Gyermekei szeme láttára vertek halálra egy tiszavasvári tanárt Olaszliszkán

Fekete zászlót lenget az októberi szél a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola homlokzatán. A folyosón egy asztalon mécsesek, gyertyák és virágok között egy fotó, valószínűleg tablókép. Egy nyílt arcú férfi mosolyog rajta. Szögi Lajos, az iskola biológia-földrajz szakos tanára negyvennégy évet élt.

Megilletődve nézzük a derűs arcú, a képen Bocsaki-viseletben látható tanár portréját, amit a pislákoló lángok különös módon világítanak meg. Nemigen lehet megszólalni ilyenkor, különösen annak, akit kívülállóként érint meg a tragédia. Sötétedik már, az iskola épületében kevesen vannak. Két fiatal nő távozóban újabb gyertyát gyújt, könnyet törölnek ki a szemükből. Egy negyven év körüli férfi csöndesen megáll a fényképpel szemben, kezét összekulcsolja. Imádkozik.

– Egy kutyával sem tennének ilyet! – mondja felindultan egy takarítónő, akit a brutálisan meggyilkolt Szögi Lajosról kérdezünk. – A tanár úr nagyon kedves, csöndes, szerény ember volt, aki csak azt nézte, hogyan segíthet másoknak. Felfoghatatlan, hogy épp vele… – mondja, de a mondat vége sírásba fordul. Kis idő után annyit még hozzátesz: – Milyen világ az, ahol egyesek mindent megengedhetnek maguknak?

– Ha valaki meghal, az emberek gyakran kiszínezik, megszépítik az elhunyt jellemrajzát. Nekünk erre nincs szükségünk. Jobb kollégát, szolgálatkészebb, csöndesebb embert soha nem ismertem – mondja lehajtott fejjel Halász László, a Kabay János Általános Iskola igazgatója. – Csodálatos ember volt. A családja és a természet volt a mindene. Nem olyan régen Németországban voltunk az ottani testvériskolánk meghívására. Egy szobában voltunk elszállásolva. Rengeteg élményben, programban volt részünk, mégsem volt olyan nap, hogy ne beszélt volna rajongva a feleségéről, a gyermekeiről. Példás családi életet élt, négy generáció lakott együtt náluk, hiszen még a nagyszülei is élnek. Olyan ember volt, aki kenyeret sütött odahaza a családjának. Jellemző volt rá, hogy az erdőben sétálva egy kis sárga virágnak is felhőtlenül tudott örülni. Rendíthetetlen nyugalomban élt, soha nem volt egy hangos szava, még idegesnek sem láttam soha – emlékezik kollégájára és barátjára Halász László.

A testnevelőtanár megrendülten, lehajtott fejjel, lassan formálja a szavakat. Az ő szemében is könny reszket.

Szögi Lajos 1986 óta tanított a tiszavasvári Kabay János Általános Iskolában. A biológia és a földrajz tudományára oktatta a diákokat, akik rajongásig szerették az örökké derűs, mindig csöndes szavú férfit. Nem csoda, hiszen az elméletet a gyakorlatban is bemutatta az iskolásoknak, akiket gyakran elvitt a közeli Zemplénbe hétvégi kirándulásokra. A Természetvédők Országos Találkozójának főszervezője volt, s elnöke a Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének. Kollégái egytől egyig nagyra becsülték és szerették, olyannyira, hogy az iskola közalkalmazotti tanácsának elnökévé választották. 2002-ben Vasvári Pál-emlékplakettel tüntették ki.

Lincselés az alvégen

Szögi Lajos húsz éve élt boldog házasságban. Hitvese, aki ugyancsak pedagógus, a tiszavasvári óvodában dolgozik, három leánnyal ajándékozta meg; a legidősebb tizenhat, a középső tizennégy, a kicsi ötéves. A tiszavasvári tanár vasárnap a barátjánál lévő nagylányért indult Olaszliszkára. A húgok is édesapjukkal netán a varázslatos tájban gyönyörködtek – nem tudjuk, miről folyt a szó útközben. Tiszavasvári után sorra következnek a települések: Tiszalök, Tokaj, Bodrog-keresztúr, majd a 37-es út, végül a szegi, majd a szegilongi letérőt elhagyva Olaszliszka. Az autó a Kossuth Lajos utcán haladt, a szemtanúk és a helyszínelés másnap is látható krétanyomai tanúsága szerint meglehetősen lassan, hiszen sehol egy hirtelen féknyom. A falunak ezen a részén, az úgynevezett alvégen számos cigány család él. Hirtelen egy tizenkét éves cigánylány került kerékpárral az autó elé. A jármű elsodorta a gyereket. Szögi Lajos kiszállt, hogy megnézze, nem esett-e baja a semmiből előkerült cigánylánynak. Az felugrott és elszaladt. A tanár visszaült, ám ekkor ott termett a lány bátyja és egy másik rokona. Ordítoztak, kirángatták az autóból Szögi Lajost és ütötték, rúgták, ahol érték.

A férfi erőtlenül a földre került, miközben lányaiért aggódott. Az ötéves és a tizennégy esztendős gyermekek reszketve könyörögtek apjuk életéért. „Ne bántsátok az apukámat!” – kiabálta kétségbeesetten a nagyobbik, de a támadókat már sodorta magával a vak gyűlölet. Eközben pillanatok alatt több tucatnyian tódultak elő a cigánysor házaiból, hogy megnézzék, társaik hogyan végeznek ki egy védtelen embert. Az emberi mivoltukból kivetkőzött lincselők a mindenkinek segítő, csöndes tanárember fejét rugdosták. Szögi Lajos néhány perc múlva halott volt.

Vér az úton

Olaszliszka ezernyolcszáz lelkes község a vadregényes Bodrog partján, Sárospataktól délre. Nevét valószínűleg a középkorban ide települt vallonokról kapta, akiket a helyiek nemes egyszerűséggel olaszoknak neveztek. Jelenlétükre utal Bodrogolaszi neve is. Olaszliszka a tokaji történelmi borvidéken fekszik, természeti adottságai alapján akár idilli hely is lehetne.

– Olaszliszka gyönyörű helyen, a Zemplén lábánál fekszik. 1990-ben kétezer fő körül volt a falu lakossága, ez mára ezernyolcszáz alá csökkent. Ebből a cigányok lélekszáma meghaladja az ötszázat. Ennek ellenére különösebb konfliktusok cigányok és magyarok közt nem voltak, igaz, egy-egy kirívó eset előfordult – mondja Fekete Gyula polgármester. A település elöljárója láthatóan elkeseredett, amiért Olaszliszka most egy kegyetlen gyilkosság kapcsán került a lapok címoldalára.

– Hangsúlyozom, hogy ezt a szörnyűséget nem az olaszliszkaiak és nem is az olaszliszkai cigányok követték el, hanem azok közül néhány gazember, akikre a törvény remélhetőleg a lehető legnagyobb szigorral sújt le – szögezi le Fekete Gyula. – Ugyanakkor tény, hogy azokban a korábbi esetekben, amelyek mélyen megrázták az itt élőket – legyen szó gyilkosságról vagy brutális verekedésről – az elkövetők cigányok voltak. A többség azonban megpróbál beilleszkedni, normálisan élni.

Ez persze nem könnyű, hiszen a faluban igen nagy a munkanélküliség. Mintegy kétszázan részesülnek rendszeresen segélyben, de sokan vannak, akik nem regisztráltatták magukat, bár nincs munkájuk. Aki teheti, napszámba jár, de ez csak idényjellegű munka, megélni nem lehet belőle. S a napszám sem sok, átlagosan napi háromezer forint. A munkanélküliség egyébként nem csak a jellemzően képzetlen cigányokat sújtja, hanem a magyarokat is. Az időről időre előforduló brutális támadások és a vasárnapi gyilkosság elkövetői között azonban a magyarok nem képviseltetik magukat. Úgy tűnik tehát, hogy a szociális helyzettel nem lehet megmagyarázni a bűncselekményeket.

A Kossuth Lajos utcát hétfőn délután vakító napsütés ragyogta be. Az itt lakók behúzódtak házaikba, bár máskor errefelé állandó a lárma. A ház előtt, ahol a brutális gyilkosság történt, cigány csoport álldogál. Tanácstalanok és riadtak.

– Higgye el, nagyon sajnáljuk, ami történt. De már nem tudjuk visszacsinálni – mondja egy negyven körüli ember a csoportból. – Azért történt ez a baj, mert az az ember nem állt meg, amikor elütötte a kislányt, pedig az autó egészen az árokig dobta. Oda, ni! – mutat néhány méterrel odébb.

Ezt az állítást azonban a rendőrségi vizsgálat nem támasztja alá, hiszen az autón semmi nyoma annak, hogy elütött volna valakit.

– Néhány évvel korábban már elütöttek itt egy romát, aki meghalt. Ezért voltak olyan idegesek a kislány rokonai – magyarázza egy fiatal cigány nő.

– Sok itt a baj, a feszültség, nincs munka, az emberek ezért idegesek, könnyen csinálnak bajt – teszi hozzá egy idősebb férfi.

A cigányok szerint Szögi Lajos a kislány állítólagos elütése után továbbhajtott, ekkor ugrott föl a motorháztetőre a lány bátyja, hogy megállítsa az autót. Azt viszont határozottan tagadják, hogy a járművet összetörték volna. Az út szélén ennek ellenére üvegtörmelék van, amelyről első látásra minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy ez bizony egy szélvédőből származik. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság hétfői miskolci sajtótájékoztatóján megmutatta az újságíróknak a járművet. Első szélvédője berepedve, a hátsó teljesen hiányzik. A cigánysor lakói ennek ellenére váltig állítják, hogy az autóhoz senki nem nyúlt. Akkor nyilván csoda történt.

Az út túloldalán két idős férfi virágokat helyez el. Közelebb lépünk, hogy megnézzük, miért pont ott róják le kegyeletüket. Megrázó a látvány. Az út szélén hatalmas vérfolt emlékeztet a gyilkosságra. Szögi Lajos vére.

Cigánybűnök

Az állítólagosan elgázolt kislányt a sátoraljaújhelyi kórházba vitték be megfigyelésre. Orvosi vélemények szerint csupán nyolc napon belül gyógyuló könnyű zúzódásokat szenvedett.

A rendőrség ezúttal gyorsan akcióba lendült. Kompoltiné Jakab Ilona, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője érdeklődésünkre óvatosan fogalmazott. Azt mondta, egyelőre még csak gyanúsítottakról lehet beszélni, a nyomozás tart. Ennek pillanatnyi állásáról nem kívánt nyilatkozni, azt azonban elmondta, hogy három embert vettek őrizetbe. Lapunk információi szerint ez a három ember a 36 éves Horváth Dezső, a 21 éves Szarka András, valamint a 18 éves Horváth Dezső. Utóbbi két héttel a gyilkosság előtt lett az olaszliszkai cigány kisebbségi önkormányzat képviselője a Roma Polgárjogi Mozgalom színeiben. A szervezet vezetője, Horváth Aladár közleményt adott ki a gyilkosság után. Ebben a Roma Polgárjogi Alapítvány nevében együttérzését fejezi ki Szögi Lajos családjának. „Elítéljük a súlyos bűncselekményt, és elvárjuk a hatóságoktól – mint minden más bűncselekmény esetében – az alapos és jogszerű vizsgálat lefolytatását, az elkövetőknek a felelősségre vonását. (…) Mi, romák és nem romák, hazánk nyugalma és békéje iránt elkötelezett állampolgárok felhívással fordulunk minden polgártársunkhoz, az ország felelős intézményeihez, hogy következetesen szerezzünk érvényt a magyar jogállamiság normáinak, az erőszakmentesség írott és íratlan szabályainak” – áll a közleményben.

Lapunk szerette volna megszólaltatni Dancs Mihályt, a Roma Polgárjogi Mozgalom megyei vezetőjét, de mobiltelefonján elérhetetlennek bizonyult.

Olaszliszkán az elmúlt években több bűncselekmény is történt. Ezek távolról sem voltak olyan kedélyesek, mint az olasz-liszkai „csodarabbi”, Friedländer Hermann esete, aki az 1920-as években jó pénzért tanácsokat adott a közelről s távolról hozzá siető megszorultaknak, s mert javaslatai rendszerint szerencsét hoztak, csodájára járt a sajtó, mígnem kiderült, hogy a pénzhamisításba keveredett. Az utóbbi esztendők bűncselekményei véresek és kegyetlenek voltak, s az elkövetők minden esetben a helybéli cigányok közül kerültek ki.

Május elején Olaszliszkán két cigány gyerek vascsővel és karóval vert össze egy részeg férfit saját háza udvarán, mert hiába követeltek tőle pénzt, nem adott nekik. Az áldozatnak keze-lába eltörött. A rendőrség csak a kórházba szállítás után értesült a bűncselekményről, mert a bántalmazott férfi és annak felesége nem mert följelentést tenni. A tettesek megúszták a felelősségre vonást, mivel még egyikük sem töltötte be a tizennegyedik életévét.

Néhány héttel később ugyanez a két cigány gyerek cigarettát követelt egy nőtől, majd miután nem adott nekik (merthogy nem dohányzik), őt is brutálisan helyben hagyták. Ezután a jegyző intézkedése nyomán nevelőintézetbe vitték a két kegyetlenkedő gyereket.

Két esztendővel ezelőtt is történt hasonló bűncselekmény, akkor egy idős házaspárt akart kirabolni két cigány férfi. Az öregeket a lakásban talált hokedlival ütlegelték, értékeiket követelve. A védtelen öregek életét csak a szomszéd mentette meg, akinek kiáltozására a támadók elmenekültek.

Tavaly decemberben három, 8 és 10 év közötti cigány gyerek sírköveket döntött le az olaszliszkai temetőben, az idei árvízkor pedig hét olaszliszkai cigány férfi a kiürítést kihasználva sertéseket lopott Zalkod-ról. Ez egyébként árvíz idején rendszeresen előfordul egy helybéli férfi szerint.

Lapunk birtokába került egy olyan információ is, amelynek esetleg köze lehet a vasárnapi gyilkossághoz. Eszerint a 37-es út mentén fekvő falvakban többször előfordult, hogy bűnöző életmódot folytató cigányok gyerekekkel balesetet színleltettek, hogy így megállítsák, majd kirabolják az autókat. Annyit mindenesetre tényként állapíthatunk meg a történtekből, hogy bizonyos bűncselekménytípusok és elkövetési módok sokkal gyakoribbak a cigányság körében, mint más népcsoportoknál. Ezt számos szociológiai kutatás is alátámasztja, például dr. Póczik Szilveszter kriminológus Cigány integrációs problémák (Kölcsey Intézet, 2003, Budapest) című munkája, amelyben egy, a váci börtönben készített felmérés alapján ezt olvashatjuk: „A kriminalisztikában már korábban ismert volt, hogy a cigányok elkövetési módjainak vannak bizonyos minőségi és mennyiségi jellemzői, egyebek között az indokolatlan brutalitás és rombolási hajlam. (…) A cigány bűnelkövetők oroszlánrésze (70-80 %) egy kimondottan kriminális életvitelt folytató szubkultúrából került ki, ezt támasztotta alá a visszaesők, többszörösen visszaesők rendkívül magas aránya is. (…) Míg a magyar csoportban csak az indulati cselekmények esetén – tehát a teljes bűnözési mező egy szegmensében – mutatkozik felfokozott, romboló agresszió, addig az aszimiláns és a cigány csoport bűnelkövetésének valamennyi lényeges területén fokozott agresszivitás nyilvánul meg. (…) Az asszimi-láns és a cigány csoportban a bűnismétlők aránya egyaránt mintegy 80%, a magyar csoportban talált érték majd’ kétszerese.”

Ezek a kutatási eredmények önmagukért beszélnek. Ebben a helyzetben megkerülhetetlen a törvényhozás felelőssége. A politikai pártok közül lapzártánkig csak a Magyar Demokrata Fórum és a Jobbik Magyarországért Mozgalom szólalt meg. Az MDF részvétét fejezte ki Szögi Lajos családjának, a brutálisan meggyilkolt tiszavasvári tanár ugyanis a párt jelöltje volt a helyhatósági választáson. A Jobbik szerint „az Olaszliszkán történtek, a magyar-csanádi lány bestiális kivégzése, a cigányok által sűrűn lakott térségekben kirobbanó sorozatos tömegverekedések a kormányzati romapolitika totális csődjét jelentik” és ezért a párt „egy gyökeresen új szemléletű és szisztematikus” cigánypolitikát követel.

Abban mind az olaszliszkai polgármester, mind a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola igazgatója, mind a megszólaló cigány és nem cigány szervezetek képviselői egyetértenek, hogy a törvénynek példás büntetést kell kiszabni a gyilkosokra. A halált okozó súlyos testi sértés, illetve erős felindulásból elkövetett emberölésért a büntető törvénykönyv szerint kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést lehet kiszabni, míg „sima” emberölésért öttől tizenöt évig terjed a büntetés. Egyelőre még azt sem tudni, pontosan kiket és mivel fognak meggyanúsítani. Az elmúlt tizenhat év hasonló esetei azonban azt mutatják, hogy az ítéletekből hiányzott az elrettentő erő. Amikor például 1993. augusztus 23-án Kecskeméten két cigány nő és egy férfi fényes nappal karókkal agyonverte a tizenhat éves Kiss Norbertet, akkor három és fél év volt a legsúlyosabb büntetés, amit kiszabott a bíróság. Ez most már kevés lesz. Mert igaz ugyan, hogy Szögi Lajost már a legszigorúbb büntetés sem hozhatja vissza családjához és tanítványaihoz, de az elrettentés talán megmentheti a jövőbeni potenciális áldozatok életét.

Ágoston Balázs

Nincs tovább

Bencsik Gábor

Olaszliszkán tragikus módon véget ért a politikai hazudozás egy újabb fejezete. Igazságra, bölcsességre, őszinteségre van azonnal szükség, különben ez az ügy is úgy szakad ránk, mint a nemzetgazdaság. Ha nem vigyázunk, a gyilkos indulatok gyilkos indulatokat szülnek, és Magyarországot a mélybe rántja a gyűlölet örvénye. Ezért nincs tovább. Azonnal cselekedni kell.

A magát liberálisnak valló politikai formáció fényévekre távolodva a szabadelvűségtől, új kánonokat kényszerített Magyarországra. Szent inkvizícióként őrködik e kánonok betartása felett, csak saját felszentelt papjainak engedi meg, hogy azokat magyarázzák, és mindazokat, aki e kánonok ellen szólni mernek, eretnekként máglyára küldi.

Az egyik ilyen kánon a következő: a magyar többségi társadalom rasszista előítéletekkel áll szemben a cigányokkal, akiket ezért minden erővel meg kell védeni. És jönnek a tilalmak. Tilos arról beszélni, hogy a cigányok között egy nagyságrenddel gyakoribb a bűnözés, mint bármely más etnikum körében. Tilos arról beszélni, hogy a cigányok jelentős hányadának sokkal rosszabb a munkamorálja, mint a többi népeké. És tilos arról beszélni, hogy a cigányok között sokkal magasabb fokú az agresszivitás, mint bármely más körben.

Pedig ezek a jelenségek szociológiai módszerrel könnyűszerrel mérhetők, számszerűsíthetők. A magát liberálisnak valló politikai formáció értelmiségi szabadcsapatokkal megtámogatva azonban minden eszközt latba vet, hogy ezeket a kérdéseket még csak fel se merjék vetni, nemhogy a vizsgálatokat lefolytatnák. És ebben elmennek a végső határig. Az emberélet sem drága. Amikor a zámolyi romák agyonvertek egy embert, a magukat liberálisnak vallók hőst csináltak a gyilkosokból, ráadásul az egész világ előtt rasszizmussal vádolták meg a többségi nemzetet.

Szociológiai vizsgálatok persze vannak. Mind azt méri és vizsgálja, hogy a többségi nemzet hogyan nyomja el a cigányokat, hogyan akadályozza előmenetelüket, hogyan szorítja őket a megbélyegzettség gettójába. Az ilyen kutatásokra mindig akad ösztöndíj, támogatás, eredményeik közzétételére mindig jut pénz. A valódi kérdések azonban nem vethetők fel. Aki megkísérli, az biztosan számíthat a kiközösítésre.

Az emberek azonban nem vakok. Arra rá lehet kényszeríteni őket, hogy a nyilvánosság előtt hazudjanak, tagadják le valódi véleményüket és papagájként szajkózzák a liberális kánon szövegeit, bizalmas körben azonban kimondják valódi gondolataikat. És azoknak a szent szövegekhez semmi közük.

A hazugság szorításában szörnyű gyúanyag halmozódik fel Magyarországon. A gyűlölet parazsa izzik a hamu alatt. A lelkekben már tüzek égnek, és nem lehet tudni, mikor csapnak ki onnan, mikor futnak fel a cigánysor házainak tetejére.

Meg kell védenünk Magyarországot ettől az apokalipszistól, meg kell védenünk a többségi nemzetet, és meg kell védenünk a cigányokat is. A tiszavasvári tanár halála több, mint amit elviselnünk szabad. A magát liberálisnak valló politikai formáció hazugságdiktátumának véget kell vetni. Hozzá kell látni az igazság kimondásához.

Ez az igazság azonban nem ellenkánon. Nem arról szól, hogy a szegény többségi nemzetet terrorizálja egy kriminalizált, lusta, agresszív kisebbség. Az igazság nagyon bonyolult és összetett. Itt mindenki mulasztásban van, mindenkinek akad tennivalója. A többségi nemzet valóban bűnös módon elhanyagolta a magyar cigányság dolgait. A helyzet javítására sokkal több pénz, energia, bölcs elszánás kell, mint eddig. De szent kánonok nincsenek. Az igazságot akkor is ki kell mondani, ha fájó, ha zavarba ejtő, ha elsőre azt sem tudja az ember, mit kezdjen vele.

Sok más kutatási program mellett el kell végezni azokat a kutatásokat is, amelyek a magyar cigányság munkamoráljáról, agresszivitásáról és a törvényszegéshez való viszonyáról adnak őszinte képet. Anélkül, hogy tudnánk, hol állunk most, lehetetlen kideríteni, hogyan juthatunk el egy elfogadható állapotba.

Az olaszliszkai tragédiáról tudósító híradások kivétel nélkül megkerülték, hogy kimondják: cigányok verték agyon a tanárt. Csupán egyik-másik alkalmazott trükköket arra, hogy ezt a tényt mégis érzékeltesse, anélkül hogy a kánon inkvizítorai lecsaphatnának rá. Pedig mindnyájan tudjuk: a történtek kizárólag a cigányság társadalmi mechanizmusaiból, magatartásmintáiból vezethetők le. Ha ezt nem mondjuk ki, ha a bajt nem próbáljuk a gyökerénél orvosolni, az eset újra és újra meg fog ismétlődni. És azt a cigány vezetőknek is látniuk kell: ha robban a társadalmi feszültség, annak a cigányok lesznek a vesztesei.

Nem várhatjuk meg, amíg idáig jutnak a dolgok. Eljött az őszinte szavak ideje. Többségiek, cigányok, mindnyájunk közös érdekében.