Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

A választások előtt azt mondta egy interjúban, hogy „az elmúlt öt év alatt az Európai Unió hibát hibára halmozott, most pedig háborúba akarják sodorni Európát. Ha nem érkezik nagyon erős jelzés az európai parlamenti választásokon, akkor mindez folytatódni fog a választások után is”. Megérkezett az „erős jelzés”?

– Megérkezett. Ha megnézzük az egyes pártokra és pártcsaládokra leadott szavazatokat, akkor azt látom, hogy megerősödtek azok a pártok és pártcsaládok, akik azzal kampányoltak, hogy az EU-ban változásra van szükség, mert az EU hibás politikát követ az orosz–ukrán háborút, a zöldátmenetet, a migráció és az európai mezőgazdaság jövőjét illetően. Ezzel szemben jelentős veszteségeket szenvedtek el azon pártok és pártcsaládok, akik azzal kampányoltak, hogy az unió és az integráció jó irányban halad, és arra kértek felhatalmazást, hogy az elmúlt öt év politikáját folytassák. Az eredményekből csak arra lehet következtetni, hogy az EU-ban lényeges változásokra van szükség, az más kérdés, hogy a brüsszeli politikai elit ebből a választási eredményből mire következtet és meg fogja-e érteni a választók szavát és akaratát, hogy nem a háborút kell Európába hozni, hanem a békét kell a háború sújtotta térségbe vinni.

Valóban, megerősödtek a jobboldali frakciók, ám úgy tűnik, továbbra is az Európai Néppárt maradt a legerősebb. Vagy már kovácsolódik egy új többség?

– Persze, teljesen elképzelhető, hogy ismét egy olyan politikai koalíció áll össze a Néppárt, a szocialisták és a zöldek részvételével, ami ösztönösen ugyanazt a hibás politikát fogja követni. Ugyanakkor szerintem az Európai Parlamentben ma kialakítható egy olyan új többség, amelyben a valódi jobboldali és a jobboldallal együttműködni kész politikai erők többséget szerezhetnek. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy lehetőség, ám megvalósulása hatalmas fegyvertény lenne, hiszen ilyen politikai többség a Parlamentben még sosem létezett, és eddig nem is volt kialakítható. Az a nagy kérdés, hogy az európai politikusok megragadják-e a változás lehetőségét, vagy továbbra is folytatódik az a céltalan sodródás, ami az elmúlt öt évet jellemezte.

Korábban írtuk

Hová sodródtunk?

– Nagyon komoly gondokat látok. A közös mezőgazdasági politikát megbénítja az adminisztratív terhek súlya, nem sikerült megfelelő egyensúlyt találni a zöldátmenet és a mezőgazdasági politika között, a meggondolatlan ukrán piacnyitás sem könnyíti a mezőgazdaság helyzetét. Szóval az EU gazdasági értelemben visszaszorulóban van, csökken a nemzeti jövedelme és a világkereskedelmi forgalomból való részesedése, nem képes a saját védelméről és biztonságáról gondoskodni, stratégiai függőségi helyzetben van, pedig gazdasági erejét és népességét tekintve volna lehetősége, hogy egy önálló pólus legyen az új világrendben, és kialakítsa a stratégiai autonómiát a gazdaság és a védelem területén. A magyar elnökség mind a versenyképesség és a védelem területén tesz olyan kezdeményezéseket, amelyek ehhez a célhoz kissé közelebb visznek bennünket. Ám ehhez rendkívüli szemléletváltásra van szükség.

Éppen az készülődik? Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése földindulásszerűen nyert Franciaországban, Németországban megerősödött az AfD, Itáliában is győztek Giorgia Meloni olasz testvérei. Két erős nő kezében van Európa sorsa. Vajon megegyeznek-e?

– Úgy látom, hogy a jobboldalon, tehát azon az oldalon, amely egy valódi európai alternatívát kínál az EU-nak, lehetőség van egy alapvető átrendeződésre, ami nem csak a már meglévő pártcsaládok megerősödését, hanem egy új jobboldali politikai erő megjelenését hozhatja az EP-ben. Orbán Viktor is úgy nyilatkozott, hogy lehetőség van egy erős francia–olasz együttműködés létrejöttére, amihez Lengyelország és Magyarország is csatlakozhatna. Ez egy olyan új politikai erőt jelentene a Parlamentben ami teljesen felbillentené a politikai egyensúlyt és átalakítaná a politika dinamikáját, és ez nagyon jó irányba viheti az egész EU politikai tevékenységét. Bízom benne, hogy ez megvalósulhat, az előttünk álló napoknak ez lesz a nagy kérdése.

Sokan vannak, de vajon vannak elegen? Arra lát-e lehetőséget, hogy más pártokat kiugrasszanak a Néppártból, hogyha körvonalazódik egy ilyen új jobboldali szövetség?

– A Néppárt bort iszik és vizet prédikál, hiszen erős jobboldali üzenetekkel, a változás ígéretével kampányolt, erősen zárt a baloldal felé és nyitott a jobboldal felé. Vajon miért éppen a fordítottját műveli a választások után? Élek a gyanúperrel, hogy a jobboldali üzenetekkel megtévesztett európai polgárokat elárulva, ismét a hagyományos balliberális szövetségeseit kéri fel koalíciós táncra. Ha a Néppárt így dönt, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek olyan pártok és politikusok, akik ezt a hitelességi deficitet és politikai pálfordulást nem fogják elfogadni, és az új jobboldali szövetséget keresik meg.

A francia republikánusok már Le Pen felé kacsintanak. Ők az első fecskék?

– Ezek a törésvonalak léteznek és csak erősödni fognak, és azt gondolom, hogy ilyen jelenségekre nem csak Franciaországban, hanem más országokban is lesz majd példa.

Ki lesz a befutó az Európai Bizottság vezetőjének a pozíciójára? Újrázik Ursula von der Leyen, vagy az ön által egy interjúban burkoltan megnevezett Mario Draghinak is van reális esélye a posztra?

– Szerintem még nagyon korai nevekről beszélni. Azt elmondhatom, hogy hazánknak a Bizottság elnökével kapcsolatban három elvárása van. Az első az, hogy a jövőbeli elnök rendelkezzen olyan politikai tapasztalattal, ami az EU-ban felmerülő nagy politikai kérdések rendezéséhez, a konszenzus kialakításához szükséges; a mi megítélésünk szerint ez tagállami miniszterelnöki tapasztalat nélkül nem lehetséges. A másik fontos szempontunk, hogy ez a személy legyen hiteles, és mi a választások eredményeit úgy értelmezzük, hogy az európai választók változást akarnak. Nyilvánvalóan olyan személy kell a Bizottság élére, aki ezeket a változásokat hitelesen meg tudja jeleníteni és meg is tudja valósítani. Végül pedig elvárnánk, hogy a Bizottság új elnöke a szervet kormányozza vissza abba a szerepbe, amit az európai szerződések rögzítenek. Ne legyen önálló politikai testület, ne legyen önálló politikai agendája, hanem a tagállamok által felhatalmazva, az általuk kijelölt politikai úton végezze a tevékenységét. Mi egy olyan bizottsági elnökben vagyunk érdekeltek, aki így fogja fel a szerepét.

Milyen portfóliót szeretne megszerezni Magyarország a következő Európai Bizottságban? Ki lesz a jelöltünk?

– A jelöltállítás a miniszterelnök feladata, és ilyen felkérést még nem kapott, hiszen a Bizottságnak még nincsen új elnöke. A magyar Európa-politikának a prioritásai évtizedek óta állandóak, kijelölik azokat a területeket, amelyek számunkra fontosak lehetnek, hagyományosan ilyen a bővítés, és magyar szempontból még érdekes lehet a kohéziós politika, mezőgazdaság, infrastrukturális kapcsolatok, energiapolitika, és természetesen a versenyképesség és belső piac, mind olyan területek. A portfoliók elosztása – a tagállami ambíciók miatt – a Bizottság következő elnökének különösen nagy kihívást fog jelenteni.

A választások előtti hetekben ismét nyomást helyeztek Magyarországra: a belga soros elnökség szorgalmazta a jogállamisági eljárás folytatását, amely elvezethet hazánk szavazati jogának megvonásához is. Van erre esély?

– Nekem a nyilatkozatot követően volt alkalmam beszélni a belga miniszter asszonnyal, és úgy tűnik, hogy az elképzelései korántsem olyan határozottak, mint ahogyan ebből a nyilatkozatból kitetszik. Minden esetre az a tény, hogy ez egy politikai kampányfinisben elhangozhatott, és politikai kampányeszközzé válhatott, önmagában is jelzi, hogy az európai jogállamisági mechanizmusokkal nagyon komoly probléma van. Ezeknek a mechanizmusoknak van egy stratégiai és taktikai célja, a stratégiai az, hogy hozzájáruljon a nagy európai föderális projekt megvalósulásához, olyan módon, hogy az úgynevezett uniós értékek – amik egyébként a tagállamokban kialakult és általuk osztott értékek – meghatározása, érvényesítése és kikényszerítése kikerüljön a tagállamok kezéből, és átkerüljön az uniós intézményekhez, a Bizottsághoz vagy a Bírósághoz, és ilyen módon kialakuljon egyfajta szövetségi struktúra, ahol az EU Bírósága a szövetségi alkotmánybíróság szerepét fogja játszani. Erre azonban az uniós intézményeknek nincsen politikai felhatalmazásuk, ez nem következik sem a szerződésekből, sem az európai polgárok szándékaiból.

Fotó: Demokrata/Vogt Gergely

Ha már bíróság. Az EU Bírósága megdöbbentő mértékű bírságot szabott ki hazánkra a menekültügyi szabályozások miatt. Ebben is politikai döntés született?

– Leplezetlenül politikai döntés született mind a bírság mértéke, mind pedig az időzítés tekintetében. Bár a döntés már hetek óta megszületett, egyértelműen politikai okokból az európai parlamenti választásokat követő napokra időzítették a kihirdetését. Az ítélet tartalma szintén meglepő, hiszen az EU Bírósága által kiszabott bírság nagyságrendekkel meghaladja azt az összeget, amit a Bizottság javasolt. Az EU Bírósága elrettentő jelleggel szabta ki ezt a bírságot. Egyrészt a magyar költségvetésre kíván nyomást gyakorolni, másrészt pedig nyilvánvalóvá akarta tenni a többi tagállam számára is, hogy a migrációs paktum tekintetében ne merjenek különutas politikát vinni, nem csak az intézkedések, de még a kommunikáció terén sem.

Ez lenne a taktikai cél?

– A taktikai cél pedig az, hogy nyomást gyakoroljanak egyes tagállamokra bizonyos kérdésekben: hogyha van egy „fekete bárány” tagállam, amely a többiek által fontosnak tartott kérdésben nem csatlakozik a konszenzushoz, mert a saját nemzeti érdekeinek megfelelő álláspontot képvisel, akkor ezen eszközök bármikor bevethetők politikai nyomásgyakorlás céljából, és most már ezekhez az eszközökhöz anyagi szankciók is kapcsolódnak. Az uniós forrásokhoz való hozzáférés is korlátozható vagy felfüggeszthető, ezek az eszközök bármikor előhúzhatók, bevethetők politikai szempontok alapján. Nagyon sajnálom, hogy az európai értékek fogalomköre az Európai Uniót megosztó kérdéssé vált, ahelyett, hogy az egységét erősítené.

Lát arra esélyt, hogy az EU által blokkolt források felszabaduljanak a magyar soros elnökség idején, vagy az elnökség ténye önmagában akadálya lehet e folyamatnak?

– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert meggyőződésem, hogy ezeket az uniós forrásokat politikai okokból blokkolják, hiszen Magyarország már rég teljesítette ama feltételeket, amelyek az uniós forrásokhoz való hozzáféréshez szükségesek. Ebben már csak politikai szempontok játszanak szerepet. A magyar elnökség közvetlenül és önmagában nem fog minket közelebb vinni az uniós források megszerzéséhez, ám abban bízom, hogy az elnökség sikeres lebonyolítása növelni fogja Magyarország politikai mozgásterét az EU-ban az elnökséget követően. Ez talán egy olyan kedvező politikai helyzetet teremthet, amelyben az eddigieknél gyorsabban tudjuk majd felszabadítani a hazánknak járó uniós forrásokat.

A lengyelek ezt „helyes” szavazással oldották meg.

– Lengyelország kapott két ajándékcsomagot a Bizottságtól, egyet az önkormányzati, egyet pedig az EU-s választások előtt. Azt gondolom, hogy mindez aláássa a jogállamisági eljárások és a Bizottság mint intézmény hitelességét is. Magyarország nem ezt az utat járja, az Európa-politika-víziójából, a magyar érdekek képviseletéből nem engedünk. Magyarország ilyen körülmények között kívánja megszerezni az uniós forrásokat.

Fotó: Demokrata/Vogt Gergely

Melyek lesznek a magyar soros elnökség legfőbb céljai?

– A magyar elnökség a versenyképességre fókuszál. Elsősorban az EU versenyképességét szeretnénk erősíteni, minden mást is e lencsén keresztül szeretnénk vizsgálni. Emellett fontos számunkra az európai biztonság- és védelempolitika erősítése, ezért fokozni szeretnénk az európai együttműködést a védelmi kutatások és innovációk területén, és áttekintjük majd, hogy milyen együttműködések lehetségesek az európai védelmi közbeszerzések koordinációjában. A magyar elnökség számára fontos az illegális migráció elleni fellépés, az Európai Unió külső határainak megerősítésére, az unió határán elhelyezkedő harmadik országokkal való stratégiai együttműködésre és a kiváltó okok felszámolására kíván koncentrálni, illetve azt szeretnénk, hogy azon személyek, akiknek nincs joguk az EU területén tartózkodni, visszajuthassanak a származási, vagy azon országok területére, ahonnan beléptek az EU-ba.

A magyar elnökség idején hajtják majd végre a migrációs paktumot is. Ez ügyben számít konfliktusokra?

– A migrációs paktum végrehajtását én már nem tekintem politikai kérdésnek. A tagállamok többsége a migrációs paktum elfogadásának másnapján már azt az álláspontot képviselte, hogy a migrációs paktum önmagában képtelen megoldani a válságot, ezért megkezdődtek az előkészületek olyan intézkedések meghozatalára, amelyek erre valóban alkalmasak lehetnek. A magyar elnökség ennek megfelelően arra kíván politikai figyelmet fordítani, hogy a migrációs válság kezelésére valóban alkalmas eszközöket találjunk, idesorolnám az európai terminológiában innovatív megoldásnak nevezett kezdeményezést, amilyen például az olasz–albán megállapodás. Ez azt jelenti, hogy a menedékkérelmeket Albánia területén, olasz hatóságok által fenntartott intézmények bírálják el. Kíváncsian várjuk, hogy e megoldás hogyan működik a gyakorlatban, és már felvettem a kapcsolatot az olasz és az albán kollégáimmal is. Az EU-s tagállamok jelentős része hasonló innovatív megoldásokat kért a Bizottságtól, a magyar elnökség e kezdeményezést fel fogja karolni.

Nehéz úgy határt védeni, ha a Frontex jelenlegi vezetője szerint a migrációt menedzselni kell, nem pedig megállítani.

– Volt alkalmam személyesen is találkozni Fabrice Leggeri úrral, a Frontex előző igazgatójával, akinek pontosan azért kellett távoznia, mert valóban határőrizeti ügynökségként, és nem szállodai recepcióként képzelte el a Frontex tevékenységét. A Bizottságnak meghatározó befolyása van a szervezet munkájára, és a felügyeletéért felelős biztos az elkövetkező ciklusban már nem fogja folytatni e tevékenységét. Bízom benne, hogy az európai választások eredménye, illetve az innovatív megoldások keresése és a Bizottságban bekövetkező személyi változások hatására a Frontex visszatalál eredeti feladatához és érdemi segítséget nyújt a tagállamoknak külső határaik megvédésére. Mindemellett a magyar elnökségnek lesz egy bővítési fókusza is, azt szeretnénk elérni, hogy a politikai figyelem és lelkesedés a Nyugat-Balkánra is kiterjedjen, és szeretnénk előrelépni valamennyi tagjelölt állam csatlakozásának folyamatában a magyar elnökség alatt.

Csakhogy konfliktusokkal terhelt régió(k)ról van szó: Ukrajnában háború dúl, Moldovában a Dnyesztermellék, Grúziában pedig a két szakadár köztársaság okoz konfliktust, és nemrég Milo­rad Dodik, a boszniai szerbek vezetője kijelentette, hogy a Szerb Köztársaság kilépne a boszniai államszövetségből.

– A Nyugat-Balkán tekintetében az a tapasztalatom, hogy az európai integráció stabilizáló tényező lehet. Ha a Nyugat-Balkán országai számára a bővítés hiteles és reális perspektíváját tudjuk nyújtani, az nagyban hozzájárulhat a régión belüli feszültségek kezeléséhez. A keleti bővítés tekintetében mi az objektív és érdemeken alapuló bővítési folyamatban hiszünk. Ukrajnával kapcsolatban még nagyon sok nyitott kérdés van, amit a csatlakozási folyamat legelején tisztázni kell, ideértve a nemzeti kisebbségek jogait, amit mi nem kétoldalú, hanem európai kérdésnek tekintünk.

Európában a leggyakrabban elhangzó értékfogalom a diverzitás. Mégis, ha őshonos európai kisebbségekről van szó, akkor ez a diverzitás kategóriáján kívüli tartományba esik. A Minority Safepack kezdeményezés elbukott. Lát-e arra lehetőséget, hogy a magyar elnökség idején ezen a téren előrehaladás történjen?

– A magyar Európa-politikának mindig is a fókuszpontjában volt az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak képviselete. Nekem személyesen nagy szívfájdalmam, hogy az alapszerződések vonatkozó része, ami a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelméről szól, egy olyan értelmezési átalakuláson ment keresztül, ami az őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek jogait kirekeszti e fogalom alól. Amikor ezt a kérdést felvetjük, általában azt a választ kapjuk, hogy ez a kérdés nem számít konszenzusosnak a tagállamok között, és ezzel nem az Európai Uniónak, hanem az Európa Tanácsnak kell foglalkoznia. Én ezeket a kifogásokat nem tartom megalapozottnak, az unió nyilvánvalóan nem csak konszenzusos kérdésekkel foglalkozik, és nem világos számomra, hogy ha bizonyos kisebbségek jogaival az EU foglalkozhat, akkor az őshonos kisebbségek jogaival miért ne foglalkozhatna. Az elnökségünk ezzel a kérdéssel is kíván foglalkozni.

Végezetül: milyen fogadtatásra számít Brüsszelben július elsejétől?

– Magyarországnak rendkívül markáns Európa-politikája van. Van víziónk arról, hogy az EU hogyan tudna hatékonyan és jól működni, ezt a miniszterelnök is rengeteg fórumon képviseli, de soros elnökként teljesen mást várnak el tőlünk, mégpedig azt, hogy tisztességes közvetítőként, jóhiszeműen együttműködjünk minden tagállammal és intézménnyel, és ne a saját politikai víziónkat képviseljük, hanem a tagállami konszenzus kialakításán működjünk közre. Ebből a szempontból a magyar elnökséget szorosan fogják figyelni, és nagyobb elvárásoknak kell megfelelnünk. Ezzel személyesen nincsen gondom. Azt azonban senki sem várhatja el tőlünk, hogy a magyar Európa-politikai víziót és céljainkat magunk mögött hagyva fogjuk az elnökséget lebonyolítani. Az a célunk, hogy elnökségünk idején együtt jelenjenek meg a magyar prioritások és az Európáért érzett magyar felelősség.