Nemet mondtak a gyermekvédelemre

A nemzetek feletti szervezetnek, az ENSZ-nek tucatnyi bizottsága van, amelyek dolga ügyelni arra, hogy a világban jól menjenek a dolgok. Ezek egyike a CEDAW (Committee on the Elimination of all Forms of Discrimination Against Women; a nőkkel szembeni mindenfajta megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság; a hasonló nevű egyezmény [Convention] végrehajtása feletti őrködésre), amelyet azért hívtak életre, hogy a bolygó minden államában védjék a női egyenjogúságot. A szervezet hosszú éveken át azért lépett fel, hogy a nők mindenütt tanulhassanak, dolgozhassanak, és védelmet élvezzenek a diszkrimináció és az erőszak ellen. Ma már azonban ennél árnyaltabb a kép…

Liberális kritika

Az ENSZ bizottságai, közöttük a CEDAW, ma már inkább azért szállnak síkra, hogy a világon mindenütt betartassák az USA-ból hódító útra indult ultraliberalizmus, ezen belül a genderideológia követelményeit, és elősegítsék az irányzat egyeduralmát. E küzdelem egyik állomása volt a CEDAW legutóbbi, hazánkat érintő meghallgatása, amelyen tetemre hívták Magyarország képviselőit. Az ülésen húsztagú kormánydelegáció igyekezett meggyőzni a bizottságot arról, hogy nem sérülnek nálunk a női jogok. Ám a kemény adatokkal alátámasztott magyar álláspontot a bizottság nem fogadta el. Tagjai kitartottak azon véleményük mellett, hogy Magyarországon megnyirbálták a nők jogait, egyenjogúságukat kizárólag a család koncepcióján alapuló kontextusban tárgyalják a törvényhozók. A bizottság szorgalmazta, hogy a kormány fogadjon el olyan akciótervet, amely hozzásegíti a nőket a hagyományostól eltérő életutak, karrierek és tudományos pályák választásához. Természetesen az egyenlő munkáért egyenlő munkabért elvének érvényesülését is számonkérték, mint ahogyan azt is nehezményezték az ENSZ-tisztségviselők, hogy a nők nem képviseltetik magukat elegendő számban a politikai és pártéletben. Különös figyelmet kapott a meghallgatáson az abortusz kérdése, valamint nők elleni erőszak, tekintettel arra, hogy a bizottsági jelentés elsősorban az olyan ultraliberális NGO-k közlésein alapult, mint a Patent, a NANE és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség.

Az élbolyban vagyunk

A nők tanulási, munkavállalási lehetőségeit érintő kritikákat persze nem nehéz cáfolni, ha valaki ismeri a statisztikai adatokat. Ezekre a bizottsági tagok nem voltak kíváncsiak, noha a magyar nők munkaerőpiaci helyzete az egyik legjobb az Európai Unióban. Mint Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent István Intézetének kutatója elmondta, a tavalyi adatok szerint a nők foglalkoztatottsága meghaladta a 75 százalékot, míg 2010-ben legfeljebb minden második nő talált magának munkát. Európában ekkora bővülés egyedül Máltán volt tapasztalható az utóbbi évtizedben. Ez részint a gazdaság fejlődésének, részint annak köszönhető, hogy Magyarországon kiépült a jó minőségű szolgáltatást nyújtó gyermekintézmények hálózata, ami nem mondható el számos más uniós tagországról. A foglalkoztatási adatokat tekintve egyébként ma már az EU legjobb 25 százalékába tartozunk.

Szalai Piroska kutatása szerint nincs szégyenkeznivalónk a női vezetők arányát tekintve sem. A vezetői munkakörben dolgozó nők aránya 40 százalék körüli, amivel szintén benne vagyunk az uniós élmezőnyben.

Kicsit keményebb dió az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvnek megfelelni. Hiszen a női életpálya rendszerint nem egyenes vonalú, mint egy jellemző férfiéletút. A gyermekszülés, gyereknevelés néhány évig visszafogja a nők munkaerőpiaci teljesítményét, hacsak nincs a háttérben egy aktív nagymama vagy nagypapa, aki leveszi a fiatal családok válláról a terhek egy részét.

Mindazonáltal Szalai Piroska elmondta, hogy számos területen egyre több nő vállal munkát a tudásigényes szolgáltatások területén vagy a high-tech szektorban. Arányuk várhatóan növekedni fog, hiszen ma már több lány tanul az egyetemeken, mint fiú. Emellett szembeszökő a nők térnyerése például az építőiparban, főként szakértőként, projektmenedzserként dolgoznak. Növekszik a vállalkozó nők száma, aránya is. Az ilyen módon önmagukat foglalkoztató nők képzettsége pedig lényegesen jobb az uniós átlagnál.

Gendernyomulás

Ezek az adatok önmagukban elegendők lennének arra, hogy meggyőzzék az ENSZ-bizottság tagjait: nem fejlődött vissza a női egyenjogúság Magyarországon. A jelentésből azonban kitűnik, a fő baj valójában az, hogy Magyarországon nem ismerik el a ma már több mint nyolcvan társadalmi nemet, és nem akarják beengedni az LMBTQI+-aktivistákat az óvodákba és az általános iskolákba. A bizottsági tagok azt is nehezményezték, hogy az állami egyetemeken nem tanítják a gendertudományokat. A jelentés emiatt a jogállamiság aláásásával vádolja hazánkat.

– Hatalmas nyomás nehezedik Magyar­országra az ENSZ és az EU részéről a genderideológia, az LMBTQ-lobbi elfogadtatásáért, az abortuszra vonatkozó jogszabályok lazítása érdekében – kommentálja a bizottsági jelentést Schittl Eszter, a CitizenGo konzervatív családvédő szervezet magyarországi kampányfelelőse.

Mint hozzáteszi, a CEDAW olyan döntéseket vár a magyar kormánytól, amelyek ellentétesek a magyar emberek egyértelműen kinyilvánított véleményével és a Magyar Országgyűlés határozataival.

– Nem ez az első eset – mondja Schittl Eszter –, amikor a szuverenitásunk és a népakarat ellenében kérik tőlünk számon, hogy megfeleljünk a woke-ideológiának. Tavaly például az Emberi Jogi Tanács jelentésében fogalmaztak meg olyan követeléseket, hogy Magyarország indítson népszerűsítőkampányokat a leszbikus, meleg, biszexuális, transzgender és interszex személyekkel kapcsolatban, és az oktatásnak legyen része négyéves kortól a szexuális irányultság, a különböző genderidentitások és a szexuális jellemzők teljes sokfélesége. Azt is követelte a tanács, hogy helyezzék hatályon kívül a gyermekvédelmi törvény azon cikkelyeit, amelyek tiltják a születési nemtől eltérő genderidentitás, a nemváltás és a homoszexualitás bemutatását és népszerűsítését a gyerekek körében. Ezenkívül nyomást gyakoroltak hazánkra, hogy a nemről önmeghatározás alapján lehessen dönteni.

Schittl Eszter szerint szomorú, hogy a CEDAW a meghallgatás előtt csak az abortuszlobbi hírhedt magyar szervezete, a Patent Egyesület és más, radikális feminista társaságok véleményét kérte ki a magyarországi helyzetről. Nem tudni olyan konzervatív szervezetről, amelyet a bizottsági tagok megkerestek volna a témában. Igaz, az ENSZ-bizottság évek óta korlátozza a családvédő csoportok részvételét a rendezvényein. A CitizenGo éppen ezért európai és amerikai petíciót indított, hogy felhívja figyelmet az ENSZ-ben folyó visszásságokra.