Navracsics Tibor országjárása debreceni állomásán újságíróknak arról beszélt, túl kell lépni Magyarországon azon, hogy az egyes városok, akár azonos térséghez tartozó különböző városok is egymás ellen indulnak, egymással szemben hajtanak végre fejlesztéseket, egymás ellen versengenek forrásokért.

Hirdetés

A miniszter szerint egyre nagyobb körökre – városok, agglomerációk, vármegyék, régiók – meghatározva kell összehangolt fejlesztéseket és fejlesztési terveket készíteni.

Hozzáfűzte: ez teszi lehetővé, hogy ne párhuzamosan finanszírozzanak fejlesztéseket, hanem megerősödjön a térségi feladatellátás, és emelkedjen a szolgáltatások színvonala.

Helyi kérdésekről szólva Navracsics Tibor azt mondta, Debrecen óriási lehetőségek előtt áll. Tudatos építkezés eredményeként a város kulturális, egyetemi, kutatási-fejlesztési és innovációs központtá vált, és a jelenleg is folyó komoly beruházások révén minden esélye megvan arra, hogy jelentős ipari központ legyen.

Korábban írtuk

A tárcavezető ugyanakkor figyelmeztetett arra: a nagy volumenű beruházásoknak nem szabad „élhetetlen környezetet” létrehozniuk.

Navracsics Tibor emlékeztetett arra a kormányzati célra, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Unió egyik legélhetőbb tagállamává váljon, bár – jegyezte meg – a koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború miatt ebben lehet némi csúszás.

Magyarország közelgő európai uniós elnökségéről szólva ismertette azokat a szakpolitikai feladatokat, amelyek a magyar nemzeti érdek szempontjából fontosak, mint a demográfia, a védelem, a migráció kérdései, vagy a kohéziós politika. Ezek a magyar érdekeknek megfelelő, de európai érdeket is szolgáló kiemelt elnökségi feladatok – mondta a miniszter.

Másik fontos kérdésnek tekinti a miniszter a magyar elnökség idején az Európai Unió intézményeinek megújítását. Úgy látja, az új bizottság november-decemberre állhat fel, ebben a folyamatban az elnökséget adó ország inkább a háttérből segíti, koordinálja a folyamatokat – mutatott rá.

Kérdésre válaszolva Navracsics Tibor azt mondta, megítélése szerint a kohéziós politika és az unió bővítése két különböző terület, amelyeket el kell választani egymástól, az előbbi nem köthető politikai feltételekhez.