Nem kerültek kisebbségbe a vallásos emberek

– Azt mondják, ez volt az utolsó adatfelvételes, önbevallásos módon készülő népszámlálás. Milyen lesz a következő, 2031-ben esedékes cenzus? Honnan és hogyan állnak majd össze a megfelelő adatok?

– A jövőben regiszteralapú népszámlálásra készülünk. Ez azt jelenti, hogy adminisztratív és egyéb módon gyűjtött és tárolt adatokból fogunk dolgozni, azokat úgy összekapcsolva, hogy abból a népszámlálás kérdései megválaszolhatók legyenek. Ez a változás magával hozza azt is, hogy akár évente, sőt naponta is képesek leszünk népszámlálásra. Ezáltal a folyamat nemcsak gyorsabbá, de hatékonyabbá is válik.

– Ebben a rendszerben nem maradnak majd ki fontos adatok?

– A szenzitív kérdésekre – ilyen például a nemzetiségi hovatartozás – korábban sem volt kötelező válaszolni. Ezt mutatja, hogy a népszámlálásban 210 ezren vallották magukat a roma lakossághoz tartozónak, holott a KSH az előző népszámlálást követően készített egy becslést a roma lakosság lélekszámáról, amelyből 600-700 ezer fő volt kiolvasható. Az adminisztratív összeírásnak ez az egyik kihívása, de mindent megteszünk a siker érdekében. Az ausztriai és szlovéniai statisztikai hivatal például már most is adminisztratív összeírást alkalmaz, és nem kérdez semmilyen nemzetiségi adatot. Ahogy tíz év múlva Magyarország, úgy előbb-utóbb a Kárpát-medence más országai is át fognak állni a regiszteralapú népszámlálásra, ami azzal jár, hogy a magyar nemzetiségűekre vonatkozó, Kárpát-medencei, települési szintű összehasonlítási adatok veszélybe kerülnek.

– Ez súlyos kérdéseket vet föl. Mi lehet a megoldás?

– 1870-től kezdődően szépen kirajzolódó, jól használható területi adatsoraink vannak a nemzetiségi és vallási megoszlásra vonatkozóan. Nem biztos, hogy ennek a sornak éppen 2030-ban kell megszakadnia. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ennek az adatnak valamilyen formában meg kell maradnia. A statisztikai hivatalok számára ez komplex és komoly feladat lesz a jövőben.

– A másik kényes kérdés a vallási megoszlás volt. A sajtóban komoly polémia alakult ki, hogy kisebbségbe kerültek-e a vallásos emberek Magyarországon. Mivel negyvenszázaléknyian nem válaszoltak erre, mi a Demokratában arról írtunk, hogy ez torzítás, ezt így nem lehet kijelenteni. A KSH elnökeként hogy látja ezt a kérdést?

– Valóban nem lehet kijelenteni, hogy kisebbségbe kerültek volna a vallásos emberek Magyarországon. De nézzük meg, mit lehet elmondani az adatok alapján. Azok közül, akik válaszoltak a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, a többség, 50,2 százalék jelölte magát katolikusnak, emellett 16 százalék volt a reformátusok aránya, az evangélikusoké és a görögkatolikusoké pedig 3-3 százalék. Összességében a válaszadók 73 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallásos, 27 százaléka pedig úgy, hogy nem vallásos.

– Milyen kép rajzolódik ki Magyarországról a népszámlálás általános kérdéseiből?

– Néhány pozitívumot szeretnék kiemelni: jelenleg a felnőtt lakosság 33 százalékának van érettségije, ami 165 ezer fővel több, mint tíz évvel ezelőtt. Sokatmondó, hogy már 22 százaléknak van diplomája, csaknem 400 ezer fővel emelkedett a diplomások aránya. Magyarországon a leggyakoribb idegen nyelv az angol, minden negyedik ember beszéli, arányuk 50 százalékkal nőtt 2011 óta. 2022-ben 2,1 millió ember, a lakosság 22 százaléka legalább egy, további 1,1 millió, azaz 11 százalék pedig legalább két idegen nyelven beszélt. Az idegen nyelvet beszélők száma összesen 600 ezer fővel növekedett 2011 óta. Szépen kirajzolódik a foglalkoztatottság bővülése is, és az, hogy a foglalkoztatottság eltolódott a magasabban képzett munkaerő felé. A 6 évesnél idősebb népesség 83 százaléka végez rendszeresen valamilyen digitális tevékenységet. Továbbá közülük 53 százalék magasabb szintű digitális tevékenységet is folytat, tehát online intézi az ügyeit, bevásárol vagy komolyabb szoftvereket használ.

– A népszámlálás fő adata, hogy mennyien vagyunk: eszerint tíz év alatt 334 ezerrel 9 603 634 főre csökkent Magyarország lélekszáma. Ugyanakkor a gyerekvállalás szempontjából látszik némi pozitív változás. Kijelenthető, hogy az elmúlt évtized családtámogatásai segítettek a jobb eredményekhez?

– A válaszom határozottan az, hogy igen. A mélypont a 2011-es 1,23-as termékenységi arányszám volt, amit sikerült 1,6 környékére emelni. Ebből az következik, hogy a támogatások hatására 2010 óta több mint 160 ezerrel több gyermek született. Úgy vélem, hogy ha a tendencia megfordításához ez még nem is elég, komoly eredménynek tekinthető, és érdemes folytatni a gördülő népességpolitikai intézkedéseket. Innen ráadásul tovább lehet lépni, és hangsúlyozom, nem determinisztikus dologról van szó. A Novák Katalin köztársasági elnök asszony által összehívott Demográfiai Kerekasztalnak is ez a feladata, a munkában a tudományos akadémia, a jegybank és az államkincstár elnöke mellett a KSH vezetőjeként jómagam is részt veszek. Az első találkozó alkalmával megtisztelő felkérést kaptam egy előadás megtartására. Ennek az egyik fő üzenete az volt, hogy az 1900-től (amióta a termékenységi arányt számoljuk a KSH-ban) 2023-ig terjedő időszakon végigtekintve az látszik, hogy a következetes családpolitikai intézkedéseknek igenis van pozitív hatásuk a termékenységre. Magyarország kihívás előtt áll, hiszen a szülőképes korú nők száma évente 15 ezer fővel csökken. Emellett fontos az is, hogy a teljes Kárpát-medencei magyarságra kell gondolni és számítani ebben a kérdésben.

– Júniusban nevezték ki a KSH elnökévé. Az egyik cél, amit megfogalmazott, az adatközlések felgyorsítása volt, amit éppen a népmozgalmi adatok esetén sikerült korábban megvalósítania a hivatalnak. Mi a gyorsítás kulcsa, és mely területeken várható a korábbi adatközlés?

– Mindenekelőtt a belső szemléletünkön kell változtatnunk ahhoz, hogy a piacrakerülési idők csökkenjenek. A másik kézzelfogható eszközünk ehhez, hogy többféle adatforrást használunk, mint korábban, és kimondottan XXI. századi statisztikai rendszerekhez nyúlunk. A KSH az utóbbi időben számos eredményt ért el a piacrakerülési idők csökkentésében, naprakész információkat szolgáltat a koronavírus, majd az energiaválság, az orosz–ukrán háború kitörésétől kezdődően (Heti monitor), sikeresen átestünk az Eurostat statisztikai auditján (Peer Review), folyik 270 adminisztratív adatforrás (például az online pénztárgépek, az online árfigyelő, a nemzeti útdíjfizetés, az adóhivatal, a turisztikai ügynökség adatai) rendszereinkbe való integrálása. Emellett megvalósult a gyorstájékoztatóink tőzsdenyitást megelőző, 8 óra 30 perces publikációja, amely jó alapot nyújt. Az automatizálás, a XXI. századi technológiák (mesterséges intelligencia, hálózatelemzés, a web scraping, vagyis a különböző online felületekről történő adatgyűjtés) használata eleve a gyorsaság és a pontosság felé visz minket, ami azért is fontos, mert a média, az üzleti szféra és a szakpolitikai döntéshozók igényeit gyorsabban tudjuk kielégíteni, és az általunk nyújtott adatok naprakészebbek lesznek. Nem az az érdekes most, hogy mi történt 2023 januárjában, hanem az: mi történt novemberben. Ez logikus is, ha azt látjuk, hogy háború zajlik a szomszédunkban, újabb tört ki a Közel-Keleten, energiaválság van és koronavírus-járvány volt, amire a reagálás azonnali döntéseket igényel.

– Mely területeken tud megvalósulni a gyorsabb piacra kerülés már a közeljövőben?

– 2024 első negyedévében nagyon fontos lépés lesz, hogy előre hozzuk a negyedéves GDP-adatok közlését. A jövő évtől kezdve a tárgyidőszakot követő 30. napon publikálni fogja a KSH a friss negyedéves GDP-adatot, ahogy például a német statisztikai hivatal is teszi. Ez olyan mértékű változás, amelyben a hivatal valamennyi területe érintett. Emellett természetesen az adatszolgáltatók közreműködésére is szükség van, a pontosabb és a határidők betartásával történő adatszolgáltatás révén. A piacrakerülési idő rövidítése lehetővé teszi a gazdaság jobb monitorozását, korábbi információt ad a gazdaságpolitikai és egyéb gazdasági döntések meghozatalához.

– Azt is megfogalmazta, hogy a KSH-nak az első háromba kell kerülnie az európai statisztikai hivatalok „versenyében”. Ennek a gyorsaság és a pontosság javítása lehet a kulcsa?

– Stratégiai célunk valóban az, hogy a 3 legjobb európai statisztikai hivatal közé kerüljünk – egyelőre a középmezőnyben állunk. Az is stratégiai cél, hogy Közép-Európa információs motorjává váljunk. Ha ugyanis valaki meglát egy magyar adatot, egyből össze szeretné hasonlítani, hogy a visegrádi, európai összevetésben miként állunk. E cél érdekében több adminisztratív és alternatív adatforrást szeretnénk a rendszerbe bevonni, XXI. századi elemzési módszereket alkalmazva, a piacrakerülési időket drasztikusan csökkentve, a minőséget javítva. Mindemellett fontosnak tartom, hogy az X, Y, Z és alfa generáció felé nyissunk, és azt is, hogy a jó kvalitású kollégáinkat megtartsuk és megbecsüljük.

– Az elmúlt időszak egyik nagy gazdaságpolitikai eredménye volt, hogy tíz százalék alá csökkent a magyarországi infláció. Volt ebben szerepe a KSH-nak?

– Az infláció 2022-ben és ebben az évben is az orosz–ukrán konfliktus környezetében volt a legmagasabb. 2023-ban az EU összehasonlítása alapján hazánkban csökkent legnagyobb mértékben a balti államokon kívül. Az inflációs adataink hajszálpontosak és naprakészek, de az infláció letörése nem a KSH eredménye volt.

– Adatszolgáltatási problémákról és az ezzel járó szankciókról is beszélt a kinevezése után. Büntetésekre kell számítaniuk a gazdasági szereplőknek?

– Hangsúlyozzuk, hogy a KSH-nak nem célja, hogy tömegesen bírságokat szabjon ki. A KSH jogosult az illetékes fővárosi és vármegyei kormányhivatal előtt közigazgatási eljárást kezdeményezni, amennyiben adatszolgáltatói kötelezettségének az illetékes gazdasági szereplő nem tesz eleget. A közigazgatási bírság összege jogi személyekre vonatkozóan százezertől kétmillió forintig terjedhet, és a bírság kiszabása adatszolgáltatásonként történik. November második hetében tájékoztató levelet küldtünk ki a vállalkozásoknak, amely felhívta a figyelmüket az adatszolgáltatói fegyelem fontosságára. Partnerséget keresünk, de az adatszolgáltatást megtagadókat rá kell bírni az együttműködésre. A KSH csak akkor tud gyors, érdemi és megbízható adatokat közölni, ha az adatszolgáltatók időben küldik az adatokat. Nem arról van szó, hogy a KSH kis- és középvállalkozásokat akarna tömegesen megbírságolni a kormányhivatalok bevonásával.

– Honnan hová jutott el a KSH a rendszerváltozás óta? Milyen hivatalt szeretne látni tíz év múlva?

– A rendszerváltozás idején – talán nem sértődik meg senki – a KSH egy növényevő dinoszaurusz volt, nekünk ebből kellene némi túlzással egy vérszomjas fenevadat létrehoznunk. Akkoriban a hivatal kizárólag a múltbeli adatokra fókuszált, az időbeliség nem játszott szerepet. Lényeges változás, hogy mi már a jelennel és a jövővel foglalkozunk. Komoly paradigmaváltás történt abban is, hogy elkezdtünk úgynevezett kísérleti statisztikákkal foglalkozni, amelyek előnye, hogy rendkívül gyorsan rendelkezésre állnak, viszont nem részei a hivatalos statisztikának. A KSH korábban a múlttal foglalkozott, de mivel mi vagyunk a legnagyobb adatkezelő, a felgyorsult világ arra késztet minket, hogy ezt a határvonalat átlépjük, szigorúan elválasztva a kísérleti statisztikákat a hivatalostól. Mondok egy példát: az áfaadatok alapján szinte azonnal meg tudjuk becsülni egyes cégek árbevételét még jóval azelőtt, hogy visszakapnánk a különböző, már kitöltött kérdőíveket. De említhetjük a teherautók forgalmát is, amely alapján nagyjából meg tudjuk becsülni az ipar teljesítményét. Hasonló módon kezdtük el fejleszteni az Ingatlan.com-mal közösen a lakbérindexünket, ami kiállta a próbát, már hivatalos mérésként publikáljuk. Ha viszont az adott kísérleti statisztika elveszíti a relevanciáját, mert mondjuk az apropóját adó pandémia lecseng, akkor könnyen el is tudjuk engedni.