– A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 2000-ben alakult, tizenhat kereszténynemzeti értékrendű női civilszervezetből. Miben különbözik egy konzervatív értékrendű női szervezet a többitől?

– Az alapvető különbség, hogy mi nem individualista módon közelítünk a nők felé. A női lét lényegi összetevője a világnak. Egy ismert orvosbiológus szerint a nők úgy tartják életben a családot, a közösséget és a világot, mint a test örökké mozgó, kapcsolatot teremtő, kommunikáló részecskéi: a női kapcsolatteremtés, a női lény úgy tartja egészségesen a közösséget, ahogy a sejtecskék folytonos kapcsolata felépíti az immunrendszert. Úgy tekintünk a nő erejére, mint a nemzeti életerő forrására. A rendszerváltás után sorra alakultak a civil női szervezetek, de még legalább tíz év telt el a felismerésig, hogy a szocialista rendszerben létrejött női mozgalmak mellett szükség van egy keresztény-konzervatív értékek mentén szerveződő női ernyőszervezetre is. Érdekszövetségünk a nők családban, munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.

– Mi a nők feladata a közéletben?

– A magyar parlament első képviselőnője, Slachta Margit mondta, hogy a nő egyik legfontosabb közéleti feladata „a nemzetet talpraállító, lélekből, szívből és átérzésből fakadó nagy népgondozás.” Beszélt arról is, hogy a nő magasabb értelemben vett anyai, életadó erejét be kell kapcsolni az államéletbe. A nőknek jelen kell lenniük a munka- és a társadalmi szervezetek világában is, s hozzá kell férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzetek politikájára, és előmozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait. A nők, családok érdekeinek integrálása a közéletbe nemzetünk tragikus demográfi ai helyzete miatt elsőbbséget kell hogy élvezzen. A katolikus egyház így fogalmaz: „A nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami őseredeti közösség, és bizonyos értelemben szuverén, mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat. Az egész társadalom jelene és jövője szükségessé teszi a családanyák hivatásának újraértékelését, és a feladatukkal járó munka megbecsülését.” Társadalmunk férfi központú, ahol a mindennapi küzdelmek során férfi as adottságokra van szükség. A magyar Országgyűlésben a nők aránya nagyon csekély, mintegy tíz százalék. Ha több nő lenne a közéletben, a döntéshozatalban, akkor sokkal családközpontúbb társadalomban élhetnénk, amely a férfiak számára is sok hasznot hozhatna, mert a magyar férfiak sajnos nagyon korán halnak. Ma a nőknek, ha érvényesülni szeretnének, a férfiak küzdési technikáit kell felvenniük. Pedig fontos, hogy a nő megmaradjon nőnek, a férfi férfinak.

– Sokak szerint a huszadik század második felében lezajlott szexuális forradalom után most kitört a nemek forradalma: korunk egyik vezető témája a nemek közötti esélyegyenlőség.

– Igen, csak az a gond, hogy a szélsőségesen liberálisok ezt is tévútra viszik. Olyan korban élünk, amikor azokat az ép családokat akarják szétverni, ahol még jelent valamit az összetartozás. Ezt a célt szolgálják a kereskedelmi televíziókban a fiatalok által legnézettebb idősávokban látható műsorok. Az oktatási intézményekben egyre többet beszélnek az emberi jogokról, a homofóbiáról, a melegek diszkriminációjáról, a másság családon belüli elfogadásáról. Ami önmagában még nem lenne baj. A probléma ott kezdődik, amikor egy a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával kiadott középiskolásoknak szóló kiegészítő tankönyv arra oktat, hogy: „Nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében.” Valamint, hogy „a lényegi kérdés nem a homoszexuálisok normasértése, hanem az, hogy egyes társadalmi normák sérthetik az emberek szabad életforma-választását.” Ez korunk új ideológiája, az úgynevezett gender-ideológia, amely a személyt függetlenné teszi a biológiai nemétől, és azt mondja, hogy az ember szabadon megválasztja a társadalmi nemét, és ez változhat is az élete folyamán.

– Ez csak egy szűk értelmiség ideológiája, vagy döntéshozói helyzetben is vannak az ilyen nézetet képviselők?

– Az ideológia már nagyon előrehaladott állapotban van. Amerikából indult ki, de már Németországban, Nagy-Britanniában és az Európai Unióban is a fő törekvések között szerepel a nemek egyértelműtlenítése, a nő és a férfi abszolút kicserélhetősége. Már nemcsak esélyegyenlőségről és jogi egyenlőségről van szó, hanem a nemek kicserélhetőségről. 2007 januárjában törvénymódosító javaslatot nyújtottak be a német parlament alsóházában a transzszexuálisokról szóló törvény módosításáról, amelynek értelmében az ember nemének jogi meghatározásánál többé nem volna szabad, hogy a külső nemi jegyek döntsenek, hanem csak az egyén szubjektív érzése. Németországban már létezik „Állami útmutató kisgyermekek szexualizálására”, hogy hogyan valósítsák meg a gender-ideológiát a gyermeknevelésben. A következő lépés, hogy aki a gender-ideológiával szembe megy, azt diszkrimináció-ellenes törvények alapján büntetőjogilag üldöznék. Gombamód szaporodnak a gendert népszerűsítő szervezetek hazánkban is. 2009 januárjában alakult meg az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság. Az egyesület konferenciáján, amit Dobrev Klára nyitott meg, elhangzott, hogy „Magyarországon elengedhetetlen a gender-szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban annak érdekében, hogy a nők és a férfiak társadalmi egyenlősége megvalósuljon az élet valamennyi területén.” Nehéz tisztán látni a gender-ideológia kérdésében. Egyfelől olyan fontos célokért küzd, amelyeket mi is támogatunk: a nemek közötti esélyegyenlőség, vagy a nők elleni erőszak felszámolása. De mint láttuk, a fogalom eredeti értelmét teljesen kiforgatták. Ennek az előszele már a magyar törvényhozásban is érezteti hatását. Például a szabad önrendelkezési jog alapján a művi meddővé tétel megszavazása, és a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvény megalkotása. Ezek a liberális nihilizmus termékei egy olyan országban, ahol az erkölcs semmibe vétele és a hazugságok a társadalom szövetét roncsolják, ahol a gyermekvállalás a mélyponton van, ahol az önzés uralkodik, a kötelességek pedig eltűnnek.

– Mint az Asszonyszövetség tiszteletbeli elnöke és mint ötgyermekes családanya, milyen országban szeretne élni?

– Természetesen egy család és nőbarát országban szeretnék élni, ahol nők és férfiak egymást kiegészítve és segítve, harmóniában, szeretetben élnek. Meggyőződésem, hogy ez szolgálná a legjobban a gyermekek és az egész társadalom érdekét is. Ehhez olyan szemléletű foglalkoztatáspolitikára van szükség, amely figyelembe veszi a női életciklust, hogy egy fiatal nő, ha egy kisgyerekkel otthon marad, nem jelenti azt, hogy az egész életét otthon akarja leélni. A statisztikák szerint a felsőfokú végzettségűek között több a nő, mint a férfi. Pazarlás a társadalom részéről, ha szakképzett nőket nem segítjük hozzá, hogy a szakterületükön is kibontakozzanak. A nők még mindig kevesebb bért kapnak ugyanannyi munkáért, és sokkal több fizetetlen munkát végeznek, mint a férfiak. Háztartási munkával, gyermekneveléssel, idősek ápolásával foglalkoznak, a férfiak ennek csak a töredékét végzik. A család és a munka összefonódása a nő esetében más jellegű, mint a férfinál. Ez veti föl a problémát, hogyan lehet összehangolni a törvényhozást és a munkaszervezést a nő családon belüli küldetésének követelményeivel. A probléma nem csupán jogi, gazdasági és szervezési jellegű; sokkal inkább a lelkület, a kultúra és a megbecsülés problémája. Megköveteli ugyanis a nő családban végzett munkájának igazságos értékelését. Ily módon azok a nők, akik szabadon ezt választják, egész idejüket a házi munkának szentelhetik anélkül, hogy társadalmilag megbélyegeznék és gazdaságilag büntetnék őket. Ugyanakkor azok a nők, akik megfelelő óraszámmal más munkát is szeretnének végezni, megtehetik anélkül, hogy választaniuk kellene családi életük elhalása és a munka között, illetve nem kell állandó stresszt viselniük, ami nem kedvez sem személyes lelki egyensúlyuknak, sem a család harmonikus életének. Ahogy II. János Pál pápa írta: „Becsületére fog válni a társadalomnak, ha lehetővé teszi az édesanyának, hogy egyedül a gyermekek gondozásának és nevelésének szentelje magát az életkoruknak megfelelő szükségletek szerint.”

Lass Gábor