Nem harcolunk, kutatunk

– Egyes balliberális propagandisták a vírustagadókhoz hasonlítják a Magyarságkutató Intézetet, mások szerint az önök munkája „teljesen eltorzítja, tovább frusztrálja, gyűlölködővé és bezárkózóvá teszi a magyar történeti közgondolkodást”. Miből fakadhat ez a gyűlölet?

– Általában olyanok támadnak minket, akiknek fogalmuk sincs a munkánkról. Egyesek az ideológiai meggyőződésük, mások az egyébként megtisztelő irigységük miatt ócsárolnak. Egyetlen írásra rea­gáltunk kollégáimmal, mert az bár szakmai oldalról érkezett, olyan sekélyes volt, tele hibával és csúsztatásokkal, hogy nem mehettünk el mellette. A családunkban megtanultam, hogy az ilyen balról érkező politikai támadásoknak általában semmi alapjuk sincs. 76 évvel ezelőtt a kommunista újságírók már a cikk írásakor tudták, hogy amit írnak vagy mondanak, az nem igaz, de a saját érdekeik szerint, a saját hálózatukkal együttműködve végezték a piszkos dolgukat. Ez ma sincs másképp. A minket érő gyalázkodások mutatják, hogy nem tűnt el a kommunista szellem és kiszolgálóik sem.

– Milyen kutatásokat folytatnak jelenleg?

– Nagy reményeket fűzünk a székesfehérvári királysírokban nyugvó csontmaradványok genetikai vizsgálatához. Az osszárium feltárását Kásler Miklós miniszter úr kezdeményezte, az első kutatásokat is ő kezdte el. Köszönet illeti Erdő Péter bíboros urat, Spányi Antal megyés püspök urat és Cser-Palkovics András polgármester urat is, nemkülönben horvát partnereinket, akik minden segítséget megadtak a Corvin Jánosnak, Mátyás király fiának és az uralkodó unokájának, Corvin Kristófnak a lepoglavai pálos kolostorban nyugvó földi maradványaiból történő mintavételhez. Ezzel azonosíthatóvá válnak Mátyás király földi maradványai és a Hunyadi-család eredete is. De tudományos vizsgálat tárgyát képezik az ott nyugvó Árpád-házi királyok is, valamint kilenc további uralkodóház. Ilyen jelentőségű nemzeti, történelmi kutatás nem folyt még Magyarországon. Egyébként zajlik az Árpád-házat bemutató nagyszabású, 2022-től látogatható kiállítás előkészítése is. Ez olyan monumentális, nemzetépítő kiállítás lesz, amit szerintem minden magyarnak látnia kell majd.

– Min dolgoznak még?

– Az abasári Bolt-tető lelőhelyen ássák kollégáim Aba Sámuel uradalmi központját és temetkezési helyét. Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója nemrég szenzációs fölfedezésre jutott, amiről hamarosan részletesen beszámolunk a nyilvánosságnak. Természetesen a feltárt genetikai minták vizsgálata is folyik az archeogenetika segítségével. Ez igen összetett feladat, csak kevesen értenek hozzá, mert még új tudományterület. Éppen ezért különös figyelmet fordítunk az utánpótlás nevelésére is, több PhD-hallgatónk pallérozódik a velünk együttműködő felsőoktatási intézményekben, például a Szegedi Tudományegyetem doktori iskolájában. Alapvető folyó kutatásunk a magyarországi tudományos történetírás első nagy korszakát, a XVII–XVIII. századot érinti a legnagyobb történetírók munkásságának feldolgozásával és újraértékelésével. A közeljövőben ezt a középkori magyar történelem feliratos forrásainak kutatásával egészítjük ki.

– A magyar őstörténetet illetően milyen vállalkozások futnak épp?

– A bodrogközi Zalkodon reményeink szerint feltárunk egy még bolygatatlan honfoglaló temetőt, és a bodrogkeresztúri római katolikus templom felújításához kapcsolódóan is folynak régészeti programjaink. Történészeink vizsgálják a sztyeppei katonai segédnépek történetét, különös tekintettel a kazár kaganátus két katonai segédnépére, a burtászokra és a magyarokra. A projekt keretében készül a kelet-európai sztyeppe nomád népeire vonatkozó kronológia és a nomadizmus vitás pontjainak regisztere. Interdiszciplináris kutatásban modellezzük az V–IX. századi sztyeppevidék és az ázsiai területek változó földrajzi, éghajlati viszonyait, amelyek nagyban meghatározták a keletről nyugatra tartó, évszázadokon átívelő népvándorlási folyamatot. Ehhez a Népességföldrajzi és Geoinformatikai Kutatóközpontban készül a kelet-európai térség egyes részeinek VIII–X. századi történeti-földrajzi tájrekonstrukciója. A klasszika-filológia tudományához kapcsolódva zajlik a szarmata történelem forrásgyűjteményének összeállítása. Ez egy hosszú távú program része, ami idővel kiegészül a többi, a magyarság kialakulásában fontos szerepet játszó keleti nép történeti forrásainak gyűjtésével.

– Ezek sorában ott lehetnek a hunok is?

– A hun–magyar kapcsolódások, netán rokonság kutatása az egyik kiemelt feladatunk. Interdiszciplináris kutatóintézetként nálunk több tudományterület foglalkozik a témával, így az egyes kutatóközpontokban létrehozott eredmények összeadódnak. Az Archeogenetikai Kutatóközpont végzi a történeti népességek teljes genomszintű elemzését. 2019-ben elsőként egy idehaza és így a nemzetközi tudományosságban is megjelent publikáció az úgynevezett új generációs szekvenálás módszertanával sorolt be számos honalapító ősünk Y-kromoszómás vonala mellett avar és néhány hun kori leletet. A kutatók kiemelték az R1a haplocsoport ázsiai leágazásait, amely ágakat preszkítáknak is nevezhetünk. Ennek az ágnak az alcsoportjába sorolható a 2020-ban a neves tudományos lapkiadónál, a Nature-nél megjelent publikáció alapján a Turul nemzetség is. Az archeogenetikai eredmények abba az irányba mutatnak, hogy a honfoglaló magyarok genetikai összetételében az egyik legmarkánsabb komponens a belső-ázsiai vonal, amely feltehetően az ázsiai hunokhoz köthető. A magyar és a mongol nagykövetséggel, illetve az ulánbátori egyetem régészeti intézetével már felvettük a kapcsolatot az idén éppen 60 éve zajló mongol–magyar tervásatások újraindítása érdekében. Ennek keretében ázsiai hun sírokat tárnak fel és publikálnak közösen. Obrusánszky Borbála nagykövet asszony, nem mellesleg elismert orientalista támogatja és szervezi a mongóliai együttműködéseken alapuló kutatások megkezdését. Eközben idehaza is törekszünk a honfoglaló magyar temetők minél szélesebb körű feltárására, illetve kutatjuk a kapcsolódásokat a magyarországi V. századi hun lelet­anyaggal. A legígéretesebb kutatási irányt pedig a délkelet-uráli és a Kaukázus előteréből származó honfoglaló jellegű leletanyag vizsgálata rejti, hiszen a magyarok elődei ezeken a területeken éltek együtt évszázadokon át az ázsiai hunokkal. Történészeink emellett kutatják a lovas népekkel fennálló kapcsolatokat és keleti gyökereinket, igyekeznek azonosítani a magyarság identitására ható történelmi kapcsolatok lenyomatait, és folyamatban van Jan Długosz lengyel történetíró Lengyelország történelmét feldolgozó, XV. században keletkezett, 12 kötetet kitevő munkája magyar vonatkozású fejezeteinek fordítása is.

– Neuralgikus kérdés a nyelvészet. Szembeszállnak a finnugor elmélettel?

– Mi nem hadakozunk, hanem kutatunk. Nyelvi téren jóval nehezebb, bonyolultabb a hun–magyar kapcsolatkutatás, mint az archeogenetika, a régészet vagy a folklór eszközeivel. Átfogó közép-kelet-eurázsiai szótörténeti vizsgálatokkal, kínai, urál-altaji és szibériai nyelvek összevetésével azonban el lehet jutni feltételezhető hun szavakhoz. További nagy kérdés, hogy mennyi és milyen hun nyelvi szórványt rejthetnek egyes ősi kínai források. A hun és hun–magyar nyelvészeti kutatásban a sinológia megkerülhetetlen. Nyelvtörténészeink ezen a két csapásirányon haladnak nemzetközi együttműködésben. Filológiai szempontból a hun–magyar kapcsolódásokat két kérdésben lehet kutatni: a történeti forrásanyagot, illetve a hun és a korai magyar nyelvi jelenlét írásos nyomait feliratos anyag, jelesül rovások formájában. Megdöbbentő, hogy a történeti forrásanyagból az elmúlt évszázadokban még soha nem sikerült megbízható, teljes körű gyűjteményt létrehozni, ha egyáltalán volt erre törekvés. A következő lépés tehát a történeti forrásanyag gyűjtése, amely hosszú távú terveink gerincét alkotja, ennek előmunkálataként a hunok előtt hazánkban élt lovas nomád népekre vonatkozó görög–római források gyűjteménye teljesen készen áll. Ezt idén publikáljuk. Új eredmény a Kárpát-medencei rovásírások feliratos emlékei gyűjteményének összeállítása, új megfejtésekkel és a magyar nyelv rovásírásos emlékeinek az eddiginél mintegy kétszáz évvel korábbi időre való visszavezetésével.

– A már említetteken túl milyen nemzetközi együttműködésről tud beszámolni?

– Múlt héten jelent meg 202 anyai vonal elemzésén alapuló angol nyelvű publikációnk Neparáczki Endre vezetésével a Genes nemzetközi folyóiratban, ebben a honfoglalás kori köznépi vagy szegényes mellékletű sírok embertani anyagának genetikáját vetették össze a kutatók a korábban feltárt honfoglalás kori elit vagy gazdag leletanyagú egyének maradványai­val. Idén még legalább 4-5 nemzetközi publikáció megjelenése várható csak erről a területről, többek között a hun, avar és honfoglalás kori minták archeogenetikai elemzéséről szóló tanulmányunk is. Egy régész munkatársunk most nyerte el egy közös orosz–magyar projektben való részvétel lehetőségét, amely a szkíta típusú lószerszámzat átfogó kutatását célozza az egész eurázsiai sztyepperégióban. Ennek a kutatásnak várhatóan hatalmas eredményei lesznek a lovas népek lovaglási szokásainak, kereskedelmének és újításainak terén. A már említett mongóliai együttműködés mellett Kazahsztánban és Kínában is várnak minket, ezen együttműködések eredményeiről nemsokára magas színvonalú nemzetközi tudományos publikációkat olvashatunk. Nyelvjárási kutatásokban is nemzetközi együttműködésben dolgozunk a Kárpát-medencében és azon kívül is, olasz, észt, finn, német kollégákkal. A hun–magyar nyelvi projektben kínai kutatókkal dolgozunk együtt, de aktív a kapcsolatunk a müncheni Bayerische Staatsbibliothekkal, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivummal, az Osztrák Állami Levéltárral. Folyamatban van az isztambuli levéltárakkal való kapcsolatfelvétel is. Munkatársainkat számos külföldi első kategóriás tudományos folyóirat szerkesztőbizottságába hívták meg. Nemcsak a keleti, hanem a nyugati tudományos világ is hamar befogadott minket. Idén pedig elindítjuk tudományos folyóiratunkat, amely magyar és idegen nyelven is az egész világból várja a magyarságtudományi publikációkat, és nemzetközi szerkesztőbizottsággal működik. Ezenkívül munkatársaink publikálnak külföldön is, amit hamarosan megújuló weboldalunkon külön menüpontban teszünk hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Ezek az eredmények mutatják, hogy milyen tempóban, milyen elitként elismert nemzetközi tudományos körben dolgozunk. Az általunk képviselt kutatási területeken szinte hetente mutatjuk meg Magyarországot a nemzetközi tudományos életben. Az elismerés és a magyarok iránti tisztelet érezhetően egyre nő a világban. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy ma már a közbeszéd tárgyai lehetnek a magyarság dicsőséges korszakai. Kutatásainkkal mi is hozzájárulunk, hogy végre igaz, egészséges, minél teljesebb történelmi képet építsünk magunknak, magyaroknak.