– Hogyan értékeli a Fidesz választási győzelmét?

– A választásokkal kapcsolatban nem azt gondolom, hogy győztünk és megnyertük a versenyt, hanem azt, hogy kaptunk egy lehetőséget, és most kezdődik az igazi feladat. Sportnyelven fogalmazva, megúsztuk a nevezési szintet, és bejutottunk a döntőbe. Orbán Viktor azt mondta a győzelem után, most a legfontosabb az alázat. Erről Jézus szavai jutnak az eszembe: „Közöttetek a legnagyobb legyen a legkisebb.” A „miniszter” szó szolgát jelent, ami az én olvasatomban semmiképpen sem azt jelenti, hogy őt kell szolgálni, hanem azt, hogy ő egy magasabb rendű értelemben vett szolga, ami ebben az esetben csakis azt jelentheti, hogy a hazáját, a nemzetét szolgálja. Persze nem mellékesen megjegyzem: nekünk is ez a dolgunk. A kétharmaddal kapcsolatban megfogalmazott félelmek pedig nem alaptalanok, de álságosak. Főleg ha azok mondják, akiknek az elődpártja több mint negyven éven át egypártrendszerben uralkodott.

– Ez a választási győzelem lezárhat egy húszéves korszakot. Hol rontottuk el az elmúlt húsz évet?

– Mindenki húsz évről beszél, de mi történt 1947 és 1989 között? Semmi. Nem volt elég idő vagy lehetőség megvalósítani az akkori elképzeléseket? Vagy az ellenzék akadályozta a munkát? Hiszen nem is volt! Nem is lehetett! Ki a felelős az országban lezajlott szociális és gazdasági eseményekért? Ki a felelős a jelenlegi gazdasági és szociális helyzetért? Talán a négy évet kormányzó MDF? Vagy a Fidesz? Vagy azok, akiknek ötvenöt év állt a rendelkezésére elképesztő (had)erővel a hátuk mögött. Én jóhiszemű ember vagyok. Tételezzük fel, hogy azért csinálták, mert azt gondolták: ez az ország érdeke. Hát nem ez! Nem ez volt, nem ez lesz! Meddig kell még ezt bizonygatni? A rendszerváltás után Antall József volt az első olyan miniszterelnök, akinek a megváltozott történelmi helyzet okán, miután megszűnt a megszállás, lehetősége lett volna hatékonyabb eszközökkel megvalósítani a nemzet érdekeit, és a megszálló hatalmak által diktált adósságot megszüntetni. Nem tette. Nem tehette? A magyar Szent Korona jogrendje a történelemben példaértékű. Volt az országnak vezetője, országgyűlése, mégis minden hatalom a Szent Koronában összpontosult. Ha ma is a Szent Korona jogrendje érvényesülne, nem tudták volna kiárusítani az országot, nem lenne földkérdés, vízkérdés stb.

– Ezek szerint a Szent Korona jogrendjének figyelembevétele szükséges az igazi változásokhoz?

– Lehet, hogy sokak számára ez furcsán hangzik, de nincs más lehetőségünk, mint igazodni a teremtői rendhez. Ezt a Szent Korona jogrendje és szellemisége tükrözi a legjobban. Orbán Viktor a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján beszélt a földkérdésről is. Rendkívül visszafogottan, okosan, mértéktartóan, a magyar nemzeti érdekeket képviselve nyilatkozott. Elmondta, hogy Ausztriában, Franciaországban nincs moratórium, mégis egy külföldi állampolgárnak gyakorlatilag lehetetlen termőföldet vennie. Olyan törvényeket kell hozni, hogy Magyarországon magyar kézben maradhassanak a nemzeti kincsek.

– Sokak szerint az is nehezíteni fogja az új kormány dolgát, hogy túlságosan nagy a csodavárás.

– Ez természetes, mert sajnos bőven van mit helyrehozni, de a csodavárásnak nem szabad ebben a várakozó helyzetben ragadnia. Nem szabad tétlenül hátradőlni, hogy most már nyertünk, minden jó lesz ezután, hanem mindenki a tehetségével, a saját munkájával próbáljon segíteni az országon. Azt kell nézni, hol tudok segíteni, nem azt, mivel nem értek egyet. Ahol számítanak rám, és amivel egyetértek, aminek a céljaival azonosulni tudok, ott segítek. Az egész szervezet így működik. A bal kéznek nem a jobboldalon kell működnie és fordítva. A nemzet teste, a társadalom akkor fog felépülni, ha mindenki hozzáadja tudása legjavát.

– Mikor érezte át először, hogy az úszóversenyeken egy egész nemzetet képvisel?

– 1969-ben, a bécsi Ifjúsági Európa bajnokságon. Az edzőm, Széchy Tamás a döntő verseny előtt azt mondta nekem: „Fiam, ne felejtsd el, a hazádért úszol!” Döbbenetes érzés volt, mert előtte csak az egyesületemet képviseltem. Persze az is rang, mert a KSI, a Honvéd, az Újpest, a Fradi és más egyesületek is tartoznak valahova, mégpedig Magyarországhoz, ami egy nagyobb egység. Magyarország pedig a Kárpát-medence természeti egységéhez tartozik. A mi időnkben a sportoló egy bizonyos szint után nem is tudott mást képviselni, csak a hazáját. Minél magasabb szintre lépett fel, annál inkább érezte, hogy az ország testének egy részét, egy sejtjét alkotja.

– Mint állatorvos, mi a véleménye Mahatma Gandhi mondásáról, hogy „egy nemzet nagysága híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik”?

– Egyetértek vele. De nemcsak az állatokról van szó, hanem a természetről, a környezetünkről. És látható, érezhető, hogy a tudatlan, gőgös, a természetet leigázni akaró emberi tevékenység nagy bajt okozott a világban. A magyar mindig is állattartó, állattenyésztő nép volt. Mi ne tudnánk, hogyan kell bánni az állatokkal? És nem attól jó az állattartás, ha ágyban alszanak házi kedvenceink, vagy ha a disznóólban játék van, de nem kaphat moslékot. Az életet, az élőlényeket, az élet szentségét becsülni, tisztelni kell.

– Elsősorban mit vár az új kormánytól?

– Azt, hogy egy magasabb szemszögből a magasabb rendű értékekre figyeljen. Erre jó esélyt látok. Ne felejtsük el, mivel zárta beszédét Orbán Viktor a Vörösmarty téren: „Vincit voluntas tua, azaz győzedelmeskedjék a Te akaratod!” Mi itt, Európa közepén mindig megvédtük magunk és Európa számára is azt az értékrendet, ami szerint éltünk. Legyen az tatár, török vagy más ellenség, aki ide törekedett. Ez a mi hazánk, és itt az itt élők érdekeit kell szem előtt tartani úgy, hogy mások érdekeit is figyelembe vesszük. Nem lehet hátrány, ha valakinek más a világnézete, de – előny se! A régi korok emberének tevékenységét a Teremtőhöz való igazodás vezérelte. Hiszem, hogy a magyar embernek van valamilyen misztikus kapcsolata az égiekkel. Mit mond a magyar, amikor bajban van? „Segítség!” Azaz, segíts-ég! Az égtől, az égiektől várja a segítséget. Logikus, sőt tudományos magyarázat biztos van rá, hogy miért így mondjuk, de mások mégsem tudják így mondani. Jézus az utolsó vacsorán, miután megtörte a kenyeret, azt mondta: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, és azt mondta. „Vegyétek, és igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Egy közmondás szerint azzá válunk, amit eszünk. Tehát mivé válunk ekkor? TEST-VÉR-ré. És kinek a testvérévé? Jézus testvérévé. Ez csak a magyar nyelvben nyilvánul meg így. Van hát közünk az égiekhez?

– Milyen Magyarországon szeretne élni?

– Ahol az emberek büszkék a magyarságukra, a nemzetükre. Ahol az érték és a mérték a teremtői rendhez való igazodás. Vissza kell adni az emberek önérzetét, hitét, magyarságát, a nemzet önbecsülését. Nincsen más esélyünk, csak ha önmagunkra találunk. Ha a helyzetünk nem változik, az a világnak is rossz. Ne felejtsük el, hogy a Föld szívcsakrája itt van Magyarországon. Itt dobog. Függetlenül attól, hogy hányan tudják vagy nem tudják, hiszik vagy nem hiszik, ez az igazság. Az igazság pedig nem mennyiség, hanem minőség kérdése.

Lass Gábor