Németh Miklós volt miniszterelnök 75 éves
Január 24-én tölti be hetvenötödik életévét Németh Miklós közgazdász, politikus, a Minisztertanács utolsó elnöke, a harmadik Magyar Köztársaság első kormányfője.
Kisparaszti családban született Monokon, abban a községben, amely Kossuth Lajosnak is szülőhelye. A középiskolát Miskolcon végezte, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen – a mai Budapesti Corvinus Egyetemen – szerzett közgazdászdiplomát 1971-ben, már egyetemi évei alatt belépett az állampártba, a Magyar Szocialista Munkáspártba. Végzése után az egyetemen gyakornokként, tanársegédként, majd adjunktusként tartott szemináriumokat, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen politikai gazdaságtant is tanított, kilenc hónapot az Egyesült Államokbeli Harvard Egyetemen töltött ösztöndíjasként.
1981-ben lett politikai munkatárs az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályán, majd az Országos Tervhivatalban dolgozott kutatóként, elemzőként, végül osztályvezetőként. A reformista politikai körökhöz tartozó Németh gyorsan lépdelt felfelé a pártapparátus ranglétráján: 1986-ban osztályvezető lett, a következő évben már a Központi Bizottság tagjává választották és a KB gazdaságpolitikai párttitkára lett, ő elnökölt a Gazdaságpolitikai és a Közgazdasági Bizottság ülésein is. Az 1988-as pártértekezlet után – amely során Kádár Jánost és a köréhez tartozó politikusokat eltávolították a hatalomból – a Politikai Bizottságba is bekerült, és annak egészen a megszűnéséig tagja maradt. Még 1988 októberében egy megüresedett listás helyről bekerült a parlamentbe, november 24-én pedig – Grósz Károly lemondása után – a parlament megválasztotta a Minisztertanács elnökének, azaz kormányfőnek.
A Németh-kormány jelentős intézkedéseket hajtott végre a békés rendszerváltás érdekében. Deklarálta az Országgyűlés, a kormány és a végrehajtószervek függetlenségét a pártszervektől, megteremtette a lehetőséget a többpártrendszerre és a szociális piacgazdaságra való átállásra. Hivatali ideje alatt fogadták el az új választójogi törvényt, rendelkezéseket hoztak többek közt a lelkiismereti és vallásszabadságról, a sztrájkjogról – ugyanakkor a gazdasági reform nevében végrehajtott „spontán privatizáció” azzal járt, hogy több kommunista vezető jutott gazdasági hatalomhoz az egykori állami vállalatok élén.
Kormányában – amelynek miniszterelnök-helyettese a 2002 és 2004 között kormányfői posztot betöltő Medgyessy Péter volt – 1989 folyamán több személyi változtatást hajtott végre, többek között Horn Gyula és Glatz Ferenc is ekkor került miniszteri pozícióba. Leállíttatta a bős-nagymarosi vízlépcső munkálatait, felvette a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal, tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról, az ő miniszterelnöksége alatt temették újra az 1956-os forradalom kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait. A Németh-kormány legismertebb – és világpolitikai jelentőségű, a kelet-európai rendszerváltozásokhoz talán leginkább hozzájáruló – intézkedése a magyar-osztrák határ megnyitása volt a Német Demokratikus Köztársaságból Magyarországra menekült állampolgárok előtt 1989. szeptember 11-én.
A harmadik Magyar Köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása után 1990. május 23-ig, az Antall József vezette kormány megalakulásáig miniszterelnök maradt. Ekkor zajlott le az úgynevezett négyigenes népszavazás az MSZMP vagyonának elszámolásáról, a Munkásőrség feloszlatásáról, a munkahelyi pártszervezetek megszüntetéséről és a köztársasági elnök közvetlen módon történő megválasztásáról. Tagja lett az MSZMP jogutódja, az 1989. novemberében megalakult Magyar Szocialista Párt elnökségének is, azonban rövid időben belül lemondott pozíciójáról. Az 1990-es első szabad választásokon független jelöltként, egyéni választókörzetben szerzett mandátumot.
Képviselői megbízatásáról 1991 áprilisában mondott le, amikor a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke lett. Az MSZP-ből 2004-ben lépett ki.
2001-ben a Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztjével, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, az akkor legmagasabb állami kitüntetéssel tüntették ki a rendszerváltás békés véghezvitelében, valamint az Európát kettéosztó vasfüggöny lebontásában játszott kiemelkedő szerepéért. 2012-ben az Egyetemes Kultúra Lovagja címet kapta, 2013-ban pedig a Zsidó Világkongresszus adományozta neki a Nahum Goldmann-éremet. 2019-ben Hazám-díjat kapott. Több egyetem, többek között az edinburghi Heriot-Watt Egyetem és a budapesti Corvinus Egyetem díszdoktora.
„Mert ez az ország érdeke” című életrajza 2014-ben jelent meg Oplatka András tollából.