Nem demagógia, hanem valóság: több száz milliárd forint maradt a családoknál
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a baloldal immár több mint egy évtizede a rezsicsökkentést. Talán ezért is vált szokásukká, hogy úton-útfélen igyekeznek belerúgni egyet, még azt is képesek kijelenteni, hogy voltaképpen nem is létezik. Majd két mondattal később azon keseregnek, hogy Magyarországon annyira olcsó a lakossági energia, hogy nincs ami az embereket takarékosságra, vagy korszerűsítésre ösztönözné. Lássuk tehát, voltaképpen mit is köszönhetünk a rezsicsökkentésnek.
Nem meglepő, hogy tíz hónappal a választások előtt ismét elindult a rezsiháború. „Azoknak az elégedetlenkedőknek, akik most el akarják zavarni Orbán Viktort, azt mondanám: először is visszamenőleg fizessék ki a számlájukból a rezsicsökkentésnek köszönhetően megtakarított részt” – hangzott Lánczi András filozófus, miniszterelnöki tanácsadó provokatív kijelentése a napokban. A megjegyzés nem maradt visszhang nélkül: a HVG publicistája azonnal „vaskos demagógiának” bélyegezte Lánczi szavait, rámutatva, hogy „Orbán Viktornak […] a »rezsicsökkentés« nevű dolog egy fillérjébe sem került”, így bármiféle tartozás emlegetése értelmetlen. Sőt, a cikk szerint a magyar lakosság „mára már túl keveset” fizet az energiáért közvetlenül.
Időszerű tehát ismét feltenni a kérdést, mit is jelent valójában a rezsicsökkentés, mekkora könnyebbséget hozott a magyar családoknak, és milyen árat fizet érte az államkassza? Valóban demagógia volna az eredményeire hivatkozni, ahogy a kritikusok állítják?
Talán már el is felejtettük, de a 2010-es évek elején Magyarországon a megélhetési költségek egyik legsúlyosabb eleme a rezsi volt. A háztartások jövedelmük jelentős részét kénytelenek voltak alapvető közműszámlákra fordítani – sőt, a családok többet költöttek áramra, gázra, fűtésre és egyéb rezsire, mint élelmiszerre vagy alkoholmentes italokra. A 2008-2009-es gazdasági válság utóhatásai, majd a 2012-es recesszió, magas munkanélküliség és a devizahitel-válság miatt sok család került nehéz helyzetbe. Tömegessé váltak a fizetési problémák: hónapról hónapra százezreknek okozott gondot a rezsiszámlák befizetése, a hátralékos fogyasztók száma ugrásszerűen nőtt. 2010-re Magyarországon volt a legmagasabb az elektromos áram és a földgáz ára az EU-ban vásárlóerő-paritáson mérve – vagyis a jövedelmekhez viszonyítva sehol sem volt akkora teher a rezsi, mint nálunk. Ráadásul a lakások jelentős része korszerűtlen, energiapazarló volt, ami tovább növelte a fogyasztást és a terheket. Sok család számára választás kérdése volt, hogy a hónap végén fűtést fizet vagy élelmiszert vesz.
Az előző évtizedek szabályozatlan piaci folyamatai – és a balliberális kormányok áldásos tevékenysége – azt eredményezték, hogy 2010 előtt a magyar emberek fizették Európában a legtöbbet az energiáért, és a családok jövedelmük arányában kiugróan sokat költöttek rezsire.
Ebben a feszült társadalmi-gazdasági helyzetben 2013 elején indult útjára a rezsicsökkentés programja. Az Orbán-kormány felismerte, hogy három módon lehet enyhíteni a háztartások rezsiterhein: a jövedelmek emelésével, az energiaárak csökkentésével vagy az épületek energiahatékonyságának javításával. Az első és a harmadik út hosszadalmas és közvetett hatású – a bérek növelése és az épületfelújítások állami ösztönzése fontos, de azonnali megkönnyebbülést nem ad a számlákkal küszködőknek. A leggyorsabb és leglátványosabb beavatkozási pont a második volt: a lakossági energiaárak hatósági csökkentése.
2013. január 1-jén lépett életbe az első rezsicsökkentő intézkedés, amelynek keretében átlagosan 10 százalékkal mérséklődtek a lakossági közüzemi díjak (áram, gáz, távhő díjai). Ezt követte 2013 folyamán több további hullám, összességében mintegy 25 százalékos árcsökkenést elérve a földgáz, az elektromos áram és a távfűtés díjában. A közmű-szolgáltatások széles körét érintette a program: nemcsak az energiát, hanem például a víz-, csatorna-, szemétszállítási és kéményseprési díjakat is csökkentették.
Az azóta eltelt évek a rezsicsökkentés kézzelfogható eredményeit hozták a háztartások számára. Íme néhány fontos mérőszám és tény, amely a program sikerét jelzi: A három fő közmű (áram, gáz, távhő) árának körülbelül 25 %-os csökkentése azt eredményezte, hogy egy átlagos magyar háztartás évente mintegy 170 ezer forinttal kevesebbet fizet rezsiért, mintha maradtak volna a 2012 előtti árak. 2013 óta összesen körülbelül 821 milliárd forint maradt a lakosságnál, ennyivel kevesebbet kellett kifizetniük a szolgáltatók felé a családoknak. Ezek a forintok a mindennapi megélhetést könnyítették meg, vagy más fogyasztásra, megtakarításra fordítódhattak, élénkítve a gazdaságot.
A rezsicsökkentésnek köszönhetően a magyar lakossági energiaárak az uniós rangsor végére kerültek, azaz hazánkban fizettek a fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat az áramért és földgázért az EU-ban. Míg 2010-ben nálunk volt a legdrágább az energia (vásárlóerő-paritáson), addig a kormányzati beavatkozás után a magyar családok élvezhették a kontinens legkedvezőbb díjait. A nemzeti energiahivatal (MEKH) adatai szerint például 2021-re Magyarországon volt a legolcsóbb a lakossági gáz Európában, és az áramár is az alsó néhány között volt. Ez óriási versenyelőnyt és biztonságot jelentett a magyar háztartásoknak a környező országokhoz képest.
A rezsicsökkentés energiaszegénység-csökkentő hatása is vitathatatlan – még a kritikus elemzők szerint is ez a program egyik legnagyobb érdeme. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal statisztikái alapján 54 százalékkal esett vissza a hátralékos fogyasztók száma a program bevezetése óta, a lakosság összes közműtartozása pedig közel 60 százalékkal csökkent. Konkrétan: 2013 végén még 650 ezer háztartás késett a gázszámla befizetésével, összesen 26 milliárd forintnyi adósságot felhalmozva; 2021-re a hátralékosok száma a felére apadt, tartozásuk pedig mindössze 7,8 milliárd forintra zsugorodott. Hasonló tendenciák voltak az áram- és távhőszektorban is. Vagyis a rezsicsökkentés közvetlen eredményeként családok százezrei menekültek ki az adósságcsapdából, és a szolgáltatók kintlévőségei is kezelhető szintre estek vissza. A fizetési hajlandóság jelentősen javult, hiszen a kisebb összegeket sokkal több háztartás tudta időben rendezni. Ez társadalmi szempontból nem pusztán gazdasági adat: kevesebb kikapcsolt fűtés és elsötétült otthon jelent jobb életminőséget, kevesebb kiszolgáltatottságot.
Bár ritkábban esik szó róla, a rezsicsökkentés a maga idejében az infláció mérsékléséhez is hozzájárult. 2013-ban látványosan visszaesett az inflációs ráta Magyarországon, részben azért, mert a hatósági árleszállítás közvetlenül csökkentette a fogyasztói árindexet (a rezsi jelentős súlyt képvisel a fogyasztói kosárban). Ez stabilizálta a gazdasági környezetet és növelte a vásárlóerőt, ami segítette a kilábalást a válságból. Emellett az, hogy a családoknál több pénz maradt (nem a rezsire kellett elkölteniük), élénkítette a belső fogyasztást, más ágazatokban termelt bevételt, munkahelyeket. Tehát a program multiplikátor-hatásai a gazdaságban is érezhetők voltak.
