Mintegy 46 százalékkal növekedett a házasságkötések száma Magyarországon 2010 és 2016 között a KSH adatai szerint. Amellett, hogy az esküvel szentesített kapcsolatok tartósabbak, mint az élettársi kapcsolatok, a házastársi szövetségben élők nagyobb eséllyel vállalnak második és harmadik gyermeket is.


Fotó: ShutterStock.com, illusztráció

Mivel hazánkban egyre kevesebb a szülőképes korú nők számaránya, így a népességcsökkenés megállításához arra lenne szükség, hogy a leendő anyák egynél több gyermeket hozzanak a világra. Erre pedig a házasságban élő szülőknél jóval nagyobb az esély, mint azok között, akik élettársi kapcsolatban élnek.

Tavaly – a korábbi évekhez viszonyítva – rekordszámúnak mondható, 51 805 házasságkötés alkalmával mondták ki a boldogító igent a magyar párok. Örvendetes, 20 év óta nem tapasztalt statisztikai adatok ezek. 
A 2000-es évektől ugyanis drasztikusan csökkenni kezdett a házasságkötési kedv, és az eskü helyett a párok egyre inkább az élettársi kapcsolat létesítése mellett döntöttek. 

Az élettársi kapcsolatok növekvő népszerűsége ellenére a házasságban élők négyszer annyi gyermeket vállalnak Magyarországon, mint a nem házasok -tájékoztat Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa. 

Az élettársi kapcsolatban élők több mint harmadának nem születik gyermeke, akinek pedig igen, annak is legtöbbször csak egyetlen. Ezzel szemben a házas nők kevesebb mint egytizedének nincs gyermeke, és 49 százalékuk két gyermeket is vállal – hivatkozik a tudományos titkár a tavalyi microcenzus, vagyis az úgynevezett kis népszámlálás adataira. 

Sajnos még mindig magas a hazai válások száma, hiszen csaknem minden második házasság válással végződik, de árnyaltabb a kép, ha az első kritikus öt évet vesszük figyelembe. Az élettársi kapcsolatok törékenységét bizonyítja, hogy azok 20 százaléka bomlik fel a gyermek hat éves koráig. Ez az arány házasság esetében 5 százalék – összegzi az adatokat Makay Zsuzsanna. 

A családpolitikai támogatások, az intézményhálózatba vetett bizalom, a családbarát munkahelyek számának növekedése egyértelműen ösztönözik a gyermekvállalási kedvet. 
A mélypont 2009 volt, azóta javuló tendencia figyelhető meg. A születések száma ugyan nem növekedett ugrásszerűen, de mivel számottevően nem is csökkent, így stabilnak mondható. 
Hosszú távú, előre nem meghatározható folyamatokról beszélünk, de feltételezhető, hogy a házasságkötések számának növekedése a jövőben serkenti majd az élve születések számának gyarapodását is, amely végső soron a népességcsökkenés megállításához vezethet.

Szabó Judit