Nagy István: a holokauszt nemzeti ügy

Nagy István a Holokauszt Dokumentációs Központban (HDK) arról beszélt, a magyar társadalom máig nem heverte ki a holokauszt emlékét, azt, hogy egy „elfajzott ideológia nevében” brutális és értelmetlen módon rabszolgasorba döntötték és megfosztották az életétől több százezer, a „magyar közösséghez hű honfitársunkat”.

Felidézte: a magyar zsidó emberek a századok során vagyonukat és életüket áldozták a magyar szabadságért, magyar honfitársaikkal együtt harcoltak a csatatereken az 1848-49-es szabadságharcban és az I. világháborúban is.

A tárcavezető rámutatott: a holokauszt az a tükör, amelybe nem lehet „följajdulás nélkül” belenézni. A tükörből visszanéző arctól pedig „megkérdezhetjük”, hogy „megteszünk-e mindent azért, hogy többé ne ismétlődhessen meg a borzalom, és ”érezzük-e ma is a felelősségünket elődeink bűneiért„ – fogalmazott Nagy István.

Azt is mondta: ”máig marja„ a nemzet lelkiismeretét, hogy honfitársait átengedte egy olyan idegen hatalomnak, amely példátlan embertelenséggel elpusztította őket. Ez is lehet az oka, hogy ”mi magyarok mindennél többre tartjuk a békét, és nem akarunk soha többé idegen hatalmak marakodásának áldozatául esni.

Hozzátette: ma Magyarország biztonságos ország, ahol zsidók és nem zsidók is békében élhetnek. A kormány minden helyzetben elítéli a zsidó népet ért gyűlöletet, üldözéseket és antiszemita megnyilvánulásokat.

„A mi feladatunk, hogy olyan Magyarországot építsünk, ahol soha többé nem fordulhat elő, hogy az állam nem védi meg polgárait”, és ahol a jövő nemzedékei úgy nőnek fel, hogy a múlttal való szembenézést a nemzeti emlékezet részeként élik meg – hangoztatta Nagy István.

Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt: 78 év távlatából is felfoghatatlan, hogyan foszthattak meg embereket mindenüktől, emberi méltóságuktól és végül az életüktől is csak azért, mert zsidók voltak. Hogyan válhatott egy néhány évvel korábban befogadó országban zsidóellenessé a közhangulat, hogyan nézhették az emberek közönyösen, olykor kárörömmel, ahogy elhurcolják szomszédaikat, munkatársaikat.

Hozzátette: e kérdésekre külön-külön megvannak a válaszok, az összkép, a holokauszt tragédiájának teljessége mégis felfoghatatlan és talán feldolgozhatatlan. „A múlt itt van velünk és hat ránk”, és e hatás mérsékléséhez sokat és keményen kell dolgozni.

Az emlékezés és emlékeztetés mellett az egyik legfontosabb feladat  fellépni a világszerte terjedő antiszemitizmus és minden embertelen tett ellen, különösen most, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában  ismét fegyverek ropognak, amikor ismét „féltenünk kell életünket, biztonságunkat” – tette hozzá Grósz Andor.

A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket helyeztek el az áldozatok emlékfalánál.

 A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját 2001 óta minden évben április 16-án tartják, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.