Munka van bőven

– Szabolcs-Szatmár-Bereg megye évtizedekig bevehetetlen vörös fellegvár volt, 2010 óta viszont nem rúg labdába a baloldal. Ön például a szavazatok 65,31 százalékával immár negyedszer nyert április 3-án a megyei 3-as választókerületben. Minek köszönhető a tartós nemzeti siker?

– Egyértelműen a szisztematikus munkának. Ebben hiszünk, ezért dolgozunk nemcsak a kampányidőszakokban, hanem minden áldott nap. A siker másik fontos tényezője, hogy 2010-re megszerveztük magunkat. Megszűnt a korábbi széthúzás, a megye mind a hat választókerületének jobboldali közössége fegyelmezetten, vállvetve dolgozott a győzelemért. Én magam 2010 óta folyamatosan jelen vagyok a választókerületben, nemrég a kollégáimmal összeszámoltuk, hogy csak az elmúlt négy évben hány rendezvényen, eseményen, megbeszélésen, egyeztetésen vettünk részt. Olyan nagy szám jött ki, hogy magunk is meglepődtünk. Ott kell lenni, kezet kell fogni, belenézni az emberek szemébe, nincs más út. Dolgozószobából, irodából nem lehet választást nyerni. Ezúton is köszönöm, mindnyájan köszönjük az ismételt bizalmat és felhatalmazást.

– Honnan indultak 2010-ben?

– Tudni kell, hogy 1994-től 2010-ig folyamatosan a baloldal nyert a kisvárdai körzetben. Volt tizenhat évük bizonyítani, de gyakorlatilag tétlenül telt el ez a bő másfél évtized. Nem tudok mondani olyan települést ebben a körzetben, ahol bármi érdemleges történt, elkészült, megújult, megépült volna abban az időszakban. Nem állítom, hogy pusztán fejlesztésekkel el lehet nyerni a választók bizalmát, de ha valaki győzni akar, nem árt, ha a munkája eredménye látható. Én azért dolgoztam az elmúlt tizenkét évben, és ezután is azt tartom szem előtt, hogy Kisvárda és környéke, a Rétköz felkerüljön a térképre. 2010 előtt talán a magyarok többsége nem is tudta, hol van ez a város, ez a térség. Ma már az lenne meglepő, ha valaki nem tudná.

– NB I-es futballcsapattal büszkélkedhetnek. Tényleg büszkék rá?

– Jelképértékű, hogy 2010-ben, amikor átvettük az ország és a város vezetését, a megye 1-ben szerepelt a csapat, és egyetlen nagyon régi, lepusztult, az 1960-as évekből itt maradt öltözőnk volt. Ma 3000 fős kulturált stadionunk van, a Kisvárda 2018 óta az NB I-ben játszik, a szurkolók pedig szép számban járnak a meccsekre. Igen, büszkék vagyunk. Ez is közösségépítő, identitáserősítő tényezővé vált. A cél mindig a biztos bennmaradás, lehetőleg nem az utolsó fordulókra hagyva ennek biztosítását. Idén ez már sikerült, úgyhogy elégedettek lehetünk. Ennél is fontosabb, hogy 2020. január 1-től a Várda Labdarúgó Akadémia a kiemelt, államilag elismert utánpótlásképző műhelyek sorába lépett. Az egyik legfontosabb feladatunk a környékbeli és kárpátaljai gyerekeket a sport szeretete és tisztelete felé orientálni. Ennek a nemzetépítésben is szerepe van, hiszen az a kárpátaljai fiatal, aki esetleg nem beszél jól magyarul, a nálunk töltött négy-öt év alatt megerősödik identitásában.

– Az NB I-es csapatban még nem sok akadémista kergeti a labdát, főleg külföldiek játszanak.

– Sokszor megkapjuk ezt. De az a helyzet, hogy alig két éve van akadémiánk. Legalább négy-öt év kell, mire a 14-15 éves srácok beérnek. Szerintem nem csinálják rosszul. De hadd említsem meg a foci mellett a női kézilabdacsapatunkat is, ők is az NB I-ben szerepelnek. Büszkék vagyunk rájuk is.

– Mire még?

– Nagyon tudatosan szövetséget kötöttünk Kisvárda városvezetésével és a térség többi polgármesterével, és látszik az eredménye. Visszatértek a színek, csaknem minden középületünk megújult, jobbak lettek az útjaink. Persze még mindig lehet mit javítani, de van mire büszkének lennünk.

– Megélnek az emberek itt?

– Ez fontos kérdés, a kampányban rendre megkaptuk, hogy miért nem jönnek hozzánk nagy cégek, külföldi gyárak, mint az ország más részeibe. Én biztos vagyok benne, hogy ha holnap megkeres ötven vagy száz ember azzal, hogy nincs munkája, akkor a betanított munkástól a legmagasabban kvalifikált mérnökig mindenki egy héten belül dolgozik. Munka és munkahely van, ehhez nem kell feltétlenül óriási gyár. Ahhoz, hogy a foglalkoztatottság terén jelentősen előrelépjünk, meg kellett találnunk, hogy mi a térségi szerepünk iparstratégiai szempontból. A válasz pedig nagyon egyszerű. Ha ránézünk a térképre, akkor azt látjuk, hogy kőhajításra van Csap-Záhony-Fényeslitke. Ez a nagy vasúti csomópont egy Kínából induló nagy nemzetközi teherfuvarozási vonal fontos, intermodális, vagyis közúton és széles nyomtávú vasúton is megközelíthető logisztikai központja. Elkezdődött, sőt lassan befejeződik Fényeslitkén Európa egyik legkorszerűbb átrakóállomásának építése, ami óriási távlatokat nyit a térségünk előtt. Ezen a helyen a világon elsőként 5G technológia segítségével, távolról irányítják majd a szárazföldi terminál teljesen automata, egészen finom mozdulatokra is képes óriásdaruit. Reméljük, hogy a háború mielőbb véget ér, és újraindul a Kínát, Oroszországot, Ukrajnát egyaránt érintő áruszállítás. Öt-tíz-tizenöt év múlva szeretnénk látni egy erre ráépülő komplex rendszert sok-sok helyi beszállítóval, szolgáltatóval.

– Terem-e még a szabolcsi alma?

– Terem. Nagy hagyománya van a szabolcsi almatermesztésnek. Nem közismert, de Magyarországon az egy település közigazgatási területére eső almafák száma az én választókerületemben, Tornyospálcán a legmagasabb. Számunkra fontos ágazat az élelmiszeripar. A nemzetközi hírű kisvárdai családi vállalkozás, a baromfitenyésztésben és feldolgozásban érdekelt Master Good Kft. ma már a világ első öt ilyen profilú cégének egyike. Ez szó szerint világraszóló teljesítmény. De van sok kisebb-nagyobb agrárvállalkozásunk is. Vagy van egy vasöntödénk is. Ez egy rég elhagyott üzem volt, de egy kisvárdai család fantáziát látott benne, megvette, újra beüzemelte, és ma már szép haszonnal ad el öntöttvas kályhákat a világ számos országába szintén családi vállalkozásban. A kisvárdai kórház is jelentős munkáltató, közel 900 ember dolgozik ott. Ezek mellett nálunk is vannak startupok, egy ilyen kisvárdai családi vállalkozás a világ száz legdinamikusabban növekvő cége közé került. Aki dolgozni akar, elég könnyen talál magának elfoglaltságot. Ennek köszönhetően nem jelentős az elvándorlás. Mindig lesznek, akik távolabbi nagyvárosokban próbálnak szerencsét, de Kisvárda és környéke népessége növekedésnek indult, néhány év alatt 16 ezerről közel 17 ezerre nőtt. Érzékelhető a hazatérés is.

– Gyönyörű a táj, jönnek-e a turisták?

– Igen, ez is kiaknázatlan lehetőség. A Felső-Tisza vidéke, Felső-Szabolcs az érintetlenség báját kínálja. Kisvárda öt-hat kilométeres vonzáskörzetében itt a Tisza, van gyógyvizünk, a Balatonnal egyidős szabolcsveresmarti Rétközi-tó Magyarország ötödik legnagyobb természetes vízfelülete. Sok lengyel, felvidéki, kárpátaljai turista látogat el hozzánk, sajnos a háború ezt visszavetette. Itt is össze kell dolgozni megyei szinten. Nyíregyházának fantasztikus állatkertje van, Fehérgyarmat térségében ott a túristvándi vízimalom, környékén Szatmárcseke nemcsak Kölcseyről híres, hanem a csónakos fejfás református temetőjéről is. De ne feledkezzünk meg Máriapócsról, a vallási turizmus egyik központjáról se. Kisvárdán megépült a filmpark, erre azért is büszkék vagyunk, mert a Paramount Picturest alapító Adolph Zukor a közeli Ricsén született, Tony Curtis szülei Mátészalkáról vándoroltak ki Amerikába, Andy Vajna édesanyja, Korda Klára Kisvárdán született, akárcsak az első holly­woodi némafilmsztár, Viktor Várkonyi. A My fair Ladyvel és az Elfújta a széllel 15 Oscar-díjat elnyerő George Cukor szülei a választókerületemhez tartozó Napkorról származnak. Mindezekre fel lehet építeni egy olyan komplex turisztikai kínálatot, amiben helye van a horgászatnak, a gyógy­turizmusnak, az evezésnek, a zempléni kalandpark programjainak, a kultúrának, benne a filmtörténeti vonatkozásokkal, és így tovább. Fontos, hogy az ide látogatók több napot el tudjanak itt tölteni.

– Közel van Szatmárnémeti, Beregszász, Ungvár, Munkács, Kassa. Milyen a trianoni határon átnyúló együttműködés?

– Változó az intenzitás, Kárpátalja vonatkozásában a háború alaposan átírta a lehetőségeket, de elmondható, hogy évszázadok óta együttműködnek ezek a térségek. Nem is lehet másként. Sokat javít majd a helyzeten, hogy a Vásárosnaményt Záhonnyal összekötő M34-es gyorsforgalmi út engedélyes kiviteli tervvel rendelkezik, elindult a közbeszerzés, egy-két éven belül elkezdődhet a kivitelezés. De van még egy adottságunk, amiről keveset beszélünk, és még nem is használjuk ki eléggé. Kisvárda száz kilométeres körzetében négy nemzetközi repülőtér található: Debrecenben, Kassán, Szatmárnémetiben és Ungváron. Sajnos az utóbbi most kiesik, de előbb-utóbb béke lesz Ukrajnában. Ezek a repterek sokat lendíthetnek a turizmuson. Szép feladat ezt tervezni, építeni, fejleszteni.

– Mi lesz a legfontosabb feladata?

– Ha a ciklus végére megépül az említett M34-es, az óriási előrelépés lesz. És mindenképpen meg kell oldani a vízmeg­tartást, ami létkérdés a mezőgazdaság számára. Az Agrárkamara és az Agrár­minisztérium is komolyan foglalkozik a problémával, amely a mi térségünkben különösen fenyegető, tekintettel arra, hogy a nyírségi homokból elfut a víz. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyon sok a tó, de a Rétközi-tó az egyetlen, amelyet egy EU-s pályázati forrásnak köszönhetően szivattyúval is lehet tölteni, nem csak gravitációsan. A többinek már most is alacsony a vízszintje, pedig messze még a nyár. Minél magasabb a tavak vízszintje, annál magasabb a talajvízé is a fizika törvényeiből adódóan. Erre megoldást kell találni. Sok csatornánk is van megyeszerte, de jelentős részük nem megfelelően működik, rossz állapotú vagy hiányoznak a megfelelő átereszek, így a víz vagy túl sok, vagy kevés, nem lehet szabályozni és pláne nem megtartani. Ez hatalmas feladat.