Hirdetés

– Mit jelent csángónak lenni? Miben különböznek a székelységtől vagy az erdélyi magyarságtól?

– Mindhárman ugyanabból a gyökérből erednek, azonban az archaikus nyelvjárás, az életmód, a kultúra egyedivé teszi a csángókat a magyar nemzeten belül. Csángónak lenni azt jelenti, hogy Moldvában születni, itt felnőni, a magyar csángó nyelvjárásban beszélő közösségben. A körülményekhez igazodva anyanyelvünk sok ponton ötvöződött a románnal, sok szót a románból „magyarosítottunk”. Érződik a többségi nemzet hatása, mégis nemzedékről nemzedékre megtartottuk az identitásunkat, amely ugyan nem olyan erőteljes, mint az erdélyi magyaroké, mégsem veszett el.

– Miben áll a csángók egyedisége?

– Legelsősorban a hitükben. A katolikus vallás központi szerepet játszik a csángó falvak és közösségek életében. Az egyháznak ma is nagy hatása van a hívek mindennapi életére, az emberek nemcsak vasárnap járnak el misére, hanem az egyházi ünnepeket is mind megtartják. Ezek köré szerveződik a közösségi élet. A nagy katolikus ünnepek idejére azok is hazajönnek, akik külföldön vagy az ország más pontján élnek.

Korábban írtuk

– Magyarfalu majdnem száz százalékban csángó település, a népszámlálás során mégsem volt egyértelmű az emberek etnikai hovatartozása. Ez a régi reflexek miatt van, amikor nem vallhatták magukat magyarnak a csángók?

– A csángók évszázadokig Erdélytől és Magyarországtól elszeparálva éltek. Magyarfalu, ahonnan származom, négy település között – Gajcsána, Magyarfalu, Huțu, Popesti – az egyetlen csángó falu. Az asszimiláció is sokkal előrehaladottabb mifelénk, mint Székelyföldön, ahol a magyar települések egy tömböt alkotnak. A csángó falvak szétforgácsoltak, ezért mindig nehéz volt őrizni a csángó identitást. Önmeghatározásunk is sok esetben eltér az erdélyitől. A települések többsége katolikus, ebből származtatható, hogy melyik a csángó eredetű. Azt lehet mondani, hogy ma is a vallási hovatartozás az elsődleges identitásképző elem. Ez persze nem zárja ki azt, hogy egyesek románnak is vallják magukat.

– Milyen volt Csángóföldön felnőni?

– Magyarfalun nőttem fel, olyan körülmények között, ami ma már falun is elképzelhetetlen. Húsz évvel ezelőtt még nem volt úgy elterjedve az internet, Csángóföldön pedig különösen nem, mint ma. Így rengeteg időt töltöttünk a barátokkal, mezőn az állatok legeltetésével. Reggelente csoportosan mentünk iskolába, délutánonként az utcán játszadoztunk. Nagy eseménynek számított, amikor bementünk a városba, a buszok ritkán jártak, autója is keveseknek volt. Ellenben nagyon közeli kapcsolat volt a családtagok és a rokonok között, a gyerekek a nagyszülők udvarán nőttek fel. Nagyon szívesen gondolok vissza a hideg telekre és a nagy havazásokra, a szánkózásokra, a falubúcsúra, a magyarországi táborokra, a magyar tanáraimra, akik boldogították a délutánjainkat a magyar foglalkozásokon. És azokra az estékre is, amikor a testvéreimmel nagyszülőknél aludtunk, és ők meséltek az ő fiatalkorukról. Szerencsés vagyok, hogy ebben a környezetben nőttem fel, néha olyan, mintha csak álmodtam volna azt a világot, amiben éltünk.

– Csíkszeredában, Bukarestben és Londonban tanult. Jellemzőnek mondható, hogy a csángó fiatalok nyakukba vegyék a világot?

– Moldva és Csángóföld eléggé fejletlen, a fiatalok álmai és céljai azonban egyre nagyratörőbbek, amelyek megvalósítására nincs mód itthon. Sok fiatal külföldre megy tanulni vagy dolgozni, és sajnos annak ellenére is kevesen jönnek vissza, hogy mindenkiben megvan a vágy, hogy egy nap hazatérjenek és itt teremtsenek jobb jövőt maguknak és a gyermekeinek. Pedig van több állami és európai uniós pályázat is, amelyek a falusi vállalkozásokat támogatják. Ezeket meg kell ragadni, különben elmegy mellettünk a világ.

– Ön hazatért. Ráadásul a mesés Nyugatról…

– Három évig éltem Londonban, ott is otthon éreztem magam, szerettem azt az életet is. Én azonban alapvetően nem úgy mentem ki, hogy ott akarok letelepedni. Tanulni mentem Angliába, hogy a tapasztalataimat majd itthon kamatoztassam. Amikor a Moldvai Csángómagyarok Szövetségénél ajánlottak egy munkahelyet, nem haboztam. A szövetségen keresztül indultam világnak, ezért haza akartam jönni, hogy visszaadjak én is a közösségemnek abból, amit kaptam. A döntő tényező pedig éppen ez: ha vannak lehetőségek, ha van munkalehetőség, akkor a fiatalok hazajönnek. Mindenki a szülőföldjén érzi magát a legjobban.

– Miért döntött úgy, hogy elindul a választásokon? A polgármesterég nem egy klasszikus „leányálom”.

– Sok helyen megfordultam a világban az elmúlt években, és minél többet láttam, annál kevésbé értettem, hogy a kiváló adottságok ellenére miért nincsenek nálunk is olyan körülmények, mint Európa többi részén. Négy éve dolgozom a csángó szövetségnél, időközben észrevettem, hogy a község lakosságában is egyre nő az elégedetlenség. Mindenki úgy érzi, hogy telnek az évek, de semmi nem fejlődik, sem az infrastruktúra, sem a gazdaság, és lehetőségekből sincs több. A végén tényleg csak az elvándorlás marad. Pedig nem kell hogy törvényszerűen így legyen, rengeteg pályázati lehetőség van, amelyekkel eddig nem élt a község. Többször hallottam, hogy a fiataloknak kellene kezükbe venniük a kezdeményezést. Mivel van tapasztalatom pályázatírásban, és vezetői gyakorlattal is rendelkezem, úgy döntöttem, hogy megpróbálok én változtatni a dolgok menetén. Összeállítottam egy csapatot, akikkel együtt nekifutottunk a kihívásnak.

– Végül sikerült. Sima győzelem volt?

– Az elején számtalan olyan akadály került elém, ami elbizonytalanított. Fizikailag is jelentős próbatétel volt, hogy a község majd minden családját felkerestem. Ezt azonban nem lehetett megkerülni. Korábban ugyanis nem tudtam semmit a környék többi falváról, a kampány alatt ismertem meg a román falvak lakóit, az életkörülményeiket, a gondolkodásukat. Sok időt fordítottam arra, hogy személyesen beszéljek az emberekkel. Mindenkihez bekopogtunk, hogy elmondjuk, hogy kik vagyunk, mit akarunk, milyen tervekkel vágtunk neki a választásoknak. Közben az ellenfeleim minden irányból támadtak. Mert magyar vagyok, mert fiatal vagyok, mert nő vagyok, mert politikai tapasztalat nélkül való vagyok. Mindeközben folytattam a munkámat a szövetségnél, a családom pedig aggódott értem, mekkora stressznek vagyok kitéve.

– Nehéz volt elfogadtatni a magyarságát a román falvak lakóival?

– A kampány elején felhasználták ellenem, hogy magyar vagyok és hogy magyar párttal indulok. Többször elmondták, hogy magyarosítani fogom a közösséget, ha polgármester leszek. Szerencsére az emberek átláttak a szavakon, és jobban bíztak bennem, mint azokban, akik megvádoltak. De talán a legfontosabb, hogy meggyőztem az embereket, képes vagyok a községet vezetni.

– Ez azt jelenti, hogy ma már béke van Csángóföldön?

– Korában Csángóföldön is volt feszültség magyarok és románok között, de sokat enyhült a helyzet. Az azonban ma is igaz, hogy a három másik falu népe sokban különbözik a magyarfalusiaktól. Még akkor is, ha nagyon kedvesek és nyitottak a beszélgetésre, távolságtartóak és gyakran ridegek maradtak. Ez persze visszavezethető oda, hogy régebben az én falum is távol tartotta magát a többitől. Lassan azonban mindenki felenged, a kampány tapasztalata is azt, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. A nemzetiségtől függetlenül javul a falvak közötti kapcsolat, az emberek nyitottabbak. Egyre többen megértik, hogy együtt kell működniük. Az, hogy egymás mellett élünk, olyan adottság, amin nem tudunk változtatni, de segíteni is csak egymáson tudunk. Londonban megtanultam, hogy több nemzetiség is képes lehet békében együtt élni. Egy nap a román–magyar viszony is olyan szintre fog jutni, hogy egymás sajátosságait figyelembe véve képesek leszünk a közös érdekeinkért dolgozni. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett.

– Kelemen Hunor is eljött Csángóföldre, hogy ön mellett kampányoljon. Az RMDSZ-nek is fontos a sikere?

– Kelemen Hunor és Táncos Barna is ellátogattak Magyarfaluba, hogy kinyilvánítsák támogatásukat. Az RMDSZ is érezhetően nagyon büszke a közösen elért eredményeinkre. Mert szépelgés nélkül mondom, hogy ez közös siker. De ki kell emeljem Polgár Lászlónak, a Bákó megyei RMDSZ elnökének a támogatását is, aki az elejétől mellettem állt és segített mindenben. Bízom benne, hogy az RMDSZ-re továbbiakban is számíthatok. Nem egyszerű feladat, amit vállaltam, ezért minden segítségre szükségem van.

– Ha jól tudom, az sem könnyítette meg a dolgát, hogy magyarsága mellett fiatal nőként szállt versenybe a polgármesterségért.

– Errefelé még mindig nagyon konzervatívak az emberek, egyáltalán nem természetes, hogy nő magas pozícióba kerüljön. Azt hiszem, most sikerült sokak szemléletét megváltoztatni. A fiatal lányok és nők arcán már látom a büszkeséget, valami megváltozott. Már jöttek visszajelzések fiatal lányoktól, hogy amikor nagyok lesznek, ők is polgármesterek szeretnének lenni. Remélem, bátorítást adok a csángó fiataloknak, főleg a nőknek, hogy amennyiben éreznek elhívást a közéletben való aktív részvétel iránt, akkor kételyek nélkül vágjanak bele. Nekünk itt muszáj bátornak lennünk!