Nem véletlenül öt az öt

A rövidített munkahetet számos cég tesztelte és teszteli ma is a világon. Az eddigi sikeres példák jellemzően a kreatív munkát igénylő, így a számítástechnika, a pénzügyi piac vagy a marketing terén tevékenykedő nagyvállalatokhoz kötődnek. Ilyen például a Microsoft japán leányvállalata, amely 2019-ben vezette be a rövidebb munkahetet, ennek hatására pedig a cég negyvenszázalékos termelékenységnövekedésről számolt be. A nemzetgazdaság azonban nem csak ilyen ágazatokból áll.

Komoly következmények

A négynapos munkahét ellen szól, hogy Magyarországon, mint a legtöbb európai országban, már most súlyos munkaerőhiány van a szellemi munkát igénylő ágazatokban, amelyet az egyre növekvő fizetések sem tudtak mérsékelni.

– Épp elég feladat hazánkban megtartani a jó munkaerőt. Ha csökkentjük a munkaidőt, kevesebb lesz a vállalat termelése és a nemzetgazdasági teljesítmény is. Ahhoz, hogy legalább a tudástőke-igényes ágazatokban érdemi javaslatot tehessünk a munkaidő csökkentésére, bizony a hazai oktatási rendszer minőségi változása és különösen a színvonalasabb munkavégzés is elengedhetetlen. S épp ezért nagyon helyes, hogy a kormány a felsőoktatási képzés fejlesztésére koncentrál – mondja lapunknak dr. Lentner Csaba közgazdászprofesszor.

A másik problémát az jelenti, hogy jogállamban a szabályok mindenkire vonatkoznak, a piaci szektorban a munkaerő foglalkoztatását, így a munkaidőt is alapvetően a munka törvénykönyve írja elő, normatív alapon.

– Ha a Tesco alkalmazottainak négynapos munkarendjük lesz, akkor a kisvállalkozói formában üzemeltetett élelmiszerboltban is négynapos munkahetet várnak el az alkalmazottak. Ahhoz pedig, hogy a boltok így is nyitva tarthatók legyenek, újabb embereket kell felvenni, ami annak fényében, hogy a négynapos munkahétre való áttérés javaslattevői a 40 órás bérrel számolnak, a közeljövőben kigazdálkodhatatlan – fejti ki a szakértő, hozzáfűzve, hogy a Momentum kezdeményezésének megvalósulásával tömegesen mennének csődbe kis- és középvállalatok, sőt, jelentős munkanélküliséggel is számolni kellene. Különösen igaz ez a krónikus szakemberhiánnyal küszködő egészségügyre vagy a mezőgazdaságra, de a multik is megsínylenék.

A négynapos munkahéttel kapcsolatban a párt sajtóosztálya lapunknak küldött levelében leszögezte, hogy nem kötelező jelleggel kívánják bevezetni, csupán annak lehetőségéről biztosítanák a munkaadókat. Szerintük az elképzelés nem csak a fentebb említett szektorokban lehet eredményes, hanem a robotokat bevezető vállalatok esetében is, valamint az államigazgatásban, ahol a hatékonyabb munkaszervezést és a digitalizációt jelölték meg előfeltételként.

A meglévő gazdasági modellek azonban mást jeleznek előre. Lentner Csaba szerint jelenlegi műszaki fejlettségünk mellett érzékeny az egyensúly a munkaerő-ráfordítás mennyisége és a nemzetgazdasági kibocsátás között.

– Ha csökkentenénk a munkaerő-ráfordítás mennyiségét, úgy bizonyos munkafázisok, feladatok nem lennének elvégezve, így újabb emberek felvételével munkaerőhiány alakulna ki, ráadásul jelentősen csökkenne Magyarország GDP-je. Ez viszont csökkentené a munkabéreket és a szociális juttatásokat is – mondja.

Az elmúlt tíz évben a kormány jobbára az extenzív erőforrások, mint például a parlagon heverő több százezer munkaképes, de nem dolgozó ember bevonására alapozott. A vállalati hatékonyság és termelékenység egyelőre másodlagos szempont. Időközben a munkaerőpiacra bevonhatók száma is felső korlátjához érkezett, sőt, az építőiparban és a szolgáltatások területén már krónikus munkaerőhiány jelentkezett.

– Ha éppen a járványhelyzet után várható gazdasági fellendülés időszakában csökkentjük a munkaidőt, úgy nemcsak a kiemelt ágazatok, hanem a kormány elmúlt tíz év alatt elért eredményei is elveszhetnek. A Momentum javaslata bármennyire vonzó is első hallásra, megvalósítása esetén óriási munkaerő-kereslet keletkezne, amelyet hazai forrásból aligha lehetne kielégíteni – magyarázza Lentner Csaba.

Tévhitek

Közismert, hogy a túl sok és megerőltető munka nem tesz jót az egészségünknek. Viszont a rövidített munkaidőből adódó feszített tempó és az ebből következő stressz sem. Az új-zélandi Perpetual Guardian nevű alapkezelő cég esettanulmánya szerint az egységnyi munkát egy nappal kevesebb idő alatt elvégző dolgozók, főként a vezetők egy része stresszesebbé vált, ami miatt több megbetegedés is történt körükben.

A több szabadidő a munkamorált sem növeli olyan mértékben, mint ahogy sokan elsőre hinnék. Ryan Carson, az amerikai Treehouse nevű online techkurzusokat tartó vállalat vezetője 2015-ben jelentette be, hogy áttérnek a négynapos munkahétre. Egy évvel később azonban Carson úgy döntött, mégis visszatér a hagyományos munkarendhez, ugyanis a kevesebb munkaidő rontotta a munkamorált, így rosszabb lett a munka minősége és a termelékenység is.

Gyakori érv a négynapos munkahét mellett, hogy csökkentené a környezeti terheket, valamint hogy a háromnapos hétvége felpörgetné a turizmust, ami pedig a GDP-nek kedvezne. Lentner Csaba szerint viszont ez közgazdaságilag logikátlan és kivitelezhetetlen is, ugyanis a turisztikai és szabadidős ágazatok felpörgetéséhez további jövedelemre van szükség, és nem elsősorban utazási kedvre.

– A környezeti terhelés csökkentését a társadalmi felelősségvállalásra való tudatos felkészítéssel lehet érdemben előmozdítani. Az pedig, hogy az emberek hol szemetelnek, hol veszik igénybe az energiaszolgáltatást, otthon-e vagy a turisztikai üdülőhelyeken, nagyjából mindegy – szögezi le.

Fuccsba ment tervek

2017-ben egy svédországi nyugdíjasotthonban vezették be a heti hatórás munkanapokat, igaz, az ötnapos munkahét keretei között maradva. A munkavállalók arról számoltak be, hogy egészségesebbek és produktívabbak voltak, a kísérletet azonban nem folytatták, mert úgy ítélték meg, hogy az önkormányzatnak túl drága volt a munkaerőköltség növekedése.

A Perpetual Guardian egy ügyfélszolgálatnál indított kísérlete kapcsán rámutat, hogy az ügyfelek elégedettsége egyértelműen csökkent, mert volt olyan nap, amikor bár szerették volna igénybe venni a szolgálatot, nem tudták, mert senki sem dolgozott. Ez viszont a cég hírnevének ártott, így aztán gyorsan visszaálltak az ötnapos munkára.

A Más País baloldali spanyol párt idén januárban jelentette be, hogy a kormány elfogadta javaslatát a négynapos munkahét kipróbálására, amit az Európai Unió helyreállítási keretéből kívánnak fedezni. A tervek szerint ebből kárpótolják majd a közel kétszáz kis- és középvállalkozást a lehetséges veszteségeikért, amiért cserébe azok szervezetben és munkaerőben adoptálódnak a 32 órás munkahéthez. A projekt első évében az állam a munkáltatók összes költségét fedezi, a másodikban a támogatás mértéke 50 százalék, a harmadikban pedig 25 lesz. A munkaidő-csökkentés ötlete azonban nem váltott ki általános tetszést. A legnagyobb spanyol üzleti szövetség, a CEOE egyik vezetője, Ricardo Murr szerint őrültség munkaidő-csökkentéssel kísérletezni az országot a polgárháború óta legjobban sújtó recesszió közepette.

A nemzetközi példák tehát nem biztatóak. Korábban több, nálunk gazdaságilag fejlettebb állam, mint Finnország vagy Új-Zéland kormánya is felvetette a négynapos munkahét bevezetését, ám a gyakorlatban sohasem valósult meg.

– Legyen szó bármilyen reformról, az összes körülményre tekintettel kell lenni, különösen az ország adott fejlettségi szintjére. Egy látványos, esetleg sokaknak tetsző intézkedéssel pedig – mint például a munkaidő csökkentése vagy az euró bevezetése – nem léphetünk át fejlődési szakaszokat, sőt az eddigi eredményeket is lerombolhatjuk – figyelmeztet Lentner Csaba.