A világörökség részévé válik a komáromi erőd

Meghajolt előtte a török hadsereg, a hódító poroszok, de még a nagy Napóleon is. Végsőkig a magyar szabadság utolsó szigete volt – sem csellel, sem erővel nem sikerült bevenni a komáromi várat. Európa legnagyobb kiterjedésű katonai műemléke talán elnyerheti méltó helyét a jelenben is. A két országot összekapcsoló védmű jövőre felkerülhet az UNESCO világörökség-listájára. A két Komárom pedig addig sem tétlen, megkísérlik restaurálni és lakhatóvá tenni a több mint tízezer négyzetméteres vármagot.

Ott, ahol két folyó találkozik, előszeretettel alapítottak városokat már az ókortól. Komárom, amely a Duna és a Vág mentén fekszik, helyt adott már római, kelta és avar telepeseknek is. A hazatéréskor pedig kun törzsek birodalma lett. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint, Árpád Ketel vezérnek jelölt a folyóközben szállásterületet. Ketel hat másik kun törzzsel együtt Kijev alatt csatlakozott a honszerző magyar törzsekhez. Komárom megalapítása Ketel fia, Alaptolma nevéhez fűződik. A Kuma folyó mellől származó Ketel nemzetség otthona iránti tisztelettől övezve Kumarumnak – mely Kuma városát, Kuma népét jelentheti – nevezte el lakhelyét. A folyók olyannyira meggazdagították az itt élőket, hogy földvárukat az elsők között alakították át kövek segítségével. IV. Béla 1265-ben emelte Komáromot városi rangra. Amit pedig ma Komáromnak nevezünk, az valójában a korábbi Szentandrásfalva területe. A vár ugyanis a kezdetektől fogva otthont is adott a katonai védelem mellett, így a folyamatos bővítésekkel a lakott terület is előre tolódott. A vár magja a citadella, amelyet ma Öreg-várnak neveznek. Jellegzetes legyező alakú, sugaras úthálózatú. A tizenhetedik század elején kezdték meg a vár bővítését, nyugati irányban. Később két védvonalat húztak köré északi és nyugati irányban, valamint három előretolt bástyával biztosították a teljes védelmét. Ez a három bástya az, amely a trianoni diktátum után is magyar kézen maradhatott, a monostori, az igmándi és a Csillag erőd. Az erőd egyes részeit végeláthatatlan katakombarendszer köti össze, mely állítólag a Duna alatt is végigvezet. A sorozatos nemtörődömség és a szovjet pusztítás miatt azonban csak mintegy tizenkétezer négyzetmétere ismert. De ne szaladjunk ennyire előre! Európa és a világ legnagyobb kiterjedésű erődrendszere már az Árpád-korban létezett. A korai földvárat jóval a tatárjárás előtt biztosították, és alakították át kővárrá, majd Hunyadi Mátyás palotát építtetett a vár központi terén, életet és rangot adva a városkának. I. Ferdinánd király pedig katonai szempontból emelte az erőd fényét. Komárom ugyanis az egyik legfontosabb stratégiai központtá vált, miután Bécs lett a birodalom központja. Meg kellett erősíteni, főleg a törökök elleni vesztes esztergomi csata, és az ottani vár eleste után vált fontossá ez. Taljánföldről hozatott építészek a kor legjelentősebb védrendszerévé varázsolták a várat. 1544-ben kezdődtek meg a munkálatok, a régi várat újították fel ekkor. Két évvel később pedig hozzáláttak a vár bővítéséhez. A tipikusan ó-itáliai, mégpedig abból is a legkiforrottabb formákkal rendelkező Öreg erőd a tizenhatodik században sikeresen állt ellen minden török támadásnak. Az a bástyás megoldás, amelyet tökéletes formájában láthatunk a komáromi öregváron, a tipikus itáliai reneszánsz katonai építészet egyik jelentős stílusjegye. Kialakulásához a katonai technika fejlődése járult hozzá, ugyanis hathatós védelmet nyújtott a horizontális, vagyis a tüzérségi fegyverek ellen. A várfalak alacsonyabbá váltak, de szélességük megnőtt. Alatta széles vizesárok húzódott, melyben a támadási iránynak megfelelő lejtő is húzódott. Az erőd felülnézetből egy csillagra hasonlít, így védhetősége is megsokszorozódott. Ferdinánd utódja, Lipót császár is folytatta a vár bővítését. A tizenhetedik században keleti irányba bővítette ki a várat, a Vág túloldalán hozott létre egy erődítményt. Ezen kívül az öregvárat is megtoldotta, a nyugati részen egy új várral bővítette. A Lipót országlása utáni két évszázadban a hatalom fenyegetettség hiányában, az 1711-es szatmári békekötés után elvesztette jelentőségét, a hatalom elhanyagolta az erődöt. Egy újabb háború kellett ahhoz, hogy funkciójában megerősítsék. Napóleon hadai ellen védekezve a Monarchia vezetése a lehető legkorszerűbbé kívánta tenni Komáromot. Ennek érdekében a birodalom legnagyobb és leginkább felszerelt katonai központját hozták létre. Az Újvár átépítésének hála, egy hatalmas koronás bástyaláncot hoztak létre. Mindkét vár belső építményeit lebontották, majd átépítették, megépült az 520 méter hosszan elnyúló kaszárnyaépület, a parancsnoki épület és a lőszerraktár. A lőszergyár segítségével vált teljessé a város önállósága, ugyanis a katonaság Bécstől függetlenül is hozzájuthatott az utánpótláshoz. A francia és a talján barokk katonai újításait ötvözve alakították át az akkori Európa legkorszerűbb védművévé. A császár többször székelt a város falai közt, így talán ennek is köszönhető, hogy ekkorára duzzadt az erődrendszer. A vár két oldala már folyók által védett volt, a másik két oldalon viszont csak a több mint százéves Szent Miklós- és Szent Péter-palánk nyújtott védelmet. Helyettük nyugaton a Nádor-vonalat, északon pedig a Vág-vonalat hozták létre. Az új-porosz stílusú sáncvonal mellett ekkor építették meg a Dunán túli védműként szolgáló igmándi, monostori és Csillag erődöt, és újjáépítették a dunai és vági hídfőket. Az előretolt bástyák tervei eredetileg öt épületről szóltak, ám a szabadságharc miatt megszakadtak. Klapka György, a komáromi vár főparancsnoka a forradalom hírére azonnali építkezésbe kezdett, ám csak az Ács felé néző torony készült el az ostromig. A komáromi erődöv azonban így is felépült, ugyanis az 1850-es évektől folytatódott az építkezés. Története során mindvégig bevehetetlennek bizonyult, így került fel az Újvár falára a „Nec arte, nec marte” felirat. A kiszögellést, melyen a fenti sorokat olvashatjuk, a Vasszűz, a város örök szimbóluma patronálja. A szűzzel kapcsolatban sok monda kering. A szovjet katonák eltávozása után találtak rá, erőteljesen megrongált állapotban. A női alak egyik kezét maga elé nyújtotta – ezt sikerült rekonstruálni, ám hogy mit is tett a kinyújtott kar, azt máig vitatják. Két álláspont ismert, az egyik szerint fügét mutat a támadó hadaknak, míg mások úgy vélik, koszorút tartott kezében, szeretettel várva a békés látogatót. Ez utóbbi elmélet alapján rekonstruálták, így végre visszafoglalhatta méltó helyét a vár fokán. Utoljára a világháborúk alatt szolgált magyar katonai objektumként az erődrendszer, akkor a Cs. És Kir. 5. huszárezred, a híres Radetzky-huszárok központja volt. Trianon után csak az előretolt védművek maradtak Magyarország területén, ráadásul az egységes Komáromot is két részre szakította az újonnan felhúzott határ. A második világháború során ugyan kis időre újra egyesült. Így még egyszer birtokba vehették a magyar katonák, immár a Magyar Királyi Hadsereg kötelékében. Komárom vára jelentős katonai erőknek adott otthont ismét – ha csak rövid időre is. Innen vezényelték a keleti frontra a M. Kir. 22. gyalogezredet. A szovjet megszállást egyik épületcsoport sem kerülhette el. Az ötvenhatos forradalom következtében a szovjetek elfoglalták a magyar részen maradt erődöket, 1968-ban pedig a határon túlikat is. 1989-ben egyszerre vonultak ki, jellemzően hatalmas pusztítást hagyva maguk után. Az anyaországi részeken azonnal megkezdődött a helyreállítás, mely a mai napig folyik. A felvidéki építmények azonban a csehszlovák, majd 1993 után a szlovák hadsereget szállásolták el. Alig négy évvel ezelőtt, Szlovákia NATO-csatlakozása után kapott csak lehetőséget Észak-Komárom a vár megvásárlására. Addig az erőd teljesen el volt kerítve a várostól, így hatalmas megrökönyödéssel fogadták a szemük elé táruló romokat. A szovjetek mindent vörösre mázoltak, semmivel nem törődve pusztítottak mindenfelé. Azt, hogy mennyien lehettek a szlovák népi demokrácia védelmét szolgálva, máig nem tudni. Egyes kutatók a kiszolgáló épületek befogadóképességéből következtetnek a szovjet katonák létszámára – akár kétszázezren is lakhattak egyszerre a várban! Az elmúlt három esztendőben sikerült nagyjából feltárni a vár állapotát, felmérni az okozott károkat és elkészíteni a felújítási tervezetet. A föld feletti objektumokat a szlovák szakembereknek sikerült teljes mértékben feltárni, ám a város alatt húzódó katakombarendszerről elképzeléseik sincsenek. Eddig tizenegyezer méter hosszú folyosót sikerült bejárhatóvá tenni, ám ez valószínűleg csak töredéke az egykori rendszernek, hiszen az öregvárból el lehetett jutni a külső védelmi rendszer bármely pontjára a föld és a folyók alatt – a legendák szerint. A feltárások folyamatosak, hiszen a katonai objektumok mellett valószínűleg Mátyás király reneszánsz kori palotája, valamint az avar és római települések maradványai is ott lapulnak a föld alatt. – A szlovák műemlékvédelmi törvények lehetőséget adnak a helyreállításra, nagyon modern törvényi feltételek állnak rendelkezésünkre – mondta a Demokratának Gráfel Lajos. – A célunk ennek szellemében a vár helyreállítása és élhetővé tétele. Az építész-grafikus végzettségű műemlékvédelmi vezető évtizedek óta a szívén viseli a vár sorsát, ő indította el a rekonstrukciót. A városi tulajdonban lévő épületegyüttes helyreállítására az Európai Unión keresztül pályázik a két Komárom. A tervdokumentációra kiírt pénzösszeget elnyerték az EU-tól, majd pályázatot írtak ki a helyreállítási tervre. Ezt Makovecz Imre és húsz főből álló építészcsapata nyerte meg. Mint ismert, Makovecz Imre nevéhez olyan európai színvonalú épületek köthetők, mint például a csíkszeredai templom vagy az új Nemzeti Színház. Az organikus építészet legjelentősebb képviselője nevéhez méltó tervvel rukkolt elő. A várból az elképzelések szerint egy kisvárost – egy várost a városban – képzelnek el, teljes infrastruktúrával. Egy olyan helyet, ahol mindenki otthon és közösségben érezheti magát. A tipikus modern lakótelepek ellenpólusát kívánják megalkotni. Egy olyan városrészt, ahol minden tradicionális, ahol nincsenek autók, viszont lehet hajózni, a gyermekek egészséges környezetben nőhetnek fel. Alapkoncepcióul az otthont adó, és nem a katonai célokra használt várat választották, így elképzeléseik szerint a modern kornak adományoznák a középkori város hamisítatlan, természetközeli hangulatát. A másik tervet – a katonai szerepet hangsúlyozó, múzeumjellegű beépítést hamar elvetették, hiszen egy harmincezres kisváros képtelen lenne a Monarchia méreteire tervezett objektumot ellátni, működtetni. Makoveczék elképzelését a közvélemény is támogatja, egy érdekes kis sziget pedig nemcsak leendő lakóinak, hanem a turistáknak is hatalmas élményt nyújthatna. A tervek már kész vannak, az építkezések jövőre meg is kezdődhetnek, a teljes rekonstrukció pedig akár 5-10 év múlva elkészülhet. A vár restaurációs terve mellett idén januárban megkezdődött UNESCO-beli felvétele is. A világörökségi listához közelebb állnak, mint valaha, hiszen az erőd várólistára került. A magyar és a szlovák kormány közös nyilatkozatban rögzítette kérelmét, melyet a napokban juttattak el a szervezethez. A terveket, melyek a felhasználást, a rekonstruálást és az állapotfenntartást tartalmazzák, idén tavaszig juttatják el az UNESCO-hoz, így akár már 2008-ra teljesülhet a komáromiak nagy álma. – Sok kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy valamit a világörökség részévé nyilvánítsanak, ám ez nálunk mind adott. Az erődrendszer hadászati szempontból tökéletes, minden nagyobb kor építészeti stílusait magán viseli, ráadásul egy tömbben fennmaradt a mai napig – sorolja Gráfel József. – Ezenkívül az sem mellékes, hogy egyszerre két ország területén fekszik. A Makovecz-féle terv és az UNESCO-pályázat pedig tökéletesen kiegészíti egymást. A vár élettelivé varázsolása bizonyára sok nemzedék örömét jelenti majd. Lehetőség nyílik a középkori életforma megismerésére, átélésére, ráadásul egy olyan példát állíthatnak a világ elé, amely a globalizációt el nem fogadó embereknek menedékül szolgálhat – szigetté válhat, melyen újabb szigetek nőhetnek ki országszerte. Gerhát Petra