Soha nem volt nagyobb szükség az összefogásra, mint napjainkban, minden eddiginél komolyabb próbatétel jöhet, „Európa felett ismét viharfelhők gyülekeznek” – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke szerdán az Országházban.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán (archív)

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A Megbékélés és fejlődés – a horvát-magyar kiegyezés 150. évfordulója címmel megrendezett konferencián köszöntőjében a házelnök kiemelte: a liberális történetfilozófia művelőinek várakozásaival szemben a történelem mégsem ért véget. A kérdés csak az, hogy „mi, közép-európai nemzetek szerepelünk-e benne a jövőben saját jogunkon, saját nyelvünkkel és kultúránkkal” – vetette fel.

A házelnök azt mondta: ilyen időkben a szomszédjával nem lehet rosszban az ember. Még akkor sem, ha vannak vitás kérdéseink, s ezek között vannak súlyos kérdések is – tette hozzá.

Felidézte: „mi, magyarok és horvátok az elmúlt nyolc évszázadban voltunk egy államban, voltunk külön államban; voltunk barátságban, voltunk ellenségek; voltunk változó szövetségekben, hol azonos oldalon, hol ellenfelekként”. 150 évvel ezelőtt mindkét nemzet politikai osztályában megérett a felismerés: „ha nem akarjuk, hogy eltűnjünk Európa történelmi porondjáról, akkor ki kell egyeznünk egymással” – emlékeztetett.

Megjegyezte: ma ezt a kiegyezéses állapotot az ugyanazon szövetségi rendszerekhez tartozásunk garantálja, de ez csak egy keret, amelyet közösen kell megtölteni tartalommal.

Kövér László arról is beszélt, hogy térségünk történelmének egyik állandó feszültségét az a kettősség adja, hogy miként őrizhetjük meg nemzeti közösségünket, anyanyelvünket, kultúránkat, hogyan biztosíthatjuk érdekeink érvényesülését, miközben a nagyhatalmi törekvések ellen csak egy nagyobb integráció biztosíthat védelmet. „Nem jó, ha egy nemzet a sorsát nem intézheti teljes önállósággal, de ennél már csak az rosszabb, ha egyenként válunk terjeszkedő birodalmak alávetettjeivé” – fogalmazott.

Mint mondta, az első világháború befejeződésével „véget ért a közös államélet, de nem ért véget a sorsközösség”. Elsősorban azért, mert mindkét állam területén élnek nemzeti kisebbségeink, akikért kölcsönös felelősséggel tartozunk. A 21. században csak úgy tudunk együttműködni, „ha biztosak vagyunk önmagunkban, és szeretjük azt, ami a miénk, ugyanakkor tiszteletben tartjuk azt, ami másoknak fontos” – magyarázta.

A házelnök szerint a sorsközösség nem ért véget azért sem, mert Közép-Európában, ha „meg akarjuk őrizni szabadságunkat a térségünket átjáróházként használó birodalmakkal, s azok 21. századi megjelenési formáival szemben, újra meg újra meg kell találnunk az összefogás lehetséges megoldásait”.

Úgy látja, el kell dönteni: „a nemzeti érdekeink védelmére és érvényesítésére irányuló stratégiáinkat az egymással való kompromisszumokra épülő együttműködésre építjük-e, vagy rossz hagyományainkat követve, magunkat különböző, támogatást ígérő nagyhatalmi protektoroknak alárendelve próbálunk fölébe kerekedni szomszédainknak és sorstársainknak”. Nincs harmadik út – tette hozzá. 

Kövér László azt mondta: a magyar-horvát kiegyezés történeti és eszmei hagyatéka segíthet abban, hogy „egymásrautaltságunk a jövőben se teher, hanem erőforrás legyen nemzeti céljaink elérésében”. Kapcsolatainkban szilárd alapokra van szükség, amelyeket csak a magyar és a horvát parlamentek és kormányok, önkormányzatok és a társadalom irányában felvilágosító munkát vállaló értelmiség, a történészek, véleményformálók és pedagógusok szoros együttműködésével teremthetünk meg – közölte.

Gordan Jandrokovic, a horvát nemzetgyűlés, a szábor elnöke hangsúlyozta: ma Horvátország és Magyarország önálló szuverén államok, európai uniós tagállamok, és már objektíven lehet megítélni a 150 évvel ezelőtti történéseket. A magyar történelem a horvát része és fordítva – tette hozzá.

Úgy vélte, a magyar-horvát az egyik legtartósabb államjogi közösség volt, Közép-Európa aktív politikai tényezője volt, és ma is a két nemzet szoros együttműködése a cél.

Mint mondta, közös életünkben voltak konfliktusok, nézetkülönbségek, de sok volt a közös eredmény, siker is, ilyen volt például a szigetvári csata. 

A szábor elnöke szerint a kiegyezés a horvát politika nagyobb részének a célok nem teljes megvalósítását jelentette, és az egyezmény ellentétes reakciókat váltott ki Magyarországon is, de egy hosszú instabil korszakot zárt le. A kiegyezés olyan stabil alapot adott, amelyre intenzív reformok épülhettek a fejlődés és a modern polgári társadalom létrehozásának érdekében – mutatott rá.

Gordan Jandrokovic kiemelte: remélhetőleg folytatódik a magyar és horvát történészek tudományos együttműködése, ahogyan Magyarország és Horvátország sok más területen is jól együttműködik. Ez különösen fontos a mai, egyre több kihívással teli világban, amikor felértékelődnek a partnerségek, barátságok – fogalmazott.

Megjegyezte: Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn lezajlott zágrábi látogatása újabb lendületet adhat a kétoldalú kapcsolatoknak.