Nagy Imre '56-os miniszterelnökre emlékeztek az újratemetése napján
Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján közösen átélhettük, ahogy 1956 hősei végre bekerülnek a magyar mártírok nemzeti panteonjába – mondta az újratemetés 36. évfordulóján az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökének budapesti szobránál rendezett hétfői megemlékezésen Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár.
Ugyanakkor tapasztalhattuk azt is – ahogyan az egyik szónok a tömeg előtt kimondta – hogy azok a párt- és állami vezetők akik egykor elrendelték a forradalom meghamisítását, 1989. június 16-án a Hősök terén szinte tülekedtek, hogy talizmánként megérinthessék a mártírok koporsóit – emlékeztetett Nagy János.
A kommunista diktatúra igazi arcát mutatja, hogy még halálukban is meggyalázták az áldozatokat. Kátránypapírba csavarva, szögesdróttal összekötözve, álnév alatt, arccal a föld felé temették el a miniszterelnököt és mártírtársait – tette hozzá.
Mint elmondta: történelmünk szereplői megítéltetnek a nemzet ítélőszéke előtt is. És akkor ítéltetnek meg helyesen, ha nem tagadjuk el vétkeiket, hibáikat sem. Ezzel kapcsolatban felidézte: tény, hogy Nagy Imre kommunista politikus volt, a szovjetek arra képezték ki, hogy hazánkat egy gyilkos eszme igájába hajtsa. Közreműködött a második világégés után a magyar demokrácia eltiprásában, begyűjtési miniszterként pedig a padlássöpréssel rengeteg becsületes gazdát taszított nyomorba. Ugyanakkor – folytatta – az első miniszterelnöksége alatt bezáratta a kényszermunkatáborokat, megszüntette a kuláklistákat és amnesztiát hirdetett.
Történelmünk egy sorsfordító pillanatában pedig, ’56 októberében másodszor is miniszterelnök lett, és amikor választania kellett, a szuverenitást és a népet, a nemzetet és a hazát választotta és a forradalom mellé állt. Szolgálatában pedig a végsőkig kitartott, kitartott az ellene folytatott koncepciós perében is és nem kért kegyelmet. Emelt fővel nézett szembe pribékjeivel és a magyar nemzet ezer éves panteonjába a bátorságával és életáldozatával szerzett bebocsátást – fűzte hozzá.
A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságnak és függetlenségnek nemcsak mártírjai voltak, hanem mindig akadtak árulói is. Így ma is sokan vannak, akik a szabadságot a gonoszság takarójaként használják. Nagy Imre életútja azt mutatja nekünk, hogy a hazaárulás és a hazafiság nem attól függ, hogy valaki baloldali vagy jobboldali, az árulás akkor látható, amikor a politikusok és a közszereplők nem a magyarok érdekeit követik, hanem ezzel szemben idegen hatalmak szekerét tolják – vélekedett. Ha pedig ilyen emberek kezére jut az ország, annak országvesztés lesz a vége, ezért „nemzeti önrendelkezésünk minden egyes feláldozott darabja egy-egy lépéssel visz közelebb a pokolhoz, közelebb a háborúhoz, közelebb a kiszolgáltatottsághoz, közelebb az újabb koporsókhoz” – fogalmazott.
Vagyis, ha hazánk önrendelkezése a tét, dönteni kell. Nagy Imrének és mártírtársainak is dönteniük kellett aközött, hogy szabad független országot akarnak vagy hagyják, hogy a haza ismét egy birodalom csatlósa legyen. Ők a függetlenséget választották és ezért a legdrágábbat, az életüket áldozták, legyünk méltóak hozzájuk – mondta a megemlékezésen Nagy János, aki ezt követően megkoszorúzta Nagy Imre szobrát. A szobornál elhelyezték Sulyok Tamás köztársasági elnök koszorúját, Kövér László, az Országgyűlés elnökének koszorúját, illetve megkoszorúzták az emlékművet az’56-os szervezetek, és a volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői is.
