol a pszichológus az átmeneti krízishelyzet ellensúlyozására? A Demokrata ezekre a kérdésekre kereste a választ.
Feltételezhető, hogy a mostani gyerekgeneráció a legkevésbé fitt az ország történetében – erre a megállapításra jutott John J. Reilly, a glasgow-i University of Strathclyde közegészségügyi professzora és Mark S. Tremblay, az ottawai orvosi egyetem gyerekgyógyász-professzora, akik közösen írtak tanulmányt arról, mennyire fontos lenne, hogy a járvány lecsengése után a gyerekek minél többet játsszanak a természetben. A kutatók brit iskolások vizsgálata nyomán írták le tapasztalataikat, miszerint az érintettek jóval kevesebb időt töltöttek a szabadban, és testmozgás helyett inkább tévét néztek az elmúlt 12 hónapban. Reilly és Tremblay hangsúlyozza, hogy a szabadtéri mozgás visszaszorulása már a járvány előtt megkezdődött, és a folyamatok csak felgyorsultak a lezárásokkal.
De vajon hogyan látják a brit és kanadai tudós által katasztrofálisnak leírt helyzetet a magyar szakemberek?
Napi 60 perc
A vártnál kevesebbet mozogtak a 6–18 éves, iskoláskorú gyerekek az új típusú koronavírus-járvány első hulláma alatt. Így összegezhető röviden annak a 11 európai országra kiterjedő felmérésnek az eredménye, amely a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) szakembereinek irányításával készült tavaly májusban. A kutatás szerint a tanulók mindössze húsz százaléka végzett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásának megfelelő, legalább napi 60 perc testmozgást a tavaly tavasszal bevezetett kijárási korlátozások idején. A diákok emellett – a digitális oktatás következtében is – jóval több időt töltöttek képernyő előtt a javasolt napi legfeljebb két óránál.
A felmérés azt mutatja, hogy a távolléti oktatás egyik mostohagyermeke a testnevelés volt. Magyarországon a tanulók csaknem egyharmada nyilatkozta, hogy egyáltalán nem vett részt online testnevelésórán. A legmotiváltabbaknak a 6–10 évesek mutatkoztak, a legkevésbé aktívnak pedig a középiskolás korosztály.
Az ajánlott napi testmozgást főként azok érték el, akik megtervezett napirend szerint éltek. Őket leginkább a kültéri mozgásformák vonzották: sétáltak, kerékpároztak, futottak és fociztak.
– Gyermekkorban számos szervrendszer, köztük a csont-, az ideg-, illetve az anyagcsererendszer érése is zajlik még, a fizikai aktivitás pedig olyan impulzusokat adhat, amelyek kedvező irányba terelhetik a folyamatot, nem beszélve a mozgás immunerősítő hatásáról – jelenti ki dr. Kovács Viktória Anna kardiológus, az MDSZ gyermekkori elhízással foglalkozó szakértője. – Normál iskolai tanrend esetén a mindennapos testnevelésóra legalább a hét öt napján biztosítja a gyerekeknek a közepes erősségű aktivitást, amitől a pandémia most lényegében megfosztotta őket. Mi azért harcolunk, hogy a járvány okozta extrém körülmények között is meglegyen a tanulóknak javasolt testedzés napi mennyisége. Szeretnénk, ha a szülők is megértenék, mennyire fontos a sokszor kevésbé hatékony online tornaórák kompenzálása, hiszen a mozgásszegény életmód hosszú távon is veszélyezteti a gyerekek egészségét.
Dr. Kovács Viktória Anna arról is beszámol, hogy a járvány második hullámának idején, a január–februári időszakban megismételt felmérés a korábbinál is sokkolóbb eredménnyel zárult.
– Még ha figyelembe vesszük is, hogy idén év elején sokkal mostohább volt az időjárás, mint tavaly májusban, nagyon elszomorító, hogy a két felmérés közötti időben a felére csökkent azoknak a gyerekeknek a száma, akik legalább napi egy órát mozogtak. A korlátozások miatt kevesebben vettek részt egyesület vagy sportklub által tartott intenzív foglalkozásokon is, ami pedig veszélyezteti a fittség, illetve az állóképesség megőrzését. Tovább csökkent a szabadban töltött idő, ugyanakkor jelentősen emelkedett a tévézésre fordított órák száma.
Példaképekkel az egészségért
– Nem az MDSZ elnökeként, hanem egykori élsportolóként vettem részt a Diákolimpia GameTime2 Játékot népszerűsítő kampányban – meséli Balogh Gábor olimpiai ezüstérmes öttusázó. – Mindig igyekszünk figyelni arra, hogy a diákok elé példaképként állítható sportolókat nyerjünk meg a programjainknak. Emlékszem, fiatal versenyzőként nekem is megvoltak az ikonjaim, akiket lelkesen követtem. A koronavírus-járvány idején talán még hangsúlyosabban kell törekednünk a felnövekvő generáció motiválására: nem mindegy ugyanis, hogy elkeseredünk és bezárkózunk-e, vagy elszánjuk rá magunkat, hogy a kínálkozó lehetőségeket kihasználva aktívan teszünk valamit az egészségünkért. Úgy vélem, hogy a Diákolimpia GameTime2 Játék kiváló alkalom lehet arra, hogy kimozdítsuk a gyerekeket a tétlenségből.
Balogh Gábor azt is kiemeli, hogy kis gyakorlással gond nélkül teljesíthetők a különböző szintű kihívások, amiket azoknak is ajánl, akik elsőre nem tudják tökéletesen végrehajtani a feladatokat. Ahogy fogalmaz, az aktivitást a következő hónapokban is folytatják, országos szabadtéri sporteseményeket szerveznek, nyári táborokat indítanak a mozgás népszerűsítésére.
– A Diákolimpia GameTime játékon túl a másik fiataloknak szóló, DO60, azaz Do Sixty néven futó kezdeményezésünk célja éppen az, hogy lehetőség szerint minden tanuló életébe beépüljön a napi legalább 60 percig tartó, ha lehet, közepesen erős testmozgás. Ennek érdekében a 2020. tavaszi időszakban ismert közéleti személyiségek és művészek által is bemutatott 15–45 perces edzéseket töltöttünk fel az MDSZ YouTube- és Facebook-, valamint a DO60 Facebook-oldalakra, ezek a mai napig láthatók.
Átmeneti válsághelyzet
Dr. Szabó Évától, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Pszichológiai Intézetének vezetőjétől megtudjuk: online munkarendben folyamatosan dolgoznak az iskolapszichológusok, hogy mentális támogatást nyújtsanak a pedagógusoknak és a diákoknak, akik egyaránt nehezen élik meg a távoktatás kihívásait. A Dél-alföldi Iskolapszichológiai Módszertani Központ vezetője szerint azok a pedagógusok a leginkább leterheltek, akiknek napi többórás többletmunkát jelent, hogy az online tanórák megtartása mellett most saját gyermekeikkel is folyamatosan együtt kell tanulniuk. Ráadásul, ahogy az egyetemi docens fogalmaz, ma már alig van olyan család, amelyet ne érintettek volna valamilyen mértékben a pandémia negatív következményei, például családtagok vagy ismerősök betegsége, rosszabb esetben elvesztése.
Ugyanakkor a gyerekek is egyre nehezebben élik meg a társas kapcsolatok korlátozását. Az általános iskolásoknak hiányzik a pedagógusok iránymutatása, a középiskolás korosztály pedig a megszokott napi rutin eltűnésével és a megfelelő időgazdálkodással küzd. Számukra azért is kritikus ez az időszak, mert a járvány okozta összezártság felborította a szülőktől való függetlenedés természetes folyamatát.
– Bár a korábbi optimizmus helyét a bizonytalanság és a „mikor lesz már vége” hangulat vette át, nagyon fontosnak tartom, hogy ne háborús helyzetként, hanem reálisan ítéljük meg a jelenlegi állapotot, amely nem fog örökké tartani. Ne bagatellizáljuk, de ne is katasztrofizáljuk mindazt, ami most történik! Nem tartom szerencsésnek, ha olyan címkéket ragasztunk a felnövekvő generációra, hogy ők a legkevésbé fitt nemzedék, hiszen az ilyen kijelentések csak fokozzák a már amúgy is jelen levő szorongást. Ne „temessük” a fiatalokat, inkább a megküzdési stratégiák megtanulására helyezzük a hangsúlyt! – tanácsolja a SZTE intézetvezetője.
Hozzáteszi, azt tartja valószínűbbnek, hogy a lezárások feloldása után a fiatalok visszatérnek a korábban megszokott aktivitásaikhoz, hiszen már most is alig várják, hogy újra sportolhassanak és buliba járhassanak. Az pedig, hogy a nyitást követően ki mennyit ül majd a monitor előtt, illetve mennyit és milyen intenzitással mozog, az egyén szocializációjától is függ, ami hosszú távú folyamat. A sporthoz való attitűd jellemzően nem pár hónap alatt változik meg.
– Szerencsére Magyarországon egyre erősödik a fitneszkultusz. Tudom, hogy nem mindig könnyű kicsalogatni a kamaszokat a szabadba, de érdemes próbálkozni, mert a beszélgetéssel egybekötött sétának és sporttevékenységnek óriási szerepe lehet a mentális-fizikai állapot javításában.
Ahogy a pszichológus mondja, sikeres megküzdés esetén, a krízishelyzetből kilábalva az újonnan megszerzett tapasztalatok birtokában mentálisan megerősödő nemzedék növekedhet fel, amelynek tagjai visszanézve eredményes próbatételként is tekinthetnek majd erre az időszakra.
