Nagy-Románia Úzvölgyében

A román védelmi minisztérium hőskultusszal és hadisírgondozással megbízott fiókszervezete, az ONCE nemrég azzal állt elő, hogy 11 román katona fekszik az úzvölgyi temetőben. Ez már a negyedik, sziklaszilárdnak mondott adat a korábbi 142, majd 149, illetve az 52 után – ez utóbbira utal az úzvölgyi magyar temetőbe elhelyezett ötvenkét betonkereszt.

Igaz, a 11-es szám most nem a médián keresztül szivárgott ki. Ez már hivatalos közlés, amellyel a hamarosan bekövetkező bukaresti román–magyar szakmai találkozóra készül az ONCE, vagyis a Hősök Emlékének Országos Hivatala.

Kinek az érdeke?

Azt sohasem tagadta senki, hogy pihenhet román származású harcos is az úzvölgyi temetőben. Kovács Vilmos ezredes, a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka is utalt rá, hogy nyugodhat ott olyan erdélyi román katona, akit az osztrák–magyar közös hadseregbe, illetve a magyar honvédségbe soroztak be, mint a Monarchia polgárát vagy a Magyar Királysághoz tartozó Erdély lakosát. Történhetett ilyen sorozás a második bécsi döntés után is, és mint tudjuk, van néhány katonasír ebben a temetőben a második világháború idejéből is. Errefelé 1944-ben is nagy harcok dúltak. Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint persze ezzel az erővel magyar zászlókat és katolikus kereszteket is vihetne bárki román katonai temetőkbe. Hiszen sok besorozott csángó harcolt a román királyi hadseregben mindkét világháborúban.

A román állam igazságos rendezést ígér. De hogyan is fest ennek a beváltása? Carmen Dan belügyminiszter asszony saját szavai szerint vizsgálatot indított a június 6-i turbulens események felelősei ellen. Egyelőre azonban csak Grüman Róbertet, a Kovászna Megyei Tanács alelnökét és Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét büntette meg a csendőrség 3-3 ezer lejre (200-200 ezer forintra) a temető bejáratát elálló székely élőlánc és egyáltalán, a magyar fellépés szervezése miatt. Arról a csendőrségről, illetve azokról a román hatóságokról van szó, amelyekről azt állította Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője, hogy megbuktak június 6-án, mert nem tudták megfékezni a román demonstrálók erőszakos fellépését.

A Dăncilă-kabinet, vagyis a PSD és az ALDE (Szociáldemokrata Párt, illetve Liberálisok és Demokraták Szövetsége) alkotta kormánykoalíció túlélte az ellene indított bizalmatlansági szavazást. Az RMDSZ – a koalíció eddigi külső támogatója – a kormány ellen szavazott, amit Kelemen Hunor, a párt elnöke már korábban bejelentett, mert úgy látta, hogy az úzvölgyi temetőfoglalást nemcsak eltűrte, de titkosszolgálati úton támogatta is a bukaresti kabinet. Elemzők többek között Mircea Chelaru tábornokot, egykori román hadseregparancsnokot látják a háttérben, aki a rendszerváltás utáni új titkosszolgálat, az SRI osztályvezetője is volt. Nemrég megszólalt Șerban Nicolae, az PSD szenátora, szerinte a román emberek gyertyákkal és virágokkal érkeztek az úzvölgyi temetőhöz június 6-án, hogy részt vehessenek a hősi parcella felszentelésén, ezt azonban meg akarták akadályozni az erőszakos magyarok. A román pártok – ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül – igyekeznek politikai előnyt kovácsolni a magyarellenességből, ami általában sok szavazatot hoz a konyhára. Ám létezik olyan elemzői forgatókönyv is, amely szerint az úzvölgyi válságot az ellenzék robbantotta ki a titkosszolgálaton keresztül, abban reménykedve, hogy így sikerül leválasztani a kormánykoalícióról az együttműködő RMDSZ-t, és akkor távoznia kell Viorica Dăncilă kormányának…

Megtörnék a székelyeket

Van még néhány forgatókönyv-variáció. Az egyik szerint Dormánfalva (Dărmănești) polgármesterének egyszerű terjeszkedési vágya és sovinizmusa áll az úzvölgyi temetőgyalázás mögött. Egy másik szcenárió viszont kiszélesíti a horizontot. Eszerint az úzvölgyi konfliktus az első lépcsője a még egységes magyar szigetként nyelvét és kultúráját szívósan őrző Székelyföld elleni támadásnak. Amit sürget Székelyföld autonómiatörekvése és az a most napvilágot látott követelés, hogy a magyar váljék hivatalos, regionális nyelvvé a régióban. Cristian Teodorescu marosvásárhelyi író (magyar anya, román apa és román tudat) az úzvölgyi eseményeket román provokációnak véli, és úgy tapasztalja, hogy a román közvélemény – kivéve a megtévesztettek seregét – elítéli Dormánfalva erőszakos temetőfoglalását. Igent mond a multietnikus békére, de a székely autonómiakövetelés már vörös posztó a szemében. Időközben lezajlott egy tüntetés Kolozsvárott is, az etnikumok közti béke jegyében. Olyan jelszavakkal, hogy „nem fogjuk leköpni a szomszédainkat, a barátainkat”. Kérdés persze, mit jelent a multietnikus béke. Toleranciát vagy asszimilációt?

További elméletek is vannak. Például hogy Székelyföld gerincének megtörése nemcsak belső területhódítás lenne, de győzelem a magyar kormány felett is, ami kivívná az EU föderalista köreinek elismerését. A román elit rögtön fel is emelte a szavát az ellen, hogy 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította a magyar parlament. Az előnyök, jutalmak keresése errefelé történelmi hagyomány, még Sztálin is azt állította, hogy románnak lenni nem nemzetiséget, hanem foglalkozást jelent…

Az úzvölgyi eseményekről hallgat Brüsszel, de hallgat a hőskultuszáról híres Egyesült Államok is. Számára fontosak a Romániában létrehozott katonai bázisok, rakétaállások, hiszen csak egy puskalövés innen Oroszország. Juval Noah Harrari izraeli sztártörténész szerint magasabb hőfokra is hághat a feszültség. Egy bukaresti előadásán azt mondta, ha összeomlik az unió, akkor kitör a román–magyar háború…

Szerepet játszhat az eseményekben a Nagy-Románia-koncepció is, amely végigkíséri az 1859-ben született mai Románia történetét, nem halt ki Ceaușescu politikája alatt sem, és jelen van az immár uniós román elit vágyálmaiban is. Andrej Szafonov moldovai történész szerint Románia most például Észak-Bukovinát szeretné megszerezni. A Nagy-Románia-koncepció mellesleg a Tiszánál húzná meg az ország nyugati határát.

A forgatókönyvek egyébként nem zárják ki, sőt, erősítik egymást. A román fölényre törekvés mindenütt észlelhető, erőszakos kiépítése ellen tiltakozott múlt héten, a magyarok csíkszeredai tüntetésén Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, amikor azt mondta, hogy a székelyeknek nem kellenek az idegen helytartók, ezért követelik Jean-Adrian Andrei Hargita megyei prefektus lemondását, aki nem a honos lakosság érdekeit képviseli. A demonstrálók visszakövetelték az állam kezelésébe került úzvölgyi temetőt, de felszólították a hatalmat a megyehatárok megváltoztatásának felülvizsgálatára is, mert ebben rendre a magyar többségű települések jártak rosszul. Él a félelem: ma temető, holnap föld és erdő, holnapután ingatlanok… Az EMNP elnöke úgy véli, erélyesebb fellépésre van szükség, a köztereken kell hallatniuk a hangjukat az erdélyi magyaroknak.

Idetartozik, hogy Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt politikusa és az RMDSZ parlamenti képviselője levelet írt a törvényhozás tagjainak, illetve Klaus Iohannis államfőnek és Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonynak a román–magyar megbékélési folyamatok mielőbbi megindításáról.

Sűrű partváltások

Akár úgy is tűnhet egyeseknek, mintha az úzvölgyi temetőfoglalás az őszinte román hőskultusz jele lenne. Miközben van egy kicsi, de valóban román katonatemető 10-15 kilométerrel arrébb, az idővel tóvá változtatott Úzmezőnél. Romos és elhanyagolt, ahogy Tőke Ervin, az EMNP országos alelnöke is utalt rá. Csak azok a nyughelyek érdekesek, amelyekben magyar katonák pihennek? A Hír TV csúcsműsorai, a Sajtóklub és a Háttérkép is foglalkozott a konfliktussal. Itt Boros Imre, a romániai viszonyokat jól ismerő közgazdász elmondta, a román elit gondolatai mindig a haszon körül forognak. Boros Imre hozzátette, Bukarest mindig jól jött ki sűrű köpönyegforgatásaiból. Minden pártváltásán nyert valamit, és ha ezt nézzük, akkor Románia az első világháború abszolút győztese Európában.

De mi lesz a harcok hőseivel? Csomortányi István, az EMNP elnöke elmondta, hogy tavaly, a sztálingrádi csata román halottainak újratemetésénél egyszerű kartondobozokba helyezték a katonák földi maradványait. A felháborodott román közvélemény korrupciót kiáltott. Lehetnek illúzióink ezután?