Nekünk Magyarország az első!

– Befordultunk az országgyűlési választás célegyenesébe, a közvélemény-kutatások jelentős kormánypárti előnyt mutatnak. És akkor Nagy Attila Tibor politológus azzal biztatja most az ellenzéket, hogy az energiaválság, az általános infláció és a háború miatt olyan helyzet állt elő, amelyet ha ügyesen megragadnak, akkor lehet még esélyük… De mire is lenne képes ebben a helyzetben egy Márki-Zay-féle kormány?

– Legyünk méltányosak! Semmilyen ellenzék nincs könnyű helyzetben, ha kitör például a háború. Ha kompetens módon működik egy kormány, és az Orbán-kabinet így működik, akkor a választók nagy része ösztönösen közeledik hozzá. Ezt láttuk a Covid első hullámánál, és látjuk most a háború esetében is. Hangsúlyozom, hozzáértő, tapasztalt kormány lehet csak vonzó. Az már más kérdés, hogy a hazai ellenzék a maga lehetőségei közül a legrosszabbat ragadta meg. Háborúpárti felszólításokat, felhívásokat, követeléseket hallani tőlük, illetve erőltetik a Moszkva elleni szankciókat. Azokat az energetikai büntetőintézkedéseket is, amelyek a háborúba való belépésünkkel együtt éppen száznyolcvan fokra állnak a magyar társadalom érdekeitől, és abszolút szembemennek a választók véleményével.

– Lehetnek olyan baloldali szavazók, akik a mai, kiélezett helyzetben nem a zavaros tézisekre voksolnak, hanem egy kipróbált kormányra, még ha jobboldali is?

– Tömeges átállásra nem számítok. De arra igen, hogy akiknek nincs határozott pártkötődésük, azok most ebben a bizonytalan nemzetközi helyzetben a stabilitást, vagyis az Orbán-kormányt választják. Úgy vélem továbbá, hogy sok-sok baloldali választó egyáltalán nem is szavaz majd április 3-án, mert elégedetlen saját politikusai teljesítményével. Ezt látni a közvélemény-kutatások számaiból is. Ma Magyarországon nem kormányváltó, inkább ellenzékváltó hangulat van.

– Ebben a nemzetközi helyzetben mit vihet tovább az Orbán-kormány az eddigi programjaiból? Eltolódhatnak-e az eddigi súlypontok a feszültségek hatására?

– Jól látható, hogy melyek azok a kezdeményezések, amelyekre a kormányzati politika épül 2010 óta. A legfontosabb pillérnek a családtámogatások rendszerét tekintem. Ezt a pillért már 2010-ben építeni kezdte a kormány, tekintet nélkül arra, hogy nagyon rossz pénzügyi-anyagi állapotban levő országot örökölt a baloldaltól. Biztosra vehetjük, hogy az eddigi családpolitika folytatódik, sőt tovább bővül. A másik, ami továbbra is rendkívül fontos lesz, az azoknak az intézkedéseknek a sora, amelyeket a segély helyett munkát elv jegyében hozott a kormány. Ennek köszönhető, hogy egymillióval több új munkahely keletkezett Magyarországon, de ennek köszönhető az is, hogy a Covid-járvány első nagy hulláma után azonnal újraépült régi szintjére a munkaerőpiac. Ezen a téren sem lesz megállás.

– Az ellenzék egyenesen megmondta, hogy ebben a kérdésben is hátramenetbe kapcsolna. Vagyis visszahozná a segélyeket…

– Ezt azért tennék, mert a segélyekkel maguktól függő helyzetben tarthatnának bizonyos társadalmi rétegeket. Az élet amúgy sokszorosan bebizonyította, hogy a segélyek senkit sem mentenek meg a lecsúszástól. Szerintem a nemzet tagjainak döntő többsége egyértelműen a munka pártján áll. Persze látjuk, mint fordul negatívba a nemzetközi gazdaság részint a háború, részint a szankciók, illetve a járvány és az energiaválság következtében. Rázós úton halad majd az egész világ, de éppen ezért fontos, hogy cselekvőképes, kezdeményező kormánya legyen Magyarországnak, és ne olyan, amelynek mindenhonnan parancsolgatnak, vagy éppen csak úgy sodródik az eseményekkel. Ez a kipróbált emberek ideje.

– Ha már szóba került a súlyponteltolódás, akkor nyilván ráerősít a kormány a honvédség fejlesztésére.

– Elég lendületes ez a folyamat így is, sőt, ha a hazai fegyvergyártás talpra állítását nézem, akkor még annál is erősebb. Zajlik a 2016-ban meghirdetett haderőfejlesztési projekt, azaz a Zrínyi-program, amely most kezdi meghozni a gyümölcseit.

– Számítani lehet új kormányzati kezdeményezésekre is?

– A kabinet adaptív és gyakorlatias. A miniszterelnök többször is elmondta, hogy nem szereti az árakba való beavatkozást, mert az tipikusan baloldali módszer. De ha arról van szó, hogy a nyugati inflációs hatások begyűrűzését kell megakadályozni, akkor nem félt ehhez az eszközhöz nyúlni. Nem várt és szokatlan fordulat volt a Covid-járvány, és ilyen az ukrajnai háború is, a kormány viszont nem dogmatikus és ideologikus, hanem pragmatikus választ adott és ad is ezekre.

– Brüsszel ugyanakkor több ideológiát és dogmát várna a mindenkori magyar vezetéstől…

– Azt Márki-Zay és kabinetje szállítaná is neki, de szerintem a magyar választók látják, hogy a rugalmatlanság, a dogmák merevsége egyenesen életveszélyes lehet. Nemcsak azoknak a katonáknak, akiket az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a frontra küldene, de mindannyiunknak.

– A bajok azért felerősítik egymást, a nemzetközi politika magasságában például összeér a háború és az energiaválság kérdése. Hogy tudunk kibújni a sötét felhők alól?

– Joe Biden néhány napja úgy fogalmazott a legnagyobb amerikai cégek képviselői előtt tartott beszédében, hogy új világrendet kell létrehozni, amelyet az Egyesült Államok ural. Vészjóslóan hozzátette, hogy az előző, vagyis az általa liberálisnak nevezett világrend kiépítése közel negyven évig tartott, és hatvanmillió ember életébe került. Bármit nézünk, energiát, szankciókat, gazdaságpolitikát, mindezt az Egyesült Államok és a közös kínai–orosz világpolitikai pólus vetélkedésének fényében kell értelmezünk. Ez a szembenállás határozza majd meg a következő éveket, ennek következménye és nyitánya is egyszerre az orosz–ukrán háború. Magyarország most gondoljon a maga történelmi tapasztalataira, mert ebben a helyzetben egyetlen lehetősége van csak, az, hogy terepszínűvé válik, és igyekszik kimaradni a konfliktussorozatból.

– Sikerülhet? Nem lesznek egyre erősebbek a különféle külső kényszerek?

– A kormány, élén Orbán Viktorral most, a sorsdöntőnek tartott múlt heti NATO-csúcson, majd az EU-ban is meg tudta győzni érveivel a partnereket, megvédte az ország alapvető érdekeit, és másokat is józanságra bírt. Ez nagyon fontos, mert voltak, akik arra készültek, hogy áttolják a NATO-t a vörös vonalon például a repüléstilalmi övezet bevezetésével.

– Fenyegető SMS-eket kapnak kárpátaljai nemzettársaink, az ukrán miniszterelnök-helyettes asszony pedig azt kérdezte, mit akarnak a magyarok, elvennék Kárpátalját? Mit lehet itt tenni, meddig tarthat a türelmünk?

– Ezek provokációk, és az a legfontosabb, hogy ne reagáljunk rájuk. Hozzáteszem, nemcsak ukrán szomszédunk, de a nagyhatalmak is próbálják belerángatni Magyarországot a háborúba. Ezt el kell kerülni. Hatékony eszköz a kárpátaljai magyarok számára, ha állampolgárságot adunk nekik. Ezzel sokan éltek is, őket meg tudjuk védeni. Reméljük, hogy nem mérgesedik el még inkább a kárpátaljai magyarok helyzete, mert ez az ukránoknak sem lehet az érdeke.

– Nagy eredménynek tekintjük a visegrádi szövetség talpra állítását. Csakhogy a lengyelek most kardcsörtetve rontanának rá az oroszokra, engedve sok száz éves történelmi beidegződéseiknek, mi viszont csendben akarunk maradni. Szétfeszíti a V4-et a háború?

– Óriási nyomás nehezedik Varsóra az Egyesült Államok irányából, Amerika fokozná a lengyel kardcsörtetést. Én viszont úgy látom, hogy a lengyelekben is megvan a kellő józanság. Bár az USA és Brüsszel már holnap belelökné őket a háborúba, minden történelmi sérelmük ellenére érzik, hogy ez mekkora veszéllyel járna. Ami a V4-et illeti, világos, hogy a nagyhatalmak most arra is próbálják felhasználni a háborút, hogy szétverjék a visegrádi együttműködést. Ez a V4 első igazi erőpróbája. Valójában él és működik továbbra is a szövetség, kormányai napi és intenzív kapcsolatban állnak, rendszeresen egyeztetnek. Ha bizonyos kérdésekben mást gondol is egy-egy visegrádi állam, a szövetséget egyértelműen összekötik a tagországok alapvető érdekei.

– Mire gondol itt elsősorban? Mert több szakértő is állítja, hogy a nyugat félig már kicsalogatta a cseheket és a szlovákokat V4-ből…

– A szövetség legfontosabb történelmi tapasztalata a döntő. Vagyis az, hogy ez a térség csak magára számíthat. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. És bár nem tagja a V4-nek Szerbia, nagyon fontosnak tekinthető Vučić szerb miniszterelnök és Orbán Viktor nemrég megejtett találkozója. Abban állapodtak meg, hogy a két népnek, történjék akármi a következő hetekben és hónapokban, együtt kell maradnia, és óvni kell miden külső manipulációs kísérlettől, támadástól a 2012-ben megkötött szerb–magyar egyezményt. A közép-európai béke egyetlen záloga, hogy ne hagyjuk magunkat szétverni. Márpedig a nyugati média mindennap keményen dolgozik a térségünkön belüli államok összeugrasztásán. Ez a média terjeszti a V4 halálhírét is.

– Átadták a Belgrád–Budapest-vasútvonal Belgrád és Újvidék közötti szakaszát. Van esély a gazdasági fejlődésre a háború és az energiaválság sötét égboltja alatt is?

– Először is álljunk ellen azoknak a törekvéseknek, amelyek gazdaságilag is el akarják szigetelni Magyarországot partnereitől! Nekünk a Balkán történelmi értelemben is fontos régió. Mindig tartsuk ott a fél szemünket, működjünk együtt, kereskedjünk, számítsunk egymásra, mert ezek a jó kapcsolat alapjai, történjék bármi a világ egyéb tájain. Nemcsak lehet, de kell is fejlődni.

– Miket kell még okvetlenül megtennie a következő Orbán-kormánynak? Esetleg olyan lépéseket is, amelyektől eddig óvakodott a kabinet? Sokan várják például, hogy végre legyen törvényi következménye annak a hazaárulásnak, amit az ellenzék az EU-ban művel.

– Van erre jogszabály, de nem láttam még példát a sikeres alkalmazására sem itthon, sem a térségünkben. Maradjunk abban, hogy arra, amit az ellenzék művel és amit mi árulásnak nevezünk, a leghatékonyabb gyógyszer az április 3-i kormánypárti győzelem. Tény, hogy a mai ellenzék politikájában még nyomokban sem fedezhető fel a nemzeti érdekek képviselete. Országra és titkosszolgálatokra lebontva meg lehet mondani, hogy melyik ellenzéki politikus melyik állam zsoldjában áll. Ennyire sosem volt még mély az árok idehaza nemzetiek és globalisták között.

– Mi lesz azokkal, akik alkotmányos puccsra készültek az ellenzék zászlaja alatt?

– Akik ezen a terepen mozogtak, azok az utóbbi időben csendesedni, visszahúzódni látszanak. Észrevették, hogy az ötleteik és az indítványaik saját táborukat is megosztották, sok baloldali szavazóban is félelemet keltettek. Rájöttek a baloldali emberek, hogy a jog hiánya mindenkit érintene, pártállásra való tekintet nélkül. Vagyis őket sem védte volna meg a tokkal-vonóval felfüggesztett jogrend.

– Változik-e az ellenzék gondolkodása a választás után, kialakul-e majd valamiféle új ellenzéki struktúra? És lesz-e itt még valaha igazi baloldal?

– Amíg Sorosék finanszírozzák a jelenlegi ellenzéki politikát, addig nem lesz változás. Igazi baloldal?! Napnál is világosabb, hogy a mai ellenzéket egyáltalán nem érdeklik az emberek. Pont azokat a lépéseket erőltetik, úgymint a rezsiköltségek emelését, az energiaembargót, a háborús részvételt és így tovább, amelyekkel a lehető legtöbbet ártanának a társadalomnak. Na de hát Nyugaton ezt a politikát követelik az ellenzéktől, és ők szeretik annyira a pénzt meg a hatalmat, hogy eleget is tegyenek ezeknek a kéréseknek.

– Milyen lehet a jövőben Gyurcsány és Márki-Zay viszonya?

– Gyurcsány nem tűr vetélytársat. Ő vezeti, illetve uralja az ellenzéki tábort, és nyilván kitöri majd annak a Márki-Zaynak a nyakát, aki időről időre bejelenti, hogy új, önálló pártot akar alapítani.

– Népszavazás is lesz április 3-án. Az előzetes felmérések szerint az emberek elutasítják a genderideológia és az LMBTQ-kultúra bárminemű propagálását a közoktatási intézményekben. Lezárul ezzel az idevonatkozó vita és konfliktus?

– Brüsszel, de Washington sem engedi el a témát. Mert ez a nemzetállamok legyengítésének hatékony módszere. De nem engedi el a kérdést a hazai ellenzék sem, mert ez a téma a Washington és a Brüsszel irányában mutatott hűség referenciatétele. A migráció ügyével együtt. Érdekes, hogy a nyugati világ fegyverkezik és háborút hirdet, eközben viszont saját berkein belül a gyengeség kultúráját építgeti. Nem világos, miként akarja összeegyeztetni a kettőt. Mint ahogy az sem, miként fejlesztik majd a hadiiparukat energiahordozók nélkül. Kivédhetetlen és pusztító paradoxonokról beszélünk, ezért is igyekszik ezeket a magyar kormány a határainkon kívül tartani.