Nem várhatunk tényeken és a valóságon alapuló értékelést a 2022-es jogállamisági jelentéstől
Az Európai Bizottság (EB) folytatja azt az intervenciós kísérletsorozatát, amelynek keretében különböző, jogi köntösbe bújtatott jelentések hasábjain marasztalja el a nyílt társadalmak eszmerendszerét magukénak nem valló országokat. A Sargentini-jelentés és az elmúlt két évben napvilágot látott jogállamisági országriportok tapasztalatai alapján az idei jelentéstől sem várható, hogy pozitív képet fessen a demokrácia állapotáról hazánkban, ehelyett vélelmezhetően a Soros György által finanszírozott NGO-k mecénásuk által tollbamondott véleményét fogja visszatükrözni, megfelelve a brüsszeli balliberális narratívának.A júliusban megjelenő jogállamisági jelentés Magyarországgal foglalkozó részéhez gyűjt az EB információt 2022. február 28-án és március 1-jén, az érdekeltekkel folytatott virtuális megbeszélések keretében. Bár megkérdezik a kormány tagjait, illetve jobboldali szereplőket is, látható, hogy jóval nagyobb számban keresik fel a nyílt társadalom irányába elkötelezett érdekelteket, és az ő véleményüket adják vissza a jelentésekben. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) decemberi webináriumán elhangzott, hogy néhány tagállam kritikával illeti a jelentéseket a kettős mérce miatt, de az EB ezen észrevételeket nem veszi komolyan, hiszen – ahogy fogalmaztak – „a kritikák ellenére, mégis részt vesznek a jelentések megalkotásában”.Az EB által készített riportokban a globalista baloldal érvrendszerét közvetítő NGO-k évközben közzétett megállapításai köszönnek vissza.
Már a 2021-es jelentésben is a Soros György és szervezetei által tollbamondott vádak jelentek meg. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) civil szervezet a 2021-ben publikált sajtószabadság-ranglistáján a 92. helyre pozícionálta Magyarországot, Orbán Viktort a sajtószabadság ellenségeként aposztrofálta, és a szólásszabadság elleni támadásokra példaként a Klubrádió frekvenciájának politikai okokból történő megvonását, a koronavírus-járványról szóló információk megszerzésének az ellehetetlenítését, valamint álhírek kriminalizálását hozta. Ezen vádak mind felsorolásra kerültek az EB tavalyi jogállamisági jelentésében is, annak ellenére, hogy azok egytől egyig cáfolhatóak. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 180/2021. (III. 10.) számú határozata értelmében a Klubrádió Zrt. pályázati ajánlata alakilag és tartalmilag is érvénytelen volt, valamint a rádió gazdasági működése nem felelt meg a törvényi és a pályázati előírásoknak. Ezt a döntést a Kúria a Kf. VII.40.405/2021/6. számú ítéletében megerősítette. A járvánnyal kapcsolatos információk megszerzése ellehetetlenítésének vádjára a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb cáfolatok az Operatív Törzs állandó, nyilvános tájékoztatása a televízióban és online, valamint a https://koronavirus.gov.hu weboldal mindenki számára elérhető, informatív felülete. A rémhírterjesztés bűntette pedig már jóval a pandémia előtt is szerepelt a Btk-ban (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 337. §), a változás annyi, hogy megemelték a büntetési tételt. Jól látható, hogy Brüsszel és a nyílt társadalmak eszmerendszerét propagáló NGO-k minden olyan ügyet, amivel kapcsolatban akár csak csekély mértékben is el lehet hitetni a publikummal, hogy politikai döntés született, igyekeznek fenntartani a közbeszédben, belefoglalják a riportjaikba, és egyértelmű kormányzati elnyomásként interpretálják. Ennek megfelelően a 2022-es jogállamisági jelentésben vélhetően helyet kap majd a Schadl-ügy, ami egyrészt egyedi eset, másrészt, amiben jogerős ítélet még nem született, de minden bizonnyal szisztematikus korrupcióra fognak következtetni belőle a riport megszövegezői.
Szintén valószínűsíthető a júliusban elkészülő dokumentumban a Pegasus-ügy említése, ahol ugyan semmilyen jogszerűtlen lehallgatás nem bizonyosodott be, Ujhelyi István (MSZP) és európai parlamenti képviselőtársa, Robert Biedroń mégis kérték az EB-től a lengyel és magyar jogállamisági jelentés kiegészítését, elvárásként támasztva a Bizottsággal szemben, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak az úgynevezett Pegasus-ügyre és annak érdemi feltárására. Idén januárban publikálta a Human Rights Watch (HRW) nevű nemzetközi civil szervezet az éves országjelentését, amelyben leírták, hogy a magyar kormány 2021-ben tovább folytatta támadásait a jogállamiság és a demokratikus intézmények ellen. A HRW riportjában szereplő állítások szintén nagy eséllyel köszönnek majd vissza a 2022-es jogállamisági jelentésben. Az NGO szerint hátrányos megkülönböztetés éri a nemi kisebbségeket és a romákat, valamint visszaszorulnak a nők jogai. Az Alaptv. XV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt minden ember egyenlő, a (2) bekezdés pedig megfogalmazza a diszkrimináció tilalmát.
Magyarországon több melegjogvédő szervezet (Háttér Társaság, Magyar LMBT Szövetség) működik, évente megrendezésre kerül a „Budapest Pride”,valamint közel tizenhárom éve hatályos a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény, ami közel ugyanazokat a jogokat biztosítja az együtt élő homoszexuálisoknak, mint a házaspároknak. Számos pályázat és felzárkóztatási program segíti a romák élethelyzetének javulását és a minél sikeresebb integrációjukat. Nemzeti alapokmányunk XV. cikk (3) bekezdése értelmében a nők és a férfiak egyenjogúak, az (5) bekezdése szerint pedig Magyarország külön intézkedésekkel védi a nőket. A nők helyzetét illetően beszédes, hogy épp a kormánypártok jelölnek egy hölgyet, Novák Katalint, köztársasági elnöknek. Az EB 2021-es országriportja további kijelentéseket is tartalmaz, amelyek a Sargentini-jelentés és az első jogállamisági riport óta visszatérő elemként jelentkeznek a hazánkkal szembeni brüsszeli narratívában, és vélhetően benne lesznek az idén megjelenő dokumentumban.
Ilyen az a vád, miszerint veszélyben van a bírák függetlensége, és az igazságszolgáltatást alá kívánják vetni a törvényhozó hatalmi ágnak. Az Alaptv. C) cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A 26. cikk (1) bekezdése értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Hazánk elsőszámú jogforrása tehát több pontban is kimondja, hogy a iurisdictiós hatalmi ág elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 3. §-a is kimondja, hogy bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.
A tavalyi jogállamisági jelentésben kijelentették, hogy a korrupció továbbra is probléma Magyarországon – mindezt a Transparency International 2020. évi korrupcióérzékelési indexe alapján. Az EB egy olyan NGO megállapításaira alapozza a vádjait, amit Soros György alapítványa rendszeresen, jelentős összeggel támogat. A valóság ezzel szemben az, hogy a 2010 utáni Fidesz-kormányok átfogó korrupcióellenes intézkedéseket és Nemzeti Korrupcióellenes Programot indítottak, jelenleg a 2020-2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtása zajlik. Az elmúlt tizenkét évben jóval átláthatóbb és fegyelmezettebb az állam működése, valamint a közpénzek és az uniós források felhasználása, illetve a közbeszerzési rendszer. A magyar ügyészség az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között (az uniós átlag ekkor 36 százalék volt), 2020-ban pedig a magyar hatóságok által kivizsgált ügyek kétharmadában történt vádemelés (a legfrissebb EU-s átlag 37 százalék).
A 2021-es jogállamisági jelentésben kritikákat fogalmaztak meg az Alkotmánybírósággal, illetve annak működésével szemben. Ez szemlélteti az EU-ban a nemzeti, polgári kormánnyal rendelkező országok hátrányára érvényesülő kettős mércét. Míg hazánkban a taláros testület az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, addig a lengyel alkotmánybíróság kompetenciáit (illegitimnek minősítve azt) épp Brüsszel kívánja korlátozni, amiatt pedig semmilyen aggály nem vetődik fel uniós szinten, hogy Dániában, az Egyesült Királyságban (ami 2021 előtt még EU-tag volt), Svédországban, Hollandiában sincs elkülönült alkotmánybíróság.Mindezek olvasatában kijelenthető, hogy tényeken és a valóságon alapuló, politikai ideológiától és befolyástól mentes értékelést az idei jogállamisági jelentéstől sem várhatunk. Fontos kiemelni, továbbá, hogy az FRA tavaly év végi webináriumán elárulták, 2022-től konkrét ajánlásokat fognak megfogalmazni a tagállamoknak. A nyílt társadalom létrehozását tehát mind erősebb intervenció révén tervezik a közeljövőben ráerőltetni az unió országaira.