Nem oszt, nem szoroz

Három napot töltött Budapesten a múlt héten az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának (CONT) delegációja, úgynevezett tényfeltáró látogatás keretében. A bizottság alapvető feladata – leegyszerűsítve –, hogy ellenőrizze, a szabályoknak megfelelően költik-e el az Európai Unió költségvetéséből származó pénzeket. Egyéb jogköreik mellett – mint az Európai Számvevőszék tagjainak kinevezése vagy az Európai Központi Bank pénzügyi tevékenységének ellenőrzése – a büdzsé végrehajtása során előforduló csalásokat és szabálytalanságokat próbálják megelőzni, vagy legalábbis feltárni az unió pénzügyi érdekeinek védelmében.

Magyarul, a CONT látogatásainak célja, hogy a terepen derítsék ki például, hogy egy konkrét, valamiért problémásnak tűnő vállalatnál, fejlesztésnél megfelelően költik-e el az uniós pénzeket. Ez valaha így is volt egyébként: De Blasio Antonio, aki 2006 és 2009 között volt EP-képviselő és költségvetési bizottsági tag a Fidesz színeiben, úgy nyilatkozott, hogy amíg a bizottság nem kezdett túlterjeszkedni a hatáskörén, valóban konkrét projekteket vizsgált. Bulgáriában például halüzemet, fagylaltgyárat vagy Olaszországban egy kikötőfejlesztést. „Nem demokráciát, nem jogállamiságot vizsgált, hanem azt, hogy meghatározott projektek esetén az uniós források szabályosan vagy szabálytalanul lettek-e elköltve” – jegyezte meg a pécsi illetőségű európai politikus.

El vannak tévedve

A fentiekhez képest egész más képet mutat a delegáció múlt heti látogatása. A hivatalos tájékoztatás szerint azért jöttek Budapestre a képviselők, hogy az EU-s költségvetés védelmével és a jogállamisági feltételességi mechanizmussal kapcsolatos, folyamatban lévő ügyekről tájékozódjanak, valamint a helyreállítási és ellenállóképességi mechanizmus (RRF) magyarországi működtetésére bevezetett folyamatokat és ellenőrzési konstrukciókat is meg akarták vizsgálni.

Jó pár megbeszélést lebonyolított a küldöttség: találkoztak Navracsics Tibor területfejlesztési miniszterrel, Bóka Jánossal, az Igazságügyi Minisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkárával, Windisch Lászlóval, az Állami Számvevőszék elnökével, Dencső Balázzsal, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság főigazgatójával, Vágujhelyi Ferenccel, a NAV elnökével, az Integritás Hatóság elnökével, Bíró Ferenccel, a parlament gazdasági, uniós és költségvetési bizottságával, továbbá Karácsony Gergely főpolgármesterrel, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége képviselőivel, újságírókkal, NGO-k és az üzleti szféra képviselőivel.

Az ilyen budapesti delegációs látogatások programját általában a kiegyensúlyozottság látszatával szokták összeállítani, az ördög ezért a részletekben rejlik: nem mindegy, kire mennyi időt szánnak, és hogy választják ki például a civileket és az újságírókat.

A túra politikai színezete ezúttal már a delegáció összetételéből is gyanús. A küldöttséget a bizottság elnöke, Monika Hohlmeier bajor jobbközép (néppárti) politikus vezette, tagjai pedig a finn néppárti Petri Sarvamaa, a német zöldpárti Daniel Freund és a holland szocialista Lara Wolters voltak. Megfigyelői tagjai a momentumos Cseh Katalin és a DK-s Rónai Sándor.

Erős brigád: Sarvamaa volt az egyik szószólója annak, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból, Freund pedig megszólalásai és Twitter-profilja alapján Orbán Viktor megszállottja. Beszédes volt, hogy amikor a magyar miniszterelnök a CPAC Hungaryn úgy összegezte a magyar álláspontot: nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra (no migration, no gender, no war), a német politikus úgy reagált: NO EU MONEY, azaz ebben az esetben uniós pénzekre se számítsunk.

Ne menjünk el szó nélkül amellett se, hogy Cseh Katalin a hírek szerint uniós pénzeket is érintő költségvetési csalásban lehet érintett, Rónai Sándor pedig egyenesen hazafias kötelességének nevezte az egyik „árnyékkormányinfón”, hogy elérjék, ne érkezzenek meg Magyarországra az uniós pénzek.

A delegáció jelentékeny része tehát lényegében azzal a deklarált céllal jött Magyarországra, hogy megideologizálják, miért nem kapta meg hazánk még mindig a neki járó pénzeket, és további nyomást gyakoroljanak a kormányra.

De sikerült?

A bizottsági „tényfeltárás” során nemcsak a megkérdezettek, hanem a delegáció tagjai is vizsgáztak. Utóbbiak felkészültségét illetően több tárgyalás résztvevőjének is egybehangzó és nem túl hízelgő benyomásai voltak.

Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke a találkozót követően újságíróknak elmondta, az Országgyűlés érintett szakbizottságai igen alapos bevezetőt tartottak, a delegáció kérdései azonban egyértelműen arra utaltak, hogy leginkább sajtóértesülések alapján formálnak véleményt. Meglátása szerint alapvető tévedéseket és tévhiteket fogalmaztak meg, egyebek mellett a kormány gazdaságpolitikájával, a különadókkal, a közbeszerzések működésének az átláthatóságával és a rezsiköltségekkel kapcsolatban is. Arról beszéltek például, hogy tömegesen menekülnek el a multinacionális cégek Magyarországról. Ezzel szemben a valóság az, hogy a német cégek vezetőinek több mint hetven, az amerikaiaknak pedig több mint nyolcvan százaléka véli úgy, hogy szívesen fektetne be legközelebb is Magyarországon, mert kiszámítható jogszabályi és jó adózási környezet vonatkozik a működésükre, mutatott rá Bánki.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter tárgyszerű és a kölcsönös megértésre törekvő beszélgetésként jellemezte a delegációval folytatott egyeztetést, de ő sem ment el szó nélkül amellett, hogy a képviselők láthatóan nem olvasták el az előzetesen megküldött háttéranyagokat, véleményüket politikai előítéletek befolyásolták, és tényszerű tévedések is voltak a kérdéseikben. A tárcavezető abban bízik, hogy legalább árnyalni sikerült a képviselők véleményét, de illúziói azért nincsenek. Mint mondta, mérsékelten optimista, kétli, hogy túl pozitív beszámolót írnának az útról, mindenesetre az már jó, ha legalább a tárgyszerűen igazolható vagy cáfolható kérdésekben tudomásul veszik a magyar kormány adatait.

Túl sok optimizmusra nem adott okot Hohlmeier záró sajtótájékoztatója sem. A bajor politikus egyik fő vádja az volt, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nem tudott tájékoztatást adni arról, hogy 29 esetben, 1,48 milliárd eurót érintően a gyanú szerint problémás volt az uniós pénzek felhasználása. Válaszul az ÁSZ közölte, a delegáció „úgy nyilatkozott az uniós forrásokat érintő számvevőszéki gyakorlatról, hogy az ezen témában jelenleg zajló vizsgálatok, azok folyamata, módszertana, a vizsgálatokat érintő digitalizációs és kockázatelemzési fejlesztések egyáltalán nem érdekelték, ezzel kapcsolatosan egyetlen kérdést sem intéztek az ÁSZ vezetéséhez”. A képviselők a megbeszélés tárgya szempontjából releváns információkat nem hallgatták végig, a prezentációt félbeszakították, majd az uniós forrásokat nem érintő, politikai témákat hoztak fel. Megjegyezték: „az ÁSZ történetében példátlan az is, hogy az EP delegációjának tagjaként a kampányfinanszírozás vizsgálatával érintett párt, a Demokratikus Koalíció képviselője személyeskedő támadást intézett a pártját éppen vizsgáló számvevőszék elnöke ellen, ezzel próbálva befolyásolni a többi EP-képviselőt, illetve politikai nyomás alá helyezni a független Állami Számvevőszéket”.

Nem Brüsszel dönt

Hohlmeier felszólította a kormányt, hogy hajtsa végre az uniós források felszabadításához szükséges úgynevezett 27 „szupermérföldkövet” és a hozzájuk tartozó 17 korrekciót. A brüsszeli bürokráciához mérve is komikus megfogalmazás annak az évek óta húzódó folyamatnak az eredménye, amiben az Európai Bizottság mindig újabb és újabb feltételekkel áll elő, ha már éppen közel lenne a megállapodás.

Hogy mit jelent a fenti felszólítás? A kormány szerint nem mást, mint további nyomásgyakorlást. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegációvezetője sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, az Európai Parlament és egyetlen szakbizottsága sem felettes szerve Magyarországnak, nem hatóság, amelyik kötelező érvényű döntéseket hoz. Nem oszt, nem szoroz, hogy mit csinálnak, és a delegáció tagjait egyébként sem érdekelték a tények.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közrádióban kifejtette, hungarofóbiában szenvednek a delegáció tagjai, megkérdőjelezik, hogy a magyarok képesek felelősen dönteni a jövőjükről. „A nemzetközi, liberális, mainstream Brüsszel nem tudja megemészteni, hogy a magyarok maguk hoztak döntést a saját jövőjükről, és hogy Budapesten az emberek akarata alapján egy jobboldali, nemzeti, patrióta, kereszténydemokrata kormány van, amely minden külső nyomásgyakorlás ellenére sikeres” – fűzte hozzá. „Világossá kell tenni, hogy Magyarország jövőjéről kizárólag a magyarok dönthetnek, és nem Brüsszel” – nyomatékosította.