Mára egyértelművé vált, hogy a következő évtizedben a Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regio­nális középhatalmi státuszt érjen el. Ennek a feladványnak a megoldása már önmagában nagy kihívás, és nem is minden országnak sikerült a felzárkózás. A szakirodalom számos jó példát ismer, de akadnak szép számmal olyan országok, amelyek elbuktak ebbéli erőfeszítéseikben. Ráadásul olyan esetre nincs példa, hogy stagnálás vagy megrekedés után, többszöri próbálkozásra sikerült egy országnak kitörnie. Tehát ez olyan feladat, amelyet Magyarországnak menetből kell teljesítenie, különben a kitörés feltételei elpárolognak, az időablak bezárul. További nehézségeket – vagy éppen lehetőséget – jelent hazánknak, hogy mindezt a fejlődési pályát egy széttöredezett világrend mellett kell bejárnia. Az új rend kontúrjai még csak most alakulnak, de egy dolog bizonyos: ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével fenyeget. Mindez alapvető kihívás elé állítja az intenzív felzárkózó pályára álló hazánkat.

Hirdetés

A fenti, kétkomponensű problémára jelenthet választ az összekapcsoltságon alapuló modell, amely Magyarország felzárkózási stratégiájaként szolgál már most is. Lássuk, mit is jelent ez.

A globalizáció neoliberális modellje kifulladt

A jelenlegi globalizációs modell a Szovjetunió bukása után jött létre. Alapja egy unipoláris, az Egyesült Államok vezette világrend volt, amely alapvetően neoliberális elvek mentén szervezte meg magát. Ennek lényege, hogy a piaci szereplők spontán, saját belátásuk szerint, állami ellenőrzéstől mentesen létesíthettek üzleti kapcsolatokat a világ bármelyik pontjával. A modell megértéséhez érdemes a hálózat­tudományhoz fordulni. Ebből a szempontból vizsgálva egy decentralizált, hierarchiától mentes globalizációs modellt látunk magunk előtt. Ám ennek is megvoltak a maga hátulütői. A szabályozatlanság, az állami kontroll hiánya kiiktatta azokat a biztonsági mechanizmusokat, amelyek képesek csillapítani az esetleges káros hatásokat. Innen érthető meg a 2008-as gazdasági válság jelentősége is: gyors terjedése és drasztikussága épp annak volt a következménye, hogy erős állam híján nem volt olyan szereplő, amely képes lett volna enyhíteni a tüneteket, esetleg megszüntetni az okokat. Emellett a neoliberális doktrína az ipari termelés helyett a szolgáltatói szektor fontosságát, illetve a profitabilitást helyezte a középpontba. Így egy-két évtized alatt leépült számos nyugati ország hagyományosan fejlett ipari kapacitása. Ez ütött vissza 2008-ban: az ipar nélkül maradó nyugati, főleg európai hatalmak jobban megérezték a válságot, az ázsiai országok – azon belül is főleg Kína – pedig megerősödtek.

Ennek ellenére 2008-ban még kevesen ismerték fel, hogy a neoliberális gazdasági és politikai világrend jutott válságba, és sokan úgy vélték: ez is csak egy a nyugati típusú berendezkedés időszakos gazdasági visszaesései közül. A magyar jobboldal viszont már akkor is úgy látta, hogy többről van szó: az egész világrend átalakul. A 2010-es évek eseményei, a migráció, a brexit, illetve Donald Trump győzelme megmutatták, hogy a neoliberális világrend nem működik olyan jól, mint korábban, ezért egyre inkább veszít legitimációjából. A 2020-as évben kirobbanó világjárvány pedig ismét napfényre hozta a neoliberális világrend sérülékenységét. A pontot az i-re a 2022-ben kitörő ukrán–orosz háború tette fel, amely egyértelművé tette, a jelenlegi nyugatközpontúság nem tartható fenn, mivel a Nyugat kihívói megerősödtek, nem kis részben épp a liberalizált kereskedelem és gazdaság miatt.

Korábban írtuk

Orbán Balázs a folytatásban arról ír, „a világrend válságára adott válaszként – azért, hogy dominanciáját legalább részlegesen megőrizze – a továbbra is az USA által vezetett Nyugat fokozott ütemben szakítja meg, gyengíti vagy vonja ellenőrzés alá kapcsolatait. Ezt nevezik nyugati terminológiával decouplingnak, azaz szétkapcsolásnak. Úgy tűnik, ismét létrejönnek a hidegháború idején megismert nemzetközi blokkok”.

A miniszterelnök politikai igazgatója leszögezi: Magyarországnak ki kell maradnia a blokkosodásból, ez ugyanis nem érdeke.

Orbán Balázs szerint a magyar felzárkózási stratégia nulladik lépése egy olyan országspecifikus globalizációs logika kidolgozása, amelyben felülírja a negatív hatásokat. Az összekapcsolt gazdaságra épülő modell kínál megoldást erre a problémára: nem decouplingra, hanem connectivityre, azaz nem szét-, hanem összekapcsolásra van szükség.

„Az eddig felvázoltak alapján megállapítható, milyen problémákat szükséges megoldania egy magyar stratégiának: el kell kerülni, hogy hazánk egy nagy nemzetközi blokk perifériája legyen; el kell kerülni, hogy a korábbi, spontán piaci folyamatokra alapuló szabadkereskedelmi modell anomáliái visszatérjenek; meg kell oldani az ellátási láncok sérülékenységének az enyhítését; ezzel együtt el kell érni, hogy Magyarország csatlakozzon a gazdaságilag fejlett országok köréhez” – fogalmaz.

„Az összekapcsolt gazdasági modell előnye, hogy egyszerre képes kezelni a fenti problémákat, ráadásul az alkalmazása egybeesik Magyarország gazdasági érdekeivel és geopolitikai céljaival. Egyben alternatívát kínál mind a neoliberális, mind a nemzetközi blokkokon alapuló globalizációs modellel szemben. Az összekötöttségen alapuló modell lényege, hogy a hálózatként felfogott nemzetközi rendszerben egy országnak arra kell törekednie, hogy minél több ponton kapcsolódjon más országokhoz és piaci szereplőkhöz. A kapcsolódások jellege túlmutat a gazdasági szempontokon. Idetartoznak a kereskedelmi, az infrastrukturális kapcsolatok, a beruházások és a tudástranszfer, valamint a nyilvános diplomáciai kapcsolatok” – írja Orbán Balázs.

Mint fogalmaz, a 2020-as évek elejére sikerült elérni, hogy Magyarországnak reális esélye van kilépni a közepesen fejlett országok csapdájából.

„Jól mutatja ezt az a tény, hogy az utóbbi tizenkét évben az egy főre jutó hazai össztermék tekintetében most állunk a legközelebb az európai uniós átlaghoz. 2010-ben ez az érték az uniós átlag 66 százalékának felelt meg, 2021-ben elértük az átlagos fejlettségi szint 76 százalékát. Most jött el a történelmi pillanat ahhoz, hogy a magyar gazdaságot az összekapcsoltság segítségével új növekedési pályára állítsuk” – írja Orbán Balázs, akinek teljes cikke a Mandiner honlapján, ITT olvasható.