1918 decemberében az antant az Ipoly folyót jelölte ki demarkációs vonalként Magyarország és az újonnan alakult Csehszlovákia között. Azonban a cseh vezetés ambíciói nem álltak meg ennél: céljaik között szerepelt Aszód, Gyöngyös és Miskolc megszerzése is. 1919. január 15-én a cseh légió egyik alakulata átlépte az Ipolyt, és megszállta Balassagyarmatot, amely stratégiai jelentőséggel bírt a térség vasúti és kommunikációs hálózata szempontjából.

Hirdetés

A csehek elfoglalták a város kulcsfontosságú létesítményeit, köztük a vasútállomást, a postát és a távíróállomást. Megszüntették a magyar újságokat, cseh nyelvű körözvényeket adtak ki, és „önkéntes” csatlakozásról beszéltek. Az elfoglalt területek élére Bazovszky Lajost nevezték ki zsupánnak, aki katonai közigazgatást vezetett be, és erőszakos módszerekkel kényszerítette munkába a magyar vasutasokat.

Az ellenállás megszervezése

A megszállók intézkedései hatalmas felháborodást váltottak ki a helyi lakosság körében. A város polgárai és a vasutasok ellenállást kezdtek szervezni, és segítséget kértek az Ipoly túlpartján állomásozó magyar honvédcsapatoktól. Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosok vezetésével megindult az ellenállás koordinációja. A lakosság felfegyverkezett, és a honvédekkel együtt felkészült a város visszafoglalására.

A csehkiverés napja

1919. január 29-én hajnalban a magyar honvédek, vasutasok és a felfegyverzett helyi polgárok együttes erővel támadást indítottak a cseh megszállók ellen. A harc az Ipoly kis hídjának és a vasútállomásnak az elfoglalásával kezdődött, majd a laktanya ostromára került sor. A leghevesebb harcok itt zajlottak, ahol többek között a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette.

Korábban írtuk

A kezdeti támadások után a magyar csapatok rövid időre visszavonulni kényszerültek, de az iglói géppuskások segítségével délutánra végül sikerült elfoglalniuk a laktanyát. Ezzel a város teljes területe felszabadult. A csehek az Ipoly túloldalára menekültek, és soha többé nem kísérelték meg Balassagyarmat elfoglalását.

Civitas Fortissima

Balassagyarmat hősies ellenállása gyorsan elterjedt a környező településeken, ahol szintén fellángolt az ellenállás a cseh megszállók ellen. Az Ipoly bal partja újra magyar fennhatóság alá került, és ezzel a csehek lemondtak a Borsodi szénmedence megszerzéséről is.

Fotó: Wikimedia Commons

A város hősies tetteire már 1920-ban emléktáblával emlékeztek, majd 1922-ben Horthy Miklós kormányzó is részt vett az események tiszteletére rendezett ünnepségen. Az 1940-es évektől azonban a szocialista rendszer alatt tiltották a megemlékezéseket, és csak 1998-ban állították vissza a január 29-i városnapot. Ekkor a város felvette a „Civitas Fortissima”, vagyis a „Legbátrabb Város” címet, amelyet az Országgyűlés 2005-ben hivatalosan is megerősített.

Balassagyarmat hősies ellenállása mellett más magyar települések is sikeresen szálltak szembe az elcsatolás kísérleteivel. Ilyen példa Sopron városának 1921-es népszavazása, amely során a város lakossága Magyarország mellett döntött, vagy a Rongyos Gárda tevékenysége Nyugat-Magyarországon, amely megakadályozta Burgenland teljes elcsatolását. Ezek az esetek is azt bizonyítják, hogy a helyi közösségek és a honvédség együttműködése képes volt megakadályozni az antant által támogatott területi elcsatolásokat. Az ilyen hőstettek mind a hazaszeretet és a kitartás örök példái, amelyek ma is erőt adhatnak a nemzeti összetartozás eszméjéhez.