Nem elég feltalálni, meg is kell védeni

A XX. században közel 135 ezer szabadalmat jegyeztek be magyar feltalálók. A legtermékenyebb időszakok a század első harmada és a szocializmus utolsó évtizede voltak: előbbi alatt hozzávetőleg 20 ezer, utóbbi során pedig 24 ezer találmányt regisztráltak. Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékű visszaesés következett be, és bár az egészségügyben, az elektronika és a vegyipar területén az innovatív képességünk az európai átlag fölött van, az évi hat-nyolcszáz találmányi bejelentésnek mindössze a negyede kapott oltalmat.

Ennek egyik oka az, hogy manapság a hazai ötletgazdák jelentős része független feltaláló, akiknek az ötlete nem munkaviszonyban születik. Sokszor nincsenek tisztában a szabadalmaztatás folyamatával, és pénzük sincs elegendő ahhoz, hogy egy szabadalmi ügyvivőt megfizessenek, illetve magát a találmányt megvalósítsák. Ezért aztán maguk készítik el a bejelentését, a vége pedig többnyire elutasítás… Az elbukott szabadalmi bejelentések számát emellett az olcsón dolgozó, de hanyag ügyvivők is növelik.

Így történt Oroszi Lászlóval is, aki 1996-ban fejlesztette ki az irányítósávos futballcipőt, és le is védette. Nagy sikert aratott, még a német sportszergyártó céghez, az Adidashoz is eljutott a híre. A cég képviselői mintákat kértek Oroszitól, majd 2000-ben az Adidas hogy, hogy nem, piacra dobta a bordázott felülettel ellátott modelleket. Busás profitot hoztak. A magyar feltaláló szabadalombitorlással vádolta a céget, de mint kiderült, a szakember, aki segédkezett neki a levédetéskor, hibázott, aminek az lett az eredménye, hogy szabadalma csak Magyarországra terjedt ki, így nemzetközi pert nem is lehetett indítani. Itthon viszont több mint egy évtizedig elhúzódó pereskedés vette kezdetét, és bár a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helyt adott Oroszi gazdagodás-visszatérítési igényének, végül csak a valós anyagi kár töredékét sikerült behajtani a cégen. Ez nagyjából elég is volt arra, hogy visszafizesse a kölcsönöket, amiket a perhez vett fel…

A szellemi tulajdon értéke

– Ha valaki feltalál valamit, és szeretné hasznosítani, az első lépés, hogy kezdeményezi a szabadalmaztatást, oltalom alá helyezi, és ezután már kezdheti is gyártani. Az oltalom nagyon fontos, ugyanis védettséget ad a másolatok ellen, de mint hasznosítható jognak üzleti értéke is van. Ha a legnagyobb ötszáz nemzetközi vállalatot nézzük, azt látjuk, hogy tőzsdei értékük hetven százaléka alapvetően a szellemi tulajdonhoz kötődik: ezek között vannak szabadalmak, védjegyek, logó, vagy akár a kiépített brand is. Vehetünk szinte bármilyen világmárkát, a védjeggyel védett, kiépített brand többet ér, mint a vállalat tulajdonában levő materiális javak – vázolja fel a képet a Demokratának Pomázi Gyula, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnöke.

Mint megtudjuk, a közvélekedéssel ellentétben egy ötlet önmagában nem védhető le, ugyanis az oltalmazás egyik legfontosabb feltétele a megvalósíthatóság.

– A folyamat ott kezdődik, hogy egy iparjogvédelmi hatóságnál szabadalmi bejelentést kell tenni, ahol eldöntik, hogy megadható-e a szabadalom, vagy sem. Az oltalom csak abban az országban érvényes, ahol az eljárást megindították, tehát egy itthon, az SZTNH-nál indított eljárás eredménye csak Magyarországon érvényes szabadalom lesz – mondja a hivatal elnöke.

A találmányokat legtöbbször érdemes külföldön is oltalmazni, ám ez közel sem olyan egyszerű: minden egyes országban, ahol valaki hasznosítani szeretné a találmányát, külön-külön kell tenni egy szabadalmi bejelentést, és végig kell vinni a szabadalomszerzési eljárást. Ezt némileg megkönnyíti az úgynevezett nemzetközi szabadalmi bejelentési rendszer, itt elegendő egyetlen bejelentés, megjelölve, hogy mely országokban szeretnénk majd nemzeti oltalmat kapni. Ezenkívül lehetőség van az Európai Szabadalmi Hivatalnál regionális, vagyis európai oltalmat szerezni.

Morális szempontok

– A jogi szabályozás kifejezetten tiltja közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző találmány szabadalmaztatását. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy nem tekinthető valami közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. Például egy olyan gépjármű, amely a KRESZ előírásainak nem felel meg, még szabadalmazható lehet, hiszen morális alapon nincs kizárva az oltalomból. De ugyanígy vannak olyan műszaki megoldások, amelyek nem tekinthetők közrendbe ütközőnek annak ellenére sem, hogy antiszociális célokra is használha­tóak. Ilyenek például a lőfegyverek – magyarázza Pomázi Gyula.

A SZTNH elnöke elmondja, hogy ki kell zárni erkölcsi alapon az oltalomból azokat a találmányokat, amelyek például szembemennek az általános társadalmi felfogással, bántják az emberi tisztesség­érzetet, de ugyanígy azokat is, amelyek rendbontásra, bűncselekményre vagy különböző diszkriminatív viselkedésre buzdítanak, vagy azokat segítik elő. Szemléltetésképp említi Dollyt, az első klónozott bárányt és a körülötte kialakult szakmai és társadalmi vitákat.

– A Dolly-ügy kapcsán vált világossá, hogy a genetikában rejlő lehetőségek szinte határtalanok, ám ezeket nem csak jó és nemes célokra lehet felhasználni. Így például nem oltalmazható emberi embriók alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra. Ismeretes olyan eset, amikor azért utasítottak el külföldön egy szabadalmi bejelentést, mert humán embrióból kinyerhető őssejtek gyógyászati alkalmazására vonatkozott, ám ezekhez az őssejtekhez csak az embriók elpusztításával lehetett hozzáférni, ez pedig semmiképp sem fogadható el.

A piszkos anyagiak

Pomázi Gyula szerint egyébként a hazai oltalomszerzés nemzetközi viszonylatban nem tekinthető drágának: a bejelentési és kutatási díj, valamint az érdemi vizsgálat költsége körülbelül százezer forint, amennyiben pedig megadják a szabadalmat, egyszeri megadási díjat, nagyjából 35 ezret kell fizetni. Ha azonban a feltaláló maga teszi meg a szabadalmi bejelentést, úgy ezeknek az összegeknek a negyede terheli csak, és az sem egyszerre esedékes, hanem az eljárás különböző szakaszaiban. Ehhez jön még az évenként fizetendő fenntartási díj, ami az idő előrehaladtával emelkedik.

Ezzel szemben például nemzetközi szabadalmi bejelentés esetében a bejelentési és kutatási díj megközelítőleg 630 ezer forintba kerül, és meg kell majd még fizetni minden egyes kívánt országban a szabadalmi eljárás ott meghatározott további díját. Értelemszerűen minél több országban szeretne valaki szabadalmat, annál magasabb lesz ez az összeg, végül akár több tíz millió forintra is rúghat. Európai szabadalmi bejelentésnél ez évente megközelítőleg másfél millió forint, és ehhez még hozzáadódik a fenntartási díj.

– Szabadalmi bejelentés előtt érdemes alaposan megfontolni, hogy mely országokban szeretne valaki oltalmat szerezni. Fontos figyelni az olyan pályázatokat, amelyek támogatást nyújtanak a díjak kifizetéséhez. Ilyen például a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál jelenleg is futó iparjogpályázat – mondja az SZTNH elnöke.

Mint minden kutatási-fejlesztési tevékenységnél, a találmányoknál is fontos a titoktartás, hogy a potenciális versenytársak ne szerezhessenek róla tudomást. Vannak azonban olyan technikai területek, ahol rendkívül éles a verseny, így egyáltalán nem kizárt, hogy több piaci szereplő egymástól függetlenül, egyszerre jusson ugyanarra az eredményre.

Az Egyesült Államokban ezt azzal orvosolják, hogy a szabadalmi bejelentés elsőbbsége megalapozható ideiglenes bejelentéssel is, ami után egy éve van a feltalálónak, hogy kidolgozza a részleteket. Ez persze a tudatos lopás ellen nem ad védelmet. Kína ezen a téren évi 225–600 milliárd dolláros kárt okoz az amerikai nagyvállalatoknak.

Bár Peking nemrég aláírta a kétoldalú kereskedelmi egyezmény első szakaszáról szóló megállapodást, amely szigorítja a szellemi tulajdonjogok megsértését, sokan kételkednek ennek a gyakorlatba való átültetésében. Ez pedig különösen az egyéni feltalálók számára kihívás, akiknek a nagyvállalatokkal ellentétben sem pénzük, sem egyéb erőforrásuk nincs az elhúzódó, ráadásul idegen terepen történő pereskedésre.